Jó téma

Esküvőre készülődtem. Sajnos nem én házasodtam, pedig nagyon szép nőnek készültek bekötni a fejét. Bár csak felszínesen ismertem az arát, volt miért irigyelni a vőlegényt... Mindenesetre én sem panaszkodhatok, csinos barátnőm van, nagyon szeretem is, de mint esendő férfi időnként kénytelen vagyok megcsodálni, ha valami szépet látok. Persze ki tudja milyen hárpia vagy ledér kisasszony a leendő feleség, sajnos (vagy épp szerencsére?) nem ismerem annyira, mindenesetre el kellet ismernem, hogy dekoratív. Most viszont nem azért jöttem, hogy benne gyönyörködjek, vagy épp a szertartáson vegyek részt. Egy hobbimnak hódoltam, méghozzá a fényképezésnek. Nem ez volt az első alkalom, hívtak már több mennyegzőre, keresztelőre, bálra, sőt időnként egy - egy buliba is, hogy örökítsem meg a dolgokat. Nagyon szerettem ezt a melót, mert bár szinte semmi pénzt nem kértem érte, az anyagköltségeimet ilyenkor az állta, aki felkért, és így az egyébként nem olcsó "játékot" kedvemre gyakorolhattam.

Általában 2 - 3, esetleg több tekercset is el szoktam lődözni, mégis mire kézhez kapják a képeket, 40 - 50 - nél többet még nem adtam ki. Sok ugyanis számomra sikertelennek számított, vagy éppenséggel valami személyes érdekből, lelkesedésből, esetleg próbaképpen készült, és így nem tartottam érdemesnek rá, hogy megmutassam, esetenként nem is akartam hogy más lássa. Volt már, hogy egy olyan pár, akiket "összefotóztam" egy bulin, 1 év múlva meghívtak az esküvőjükre. Általában így kapom a megbízást, egyik alkalom kapcsán valaki "leszólít", hogy neki is. Olcsó és jó munkaerőként néha többet "dolgozom" így, mint egy profi. Az az igazság, hogy az esküvőt szeretem a legkevésbé fényképezés terén, legtöbbször mégis erre hívnak. Nem történik semmi érdekes, a huszadik után mindegyik unalmas. Persze az első néhány alkalommal nagyon átéltem az ifjú pár örömét, és rengeteg teleobjektíves kép készült az átszellemült arcukról, a szolid mégis örömteljes első hitvesi csókról, a pityergő örömanyákról, meg a duzzogó koszorúslánykákról.

A huszadik alkalommal viszont már egészen gépies az ember, és bár időnként rutinszerűen jobban kaptam el a pillanatot, az élesség is jobb, a technika is kidolgozottabb, sőt azóta a gépem is profibb, mégis az első pár kép varázsa számomra az igazi, amiket még remegő kézzel csináltam, a totálisan manuális, öreg Practicával, meg az orosz teleobjektívvel. Bár manapság is megcsinálom ezeket a képeket, mostanában inkább az érdekességeket keresem. Kedvencem a menyasszonytánc (már ha épp adnak ilyesmire, és nemcsak valami szerény esküvő) meg a nagy eszem - iszomok, amikor nemcsak az ember hasa telik el kényelmesen, hanem gond nélkül lencsevégre kaphatom a kiizzadt fiatal nőket, amint ünnepi öltözetük lemállóban van róluk, és fáradtan, csillogó szemekkel táncolnak, esznek. Szeretek a háttéből, "alattomosan" lekapni valakit, sokszor utólag sem veszik észre, hogy őket fotózom. Amióta "messzebbre lát" a teleobjektívem, jobb is a helyzet, bár időnként előfordul, hogy valaki belibeg "közénk" az utolsó pillanatban.

A vakut is hanyagolni szoktam, bár időnként megfigyeltem, hogy akkor érzik jól magukat, ha belemosolyoghatnak a gépbe, és "repül a kismadár". Beállított fotók. Senki sem természetes rajtuk. Most viszont templomi esküvő volt! Az jóóó! Van tánc, vannak érdekes arcok, öreg bácsik, rengeteg virág, gyönyörű ruhák, sok szép no, tengernyi kaja... Igen. Tiszta paradicsom. Mind a két gépet elvittem, a Practicába egy sima 100 ASA - s filmet raktam, és rá az erősebb vakut, meg az alap objektívet. Ezzel lehet "kismadarasdit" játszani. A modernebb gépre (amiben szintén semmi automatika, ami megölné a fotózás élvezetét) meg egy 800 ASA - sat, hogy ne kelljen vakuzni, és elé a zoomos teleobjektívet. Vittem állványt is, hogy lehessen direkt "bemozduló" táncosokat fotózni. Lett egypár jó helyzet, mit ne mondjak. Rég nem akadt ennyi jó téma. Közben a második tekercs fogyott a Prakticába is, mindenki akart egy fotót az ifjú párral.

