Kelet vonzásában (részlet/2)

A történet a "Kelet vonzásában (részlet)"- nek a következő részlete. Ott egyértelműen kiderül, hogy ki kicsoda pontosan. Nagyon örülnék az építő jellegű kritikáknak, főleg karakter ábrázolás terén. (de ehhez a másik törinek is kapcsolódnia kell, hogy nyomon követhessük egyes személyek jellemét, illetve jellemváltozásait.)
Köszönöm, ha véleményeztek.

`Gyere csak be.`- húztam be az ajtón Kadeen-t, majd becsuktam. Oda fordultam hozzá és azonnal csókolni kezdtem, de ismét visszakozást éreztem.
`Na, délelőtt még készséges voltál.`- simítottam végig kedvenc inasom arcán. Így csak felerősödött a kisfiús bája, ahogy láthatóan szégyellte magát a történtek miatt. Nagyon édesnek találtam.
`Nem helyes, amit tettem. Elárultam a jövendőbeli feleségemet.`- mondta kissé összetörten.
`De élvezted.`- simítottam végig a nyakán.
`Nem, ez nem igaz.`- súgta elhaló hangon, de próbálta tartani magát, ahogy cirógattam a nyakát.
`Dehogynem...különben nem lennél itt.`- adtam rá egy csókot is.
`Megfenyegettél...`- majd kicsit hátrálva tőlem folytatta. -`Tia, figyelj...nagyon kell a munka, ezért nem volt más választásom. És igazából tudom, hogy most sincs. Minden egyes dirhamra szükségem van, nem mehetek haza addig, amíg nem szedtem össze a hozományt. Amúgy sem mondhatok fel csak úgy, azonnal megtagadna a családom, ha meghallanák, mit tettem.`- hangjából tényleg sütött a kétségbeesés.
`De hát dolgozol nem? Megdolgozol a pénzedért, csak egy kicsit talán jobban, mint a társaid. Vagy ki tudja, lehet, hogy ők sem tétlenkednek. De nem értem, miért baj ez? Hiszen neked is jó. Ne tagadd, hogy te is élvezted a testem! Figyeltem az arcod.`- mosolyodtam el kihívóan.
`Nem, én nem...nem élveztem és azóta is mardos a bűntudat. Fogalmam sincs, hogy fogok elszámolni magammal, a lelkiismeretemmel.`- nézett félre, de én határozottan visszafordítottam a fejét, nekitoltam a falnak és közel hajoltam hozzá.
`Ugyan már...Nagyon jó volt veled...`- simítottam végig ajkaimmal az övéin. -`Imádom, ahogy csókolsz. Annyira felizgat.` - súgtam a szájába.
Ezzel egy időben megfogtam a kezét és odairányítottam az érzékeny pontomhoz, ami már jól érezhető jeleit mutatta ennek.
`Érzed?`- kérdeztem kéjesen sóhajtozva, ahogy kicsit magamba mélyesztettem az ujjait.
Nedves ajkakkal és kipirult arccal nézett rám, ahogy kihívóan a szemeibe néztem közben. Mélyebben kezdte venni a levegőt és az ujjait már magától csúsztatta feljebb. Tudtam, hogy ismét nyertem. Ahogy ezután is mindig fogok. A kezemben van, újra megadta magát. Teljesen egyértelmű, hogy ő is ugyanúgy akar engem, hiszen a délelőtti kis kalandunk alatt sem tudott tovább hazudni egy bizonyos pont után. Ahogy simogatott, ahogy vággyal telve nézett végig a rajta mozgó testemen, az mindent elárult.

Átfogtam a nyakánál és türelmetlenül nyomultam a szájába. Éreztem, ahogy a derekamra fonódnak a karjai. Gyorsan megszabadítottam az ingjétől és a füléhez hajoltam.
`Azt akarom, hogy kényeztess...csókolj végig mindenhol... juttass megint a fellegekbe...`

Ahogy az ágyra kerültünk, megcsókolt és kioldotta a köntösömet. Kissé felültem, hogy akadály nélkül lecsúszhasson, aztán egy gyors mozdulattal ledobtam a földre. Nem volt alatta semmi. Érzékien simogatott, nyelve puhán szántott végig a testemen. Majd végigcsókolta a nyakamat. Kéjesen vonaglottam alatta, annyira jól csinálta.
`Nagyon jó vagy.`- sóhajtoztam és a hajába túrtam.
`Nekem is nagyon jó...gyönyörű vagy.`
Nocsak! Végre kimondta, amit gondol. Amit igazából eddig is tudtam, de jó volt hallani.
`Kívánsz engem?`- kérdeztem rá újra. Még egyszer hallani akarom.
`Nagyon...nagyon kívánlak...annyira jó kényeztetni a gyönyörű tested.`- suttogta, majd újra a kényeztetésemmel foglalatoskodott. Nagyon reméltem, hogy megtapasztalhatom varázslatos nyelvjátékát a kedvenc helyemen is, ezért finoman elkezdtem lefelé irányítani a fejét. Értett a célzásból és kisvártatva befeküdt a lábam közé. Csókolgatta a belső combomat, majd a kezével szétnyitotta a nagyajkaimat. Lassan belenyalt. Azonnal beleborzongtam, megfeszültek az izmaim és hátrahajlott a fejem, miközben kéjesen felnyögtem. Nem sok kellett és elrepített a gyönyör szigetére.

