Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Delia már a széles kőoltárra volt kötözve. Cobus szobra fenyegető közönnyel nézett le rá....
Windshear-Szélnyírás
A második balforduló
Bevezető
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai...
Friss hozzászólások
91esfiu: Drága vinzso! Ismét izgalmas d...
2021-11-28 22:05
eliksz13: Nagyon, nagyon, nagyon jó ! In...
2021-11-28 21:49
BURGONYA: TE AKKORA BAROM LEHETSZ, MINT...
2021-11-28 08:30
BURGONYA: NAGYON JÓ! ISMÉT ELSZíVTÁL VAL...
2021-11-28 08:29
Szergejecske: Nem értünk egyet. Vannak olyan...
2021-11-26 15:10
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Iskolakör -3.rész

Reggel verőfényes idő ébreszt, hanyatt fordulok és félállomban fekszem, a múltam egy-egy képe kísért. Összerezzenek, ahogy valaki beront az ajtón és lerántja rólam takarót.
-Felkelni hétalvó!
 
Cat a behatoló, egy száll törölközőbe csavarva kissé meglepve mér végig: pizsama híján egy szál semmiben fekszem előtte. Másodpilótám alaposan végigmér a fejem búbjától a lábujjam hegyéig, deréktájon mintha hosszabban elidőzne a tekintete. Elvigyorodik, majd váratlanul lehull a törölközője és ő is meztelenül áll előttem. Most látom először így, és hagy időt, hogy végig mustráljam. A tusolás után fekete haja még nedves, kissé zilált, kék szemei derűsen szemlélnek, telt kebleit sötétbordó bimbóudvarok és peckesen meredező bimbók koronázzák, csípője nőiesen széles, combjai feszesek, punciját bozont takarja. Egek, micsoda nő! -gondolom magamban, a farkam ennél sokkal egyértelműbben jelez, a reggeli félkeménységből teljes merevedésbe kezd váltani. Cat érzéki ajkain elégedett vigyor:
 
-Upssz… -visszatekeri maga köré a törölközőt- Tussolj, és menjünk reggelizni!
 
Távozóban még visszapillant rám a válla felett. Bármibe lefogadnám, hogy direkt mutatta meg magát.
Fogom a törölközőm és gyorsan lezuhanyzok, majd összeterelem a többieket, és keresünk egy helyet, ahol megreggelizhetünk. A jó hangulatú bőséges reggeli után ruhákat vásárlunk magunknak. Váltás egyenruhákat küld majd a cég.
-Mivel töltsük a napot?
-Irány a tenger! Lazuljunk!
-Oké…indulás!
Kényelmesen összeszedjük a cuccainkat, majd a bérelt autóval leautózunk a tengerhez. A parton zsúfoltság, rengetegen vannak, de találunk magunknak helyet. Gyorsan fürdőruhára vetkőzünk, és a hűs habok közé vetjük magunkat. Az úszás után kifekszünk a napra, Danny egy csapat hasonló korú fiúval röplabdázni megy.
-Te, nem furcsák azok a srácok…?
-Melyikek? -fordulok hasra.
-Akikkel Danny röplabdázik.
-Nem furcsák...Danny jól ellesz velük.
Cat gyanakodva fürkészi az arcom.
-Kérsz fagyit?
-Kössz nem.
-Én kérek, mindjárt jövök.
Elunom magam és végül törökülésben kuporogva figyelem a tengert, aztán fagyit majszolva befut Cat. Mellettem ál, amikor egy kis fagyi a felkaromra pottyan. Nem habozik, ujjával törli le a hűsítő finomságot, majd bekapja ujját, úgy szopogatja le a fagyit.
-Finom… -esküdni mernék, hogy halkan azt is hozzátette: vagy.
Mellém telepszik a törölközőre. Újabb faltnyi fagyi cseppen le, ezúttal a mellére. Merészen kinyújtom a kezem, és a háromszög alakú bikinifelősbe bújtatott ciciről letörlöm a fagyit az ujjammal, így kóstolom meg. A fimom csoki mellé sós íz társul…ő lenne?
-Finom…. -gondolatban hozzáteszem: vagy.
Cat sokatmondóan mosolyog.
 