Akit ismertem, vagy értelmesebbnek látszott, (meg akinek meg tudtam jegyezni az arcát) annak mondtam, hogy ne beállított kép legyen, somfordáljon körülöttük, beszélgessen velük, és majd csinálok róla valamikor, amikor már nem is tudja, hogy ott vagyok. 4 - 5 ember rá is állt, meg is kapták, tipikusan amikor a menyasszonnyal (vagy a vőlegénnyel) táncoltak, vagy ha épp puszit kaptak az épp megfelelően ellentétes neműtől. A telés gép meg sűrűn kattogott. A társaság igen vegyes volt, az erősen vallásos embertől a rocker fickóig mindenki, a pár ugyanis elég liberális és emberszerető volt. Meg kell hagyni, sok szép nő is akadt. A saját barátnőm, akit (ebből a szempontból sajnos) magammal hoztam időnként rám is szólt, ha a teleobjektív gyanúsan követett egy elhaladó mély dekoltázst. Egyébként jó asszisztencia, és ismeretlen társaságban is volt stabil táncpartnerem, már ha le nem kérte valaki, úgyhogy általában szívesen hoztam. Most azonban épp társalgott valahol, úgyhogy egy pár percig vadászhattam kedvemre.

Ekkor jött oda hozzám egy fiatal hölgy, akit ha jól emlékszem számára észrevétlenül már "megfigyeltem" a másodperc 1/125-öd részéig, 4.5-ös blendével, a lámpafényben :) Szóba elegyedett velem, gyanúsan a fotózásról kérdezett. Arra gondoltam, íme itt a következő esküvői "megbízatás", lesz jó kaja, lesz hangulat, tánc a jövő héten is. De gyanúsan sokat kérdezett. Profi fotós vagyok - e, mennyit kérek egy fotózásért, hány éve és miket kapok lencsevégre, van - e műtermem, mi a valódi szakmám, egyedül vagyok - e itt, van - e barátnőm... Hopszla, az utolsó két kérdés meg miért izgatja? Mondtam neki, hogy van barátnőm, és valahol épp beszélget az a lány, akivel többször láthatott táncolni, ha épp nem a gép mögül szemléltem a világot. Azt hittem ismerkedni akar, és ettől mindjárt elköszön (volt már rá nem egy precedens, hogy valami nőnek megtetszett a hosszú, kemény és vastag objektív, de szemmel láthatólag inkább megnyugodott. Végül csak előhozakodott a lényeggel. Arra kért, csináljak róla fotót, amikor kevés ruhában van, mert a barátja kinn van már 3 hónapja Angliában, és szeretne neki küldeni...

Említette, hogy csak fotózás, semmi sex, de megfizeti. 20 ezret ígért, ha 20 - 30 jó képet összehozok róla. Ilyen ajánlatnak nem tudtam ellenállni, főleg hogy szerencsére volt egy ismerősöm egy fotószolgáltatási cégnél, ahol ha épp kongott a bolt az ürességtől, szabadon használhattam a színes nagyítógépet, meg az előhívót is, csak a papírköltséget kellett állnom beszerzési árban. Elmosolyodtam, és természetesen igent mondtam, ám ez nem nyugtatta meg teljesen. mondta, hogy szeretne néhány olyan képet is, amikor magát simogatja, meg esetleg ki is elégül önkeze által, és ezt is fotózzam le. Heh. Nem semmi a csaj. Nem is hagyhatom ki... A barátnőm úgyse engedte, hogy ilyen fotókat készítsek róla, sőt, bár ha megmutattam neki a képeimet mindig korrektül és lelkesen mondott véleményt, sehogy sem szerette, ha ráirányítom a gépet. Mint lelkes fotóst viszont nagyon érdekelt az aktfotó, illetve főleg a nem is egészen akt. Szeretek a fény - árnyék dolgokkal variálni, meg a barátnőm is mindig a "többet mutat, mint takar" ruháival tudott tűzbe hozni igazán.