Az ágy díszes karfájába kapaszkodtam, ahogy lassan lovagoltam rajta. Mélyen engedtem magamba és kéjesen nyögdécselve mozogtam előre-hátra. Végig simított az egész felsőtestemen oda-vissza és ködös szemekkel gyönyörködött minden mozdulatomban, miközben beharapta az alsó ajkát. Imádom, ahogy végignéz rajtam szex közben, felizgat a vágyakozó tekintete.
Az igazat megvallva még sosem bánt velem ilyen gyengéden, figyelmesen senki, de nagyon tetszik ez az újdonság. Eddig általában gyors és vad szexben volt részem és azokat a fiúkat egyáltalán nem érdekelte nekem jó-e vagy sem. Persze engem se nagyon mert gyakran valami tudatmódosító hatása alatt is álltunk olyankor.

`Mennem kell...`- szállt ki az ágyból. És már megint ez a bűntudatos arckifejezés. Kezdem kicsit unni.
`Máris? Nem szeretem, ha lelépnek közvetlenül szex után. Kurvának érzem magam tőle.` néztem rá jelentőség teljesen.
`Negyed óra múlva kötelező vizit van, ahol minden dolgozónak meg kell jelennie. És ha megtudja a személyzet, hogy miért nem vagyok ott vagy valahogy kiderül, a főnököm azonnal kirúg. Ráadásul meg is bélyegeznek, mert a papíron szerepelni fog az indok. És akkor egy életre kitagad a családom.`
Fájdalmas tekintettel fordult felém.
`Nagyon szépen kérlek, ne csináld ezt többet velem. Te csak szórakozgatsz, átutazóban vagy itt, de nekem az életem, a jövőm függ ettől. Ahogy te is mondtad, nekem nincs pénzem, legalábbis annyi, mint neked. Máshogy nem tudom megoldani. A kötelességeimről a családom és a jövendőbelim felé pedig nem is szólva...`
`Nem értem, miért félsz ennyire a szüleidtől vagy a családodtól? Legyél önálló, legyél férfi és állj ki magadért!`
Kadeen csak lemondóan sóhajtott egyet és rázta a fejét. Ez a kis tündér annyira más világból jött, hogy ha ezer évig is próbálja a fejébe verni az itteni életmódot, az ilyesfajta tiszteletet a család iránt sem sikerülne neki megértetnie vele.
`De hát te is bevallottad most, hogy ugyanúgy kívánsz.`- győzködtem tovább, mit sem törődve az ő hagyománytisztelő dumájával.
`Igen, pont ez a baj. Ezért kérlek, hogy többször ne használd ki azt, hogy elgyengülök és képtelen vagyok visszafogni a vágyaimat, ahogy ledobod a ruháid vagy csak megcsókolsz. Fogalmam sincs, hogy fogok elszámolni magammal, a saját lelkiismeretemmel, azért amit tettem. De az biztos, hogy vezekelnem kell miatta.`
Tia idegesen megforgatta a szemét.
`Könyörgöm, miféle beteg duma ez? Semmi bűnös dolog nincs ebben, egyszerűen úgy viselkedtél, mint egy normális fiatal fiú, egészséges nemi vággyal, amit egy nő váltott ki belőled! Ebben mi a nem normális? És már azt is elmondtam, hogy túl fiatal vagy ahhoz, hogy egy életre elkötelezd magad! Ez a nem normális, nem pedig az, amit mi ketten műveltünk!`
`Igen, de nem vezethetnek az ösztöneid! Azért vagy ember, mert tudsz uralkodni magadon. Mert vannak bizonyos kötelességeid és azokat be is tudod tartani. Nem a vágyaid irányítanak téged, hanem te azokat.`
`Nem értem, miért vonod meg magadtól a jó dolgokat, az élvezetet! Ezt a szöveget ráérsz harminc-akárhány évesen elsütni. Mikor már valóban családod lesz. De ilyen fiatalon nem a kötelesség a dolgod, hanem a környezeted megismerése, felfedezése ilyen-olyan módon.`- okoskodtam sokat sejtetően. Egyszerűen tényleg fel nem tudtam fogni ezt az egészet.
`Csak arra kérlek, ne folytassuk ezt, jó? Tudom, hogy neked semmit nem jelent, de én nem bírok ezzel a teherrel élni, hogy megtettem. Bármit kérhetsz, megteszem neked, csak kérlek ne zaklass többet. Nagyon szépen kérlek.`- szemei kétségbeesést tükröztek.
Fura érzés kerített hatalmába, megesett a szívem ezen a boci szemű fiún.
`Jó, majd meglátom mit tehetek.`- fordultam el kelletlenül.