Sokat beszélgetünk, néha úszunk egyet. Déltutánba fordul az idő, és hívást kapunk a herceg titkárától: holnap 11-re Párizsba kell vinni a herceget. Gyorsan összeszedjük Danny-t:
-Gyere, ebéd. Utána meló van.
A nap hátralévő részében megtervezzük és leegyeztetjük az útvonalat. Este 10 körül lefekvéshez készülünk. Még ellenőrzöm az útvonalat laptopon, a többiek már lefeküdtek. Pár perc múlva bódító nőies illat csapja meg az orrom.
-Finom vagy… -susogja Cat alig hallhatóan a hátam mögül a fülembe.
-Te is finom vagy… -dünnyögöm halkan. Vajon hallotta? Csak egy ajtócsukódás a válasz.
Végül én is lefekszem, de hiába aludnék, kisvártatva kopogtatnak.
-Cody, reggel vennék guatemalai kávét, az utasaink azt szeretik.
-Jól van Danny…
Az állom karjai kezdenek körülölelni, de újból kopogás, és nyílik az ajtó.
-Ja, és megszabadultam a lazactól…megromlott
-Oké…
Kicsit bosszankodom, nem épp Dannyre számítottam. Majdnem elalszom, amikor újra halk kopogtatás ránt vissza.
-Hagyj már aludni…majd reggel megbeszéljük… -mordulok fel félhangosan.
-Bocsi… -szabadkozik Cat
-Bújj be…azt hittem megint Danny az valami szarsággal.
Halkan csukódik az ajtó. Vajon megy vagy jön? Ismét érzem az illatát.
-Biztos nem zavarok?
-Nem, gyere…
Leül az ágy szélére.
-Mi az…?
-Nem tudom…csak átjöttem…úgy éreztem…
-Gyere… -húzom magam mellé az ágyba.
Ölelkezünk, egyelőre más nem történik. Esőszagú szellő lebbenti a függönyt, megint zápor közelít. Csak fekszünk egymás karjaiban.
-Annyi mindent mondanék…csak nem tudom hogyan…
-Én sem tudom…
-Maradjak…?
-Maradj…kérlek…
-És Danny?
-Remélem már alszik.
Arrébb csúszok az ágyon, hogy kényelmesen elférjünk. Kicsit mocorog, nem igazán tudunk mit kezdeni a helyzettel. Végül magamhoz húzom.
-Aludjunk…még rengeteg időnk van megbeszélni a dolgokat.
Háttal hozzám simul.
-Hülyék vagyunk…rég meg kellett volna tennünk… -suttogja alig hallható hangon.
-Nem akartam elrontani…
Nem válaszol, lassan elernyed a karjaimban, szuszogása árulkodik: elaludt. Nemsokára engem is elnyom az álom. Könnyed cirógatásra ébredek, Cat simogatja az arcom:
-Hat óra…
-Még alhatunk egy kicsit…
-Nincs kedved futni? Láttam te is hoztál futócuccot.
-Oké, vágjunk bele! 10 kilométer?
-Oké… A vesztes fizet!
-Mit?
-Majd kitalálom.
Negyedóra múlva már a hajnali utcákon futunk, az utolsó egy kilométeren versenyzünk csak, hagyom nyerni.
-Basszus, már negyed nyolc. Alig van időnk.
-Gyere…-berángat a fürdőbe- Így időt takarítunk meg.
Gyorsan lecsutakoljuk egymást, Cat mosolyog. Egyre közelebb hajolunk egymáshoz, amikor meghalljuk Danny-t. 
-A fenébe…
Cat kiles az ajtón.
-Most nincs itt… -kisurran és eltűnik a szobájában. 
Kissé bosszúsan törölközöm, de lehiggadok. Danny végül is nem tehet semmiről… De mi lesz Cat-el, hová jutunk? Elindulok a szobámba, közbe Danny-be botlok.
-Már ébren vagytok?
-Futottunk 10 kilométert kávé helyett.
Danny furcsálkodva, kissé csalódottan néz. Kiteregetem az összeizzad futóruhát és felöltözök, Cat is egyenruhában jelenik meg.
-Siess ifjú Daniel, öltözz és reggeli! Vár a meló!
A reptéren von Anhalt pontosan érkezik a géphez, időben indulunk és érkezünk meg Párizsba. Délután 4-kor indulunk csak vissza, így van időnk körülnézni. Danny hamar leráz minket, így Cat-el kettesben barangolunk az utcákon, egyre gyakrabban ér össze a kezünk, végül összefonódnak az ujjaink. Lelkesen fedezzük fel a látnivalókat, közben zakatolnak a kerekek: hogy mondjam el…mit…? Mit gondol ő?
3-kor már a gépen vagyunk és előkészülünk a visszaútra, időközben megkapjuk a holnapi úticélokat, három városba is ellátogat a herceg, csak az azt követő nap reggel indulunk vissza, de akkor is útba ejtjük Amsterdamot.
-Hát, ha neki ilyen a szabadság, nem akarom tudni milyen, amikor dolgozik…
 