Mondtam a nőnek, hogy ilyen fotót is szeretnék csinálni, nem ellenkezett... Kitűztük az időpontot, és mire megegyeztünk, pont megérkezett a kedvesem is. Mosolyogva megkérdezte, ki ez a csinos no, csak nem megint el akart csábítani, de csak annyit mondtam neki, ő a következő "megrendelő"... Elképesztően izgatott a téma. Nem a lány kerített a hatalmába, bár igencsak jól nézett ki, most mint fotós gerjedtem be. Beszereztem egy átlátszó, nagy selyemkendőt, utánajártam egy nagy kültéri 500 wattos halogén lámpának, és beruháztam egy derítőlapra is, amit már igencsak meg akartam venni, de eddig sosem akarózott ezreket adni érte, még használtan sem. Szerencsére a fényszórót egy építész fickón keresztül szereztem be, ami igencsak olcsóvá tette. Filmet elég spécit vettem, amit színesként kell előhívni, de fekete - fehér. Még sose próbáltam ezt a típust, de 400-as volt, és nem is túl drága. Kicsit gyanús volt a barátnőmnek, hogy miért van nagymértékű elfoglaltságom szerda estére, de nem kötöttem az orrára, féltem hogy nem enged el, vagy beszól valamit. Utólag úgyis megmondom neki, ha már készhelyzet elé állítom vele.

Rengeteg tervvel a fejemben, mind a két géppel, az állvánnyal, a selyemkendővel, a derítőlappal, és a "reflektorral" felszerelkezve érkeztem a nő lakására. Ahogy végignéztem rajta, eldöntöttem hogy oké, kap 20 - 30 képet, de hogy én mind a 4 tekercs filmet ellövöldözöm, az tuti. Egy póló volt rajta, meg egy short, de ez nekem nem tetszett. Kérdeztem nincs - e valami selyemblúza, meg egy vékony, félhosszú szoknyája. Időközben a hálószoba felé tartottunk, ami szerencsére fehérre volt festve, és még egy szép nagy ablaka is volt, ami ugyan északi fekvésű, de már délután elég szép mennyiségű természetes fény jött be rajta. A reflektorral meg a derítőlappal megtámogattam a Napot, jó kis szórt fény lett, puha árnyékokkal. Végignéztem a szobán. A bútorzat modern volt, mégis szolid. Elég drágának látszott minden, valószínű a nő zsebből legombolja a húszezret a fotókért. Bár abszolúte nem érdekelt, annyira izgatott a téma, hogy ingyen is megcsináltam volna.

Közben a "téma" is megérkezett, kezében két fehér selyemblúzzal, az egyik csak egy top szerű izé, kötővel az elején. Ez most kevésbé tetszett, a szolidabbat választottam. A szoknya viszont ideális volt. Iszonyú vékony, amolyan átlátszik a bugyi ha nagyon akarom stílus. Kértem hogy vegye át. Rám nézett, majd egy "jó..." kíséretében ledobta a pólót meg a shortot, és felhúzta az új ruhákat. Kezdetnek nem rossz, ha a bugyit meg a melltartót is ezzel a hanyagsággal fogja ledobni, nem kell félnem, hogy szégyenlősködni fog. Megkérdezte, hogyan kezdjük, mire azt ajánlottam, hogy először készítsünk 1 - 2 olyan fotót, amiben éppen, hogy csak sejteni lehet, hogy le fogja venni. Nem volt gyakorlott fotómodell, és én sem voltam valami vén róka a szakmában, úgyhogy viszonylag lassan értette meg, hogyan is akarom pontosan. Kigomboltattam a blúzát, és kértem, hogy az utolsót akkor nyissa ki, amikor épp fotózom. Enyhe terpeszben térdeltettem az ágyra, és ahogy hosszú haja eltakarta az arcát, nagyon hívogató volt. Katt.

Aztán kértem, hogy vágyakozóan nézzen a kamerába, engedje magától szétnyílni a blúzt. Jaj, nem semmi látvány. De a melltartó engem zavart. Kértem, hogy vegye le, de a selymet meg ugyanígy vissza. Ledobta a lenge anyagot, és kigombolta a csatot. Egy könnyed mozdulattal bújt ki a melltartóból, ami nagyon tetszett, mint mozdulat. Katt. Juj, gyönyörű ez a no! Katt. Szinte fájt, ahogy visszavette a blúzt, egy kis mosollyal. Ez sem semmi beállás, megér egy kockát! Variáltam egy csöppet a világításon, behúztam a függönyt, és a fényterelő lapot elvéve, direktbe világítottam meg az ágyat, az átforrósodott reflektort egy székre téve. Ennek a halogénnek igaza van, én is eléggé kimelegedtem. Így jó! A fény oldalról esett a nőre, kicsit közelebb hoztam a zoomobjektívvel a képét, hogy csak ő legyen benne a fal előtt. Amennyire a fényviszonyok és a 400-as film engedte, szűkre vettem a blendét, hogy kontrasztos legyen, és megkértem, hogy mintha csak a barátja előtt nyitná szét lassan a blúzt, törökülésben simogassa le magáról. Tetszett neki az ötlet...

