Írástechnikai gyakorlatok

(Írj egy maximum 100 szavas részletet egy élőlény átváltozásáról! Bármi bármivé változhat, nincs megkötés.)

-    Na milyen volt? – érdeklődött csillogó szemmel.
-    Mi volt milyen?
-    Az átalakulás.
-    Átalakulás?
-    Igen. Ilyen voltál – mutatta lelkesen.
-    Görbe csont?
-    Ne vágj fancsali képet! Nekem tetszel.
-    Hm. Neked is tetszened kellene nekem?
-    Aha – táncoltatta vigyorogva bicepszét.
-    Nincs egy tükröd?
-    Az mi?
-    Hagyjuk. Esetleg virágod, ha már akarsz tőlem valamit.
-    Uram! – kiáltott az ég felé kétségbeesetten –. Nem értem, hogyan tudott így megváltozni a bordám?
-    Ádám! – harsant az égi hang –. Ezt magam sem értem. Amint kinő a melle, az összes ilyenné válik. De ne feledd! Mindnek te vagy az apja!


(Gyermekkori keserűség 100 szóban, trauma E/1 személyben az egyik kedvenc karakter szemszögéből.)

Kósza utak legendája c. kisregény két kiemelkedő szereplője, gyermekkorában.

„– Egyetek!
Az étel nyekkent, talpra állt, felmérte a helyzetet. A gödör túloldalához tapadó Vércse könnyebb prédának tűnt, alig tizenegy nyarat élt, én tizenkettőt.
– Mozogj!
A farkas rám nézett, húgom végighúzta begörbített ujjait a gödör falán. A ragadozó felé fordult, ugrott. Én is. Nyakánál fogva rántottam földre, ráfeküdtem.
– Kaparj követ a falból, üsd a fejét!
Húgi kapkodva dolgozott. A farkas felvonított a fájdalomtól, rángatózott, hiába. Vércse kifáradt, hamarosan a ragadozó is. Átvettem a követ, fél térddel az állat mellkasán maradva lesújtottam.
– Az ételért meg kell dolgozni! – koppant mellettünk tompán apám kése.
Húgi leszakadt körmeit nézegette, átöleltem. Életében utoljára sírt. Én is.”

(A mai százszavas játék témája a világteremtéshez kapcsolódik.)

Kezdetben teremté az eget, és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és lészen nagy nagy csönd. És látá, hogy az jó. Azután monda: Hajtson a föld gyenge maghozó füvet, gyümölcsfát, légyen néki magva e földön. És lészen nagy nagy csönd. És látá, hogy az jó Azután monda: Hozzon a föld élő állatokat, szárazföldi vadakat. És lészen nagy nagy csönd. És látá, hogy az jó. És monda nékik: Szaporodjatok, sokasodjatok! És látá, hogy az jó. Azután körülnéze, és nem látá enmagához hasonlót, akivel szaporodhatna, sokasodhatna. Azután sóhajtá és kivevé egy oldalbordáját. És többé nem lészen nagy nagy csönd.

(Testi vágyakozás bemutatása 100 szóban 1/3 személyben.)

Tudta, nélküle képtelen élni. Tudta, ott vár rá a nappaliban. Tudta elég egy ölelés. Ha az autó nem akadt volna el, már ott lenne…
Sebaj, megtette már gyalog ezt az utat, igaz akkor nyár volt, de most… Most legalább várják. És most ő is várja, hogy minél előbb ott legyen, mert hiányzik. Hiányzik a melegsége. Nélküle dermesztő a világ, ridegek az emberek, fagyosak a fák, még a medvék is hófehérben járnak. Nélküle ő is rideggé válik, akár az áttetsző üveg.
A ház ajtaját úgy találta, ahogy vásárlás előtt hagyta. Bakancsban, irhában rohant a nappaliba, és átölelte.
Sírva csüngött a kályhán.

(Ősz, 100 szóban.)

Csepp víz. Előőrse a hadnak, őzek fa alá ballagnak, fülükre őszi nedv pereg, tekintetük követ buja szelet. Süvít. Rohan a bálba, hol a talpalávalót ő muzsikálja, bizisten mondom, a világ kerek, erdőt kerülve leli meg a báli termet. Ölel a nádast, szálain Pán módjára játszhat, ébred a tölgy, az akác, velük a hársfa, öltöznek ünneplő ruhába. Állatok bámulják a nagy csodát, magával ragadja őket e színes kavalkád. Nézd ott! Ott a vadrózsa festi ingét kaméleon módra, követi őt lassan, meg-megújult pirkadatban, az erdő megannyi fája, zöldről sárgára, hogy aztán vörösön át élje hattyúdalát. Barna tollát hullajtva földre, számtalan komor göröngyre.

(Párbeszéd 100 szóban (lehet egy kis narráció pl. mondta Gizi, de ne sok.) Téma: Halloween, idegen lény és ételleírás.)

– Grang-grang!
– Beléd is.
– Találd ki mi az! Csak négy nyúlványa, egy feje van, hangot ad, értelmesnek tartja magát, alul-fölül szőrös és nátronlúgban pácolva, szárított csótánnyal fűszerezve elfogadható az íze.
– Kihalt faj – hajította messzire Gregg a lábszárcsontot.
– Hahahaha! … Nehezen fogunk elszakadni ettől a kék bolygótól. Mi az ott?
– Hol?
– Ott! Kerek, sárga, foghíjasan vigyorog.
– Egy tesó. Guruljunk oda!
– Grang-grang!... Ez nem köszön vissza!
– Pedig lobog benne az élet. Bökd oldalba!
– Elgurult. Nem lobog.
– Nincs nyúlványa. Együk meg!
– Tesót nem eszünk! Gurítsd! Otthon megadjuk a végtisztességet!
…
– Indulhatunk? Hova lettek a fogai?
– Így szebb a mosolya – nyalta meg Gregg a száját.