A következő két nap melóval telik, Cat-el nincs időnk egymásra, este mindenki csak bezuhan az ágyába. A kerekek tovább zakatolnak az agyamban: vajon csak játszik velem, vagy komolyan gondolja? Jó lenne kideríteni, de nehéz, ha napközben egyfolytában csak meló van. A sok le- és felszállás zsúfolt reptereken igencsak próbára tesz minket. Négy nap folyamatos repülés után jön két szabadnap, este ugyanolyan fáradtan zuhanok a párnák közé, mint az előző napokon. Észre sem veszem, amikor Cat bejön, csak arra eszmélek, hogy mellém kucorodik az ágyban. Tessék-lássék összebújunk, de pár perc múlva már alszom, de addigra ő már elaludt.
Hajnalban felriadok, fogalmam sincs miért. Cat az oldalára fordulva alszik. Átölelem, mire mélyebbre fészkeli magát az ölelésemben. Egy darabig hallgatom ahogy a madarak énekelni kezdenek, mély szippantásokkal szívom be Cat hajának illatát, aztán egyszer csak reggel 9 óra. Cat megfordul a karjaim közt és a mellkasomhoz bújik, mélyeket szippant.
-Mmmmm…nem akarok felkelni…téged akarlak szagolni…
Épp visszaaludna, amikor Danny dörömböl az ajtón.
-Ébresztő Cody, csináltam reggelit! 
Hallom, ahogy Cat ajtaján is kopog.
-Erről ennyit… -Cat mérges.
Elmosolyodom.
-Szerinted tudja?
-Honnan tudná?! -fortyan fel Cat.
-Azzal nyaggatott, hogy biztos jártunk már, és megvan köztünk a kémia.
-És megvan?
-Meg…több is, mint ami a repüléshez kell.
-Mondd el, mit érzel!
-Bírlak! -ugrik be az egyik kedvenc filmem egyik jelenete.
-De idióta vagy! Valószínűleg ezért bírlak én is… -évődik.
Rávetem magam és szájon csókolom, ő nem ereszt hosszasan kóstolgatjuk egymás ajkait.
-Miért nem tettük meg már előbb…?
-Elsodródtunk…mindketten foglaltak voltunk…
-Voltunk… -visszhangozza- Ezek szerint te már nem.
-Évek óta nem… -válaszolom. Nem tudom, vagy merem? megkérdezni tőle, hogy ő…
-Már én sem… -dünnyögi rosszkedvűen- Most is elsodródunk?
-Ha rajtam múlik, nem.
Elmosolyodik.
-Én sem fogom hagyni.
Apró csókokkal vívunk párbajt, Dany újból kopogtat.
-Hahó! Reggeli…
-Menjünk, biztos kitett magáért.
-Észrevetted? Nálam már nem is kopogott…
 