Ezt a lányt mintha csak erre találta volna ki a természet. Ha ez alatt a pár másodperc alatt nem ment szét a felhúzókar, akkor már nem is fog. Négy képet szórtam el csak erre a pár másodperces jelenetre, majd megkértem, hogy találja meg azt a pontot, amikor még éppen nem látszik ki a mellbimbója, mert ott szeretnék egy közeli képet csinálni. Belenéztem a gépbe, és megtoltam az objektívet. Eszméletlen érzés volt, ahogy az apró mozdulatra a látvány közelít felém. Gyönyörű kerek keblei voltak, és az egyik bimbója egy hajszálnyit ki is kandikált a blúz alól. Ahogy nyúlt az objektív, úgy éreztem, hogy még több vér áramlik a férfiasságomba. Már nagyon rá akart térni a simogatásra is, de nem hagytam. Átvittem a gépet a reflektorral szembe, és kértem hogy a selyemkendőt, amit hoztam tekerje gyengéden magára... Na, ezzel is szép bemutatót tartott, bár nem ezt akartam kihozni. Majdnem teljesen háttal fordítottam a lámpának, úgy, hogy ha picit hátrahúzta a kezét, a mellének sziluettje épp kirajzolódott a fényben, félig árnyként, félig nem.

Ezt már nagyon régóta terveztem. Egy közeli kép a formáról, ahogy a selymen keresztül átvillan a férfiakat próbáló tökéletes forma. Variáltattam vele a témát, csúszott a selyem mindenfelé, a keze, a dereka, a csodaszép feneke, a keblei, a nyaka körül. Egészen belejött a lány, egyre kevesebbet kellett beszélnem az újabb beállításra. A direkt fény iszonyú jónak bizonyult, az árnyékok kiemeltek minden formát, a nő meg csak simítgatta a leplet, magát, megszabadult a szoknyától is, melyet előbb egy finom terpeszben át is világíttattunk, majd eljátszottam azzal, hogy a reflektor fénye "felkelő napként" csillan meg mellének dombja mögül... Micsoda látvány! Átélni, az eredetit látni... Hallani... Hmmm. Egyre több lett a simogatás, a finom kéz siklott végig a puha borön, alig hallotta már az utasításaimat. Már jócskán a Prakticát használtam, elfogyott a 36-os tekercs a másikból. Ezen viszont nem volt zoomobjektív, váltani meg nem volt idom. Többször nekimentem valami bútordarabnak, széttekertem szegény élességállítót, belerúgtam az ágyba, de nem éreztem.

Magával ragadott a látvány, a fények, a hangok kavalkádja, nem bírtam gondolkozni. Ezt a szakmát is szokni kéne, mint az esküvőfotózást. Óhatatlanul is készítettem már egy - két erotikus tartalmú fotót bulikon, táncokról, vad csókokról, de ez mindenen túltett. Átvariáltam egy kicsit a fényeket, elhúztam a függönyt, hogy a lemenőben lévő Napsugár nyalábjai és végigsimogathassák azt a testet. Meglepődtem, milyen jóra sikerült a fénybeállítás, velem volt a fotósok szelleme, elsőre ilyet produkálni. És amit megvilágított! A lány eléggé belejött, nekem meg elfogyott a filmem. Remegő kezekkel, szédületes sebességgel tekertem vissza, és töltöttem meg mindkét gépet. Ismét zoomobjektív... Yesss! Csak álltam egyhelyben, és fókuszálgattam, zoomolgattam, kattintgattam minden apró mozdulatot. Kértem, hogy simítsa végig a testét, úgy, hogy csak a keze mozdul, de a törzse nem. Állványra tettem a gépet, és megpróbáltam hosszabb expozícióval elérni, hogy a keze kissé elmosódott árnyként jelenjen meg a képen, ahogy felveszi mondjuk a melle formáját.