Négy napig tudtam tartani az ígéretemet és Kadeen ismét az ágyamban találta magát. Ám ezúttal ő is partner volt ebben és majdhogynem a kezdeményező is.
`Most nem mondhatod, hogy én voltam a csábító! Te csókolgattál és vetkőztettél le először.`- szólaltam meg, mikor együtt feküdtünk a feldúlt ágyon.
`Igen, tudom.`- suttogta lehajtott fejjel.
Bűntudatosan nézett maga elé az ágyamon ülve. Na ne! Most minden egyes együttlét után ez lesz a forgatókönyv?
`Jó, ebből elég legyen! Fejezd ezt be légy szíves! Elhiszem, hogy hagyomány meg minden, de unom, hogy úgy viselkedsz ilyenkor, mint egy hisztis szűzlány. Te is akarsz engem! Nekem is jó veled! Ne problémázz most már ezen, hanem inkább engedd el magad. Nézz szembe a ténnyel, hogy két fiatal vagyunk, akik élvezik egymás testét. Nem kell ennél tovább mennünk és ahogy te is mondtad, én csak átutazóban vagyok. Addig meg miért ne használnánk ki a lehetőséget? Nem tudunk ellene harcolni és neked is fölösleges most már. Nem kell megtudnia senkinek, sem a barátnődnek, sem a személyzetnek. Így még talán izgalmasabb is, hogy titokban kell tartanunk.`
`Nem a barátnőm, hanem a menyasszonyom, a leendő feleségem.`- javított ki kissé lehangoltan.
`Tökmindegy.`- rántottam meg a vállam. Ez már igazán részletkérdés és nem is érdekelt túlzottan. `Gondolkodj el ezen.`
Felálltam és elkezdtem visszaöltözni, hogy lemenjek vacsorázni apuékhoz.
`Szia drága apukám!`- öleltem meg hátulról, ahogy ült az asztalnál és egy puszit cuppantottam az arcára.
`Gondolom megint valami halaszthatatlan dolog miatt késtél.`- kulcsolta össze unottan az ujjait anyám az asztalon.
`Aludtam egy kicsit, talán ez is baj?`- húztam fel a szemöldököm.
`Dehogy baj kicsikém, pihend csak ki magad.`- húzta ki a mellette lévő széket apám. -`Gyere, ülj le gyorsan, gondolom farkas éhes vagy már! Rendeltem neked ásványvizet, amíg választasz valamit. Tessék.`- tette elém. Jaj, annyira bírom, hogy ilyen kis tündéri!
`Köszi apa!`- majd egy szuszra kiittam az egész poharat. Eléggé szomjas lettem a kissé kimerítő hancúr hatására.

......................................................................

Ahogy sétáltam vissza a szobám felé, a hall részlegnél láttam, hogy Kadeen ott ül és a személyzet többi tagjával nevetgél. A többi fiatal inassal és néhány szobalánnyal, akiknek már lejárt a munkaidejük aznapra, ezért most egyáltalán nem néztek ki szobalányoknak. Szépen fel voltak öltözve. Persze takarták magukat mindenhol, ennek ellenére rendkívül nőiesnek hatottak. És főleg méltóságteljesnek.
Féltékeny lettem, ahogy láttam azoknak a lányoknak a társaságában. Sőt, olyan furcsa érzés is elfogott, hiszen én mégiscsak más vagyok, fehér bőrű és nem olyan, mint ők. Azok a lányok gyönyörűek voltak! Hosszú, dús és fényes, fekete haj, szép, nagy, sötétbarna, erősen kontúrozott szemekkel. Kifejezetten gyönyörű nők voltak. Én meg hullasápadtnak tűntem mellettük a szőkésbarna hajammal, kék szememmel és a hozzájuk képest fehér bőrömmel. Életemben először kevésnek éreztem magam. Sőt, ki merném jelenteni, hogy talán csúnyának is. Szörnyű volt. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy az egyik lány megsimogatja Kadeen-t. Elfogott a düh! Senki nem nyúlhat ahhoz, ami az enyém!
De az is biztos, hogy Kadeen soha többé nem kap tőlem kimenőt, ha így tölti el a szabadidejét! Odamentem hozzá.
`Gyere Kadeen, menjünk! Szükségem van rád!`- jelentettem ki fölényesen. Nem érdekeltek a többiek pillantásai, ami azonnal abbamaradt, miután jelentőségteljesen visszanéztem rájuk. Azért tudják hol a helyük!
`Tehát mára kimenőt adtál.`- szólt vissza kissé megszeppenve.
`Nem érdekel, most van rád szükségem! Vagy ha gondolod szólhatok a feletteseidnek is, hogy nem teljesíted a kívánságaimat és itt bulizgatsz inkább.`
Felállt, majd lehajtotta a fejét.
`Rendben. Kérlek bocsáss meg az előbbi kijelentésemért.`- kérte alázatosan. Most ismét az inasom volt, nem pedig a szeretőm.
Nem szóltam semmit csak megfordultam és intettem neki, hogy kövessen.
`Azért, mert lefekszem veled, még nem jelenti azt, hogy ezentúl nem is kell dolgoznod. Ugyanúgy megkövetelem a kiszolgálást.`- oktattam ki, mikor már a szobám felé tartottunk.
Még mindig azon füstölögtem, hogy merte az a csaj megérinteni? Senki nem fogdoshatja, ami az enyém!
`Te az enyém vagy és nem tűröm, ha más is hozzányúl ahhoz, ami az enyém! Úgyhogy fogd vissza magad, különben repülsz! És örüljetek, hogy azt a kis közjátékot nem jelentem a szálloda igazgatónak, tudtommal ebben a nációban tilos egymás fogdosása! Most pedig addig maradsz itt, amíg nem szólok!`- ezzel bevágtam az ajtót. Szobrozzon csak előtte!

.......................................................................

`Jó hírem van kicsikém! Úgy tűnik, tovább kell maradnunk, mert közbejött egy munka, egy fontos ügyfél. Úgyhogy élvezheted Dubai gyönyörűségeit még egy ideig.`- hatalmas mosollyal az arcán közölte drága jó apám a számomra lesújtó hírt. Hogy mi van? Először kikerekedett szemekkel néztem, egyszerűen nem akartam elhinni! De hát mi lesz így velem és a barátaimmal? Tényleg mindent nélkülem csinálnak! És mi lesz, ha emiatt elfelejtenek? Mindenből kimaradok, semmi közös élmény! Nem! Ezt nem hagyom!
`Apa! Honnan veszed egyáltalán, hogy én élvezem ezt a helyet?`- mutattam körbe magam körül kissé lenézően.
`Ki vagy virulva, csak úgy ragyogsz! És szinte folyamatosan mosolyogsz! Lásd be, jót tesz neked a napsütés és ez a táj. És az én lelkemnek is, hogy a kicsikémet egész nap nevetgélni látom.`- simogatta meg az enyhén dühös arcomat.
`Persze, hogy mosolygok, hiszen minden este jókat szexelek az inasommal.`- mondtam volna legszívesebben. Bár minden egyes együttlét után látom a bűntudatot a szemében, ez egy fikarcnyit sem érdekel. Ahhoz túl jó az ágyban ez a fiú. Nem irigylem a menyasszonyát, hogy ezt a teljesítményt kell nélkülöznie.
De azért annyira nem jelent sokat, hogy emiatt tovább is maradjak.
`De én a barátaimmal akarok lenni végre! Ez nem igazság!`
Ám ezegyszer süket fülekre találtam. Maradnom kellett.

................................................

Kadeen-nal épp a teraszon üldögéltünk este csöndben. Kezdtem nagyon unatkozni, úgyhogy ideje volt bedobnom valami témát.
`Mesélnél nekem egy kicsit a családodról?`- szólaltam meg hirtelen.
`Mit szeretnél tudni?`- kérdezte kedvesen.
`Mindent. Eddig a hagyományokon és egyéb ilyen dolgokon kívül nem sokat meséltél. Kik a szüleid? Vannak testvéreid? Mindent szeretnék tudni rólad.`- fordultam felé mosolyogva. Pontosabban ál-mosolyogva. Bármit megtettem volna most annak érdekében, hogy kiűzzem az önfeledten bulizó barátaim képét az agyamból.
Elgondolkodva nézett rám, majd kisvártatva megszólalt.
`Tényleg kíváncsi vagy?`
`Hát persze. Amióta ismerjük egymást, kiütközött mennyi mindenben különbözünk.`- végülis, ahogy belegondoltam ebbe, így már tényleg kíváncsi is voltam.
`Hát az biztos. Két külön világ vagyunk.`- nevetett fel, de én komoly arccal fordultam felé.
`Én kíváncsi vagyok a te világodra. Mesélj róla.`
Erre ő is felém fordult, a szemembe nézett majd kortyolt egyet az italából. Megengedtem neki, hogy igyon valamit a bárból, de nem kapott mára kimenőt. Ha én nem bulizhatok a barátaimmal, akkor ő sem. Na nem mintha ő tehetne róla, de akkor is. Köteles velem együtt érezni.
`Hát jó. Bár az én életem valószínűleg fele annyira sem izgalmas, mint a tiéd. De ha tényleg érdekel, akkor szívesen beszélek róla.`
`Nem vagy tipikusan arab férfi. Mármint a viselkedésed a nőkkel és egyéb dolgokkal szemben.`- szóltam közbe gyorsan, mert már kezdett kicsit idegesíteni, hogy kéreti magát. Ha egyszer azt mondtam, hogy meséljen, akkor kezdje már el!
`Az az igazság, hogy én sok mindent tiszteletben tartok, de a nőkkel való bánásmóddal nem értek egyet. Titokban mindig segítettem a húgaimnak is, akik olyan férfiakhoz mentek férjhez, akik a többnejűség elvét követik. És mindig meghallgatom őket, ha rosszkedvük van, ami ebben a nőket mellőző országban sajnos gyakran előfordul.`- húzta a száját egy szomorkás mosolyra, majd folytatta `Képzeld, egyszer az egyik vendég azt kérdezte, mit szeretnék cserébe a kiváló munkámért. Először hárítottam, nem akartam elfogadni, ismersz, milyen vagyok ilyen téren. De aztán kiderült, hogy Amerika egyik leghíresebb divattervezőjével állok szembe. Azonnal felhívtam otthon a lányokat, hogy mit szeretnének. Nagyon örültek a márkás, jó minőségű daraboknak.`
`De hát én nem látok a csadoron és a hosszú lebernyegen kívül mást rajtuk.`- rökönyödtem meg őszintén. Ekkora pazarlást, ráadásul vélhetően az egyik kedvenc márkámmal szemben!
`Kívülről nem is. De alatta gyakran viselnek feltűnő, márkás darabokat, amit csak egymás közt, ahol biztosan nem jelenik meg férfi, megmutatnak egymásnak.`
`Tudod, azért némi hasonlóság van a két világ közt. Itt is beigazolódni látszik az a teória, miszerint a nők egymásnak öltöznek és nem a férfiaknak.`
`Nekik nincs más választásuk, nektek ott nyugaton viszont van.`- intett le finoman.
`De attól még ott is így van. Szörnyű lehet így élni, én nem csinálnám, az biztos!`- mondtam elszántan.
`Ha itt születtél volna, neked is ez lenne a természetes. És amúgy sem lenne más választásod.`
`Nem, ez nem természetes és akkor sem lenne az! Ezek fölösleges dolgok, mint ahogy a fiatalon rád kényszerített házasság is! Azért megnézném, hogy viselkedsz azzal a lánnyal, aki iránt nem érzel semmit a kötelességen kívül, hiszen nem önszántadból egy buliban szedted fel, mert tetszett neked.`
`Szeretetteljesen viselkedem vele. Nekem fontos, hogy a nő, aki mellettem van, jól érezze magát. És én mindent meg is teszek ennek érdekében. Az pedig nem igaz, hogy nem érzek iránta semmit, érzelmek nélkül nem mennék bele semmibe. Számítanak az érzelmek is.`
`De hát velem is lefekszel! Úgyhogy megy ez anélkül is.`- húztam ki magam kissé diadalmasan, mint aki valami nagy dolgot cáfolt meg éppen.
Nem szólt semmit. Ránéztem, de ő elfordította a fejét.
`Vagy nem?`- kérdeztem vissza kissé követelő hangsúllyal és előrébb hajoltam, hogy elkapjam a tekintetét.
`Folytatnám inkább a családom történeteit...`- próbálta terelni a témát.
`Nem-nem!`- vágtam közbe durván`Szimplán csak testi vágy van köztünk, nem?`
Megadóan sóhajtott egyet. Mivel ő is tudta, hogy nincs más választása, kelletlenül válaszolt.
`Nem teljesen. Én nem tudok érzelmek vagy valamiféle vonzalom nélkül szeretni egy nőt az ágyban. Nyilván irántad is érzek valamit, de nem akarom, hogy ez most befolyásoljon bármit is. Te elmész, én házasodom és mindenki elfelejti majd idővel a másikat.`
`De ha neked érzelmek kellenek, akkor hogy fogsz visszamenni a menyasszonyodhoz ezek után, hogy belém szerettél?` - jelzem, ez a tény picit sem lepett meg, sejtettem, hogy így lesz.
`Csak látnom kell őt és újra minden a régi lesz. Tudom. Csak a magány, a hiánya teszi ezt velem, de ha hazamegyek minden visszatért a régi kerékvágásba.`- győzködte magát, de engem nem sikerült meggyőznie. Sőt, egy egészen más érzés kerített hatalmába. Hirtelen azt éreztem, nem akarom, hogy egy másik nőt ölelgessen, csókoljon. Ő már az enyém és nem mehet vissza oda!
`Beszéljünk másról Tia, had folytassam a családi dolgokat.`- tett még egy próbálkozást.
`Nem akarom, hogy visszamenj hozzá.`- jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
Meghökkenve nézett rám, talán még levegőt is elfelejtett venni.
`Most miért nézel így rám?`- kérdeztem, mintha tényleg fogalmam se lenne róla.
`Te is tudod, hogy butaság, amit az előbb mondtál.`- mondta óvatosan.
`Én soha nem mondok butaságokat, ezt jól jegyezd meg!`- csattantam fel.
`Persze, természetesen nem. Ne haragudj, bocsánat. Nem úgy értettem.`- szabadkozott, majd a szemembe nézett. -`Te is tudod, hogy egyikünk családja sem viselné el ezt a szégyent. Az még hagyján, hogy engem kitagadnak, de hogy apád mit szólna ehhez az egészhez...? Nos, abba talán jobb bele sem gondolni.`- csillant meg a félelem szikrája a szemében erre a gondoltra.
`Ugyan már, ne félj. Én bármit elérek nála, amit csak akarok, mert én vagyok az ő egyetlen pici lánya. Bármit megtesz, amit csak kiejtek a számon.`- dőltem hátra kissé fölényesen, ám ő továbbra is csak aggódó szemekkel figyelt.

....................................................................

`Téged azonnal elviszlek orvoshoz! Teljes kivizsgálásra! Ki tudja, mi mindent kaptál el ettől a kis senkitől!`- ordította apám teli torokból. Totálisan magán kívül volt, szinte parázslott az arca.
`Apa ez tök fölösleges, semmi baja nincs és szeret engem...`- vettem elő a `cica nézésem`. Ő mély levegőket véve próbált kicsit megnyugodni. Mikor ez nagyjából sikerült, ismét hozzám szólt.
`Kicsim. Ne legyél naiv! Ez a kis suhanc csak a pénzedért van veled. Nem látod, milyen számító? Arra megy, hogy megszerezze a francos hozománypénzét egy összegben. Ő elvileg tarthat több feleséget, ám válni is csak ő válhat, de akkor a nő vagyona is oda vándorol, mert nekik itt semmi joguk semmihez! Még védeni sem tudlak, mert automatikusan állampolgárrá válsz a házassággal! Rávesz téged az esküvőre ezzel az `érzékeny lelkű` dumával, aztán meg kiforgat a vagyonunkból, mert akkor már jogosult lesz rá! Nyisd már ki a szemed, könyörgöm! A szüleinek is munkát adtam, nyilván együtt tervelték ki, hogy a drága fiúk elcsavarja majd a fejed! Hálátlan népség!`- szorította ökölbe a kezét, iszonyatosan dühös volt. Talán még sosem láttam ilyennek.
Viszont most az egyszer elgondolkodtatott, amit mondott.

.....................................................

`Hagyjál Kadeen, hazamegyek! Tudom jól, hogy neked csak a pénzem kellett volna! Én, idióta majdnem bedőltem a hülye dumádnak!`- nagy hévvel pakoltam a bőröndömbe a ruháimat.
`De hát ez nem igaz!`- emelte fel kicsit a hangját. Ami eddig nem volt jellemző rá.
`Persze, feleségül vettél volna, hogy aztán jól kiforgathass a vagyonomból, mi? Ismerem én ezt!`- kötöttem az ebet a karóhoz.
`Nem akartalak feleségül venni, a pénzed meg pláne nem érdekel! Te érdekelsz!`- csúszott ki a száján az utolsó mondat, de engem nem hatott meg. Túlzottan dühös és csalódott voltam ahhoz, hogy tisztán gondolkodjam.
`Aha, szóval annyira érdekellek, hogy feleségül sem akartál venni! Gondolom, akkor van más módja is a pénzem elszedésének, amit biztos jól kiterveltetek a családoddal együtt.`
`Kérlek Tia, láss már tisztán! A családom még nem is tud rólad, mert azonnal kitagadnának, ha megtudnák, hogy házasságtörést követtem el veled. Ismersz már annyira, hogy tudd, én nem azt az elvet követem, ahol több felesége lehet valakinek! Tisztellek és soha nem tennék olyat, ami neked kárt okozna! Kérlek higyj nekem!` hangja kétségbeesett volt.
`Nem, nem ismerlek. Azért mert dugtunk párszor még nem ismerlek és nem tudhatom valójában mik a szándékaid vagy hogy milyen elmebeteg elveket követsz!`- majd abbahagytam a csomagolást és megvetően felé fordultam `Nem jelentesz nekem semmit és soha nem is jelentettél. Most pedig hagyd el szobát!`
`De Tia...`- a kezem után nyúlt, de én elrántottam.
`Csináld, amit mondtam! Az inasom vagy és az a dolgod, hogy nekem engedelmeskedj! Ha most nem mész el, hívom a személyzet többi tagját, hogy vigyenek ki és még panaszt is teszek rád a főnökeidnél.`
Megsemmisülten sóhajtott egyet, majd elindult az ajtó felé. Csak néztem utána és nem értettem, miért van rossz érzésem. Olyan, mint amikor elveszítesz valamit, ami nagyon fontos neked. Már épp megfogta a kilincset, mikor visszarántottam és a falhoz nyomva csókolni kezdtem. Azonnal magához húzott és visszacsókolt.
`Szeretlek.`- zihálta a csókok közt. `És soha nem tennék neked rosszat! Annál sokkal fontosabb vagy nekem! Érted? Ugye elhiszed ezt nekem?`- két kezébe fogta az arcomat és úgy puszilgatott végig, majd a homlokomnak támasztotta a sajátját. -`Én bármit megtennék azért, hogy neked jó legyen. Sosem bántanálak, ugye ezt te is tudod?`
Csak bólintottam majd a karjaiba simultam. Biztonságban éreztem magam ott, egyszerűen olyan érzés fogott el, hogy bízhatom benne.

..............................................................


`Apa! Maradok! Kadeen-nal akarok maradni.`- jelentettem ki magabiztosan.