Meg kell hagyni Danny olyan reggelit ütött össze, amilyet valószínűleg legfeljebb a Ritz Hotelben adnak. Még javában falatozunk, amikor Dany összepakol egy sporttáskába.
-Megyek röplabdázni! Van itt pár srác, akik jól nyomják! -már robog is kifelé.
-Telefon legyen nálad! Az ügyfél bármikor ugraszthat minket.
Elszontyolodik.
-Csak nem…
-Reméljük nem. Jó röplabdázást!
Cat csak a fejét csóválja.
-Miért nem szed fel inkább egy nőt?
-Mert meleg.
-Miiiiiiiiiiiiiiiii?
-Mondom: meleg. Ő maga mondta el.
-Akkor tuti összejött egy valamelyik röplabdással…
-Ő dolga. Ma skippeljük a futást?
-Csak későbbre halasztjuk. -salátát, sonkát, gyümölcsöt tűz a villájára és a számba tömi.
Én is finom falatok tűzök a villámra és a szájába teszem. Vidáman beszélgetve etetjük egymást.
-Jó ez a tempó?
-Ne siessünk…élvezzük ki minden pillanatát.
-Van időnk?
-Most nem sodródunk el.
-Most nem!
A reggeli után békésen pihenünk a teraszon, a délelőtti napfény kényeztet minket.
-Igazából nincs kedvem semmit se csinálni. Lefárasztott ez a pár nap.
-Néha jó a lustulás. -válaszolja Cat. Végül mégis felkel, és maga után húz a szobámba.
-Ott hagytuk abba, hogy szagoltalak.
-Én is téged.
Ismét az ágyban találjuk magunkat, egymás illatát élvezve, néha csókolózva. Elkerülhetetlenül visszaalszunk. Majdnem dél amikor felébredek, Cat még alszik. Kisurranok és elpakolom a reggeli maradékát, rendet rakok. Leülök a laptop elé, de semmi értelmesen nem csinálok, a másodpilótám jár az eszemben. Az ablakon bámulok épp kifelé, amikor újból megcsap az illata. Bár nem emiatt kapta a becenevét, úgy lopakodik, mint egy macska. Hátulról ölel át.
-Min jár az agyad?
-Rajtad…
-Nem kéne, itt vagyok melletted.
Lovaglóülésben az ölembe ül és lágyan szájon csókol, majd megsimogatja az arcomat és a hajamba túr. Elmerülök a szeme kékjében, nézem, ahogy a haját kócolja a huzat, majd nagyot puffanva becsukódik az ablak. A két keze közé fogja a fejem és maga felé húzza, hogy újabb édes-hosszú csókban találkozzanak ajkaink. Feltápászkodom a székről, anélkül, hogy akár csak egy pillanatra elengedném Cat-et, vagy abbahagynánk a csókot. Elindulok a szobám felé, közben Cat ügyesen a derekamra fonja a lábait. Nem ereszt el akkor sem, amikor az ágyba dőlünk. Sokáig csókolózunk, és végül megtörténik, szeretkezni kezdünk, mohón habzsolva egymást, mintha most órák alatt akarnánk bepótolni az elmúlt éveket, Cat kéjének hangjai minden mást elnyomnak. Utána csak fekszünk, kétségbeesetten szorítva magunkhoz a másikat, mígnem újra kedvet nem kapunk egymáshoz. Késő délután eszmélünk egymásból és az érzelmeink viharából. Rajtam van, mélyen a szemembe néz és a hajamba túr:
-Kár, hogy eddig halasztottuk ezt az egészet.
-Talán nem késő…
 