A sok simogatástól megjött a kedve, le akarta magáról hámozni a bugyit, de nem hagytam. Kértem hogy térdeljen fel, és készítettem csak a csípőjéről egy képet, majd ahogy lassan lesodorja magáról, időnként teljesalakosan. Huh! Nem semmi! A szőr formára volt borotválva, csak egy szabályos kis háromszöget hagyott meg elöl. Jaj. A csípője és a dereka szép íve, és a nem kis mértékben erotikus módon levett bugyi. Elég nehéz volt megállni, hogy a következő beállítást ne kézzel végezzem el.

Amatőr modellem egyre ügyesebb lett, vagy csak nagyon begerjedt. Úgy nézett a kamerába, mintha a szeretője lennék, Végigfeküdt az ágyon, és minden létező helyen simogatta magát. Finoman szétnyitotta a lábait is, és az ölét kényeztette, miközben másik kezével a mellbimbóját és a nyakát cirógatta. Átvittem a gépet úgy, hogy oldalt legyen nekem, nem pornót akartam fotózni, hanem látványt! Az arcát, ahogy a két szép halmocskát markolássza, a hasán végigsikló kezét, az egész testet, ahogy lassan, érzékien hullámzik a saját maga által keltett gyönyörtől. Rá is játszott! Mozgolódott, forgolódott, hátravetette a fejét, rendezgette a haját. Megint hamar kifogytam a filmből. Nem akartam megint csetleni - botlani, megkockáztattam, hogy cserélek. Megérte, mert jó sokáig bírta a nő, én meg legalább tarthattam egy kis látványszünetet, amíg a géppel bajlódom... Már kezdett igencsak elszállni az agyam az elém táruló gyönyörűségtől.

Ez volt az utolsó tekercs, ha ilyen iramban haladok, semmire nem lesz elég. Muszáj voltam gondolkodni egy kicsit, bár eszméletlen nehezen ment. Megpróbáltam elkapni a legjobb beállításokat, mozogtam az ágy körül, kerestem a fényeket, felkapcsoltam a csillárt, majd le. Ahogy újra átmentem elsősorban fotósba, és a probléma érdekelt, egy kicsit jobban is tudtam koncentrálni. A kisasszony meg nem zavartatta magát előttem, időnként ugyan vágyakozó pillantásokat vetett rám, de nem akartam viszonozni. "Fotózni jöttem, nem kefélni!" ismételgettem magamban, és bár a téma nem hétköznapi, véletlenül se fogdostam mást, mint a gépet. Modellem viszont a minden mással foglalkozott. Összegyűrte a lepedőt, a combjai közé szorított egy párnát, mélyen elmerült saját magában, haja teljesen kócosan vergődött a feje körül, mellei csúcsosak és kemények voltak, és csak mozgott, simult, egyenesen a csúcs felé, miközben nyögdécselései közé 1 - 1 halk kattanás vegyült.

Olyan elementáris erővel szállt el, hogy azt hittem elájul. Egész teste megfeszült, ahogy háton feküdt, kiemelte a kebleit, ajkai kinyíltak, egyik kezével megmarkolta a bal mellét, másikkal még utoljára magához nyúlt, és egy hangos nyögés kíséretében, a kamera kedvéért olyan show - t produkált, amilyet még nem is láttam. Ez már aztán tényleg nem semmi, reméltem a fotó is visszaadja majd a hangulatot. Aztán vége, nem kellett több. Mosolyogva feküdt az ágyon, és ám nézett. Tekintete viszont át objektívvel találkozott, készítettem 1 - 2 közeli képet az átszellemült, kielégült, kócos és mosolygós arcáról, majd még két egészalakosat, ahogy szétterülve feküdt az ágyon. Ismét átszerveztem a világítást, és amíg tartott a múló látvány, megpróbálkoztam ennek a fény - árnyék megfogalmazásával is. Nem bírtam ránézni. Annyira csodaszép volt, hogy úgy éreztem, ha kikerül a gép a kezemből, nem vagyok képes ellenállni a pillantásának, magához szív, és se szó se beszéd összeraktam az állványt, a táskába dobáltam a gépeket meg a vakukat (amiket nem is használtam) a dög forró halogént a szintén meleg falra szereléshez való, karjánál fogva felkaptam, és szó nélkül hazaviharzottam...