Mr. O`Conell iszonyú dühös volt, ám megpróbált tiszta fejjel gondolkodni. Hát jó, ha a lányát nem tudja meggyőzni, mert ismerte már annyira, hogy ha ő valamit a fejébe vesz, az akkor ott is marad, majd Kadeen-t fogja elővenni. Azt a kis nyikhajt könnyebb lesz jobb belátásra bírni. Pláne, ha elég hatékony módszerekhez fordul. Elővette telefonját és tárcsázni kezdett.
`Lenne egy kis munka. Egy óra múlva a szokott helyen legyetek.`- azzal le is tette.

....................................................................


Az első ütés után azonnal megérezte a fémes ízt, ahogy felszakadt a szája és a kiserkent vére belefolyt. De ideje sem volt letörölni, mert ezt még további ütések követték. Majd hirtelen két erős kéz rántotta fel a földről, hátracsavarták a karját és durván lenyomták egy székre. Kadeen hihetetlen fájdalmat érzett teste és arca több pontján.
`Ha szépen, csendben lelépsz, nem köplek be se a családodnak, se a főnökeidnek. Elintézem, hogy meglegyen a pénzed, sőt még több is és akkor mindenki jól járt.`- mondta nyugodt hangon Mr. O`Conell, miközben egy pisztolyt is kitett az íróasztalára a nyomaték kedvéért.
De Kadeen csak némán nézett maga elé, figyelte, ahogyan az orrából csöpögő vércseppek rendületlenül hullanak a koszos padlóra, tovább szennyezve azt. Kicsit beharapta az ajkait is, mert a szájába is került. Nem köpte ki, köpködni nem fog, őt nem így nevelték. O`Conell folytatta.
`Szépen elveszed azt a kis kurvát, akit neked szántak és egy életre elfelejted a lányomat. Megértetted?`
Kadeen nem felelt, továbbra is a földet bámulta. Ezért fogva tartói erőszakkal felemelték a fejét és az állánál, homlokánál szorítva kényszerítették, hogy főnökükre nézzen. O`Conell az asztalra csapott és fenyegetően belehajolt Kadeen arcába.
`Soha nem leszel elég jó a lányomnak! És nem is tűrném el, hogy egy ilyennel éljen, mint te! Így is legszívesebben megölnélek azért, amiért egyáltalán hozzá mertél érni és beszennyezted az igénytelen fajtáddal az ő puha, bársonyos fehér bőrét!`- szorította ökölbe a kezét. Nehezére esett uralkodnia magán és visszafogni az indulatait, hogy tényleg ne verje agyon.
Megvetéssel és undorral nézte a fiút.
`Tehát még egyszer megkérdezem. Megértetted?`- hangja fenyegetően csengett.
Kadeen alig láthatóan bólintott egyet, már amennyire a két nagydarab szorítása engedte.
`Jól van, hívjátok be Abdul-t! Itt végeztünk. És ne feledd! Ha még egyszer a lányom közelébe merészkedsz, már csak a temetőben találkozol a családoddal!`
A két férfi közül az egyik kinyitott egy tapétával bevont ajtót és megjelent egy alacsony, idősebb arab férfi kórházi táskával a kezében.
`Doki, tüntessen el minden árulkodó nyomot erről a szerencsétlenről. Az egész pedig baleset volt, úgyhogy csinálja úgy!`- ezzel elnyomta drága szivarját és távozott a helyiségből, de előtte még odaintett segítőinek. Abdul is alázatosan meghajolt, majd a fiúhoz ment, aki kissé kába, de ijedt tekintettel várta mi fog történni. Az orvos nem szólt Kadeen-hoz, nem is nézett rá, csak némán felnyitotta a táskáját és kezdte kipakolni az asztalra a különböző fertőtlenítő szereket és gézgurigákat. Majd a fiú arcához nyúlt az állánál fogva és határozottan megforgatta a fejét mindkét irányba. Pár pillanatig elidőzött a szeme fölött lévő seben, majd kissé durván beletörölt egy gézdarabbal, hogy jobban lásson. Erre Kadeen, aki eddig tartotta magát, élesen felszisszent és reflexből el akarta rántani a fejét, de Abdul továbbra is keményen fogta az állát.
`Nincs varrókészletem. Ezt itt össze kell varrni.`- szólalt meg teljesen érzelemmentes hanggal.
`Nem kell. Kösse be, jó lesz az úgy is.`- szólt vissza karba tett kézzel az egyik elkövető.
A doki nem szólt, kutakodni kezdett a táskájában és talált pár vékony sebösszehúzó tapaszt. Először fertőtlenítővel végigszántott a mély nyíláson, aztán kissé erősen rányomott pár darabot, mit sem törődve Kadeen fájdalmas arckifejezésével és szuszogásával. Majd gézt rakott rá, ragasztócsíkkal rögzítve. Ezután az orrába is beletuszkolt két nagyobb vattadarabot, a száján lévő sebet pedig csak lefertőtlenítette. A fiú tehetetlenül tűrte, amit művelnek vele. Nem mert ugrálni, mert nem akart nagyobb bajt. Hiszen mi lesz akkor a húgaival vagy a családjával, ha őt megölik? A két nagydarab troll ugrásra készen álltak felette, szemük masszív agressziót sugárzott. Látszott, hogy bármikor tovább ütnék és csak erre várnak. Kizárólag a felsőbb utasítás miatt nem teszik meg.
`Eltört valamilye?`
`Nem hiszem, nagyon gyengéden bántunk a kis drágával.`- röhögött gusztustalan módon a fentebb említett férfi.
Abdul levette az inasfiú ingét. Rögtön szembetűnt, hogy Kadeen bal oldalán és karján lila-zöld foltok, néhol véraláfutások éktelenkednek. Azonnal felismerte a törés valószínűségét és tudta, hogy minimum egy röntgen kellene ahhoz, hogy megállapíthassák, így van-e vagy csak az ütéstől kékült, de nem mert szólni. Tudta jól, hogy csak követelésnek vennék és úgysem teljesítenék, ráadásul ő is rosszul járhat, ha sokat akadékoskodik. O`Conell pedig eleget fizet neki ezért és szükség van arra a pénzre. Rosszabb esetben Abdul családján torolnák meg a dolgot, ami O`Conell módszereire elég jellemző is volt. Ezért jobb híján csak rögzítőkötést tett oda, ahol a foltokat voltak, ami egy masszív fásliból állt. Olyan erősen próbálta rátekerni a karjára és a bordái köré, amennyire csak lehetséges volt, hogy minél jobban rögzítsen, akár egy gipsz, ha esetleg tényleg baj van. Kadeen fájdalmas hangjából arra következtetett, hogy a fiú bordája valószínűleg törött, de legalábbis megrepedhetett.
`Akkor itt végeztem. Kész vagyunk.`- pakolt össze az orvos sietősen. Minél előbb el akarta hagyni ezt a helyet.
Elmenetelkor még vetett Kadeen-ra egy pillantást, de ő nem viszonozta, hanem csak elgyötörten, kábultan és sápadtan szuszogott a széken. Látszott, hogy nincs jól.
Abdul gondolkodott, hogy mondjon-e valamit, de aztán úgy döntött mégis kimondja.
`Le kell fektetni, hogy picit rendbe jöjjön.`
`Na, majd jól két vállra fektetjük, ne aggódj doki.`- röhögött a két nagydarab férfi az orvos arcába, aki viszont tartotta magát.
`Ha nem a megölése volt a cél, akkor komolyan mondtam.`- ütött meg egy kicsit keményebb hangot kockáztatva ezzel a saját biztonságát. Erre a két troll abbahagyta a nevetést és megvetően kezdte nézni Abdult.
`Majd azt mi eldöntjük. Na húzz el, amíg még tudsz és van hova!`- mondta fenyegető hangsúllyal.

............................................................

Kadeen az ágyában ébredt fel. Ahogy kinyitotta a szemét, riadtan nézett körbe. Majd mikor meglátta anyja arcát, megnyugodott és visszafeküdt a párnára. Mindene sajgott a hirtelen mozdulattól.
`Kicsi fiam, Allah-nak hála, hogy nem lett komolyabb bajod. Mondták a szállodában, hogy balesetet szenvedtél. Mond el mi történt!`- simogatta meg gyengéden az arcát.
`Nem...nem emlékszem.`- füllentette lesütött szemmel. Nem mondhatja el az igazat.
`Megütötted a fejed, gondolták azok a jóemberek is, akik megtaláltak, elláttak és szóltak a személyzetnek, hogy kiesnek majd a baleset részletei. De legalább egyben vagy és ez a fontos.`- csókolta homlokon.
A fiú erre nem szólt semmit. Hát persze, a `jó emberek`. Soha nem tudódhat ki mi történt, ha minden szerettét biztonságban akarja tudni, Tiát is beleértve...

Kadeen éjjel kitámolygott egy kis vízért. Nehezen kelt fel, fájt mindene. Ahogy a konyhába ért, látta, hogy az apja ott ül és meredten bámulja őt. Nem szól semmit, csak nézi szigorú szemekkel.
`Nem tudsz aludni?`- próbált beszélgetést kezdeményezni, mert kezdte zavarni ez az átható tekintet, ami mintha a veséjébe próbálna látni.
`Ugye tudod fiam, hogy hazudni bűn?`- kérdezett vissza kisvártatva nyugodt hangon Jabir.
`Igen.`- válaszolt tömören és gyorsan, majd nagy kortyokban kezdte inni a vizet, hogy ne keljen többet mondania. De apja csak tovább nézte.

..............................................................

Megnyomtam az inashívót. Beszélnem kell vele, hogyan legyen tovább. Nagy hévvel nyitottam ajtót, de elképedten konstatáltam, hogy nem Kadeen áll velem szemben. Ideges lettem.
`Hol van Kadeen? Az inasomat hívtam, nem magát!`- kiáltottam követelőzve. Mégis mis a franc ez?
`Kadeen hazament a menyasszonyához, kisasszony. Engem jelöltek meg az ön új inasának, ha megengedi.`