A következő nap hasonlóan lustán telik, sokáig alszunk, sokat szeretkezünk. Délután befutnak az újabb úticélok, így késő éjjelig tervezgetjük a következő napok repüléseit. Visszatérünk a mindennapi munkához. A herceg gyakorlatilag egész Európát bejárja, hol üzleti célból, hol meghívásoknak tesz eleget. Ha van időnk, Cat-el fiatal szerelmesek módjára barangolunk a városokban, amíg utasunk az ügyeit intézi.
Telnek a hetek, és az élet szinte unalmas: repülés, szeretkezés. Danny elégedetten vigyorog. Cat jól teljesít, a meló után kapitány lehet. Elmondom Cat-nek, akivel madarat lehet fogatni. Ezután egyre többet telefonál és intézkedik a központtal.
Telnek a napok, hetek, a munka a végéhez közeledik. Mallorcából repülünk vissza Cannes felé, amikor nagy rádióforgalmazás kezdődik, nagy nehezen kihámozzuk, hogy egy kisgép, ami Ibizáró szállt fel, ellenőrizetlenül repül, nem felel a hívásokra. Cat a rádiót bűvöli, és mindannyiunk nagy meglepetésére gyenge adást fog egy eldugott frekvencián.
-Halló…hall valaki…kérem…elájult a pilótánk…segítség!
Gyorsan jelzem a légiirányításnak, hogy a kérdéses gép alighanem bajba került. Amíg frekvenciát váltunk, majdnem elveszítjük a segélykérést.
-Ez így nem lesz jó, olyan frekvencián beszél, hogy nem jut el sehová az adás…nem tudunk közvetíteni, mert mindig elveszítjük.
-Várj…-előszedem a tartalék rádiót és odaadom Cat-nek- Tessék keresd meg a vészhívást ezen, a gép rádióján továbbítjuk a légiirányításnak.
-Halló…ki van ott, vétel!
-Taylor…Taylor vagyok…
-Taylor nyugodj meg, és próbáld meg elmondani i történt.
-Ibizán buliztunk…
Szóval egy bulijárat, túl jól ismerem.
-A srácok elvették egy biztonsági őr sokkolóját és azzal hülyéskedtek. A pilóta hátrajött szólni, és kiütötték.
Közben befut a légiirányítás üzenete is, a gép veszélyt jelent, lelövik.
-Légiirányítás, várjatok egy kicsit! Megpróbálom elterelni őket. Ha 20 percig a levegőben maradnak, a pilóta magához tér és leteszi a gépet.
-Affirmative. -jön a lakonikus válasz.
-Akkor kezdjük… -fordulok Cat-hez.
-Taylor, figyelj ide! Ha ügyes leszel, akkor minden rendben lesz! Oké?
-Oké…
-Ülj be a pilótaülésbe.
-Ott ülök.
-Cat, vedd át a gépet! -majd a gondolataiba merülök, és igyekszem visszaemlékezni a gép műszerfalára. Sokat repültem ilyennel.
-Oké Taylor, a fejed felett a konzolon keress meg egy sárga gombot.
-Megvan.
-Nyomd meg!
-Jaaajjj…mi történik.
-Kikapcsoltad a robotpilótát. Fogd meg a botkormányt és tedd, amit mondok!
Hosszasan magyarázom neki a műveleteket, kezd ráérezni. Követi az utasításaimat és a gép jó nagy sugarú ívben a tenger felé kanyarodik. Megkezdték a kört, ha jól számoltam mire véget ér a kör a pilóta magához tér. Danny messzelátóval figyeli a gépet.
-Jól van Taylor, csak nyugodtan!
-Repülök! Repülök!
Alighanem nem teljesen tiszta a srác. A háttérből erősödő zsivaj hallatszik
-Nyugi, csak csináld! Hé, ne igyál előre a medve bőrére.
-Eddig minden rendben. -ereszti le a messzelátót Danny.
A légiirányítás jelentkezik, megérkezett egy vadászgép, ha szükséges lelövi a kisgépet.
-Mindenki higgadjon le, kis szerencsével 5 perc múlva megoldódik a helyzet!
-Roger! -jön a válasz.
A kisgép rádióadása egyre zavarosabb, egyre nagyobb a ricsaj.
-Valami nem jó…billeg… Át fog esni!
-Taylor, minden rendben?
-Igen… -a többi elveszik a zajban, majd csak egy rövid mondatot hallunk: Bassza meg…
-Átesett! -kiált Danny- A fenébe is, átesett! De hogyan.?
Közel keveredtünk, már szabad szemmel is látom, hogy a kisgép szinte függőlegesen zuhan a tenger felé, elnyújtott spirál vonalban.
-Bassza meg…!
Aztán egy villanás, és fehér tajtékot vet a Baleár-tenger vize és a gép eltűnik.
-Irányítás, lezuhant. Ismétlem lezuhant.
-Vettem Aurora 129! Térjen vissza az eredeti útvonalára!
 