Ezt nem bírtam tovább. Felhívtam a barátnőmet, de az Isten tudja miért, nem volt otthon! Ilyen nincs! Nem tudta mit hagy ki. Iszonyúan be voltam gerjedve. Az ájulásig foglalkoztam volna vele. Ledobáltam minden cuccot, a ruháimat is, végigfeküdtem az ágyon, és az a csodás test ismét ott kényeztette magát a szemem láttára, és most már éreztem is. Igaz a saját kezem volt, de nem tudtam különbséget tenni. Behunyt szemmel "néztem" amit művel, gondolatban már az illatát is éreztem, az ő finom ujjait magamon, az ő forró leheletét. Alig néhány perc múlva elszálltam. Másnap első utam a fotólaborba vitt. Ásítozós hétköznap volt, sehol egy ballagási, karácsonyi, nyár utáni csúcs, amikor dömpingszerűen jönnek a megrendelések, hagytak dolgozni. Megpróbáltam nem izgatott képet vágni, megkérdeztem, ne csináljak - e meg valami más tekercset is, ahogy szoktam, de nem volt. Alig bírtam kivárni a C41-es előhívó procedúrát. Betettem a negatívot a nagyítógépbe, és belenéztem. Némelyik kép igencsak jól sikerült, de sok alig volt élvezhető.

A 400-as film időnként kevés volt, hosszabb záridőt kellett használnom, de akkor meg a látványtól remegő kezem "berázta" a teleobjektívet. Némelyik kép meg ugyan éles lett, de elég sötét. Iszonyú sokat variáltam az intenzitással, mire némelyikből kihoztam valamit, de megérte. A többiek csak azt vették észre, hogy mi a francért izzadok ennyit négy tekercs filmen, de nem nagyon akarózott megmutatni. Végül az egyik eladónőt, aki elég jó fej volt avattam be a dologba, hogy tudjon falazni. Tetszett neki a sorozat, azt mondta látott már mindenféle amatőr "szexelő párok magukat fotózzák" képeket itt, de azok nem érdekelték, ez viszont nagyon jó. Némelyik kép tényleg elég jól sikerült, bár ha most újra kezdhetném, a tapasztaltak függvényében máshogy csinálnék sok mindent, de időnként elcsodálkoztam, milyen szépen kijött 1 - 2 fényeffekt. Nem is hittem benne. Azért nemcsak 20 - 30 jó képet tudtam összeválogatni a 120-ból.

Az elmosódott kezek közül elég sok jó lett, a fény - árnyék hatások, az arcról készült fotók számomra nagyon tetszetősek voltak, amikor viszont már igencsak belelendült a simogatósdiba a nő, ott nagyon sok berázott, alulexponált, életlen, kontraszttalan csúnya kép készült, nem is tudom miért. A kész képekkel elindultam a nőhöz, a megbeszélt időpontban egy kávézóban találkoztunk. Neki is tetszettek a képek, sőt, ott helyben majdnem újra magához nyúlt. Kifizette a pénzt, és kérte a negatívokat is. Megkérdezte van - e róla sorozatom, de mondtam hogy nincs. Nem hitte el, de úgy látszott nem is nagyon zavarná. Megkapta a tekercseket, amiket gondosan meg is nézett, hogy azok-e, aztán eltette. Megköszönte hogy ilyen ügyes voltam (ez legyezgette fotós hiúságomat rendesen...) aztán bevallotta, hogy nagyon megkívánt ott és akkor, és ha csak egy mozdulatot is teszek az irányába, leránt az ágyra... Valahogy ezt akkor és ott többször is éreztem, de direkt nem tettem lépéseket.

Olyan érzékien mondta el, hogy nagyon kíván már egy férfit, 3 hónapja éhezik, hogy nagyon feltüzelt megint. Még simogatott is, sőt látszott rajta, hogyha tovább ott maradok, az lesz a vége, hogy ugyanabba a hálószobába kerülök, mint tegnap. Gyönyörű nő volt, de a barátnőm is, és aznap viszont tudtam, hogy velem lesz, mert meg volt beszélve. Gyorsan elköszöntem, és el is indultam, mert hűség ide vagy oda, nem egy könnyű dolog ilyen össztűznek ellenállni. Eljöttem, és mosolyogtam. Tényleg nem volt plusz sorozatom, viszont azt nem kötöttem az orrára, hogy negatívot is lehet másolni. A barátnőmmel meg tényleg találkoztunk, és volt egy jó meg egy rosszhíre. A rossz az volt, hogy hamar haza kellett mennie, a jó meg, hogy a szülei és az öccse elutaztak.