(Unalom 100 szóban.)

– Szia, apus! Itthon vagy?!
– Igen szívem.
– Menjen a konyhába anyuka, mindjárt adok valamit inni, csak becsukom a bejárati ajtót. Apus, jól hallom, tart még a meccs?!
– Igen szívem.
– Akkor nem zavarunk, jó?!
– Igen szívem.
– … Apus, mi legyen holnap a vacsi?! Tojásrántotta megfelel?!
– Igen szívem.
– Vasárnap lesz a papa születésnapja, néztél neki valamit?
– Igen szívem.
– Ne pipa legyen, tavaly is azt kapott!
– Igen szívem.
– Jó a meccs?!
– Igen szívem.
– … Megnézed az új hajam?!
– Igen szívem.
– A mamádnak hamarosan mennie kell!
– Igen szívem.
– Anyuka, nem tudom, miért nem jön ki… bemegyek, megnézem… Ez elaludt!
– Akkor ki válaszolgatott?
– A papagáj.

(Párbeszéd nő, és férfi között 200 szóban, de csak a stílusukból derülhet ki, melyik a nő, és melyik a férfi.)

-    Ön a lábamra lépett!
-    Melyikre?
-    A balra.
-    Melyik balra?
-    Ez nem vicc.
-    Ugyan már, az egész élet kész röhej.
-    Az ön élete lehet.
-    „Ne önözzön, mert kiröhögöm.” Ezt egy Rejtő könyvből vettem. Jó mi?
-    Inkább arra figyeljen, hova helyezi a lábát!
-    Figyelek. Hátra lép – üt lép – üt lép. Ahogy a tánctanárnő mondja. Maga nem olvas Rejtőt?
-    Én szépirodalmat olvasok.
-    Ja, azt én is szoktam. „Szép asszonyok egy gazdag házban.” Ismeri?
-    Stendhal, Balzac. Hallotta már ezeket a neveket?
-    Hát persze. Dögunalom mindkettő.
-    Magának.
-    Jé! Egy fejlődő képes egyed! Már nem önöződik.
-    Egyed? Mi az, hogy egyed? Ember vagyok, és csupán visszaadtam az ön stílusát.
-    Én is ember vagyok, de mi baja a stílusommal? Rühellem, ha valaki megjátssza az entellektuelt.
-    Intellektuelt.
-    Látom, a humorérzék nulla.
-    Nem muszáj beszélgetnünk.
-    Ki se bírná csevegés nélkül… Na, mi van, megkukult?...
-    Önnel többé nem állok szóba.
-    Megsértődött! Hát persze! Mind egyformák, képtelenek elviselni az igazságot! Aú! Ezt miért tette?
-    Mit?
-    A lábamra lépett! Ne mondja, hogy nem volt szándékos!
-    Melyikre?
-    A balra.
-    Melyik balra?

---¤---

-    Foglaljon helyet!
-    Ez a szék koszos. Nincs valami rongy, amivel letörölhetem?
-    Kinn a mosdóban talál, de a nemének megfelelő helyiséget válassza!
-    Minek néz engem? Inkább állok.
-    Ahogy tetszik. Nos, mit látott?
-    Szóval, előttem ment az a nő, balján a pasival, ó istenem micsoda férfi! Ha látta volna…
-    Térjen a lényegre!
-    Arról beszélek. Szóval, ha nekem olyan pasim volna, én se vettem volna észre a zsebest.
-    Egy ember volt?
-    Nem ember. Tudja az ilyenek nem emberek.
-    Egyedül hajtotta végre az eltulajdonítást?
-    Egyedül nem merte volna, ahhoz túl gyávák.
-    Hányan főből állt a csoport?
-    Hányból is… a barna a szőke, a barna…
-    A barnát már említette.
-    Dehogy említettem! Ez másik barna, ez a szép szemű. Az előzőé savószínű volt.
-    Tehát három férfit látott?
-    Igen, és még egyet, a vöröst. Olyan haja volt, mint magának.
-    Négy férfit látott?
-    Igen. Annyira siettek, hogy a vörös majdnem fellökött. Utána szóltam, hogy nem illik így bánni velem, de olyant mondott, hogy inkább nem ismétlem.
-    Ott tartottunk, hogy siettek.
-    Igen. A szőke előttem ment a lépcsőn, hogy ne lássak semmit, csak a fenekét. Én olyan randa lapost, még soha életemben nem láttam.
-    Kérem, térjen a lényegre!
-    Mondja, szőlőzsírt használ?
-    Nem.
-    Pedig kellene, elég cserepes a szája.
-    Mit látott a lopásból?
-    Semmit, mert a szőke segge mindent takart. De utána sarkon fordultak, és elrohantak visszafelé. Na, az volt a gyanús. Miért mentek vissza, ha előzőleg másfelé siettek?
-    Értem. Van még közölni valója?
-    Nagyon csinos a cipője, hol vette?
-    A jegyzőkönyvet lezártam, kérem, írja alá!
-    Jaj de merev, biztos nincs senkije! Segítsek újítani?

Rendőrnő és meleg férfi.