Az út hazáig eseménytelen, de rosszkedvűek vagyunk. A hercegi pár is végig hallgatta a rádiózást. Mi történhetett? A srác elég ügyesen csinálta, amit mondtam, pár perc és a pilóta magához tér. Miután átestek, már esélyük sem volt. Tapasztalt pilóták sem tudják feltétlenül kivenni a dugóhúzóból a gépet, ha egyszer átesett. Leszállás után sokáig csak ülök az ülésben és magam elé meredek. Cat is. Mindenkit megviselt az eset. Este csak ölelkezünk Cat-el, másra nincs erőnk, hangulatunk.
 
-Tudod ki volt a pilóta?
-Nem. Ki…? -kérdezi Cat rekedtes hangon
-Hansi.
-Mi? Ő…? Pont ő?
Még nehezebb, hogy egy közös barát Hans Fröschl végzetét láttuk. Sokáig fekszünk álmatlanul egymás mellett
 
Két nap szabadságunk lenne, de kihallgatással telik. Az NTSB próbálja kideríteni mi történt. Ahangfelvétreleket elemezgetjük. Taylor utolsó szavait furcsa zaj szakítja félbe. Ez mi lehetett? Utána más valaki mondta: „Bassza meg…” Fél napja agyalunk, mikor támad egy ötletem. Elkérem az egyik biztonsági sokkolóját, az egyik székhez lépek, belenyomom a támlába és kisütöm a sokkolót. A hang hasonlít a felvételen hallhatóra. Az NTSB nyomozói elképednek.
-Ezek a nyomorultak sokkolóval kiütötték azt a szerencsétlen srácot is?!
-Ibizán buliztak. Aligha voltak józanok és szívhattak is valamit. Jó heccnek tűnhetett…
-Ha előkerülnek a roncsok, akkor megvizsgálunk mindent, egyelőre az ön által vázolt lehetőség tűnik a leg valószínűbbnek.
 
Másnap folytatódik a munka: Tallin, Helsinki és Koppenhága az útvonal.
 
Hasonló történetek
5123
Kedves Olvasó! Ezt a regényemet 1999-ben írtam. Azóta Saddam Hussein hatalma megdolt. Sajnos nem olyan kevés vérrel, mint ahogy az ebben a regényben történt.

Kedves Olvasók!
Fogadjátok sok szeretettel Letíciától ezt a folytatásos regényt, mely 42 részes lesz!
Jó olvasást! Anita, anita@mellesleg.hu
3501
- Nem, sőt legyen szíves a feleségemnek se szóljon, hogy itt jártam. Meg akarom lepni.
Elővette a legcsábosabb mosolyát és egy húszdollárost csúsztatott a pultra, majd távozott. Beült egy gondolába, és a főtérre vitette magát. Beült a vendéglőbe, és szép komótosan megebédelt. A mosdóba kimenés ürügyén alaposan körülnézet...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: