Hipertér, Delfinidák, Ufók, a Bétán

  
    Hipertér, Delfinidák, Ufók 
 
Megint eltelt 3 hónap.  A delfinidák berepülése  óriási riadalmat, majd lenyugodott, de felhevült érdeklődést váltott ki a Béta lakossága körében.  Az oktalanul megijedt, kedves, haragos  katonás lények  nem értették a befestés lényegét.  Az is lehet hogy nyelvészeink generált üzenete nem volt egyértelmű számukra.  Így aztán az is lehet  hogy nem értették  meg, vagy félreértették, hogy ez ártalmatlan nekik, nekünk meg segitség arra , hogy láthassuk  némileg őket.  A lényeg hogy ijedten, kapkodva menekültek. Sajnálatos nagyon,  de egy delfinida  nekiment egy  gépnek, megsérült, leesett és  életét vesztette.  Hófehér volt a festéktől, igy láthattuk őt. Ám amikor lemosták róla a fröccsanyagot, először eltünt. De ahogy elszállt belőle az élet teste kihült,  tiszta kék  delfinidává változott. Gyönyörű lény volt. Biológusaink, sebészeink vették alapos elemzés alá.  Mivel biztosssá vált hogy nincs benne élet, boncolás alá került.   Elképedtek orvosaink, tudósaink, mert, nagyon könnyü testében, még a csontokban is,  a földi madarakra jellemző légzsákocskákat találtak.   Hát ezért tudnak repülni....
                                        *
Nekünk egyik legfontosabbb feladatunk volt a  régi anyaföldünkkel való kapcsolattartás.  A Kolumbusz űrváros és információs központ, a Béta körül keringve  a galaktikus antennánkká vált. A hipertéri üzeneteket,  hála az ősföldünk tudományának , már olyan 3  év  átfutási időben számoltuk.  Ez gyakorlatlag már  jelenbeni információcserékre adott lehetőséget. Otthon  50 évvel előbbre voltak,  ez a fejlettségüket is jelentette. Döbbenetes ám szivmelengető üzenet érkezett. Előbb közölték, hogy hipertéri  kisérleti utazásra küldtek  hozzánk a Bétára, egy élő embert  kapszulában, ő egy  életfogytiglanra itélt
bünöző . Tisztában volt vele hogy meghalhat.  
     (" Röviden csak annyi hogy az évszázadnyi    kutatás, kisebb élőlények  küldése cézott bolygókra, megtörtént. De voltak nagy bajok is.
Nem jó időben érkezett meg a bolygóhoz, volt amikor nem élte túl az  állatka. De mint az üzenetben elmondták, mára nagy  reményeik vannak a földieknek hogy minden rendben lesz".)
 
Ezen "kapszula utazó" önként vállalta a soha nem próbált, kisérleti hipertéri utazást, nem volt már veszteni valója. Dermesztő. . Lehet hogy tényleg megjelenik majd a Béta felett, a keringő  űrkapszula?  Ennek jogi, technikai részleteit, megkaptuk, ámde  kétséges volt hogy tényleg  ide..., tényleg a mi időnkben..., megérkezik-e  a hibernált  utazó?   Aki, mint mondták - már normális, megjavult  ember...
A másik üzenet  bemutatta a Kolumbusz 2. -t,  az új hatalmas űreszközt.  Ez ide indult  utánunk, ezelőtt 2 évvel, még akkor,  amikor  keringő Béta pályánkra áltunk - érkezésünkkor.    Elképesztő szenzáció az,  hogy már a  "hipertéren"   át fog jönni.  Nagyon remélték a Földiek, hogy nem lesz semmi katasztrófa...
Ezeket az üzeneteket kaptuk meg,  nagyszerű videoillusztrációkkal,  és élethü, filmszerű magyarázatokkal.   A   "Kolumbusz 2"    12000 fő embert fog szállitani ide, hozzánk a Bétára, rengeteg fantasztikus csodatechnikával.  A hipertéri kisűrhajó, (a kapszula) , és a csodafejlett repülő űrkolosszus  a Bétától  igen messzire, úgy  félmillió km-re fog  kirobbanni (megérkezni) a hipertérből.  Innen még 1 hónap sima űrutazás vár rájuk a Bétáig.    Ezek biztonsági,  energia- robbanási óvintézkedések.  Én nem értettem hozzá, ennyit fogtam fel belőle.  Ha földi szuper számitások pontosak,   akkor a kapszula pár hónapon belül megérkezik.   Jók a remények, a földiek nagyon jó   visszajelzéseket kaptak a haladásról.    Végül is 50 évnyi űrutazást a  kapszula a hipertéren át megtesz fél év alatt. Ezért indulhatott útnak a   Kolumbusz 2  is. 
Ők 3 hónappal később törnek ki itt a hipertérből.
Itteni űrkutatóink már várták ezeket a csodákat,  de azért most lázas izgalommal megötszörözték a közeli űr megfigyelését. 
                                      *
KROKODÁROK
A BÉSPA megfigyelő drónjai  közben távolabbi tájakat, szigeteket vettek górcső alá a  Béta bolygón. A lyukacsos  félgömb szigetecskéktől teljesen az az ellentétes irányban, a hatalmas óceánon túl, nagy szigetek voltak észlelhetőek. Ez a Kolumbusz 1-ről is jól megfigyelhető volt. Ámde többen akarták a helyszinen, közelről látni a szigeteken vélhető vegetációt,   és a gyanitható lényeket.  Nagyon messze volt ez a delfinidáktól, Bétavárostól is,   izgatottan vártuk, ott kik, vagy mik élnek.  A monitorozó drónok  fokozatosan, a nagy óceánt pásztázva keltek át, a kisebb kontinensnyi szigetekhez.  Négy, négyszemélyes felderitődrón  haladt előre a hatalmas óceánon.  A kisebb apró szigetek, hol lila sziklából álltak, hol fehér és sárga levelű óriásfák tarkították  a zöld aljnövényzetet.   Amikor megérkeztek a Kolumbusz 1 ről már jól feltérképezett  Delta szigetekig,   már rengeteg thermó kamerával készült felvételt készitettek az óceán lényeiről. Lesz mit elemezni.   A Delta szigetek nyugati partjához érve  szinte megálltak a gépek  a part fölött.  Harminc méterrel a felszín fölött a kamerák és embereink szeme  szinte kitágult. Nézték a parton lenn , a feléjük szinte feszesen mozdulatlanul  néző abszurd, olyan krokodil fejű, 
madár kinézetű sokezer lényt... 
                                    *
A HÍVÁS
Most nem kellett a héten felmennünk az óriás müholdunkra.   Otthon voltam még mindig a fürtlakásomban.   Nem siettem el a szárazföldi lakásom kiválasztását,   nagyon szerettem az itteni panorámámat.   Hatalmas infófalamon néztem a eseményeket, intéztem ügyeimet, ami-
kor a telekommunikátorom  (úgy hivtuk teló) nyeriteni kezdett.   Én állitottam be a drága anyaföldünk, ló állathangjára. Imádtam a lovakat. 
Odaszóltam hogy :     - Lehet..!! 
- Szia  László, ne haragudj, hogy igy                        ismeretlenül
  kereslek. Úgy érzem nagyon fontos.  Laura  Cool
  vagyok. 
-Mondd kedves Laura miben segithetek neked? 
- Tudom hogy Hunor barátoddal mindenről tudtok
  meg aztán sokkal jobban értitek, mint én és 
  drága barátnőm, mondd már el miben új most, 
  ez az érkező   csodaűrhajó? 
- Laura  ez már  a hipertéren át érkezik, én  
  sem   vagyok tudós, de a lényeg hogy a "hiperhajtómü hipersebességre kapcsol, nagy energiával betör a hipertérbe, és nagyon rövid idő alatt az űrtér  iszonyat távoli részére jut, szinte kirobban belőle.  Így nem 50 év az utazás nekik , hanem max egy fél év.  A sima űrúttal együtt. 
A térhajlitás elvét használják már tudósaink. A hiperugró-hajtómű olyan tértorzulást hoz létre az
űrhajó előtt és körül, amelyen áthaladva a hajó, a tér megtervezett pontján bukkan elő". Na tessék. 
Ennyi amit tudok kedves.
- Jajj de jó, nekem ennyi elég.. 
- Nagyon ismerősek ezek a kérdések, Laura )))... 
   (... valaki már faggatott ezügyben,... de ki?) 
  De szivesen válaszoltam, látom nagyon csinos 
  nő vagy. - viccelődtem.   Laura válaszolt. 
- Én is szeretnék neked egy óriási dolgot elmonda
  ni.  Kátya szeret, a gyerekeid csodásak, de 
  lehet, hogy soha nem találkozhattok. Ezt tudd.! 
  Nagy a  baj...! 
  De most eltünök.  - és eltünt a képernyőről. 
 
Lefagytam,... örültem és egyben szomorú is lettem.   Döbbenet!     Vajon mi lehet...???? 
                **
Már  két éve keringett Béta bolygónk körül a mi ürvárosunk, a Kolumbusz1.   Már megint  eltelt 2,5 hónap mikor megkaptuk az üzenetet hogy figyu, várható az előőrs,   a "kapszula "   meg  fog hamarosan érkezni.  A  Kapszula kb  3x2 m méretével igen kicsi, nagyon kell figyelnünk, mikor kerül a látóterünkbe.    Hibernált, élő emberünket majd mi fogjuk felébreszteni, amikor a  hipertér után sima űrúttal  a Béta köré ér.  Sok kisérlet előzte meg,  igy a földön biztosra vették hogy megérkezik,  s majd utána jó pár hónappal  KOLUMBUSZ 2,  a "Hiperűrhajó" is.     A hikompokkal könnyen feljuthattak szükséges embereink  Bétáról  az űrállomásra, igy hát  teljes volt az előkészület a fogadásra. A tizenkétezer telepes fogadására mi is megyünk majd fel, a pszichológusokkal együtt....
                                    *
Az ismeretlen Laura nagyon csinos nőnek tünt. Tényleg tetszett és aranyos is volt. Videótelós beszélgetésünk óta felborzolta a kedélyeimet. De Kátyát újra betöltötte a szivembe. Az előzőnaplóbejegyzéseimből biztosan emlékeztek,  Kátyát még az 50 évig tartó  "hibernált álom" űrutazásunk végső  szakaszában szerettem meg.  Persze ébresztés után.   Naná...))   Aztán elkerültünk egymás közeléből.  Később Kátya nyomára akadtam az iker fiaink neve alapján. De azt üzente, nem akar látni sem.  Erre most, Laura barátnője megkeres, közli hogy Kátya szeret, de soha nem találkozhatok vele és közös iker gyerekeinkkel. Hát nem lennék 23 századi Bétalakó polgár, kommunikációsok gyöngye, ha nem kezdtem volna   új,   finom - titkos- alapos nyomozásba.    
 Mi lehet Kátya titka??
Másnap végiggondoltam a dolgokat.
... Laura biztos hogy barátnője  az Orosz Kátyámnak. Biztosan beszélt neki Kátya rólunk, ezért jött az érdekes müszaki kérdésével. Kátya tudom hol lakik, Laura lakhelyét nem. Semmiképpen nem szabad Kátyát direktben megkeresnem, baj lehet belőle. De Laurát megkereshetem.  Aztán, egyenesen megkérdezem, mi az a nagy baj, vagy titok, gyerekeim anyjával. De előtte Laura egyéb fontos legjobb barárait kell megkeresnem,  remélni lehet hogy azoknál már nem zár annyira a titoktartás. Meg ke tudnom a drágám félelmetes titkát  !!... Nekifogtam... 
                              *
A felderitő drónok  megálltak, szinte lebegtek egy helyben, a Delta szigeteki part felett. Talán 20 m magasan voltak a szigetlakók felett. Hangradarok bekapcsolva, kamerák pörögtek. Ahogy lassan közelitettünk (mármint a "Bétafelderítők" ), még idegesebbek lettek a lények.A  deltai krokodárok kb. másfél méter magasak, 2 kacsaláb szerű lábon álltak.  Szárnyuk kicsi, nem biztos hogy tudnak repülni.   (Véltük akkor...)  Testük pingvinszerű, de fejük inkább egy krokodilra hasonlitott. Hát, ijesztőek voltak. 
Hang nem hallatszott, de hangradarunk időnként beindult, rövid, szinte vezényszó szerű jeleket véltek kutatóink  felismerni.  A stáb döntött. Lassan közelitünk, majd leszállunk.    Hát,... nem kellett volna!  Ahogy 10 méterre ereszkedtünk a felszin fölé,  hangos monoton, ezer torokból jövő folyamatos sikitást (nyeritést?) hallottunk emberi füllel is.   Majd 20 másodperc múlva valami sűrű folyadékot, meg kavicsokat fújtak, (köptek?) a drónokra.  Sérültek, karclódtak, az ablakok, kopogott a burkolat, és meglökte a drónokat....
Hátraarcot parancsolt a vezető, es gyorsan 50 m fölé emelkedtünk. Mindenkit kivert a veriték. 
-  Hát ezek nagyon utálnak minket. - mondta valaki. - Vagy félnek tőlünk... 
Nem kopogott már a burkolat, az ablak sok helyen lett átláthatalan, de a kamarákkal mindent láttunk. Lenn a "Krokodárok" mintha elégedetten mosolyogtak volna.  Talán örültek, hogy elűztek minket szigetükről....
                                      *
Hunorral arról beszélgettünk a fürtlakásunkban, hogy a Bétaváros partközeli félgömb sziklácskák térségében (lyukas gömbök), a drónjainkat egy idő  óta már nem kisérik díszesen a kék delfinidák. Biztosan orrolnak a fehér festékköd miatt az emberekre, de inkább óvatosnak, mint haragos gyűlölködőnek gondoljuk őket.  Egy csoport készíti már a kapcsolatfelvételi módozatot velük.  Mi is meg vagyunk róla győződve, hogy egy értelmes, fejlődő , de ősi korban mérhető okos lényekkel van, lesz dolgunk. Mi, Hunorral nagyon delfinida barátok vagyunk. Ki akarunk repülni " lyukacsos félgömb" titokzatos környékére.... 
                               *
Laura Cool pár gömbházzal arrébb lakott Kátyától. Ezt hamar kideritette Bendegúz, az informatikus haverunk. Ő is benne volt az 50 fő körüli jó ismerősi csapatnak, akik jöttek velünk
a földről, és együtt aludtunk. 49,5 évet. ))) Bendegúz lázasan  kikutatta Laura kontaktjait, aztán így   sikerült mindnyájunknak valakivel beszélni. Én voltam a szerencsés, az én orosz beszélgetőpartnerem  Iván, egyszercsak mondott valamit. Elkottyintotta hogy valamelyik haverja egyszer orvoshoz vitte a rémült Kátyát, mert párja nagyon megverte. Az az ember egy doki, pszihopata őrült, szinte rabságban tartja  ijedt  szép asszonyát....  Megremegtem, és komolyan kezdtem  félni, és félteni  édes Kátyámat. 
Jaj,  értem  már, miért menekült előlem. Félt hogy párja őt bántja, vagy netán engem öl meg.
Terror, párkapcsolati terror importálódott hát ide, új bolygónkra, a Bétára.  Nagyon megrettentem. 
Kibirtam volna ha ilyen dolgok nem alakulnak itt ki. Összehivtuk legjobb barátainkat  Hunor lakásába. Hatan gyűltünk össze.  Tudtuk hogy egyértelmű bizonyitékot kell találnunk az őrült vadember ellen. Kell videó, tanúk, hatóság bevonása, de úgy hogy Kátyát és a gyerekeket ne veszélyeztessük. De előtte tudnunk kell Kátya mit akar, mit szeretne.  Ehhez viszont Laura kellett.  Volt egy gyanúm. Megfordult a fejemben, hogy Laurának tetszem, lehet hogy ezért mondta el a dolgokat, hogy végképp lemondjak barátnőjéről. Mert ha segitséget akart tőlem Kátyának akkor ezt mondta volna. Tény hogy nekem is bejött Laura is,  de most ezt elhessegettem, ujra a gyerekeim anyja költözött, gondolataimba, és a szivembe. Irány hát Laura, ügyesnek kell lennem..
                                    *
Az "atombiztos" kis űrkapszula nemsokára a Béta "közelében" lesz.  A hipertéri útja nagyon rövid idő, a földről a megfelelő távolság, valamint a Bétától való kibukkanási távolság ami több időbe telik. Az elő és utóút, az már "sima" űrutazás, persze nagy sebességgel. A kapszulában hibernált állapotban van az ember, teljesen a tuti compuerek irányitanak mindent. A hipertéri út kivételével mindig megy a kapcsolat a földdel, de időeltolással. Nagy volt a sürgés forgás a spéci Kolumbusz 1 en, figyelték az űrt,  beszedő robot- karokat sokszor ellenőrizték. Kapunk egy rosszfiút a földről aki  42 éves, én is 42 voltam tulajdonképpen.   Pedig ő 42 évvel később született. Ugye mi a hibernállt idő alatt   (49 év) gyakorlatilag nem öregedtünk. Szinte a földi jövönkből érkezik. Bizonyára sok üzenetet hoz, információkat apróbb ajándékokat a jövőből.   A velünk egykorúak döntő része a földön már rég meghaltak. Szinte már ő, az utas, a dédunokánk. 
Így, vagy úgy, egy időutazási jelenséget kapunk, persze kicsit inkább érzetileg.  
Nagyjából ötvenen voltunk fenn a Kolumbusz1en, arra hivatva hogy  a kapszula fogadása, befogása, emberünk lelke rendben legyen. Aztán ha letellt az  1 hét, váltottak minket.  Ez igy ment egy hónapig mire  a szakemberek jeleket kaptak. 
Észleltek egy energiarobbanás félét,  majd erzékelni kezdtek egy kicsi tárgyat, reméltük hogy a kapszulát. Az időpont stimmelt,   a méret stimmelt ,  a távolság is.   Ováció   a  vezérlő- teremben.   De aztán jött a meglepetés....
                           **
Megvolt hát a "hipergyors hipertéri" üzenet drága anyaföldünkről, hogy több évtizednyi kutatás után  a 23. század  közepén  elindult felénk a távoli Béta bolygóra az első két élő embereket is szállitó térhajtómüves kapszula, és űrhajóváros.
Mi a Béta bolygó  első telepesei, már szépen megépitettük első kisvárosunkat, elfogadtuk  új bolygónkat, de gyülemlettek a gondok a biológiai különbözőségek, nagyon furcsa lények, az új 
napunk furcsa hatásai miatt... Ámde folytatom a tudósitást ott, ahol  és amikor  izgatottan vártuk hogy megérkezzen az első hipertéri kapszula, a maga kis méretével, és rissz- rossz emberével...
Na ekkor jött a döbbenet, és a csalódás. Ahogy nekem mesélték és kiszivárgott, én a következőket értettem meg laikusként belőle.
 
  "Egy kisebb energiarobbanás- szerü dolgot észleltünk, majd ez eltűnt, és nem történt semmi.
A várvavárt, idő és térutazós kapszula, nem volt sehol. Ez bizonyos mert utána több hétig nem volt semmi. Űrkutatóink hosszadalmas kutató elemzések, után kijelentették hogy valószínűleg a kapszula célt tévesztett, de későbbi időben való megérkezésének is nagy az esélye. A hiperszuper térhajtóműves  utazás nagy térugrással jár, a nagy sebesség miatt az idő is másképpen halad, mikronnyi eltérés is okozhat pár év érkezési eltérést.  A földdel a hipertéri kapcsolatot azonnal felvették, de a válasz hónapok kérdése.  Igy az is lehet... hogy a KOLUMBUSZ-2 előbb megérkezik". 
Mondjuk én jobban várom a 12000 új Bétalakót mint a kisérleti kapszulás rosszfiút.
                                   *
Kátya a gyönyörű orosz lány két kisfiamat nevelte  Bétaváros bizarr negyedében. Laura a barátnője megkeresett telón, csakhogy közölje  ne reménykedjek hogy valaha is láthatom őket.... (?) De szeret!  Na puff.   Ez a rejtély megfejtést követelt, barati köröm nyomozni kezdett. Annyi kiderült hogy  férje az egykori orvosa, nagyon titokzatos ember, nem látja soha senki, és... bántalmazta már többször Kátyát. Bendegúz a mindentudó  informatikus nagy segitségemre volt. Minden adatbankba be tudott nézni, hát Igort is elkezdte leinformálni. Igor orvosként genetikai csodadoktorként került, az űrben 50 évig utazó,   első áttelepülő kisvárosnyi nép közé. 
Volt egy  adat ami vélhetően(?)  hibásan került a Bétabolygó  első infóhálójába, de ez viszont megrettentett minket. 40 évesnek tüntette fel magát, de egy tudományos kisérlet kapcsán egy  iszonyat régi  dátum volt megjelölve  születési adataként.  2002.  Amikor ez eljutott a tudatunkig
levegőt sem kaptunk. Másik adat: 2030-as,  még a földön, világraszóló élethosszabbitó leírással, módszerrel, génsebészeti tanulmánnyal lepte meg, döbbentette meg az akkori világot. Ez a két talált információ nem lehet véletlen,  és az is rémísztő  hogy akkor utána a  csodagenetikus köddé vált,  eltüntek adatai az infóhálókból. 
Legközelebb  2200 környékén van egy ilyen nevű emberről adat.  Ez az ember orvos lett,  az első - Kolumbusz 1- Bétára költöző embercsoportnál.
Tehát hibernálva velünk utazott.... Huha.. Számoltam kicsit,.. ez az ember most 250 éves. De hogyan?    Ilyen nincs!   Még ma sem,  2252- ben sem !!      Nehezen de ráakadtunk arra a  szervező menedzser hölgyre, aki a szálguldó Kolumbusz 1 en, a felébresztés utáni fél évben egy félelmet keltő  eseményre emlékezett vissza a legjobban, és szinte remegve. 
     "Kátyát Igor az elejétől kinézte magának a Kolumbusz 1 adatbankban. De valahogy a gép elemzett, és veled hozta össze a rendszer Kátyát. Ő áldott állapotba került. Igor tört zúzott, amikor megtudta hogy Kátya valamiért nem akarja vele vállalt feladatát teljesiteni. Valami nagyon furcsa volt benne, akkortól féltem tőle"  
  - mondta el nekem Sara a menedzserhölgy.
Igor biztos hogy törvényellenesen vett részt a Béta gyermekáldás programban, hiszen bőven meghaladta a 43 éves kort, szinte bizonyos  hogy génmanipulált a teste, emiatt ugy 250 éves, és pszihopata  beteg... Meg kell találnunk naplóját, kisérleteit rögzitő feljegyzéseit. Be kellett jutnunk a magánlaborjába, ahol szinte biztos hogy kézzel irt jegyzetek lesznek.   Nagyon okos, nem tesz nethálóra, coputerbe semmit, mert az veszélyes neki.    Eközben Bendegúz,  a zseni hekkerem fenyegető "E-lapot" kapott. 
(ez papirvatagságú A6 méretű akár hajtogatható "monitor")  Az E-lap elovasás után direkten használhatatlanná    tette önmagát. 
 Az üzenet ez volt:  "Aki nem turkászik, tovább  él."
Megfejthetetlen volt hogy kitől kapta, a miértre talán voltak ötleteink. Beindultunk... 
                                        *
Az űrvárosban kissé lankadt a figyelem, mostmár csak a Kolumbusz 2-t vártuk. Mi már nem voltunk fenn, lekompoztunk a Bétára. Kommunikációs munkánk még mindig nagyon sok volt. Nagyon informáltnak kellett lennünk, és csak az igazat várták a csoportok, nem türtek mellébeszélést, elkendőzést. Nehéz volt megforditani a terjengő szóbeszédet, miszerint a Béta közelében más világok lényei tüntek fel Ufo jellegű vélt óriási hajóikkal. 
Aztán  Hunor, Bendegúz, a bekapcsolódott Laura,  Iván, meg a török Hakan, igazi csapattá váltunk. Többször elszánva elindultunk a delfinidákhoz, a lyukacsos félgömb szigetek felé. Mentünk vizen, légpárnán,  óceáni levegőben, mindig a delfinidákat kerestük. Eleinte nagyon vadak elutasitóak voltak de egyre inkább kezdtek kiváncsiak lenni hogy mit is akarunk. Nyelvüket úgy-ahogy a hanggenerátor forditotta, de feléjük mi is "beszéltünk", mondtunk nagyon egyszerű üzeneteket.  " Ne féljetek", "Barátok vagyunk", "Kik vagytok", stb.   Persze hetekig semmi értelmes reakció, közeledés, válasz, nem történt. Kicsit Iván már kezdett a delfinidák általunk remélt intelligenciaszintjében kételkedni.  A félgömbök felett repültünk amikor elállt a lélegzetünk, mert
megtörtént a csoda. Pici dolog, de óriási csoda...
A szokásos delfinida szigorú felvezetés  mintha lazult volna, amikor szinte megálltunk a levegőben az egyik félgömb felett 5 m - el. A delfinidák látták hogy kárt nem okozunk, szabályos díszőrségként visszaereszkedtek a nagy kék óceánba. Éppen hogy lemerültek amikor a félgömb egyik lyukából egy vidáman cikkcakkozó társuk repkedett körbe a drónon, és
ügyesen leszált az átlátszó tetejére, eppen a fejünk fölé. Szinte mosolygott ránk és mondott valamit. Hakan bekapcsolta a hangelemző kütyüt  és az általunk beállitott delfinida hangon szépen hallhattuk amit "mondott" nekünk.  - *játsszunk !*
Játsszunk !, játsszunk !  Gyertek ! *  Döbbenetünkben Laura válaszolt neki.
- Ki vagy te?  Mit akarsz? - kis szünet után a vidám kis delfinida válaszolt a generátoron keresztül.  "* Krú vagyok, gyerek vagyok*" !! 
Kétszázon vert a szivünk, Úristen, egy gyermek Béta bolygói lénnyel vette fel a kapcsolatot az emberiség....
                         **
        
Mindig hittem hogy vannak rajtunk kívül értelmes lények a világegyetemben. Fejletlenebbek, és sokkal  fejlettebbek is.  De a világegyetem és az idő, amióta létezik, az felfoghatalanul nagy számomra. Így a találkozások lehetősége a nulla felett egy icipici ezredszázalék,.. szerintem, de én igy 2252-ben, a Béta bolygó új kolóniájában, csak egy  kommunikációs munkás vagyok.  Akár tévedhetek is.  Most megint eltelt az előző bejelentkezésem óta 3 hónap.  Ugye emlékeztek,
idegen űrhajókat, energiamezőket véltek látni egyesek Béta bolygó közelében. Ugye ezeket kellett a kommunikációs, megmagyarázó tréningeken helyre tennünk. A hivatalos álláspont a saját űrkutatóink szerint az volt hogy, a magán fürkészők tévednek vagy szenzációt hajhásznak.
Ám 1 hónappal ezelőtt feszült hangú titkos üzenetben behivtak minket a BÉSPA központjába
Hunor is ott volt velem meg Iván is. Együtt hallhattuk, láthattuk hogy tudósaink nagyon feszülten izgatottan elmondták a kommunikáció finoman változni fog, de csak finoman, hogy később ne maradhassunk hazugságban. Ugyanis
a mi űrkutatóink is érzékelnek Ufójelenlétet. De az nagyon érdekes hogy pillanatok alatt 10000 km-el arébb tűnnek fel, és varázsszóra nekünk láthatatlanná válnak mintha ott sem lettek volna. A rosszfiús űrkapszula megérkezése, (várt megérkezése) óta, annak idejében hirtelen
jöttek ide ezek a felfoghatatlanul fejlett "szürke köd" objektumok.   A Kolumbusz 1- et szinte szabályos körben kerülték már meg jópárszor. Ugy tünik látnak minket,  de minekünk lövésünk sincs mi lehet ez. Hát itt tartunk. - fejezték be a titokban tartandó tájékoztatást.   Hunorékkal meglepetten összenéztünk. "Most féljünk, vagy örüljünk?" 
                                    *
DELFINIDÁK
De itt voltak nekünk az általunk fejletlenebbnek tartott Bétabolygós lények. Az agresszív  Delta szigeteki  krokodárok,  a lebegő felhőlények, és a
titokzatos delfinidák.  Úgy kellett most nekünk az ufórejtély, mint "üveges tótnak a hanyattesés". 
Egy kisgyerek delfinida barátkozott meg velünk a félgömb szigeteknél. Játszani hívott, de nagyon berezeltünk,  - Mi lesz ebből?   Szinte ráült szuper drónunk átlátszó tetejére.   A kis csapatunk, Hunor, Bendegúz, Laura, Hakan  és én a Laci, felelőtlenek voltunk.  Szakemberekkel történt egyeztetés nélkül,  belevágtunk.  Óvatosan, barátángosan lassan letettük a drónt az ominózus gömbre.  Krú a kis delfinida leröppent róla  és már a  fehér szilárd félgömb sziklán ficánkolt.Szinte nevetett, mosolygott ránk és hivott szálljunk ki.  Hát,.. nem kis dilemma  és vitatkozás után úgy döntöttünk hogy Hunor  és 
Bendegúz kiszáll, mi a többiek  benn a drónban figyelünk és közben szóltunk a parti őrségnek is hogy fejleményben vagyunk. Ki tudja mi lesz, kik bukkannak elő?!  A kinti történeseket Hunor mesélte el később, de természetesen viva-kapcsolatban voltunk, mindent láttunk hallottunk. Hunorék, "beszélgetése" Krúval a tolmácsgépen keresztül ment, Hunorék ruháján rajta volt a delfinidák frekvenciáján megszólaló hangkütyü. Igy a maguk módján cseveghettek, a vélhetően  tényleg barátságos Krú gyerekkel. Krú úgy ugrált a félgömbön, hogy a farkára állt, uszonyait nagyon ügyesen, mintha a keze lenne, használta.  A félgömb nem volt szabályos kicsit hullámos érdes aprórücskös felülete enyhén drappos foltos szinű lehetett, olyan mintha csont lenne.   Krú visongott. - Játsszunk, játsszunk!!. Hunor felelgetett neki. - Mit játsszunk Krú? 
-- Vagyok, nemvagyokot, vagy dobd el a követ játékot!  - - Mi az a vagyok nemvagyok? 
--Hát én kék vagyok, de ha ügyesen csinálom nem látsz engem. Hunor már tudta hogy képesek erre a nagy delfinidák is. - - A dobd el a követ, ez
érdekel.  - - Jó, mondta Krú és  uszonyaival a félgomb tetejéből  letöredezett  rügyszerű kavi- csot adott Hunor kezébe. - - Dobd el! Hunor eldobta jó messzire, persze a vizbe esett, és elmerült, Krú már, repült ugrott is utána. Hunor csak örült meg örült hogy  egy idegen lénnyel játszhat, amikor rövidesen felbukkant a vizből a delfinida kisfiu.  -  Gyere segits baj van, megöl engem!! Rémültnek tünt Krú. Tényleg bajban lehet, buvárruhában is volt, amúgy is merült már a Béta óceánjában... Hát meggondolatlanul beurott a Nagy Kékbe.    A viz alatt meglátta a nagy bajt.Krút egy nagy csúnyaszájú hal rángatta a farkánál fogva. - - Meghalok,.meg fog enni, rikoltozott a tolmácsgép.   Ismertük már ezt a ragadozót, tudtuk hogy Krúéknak nagy veszedelem ez, Hunor döntött.  Lézerfegyverével célzott. Ártalmatlanná tette az" ölő halat".  Krú gyorsan kiugrott az óceánból egy félgömre.  Hunor is utána ment. De jöttek ám valakik...  Három nagy erős delfinida érkezett. Látták az eseményeket. Ők is kiröppentek a félgömbre.  Az egyik támadni készült Hunorra.  - Ne, ne,  barátom! - rémüldözött  kis Krú,  az első földönkivüli barátunk. 
Ekkor mindenki megállt. Dermedt másodpercek következtek.  A tőlük kb 10 m re levő másik fehér félgömbön  állt a drón,  Bendegúz is ott nézte ijedten az eseményeket.. 
A másik gömbön mi a drónban azonnal kapcsolatba léptünk a biztonságiakkal a Béta város tengerpartján. A drónunk mellett kivül toporgott Bendegúz, nézte Hunorékat egy kőhajitással arrébb ahogy  egymásnak feszültek a feldühödött delfinidákkal. Hallottuk Hunor jujjgatását,  meg "asztamindenitezését"...  Később elmondta részletesen mi történt. Amikor megmentette a kis Krút  az "ölő haltól", a közelben tartózkodó delfinidák  érzékelték a Krú által gerjesztett ultrahangos segélykérést, jöttek azonnal a félgömbhöz. Megértették hogy Hunor segitett fajtársuknak, lenyugodtak, bár az elején még jót lökött az egyik Hunoron az orrával.  Kezdeti óvatos és sokszor érthetetlen információ csere történt, majd az egyik egyre jobban értette mit  kérdez Hunor. Így "világegyetem történeti" diskurzus alakult ki, amibe mi is beszáltunk hangradar segitsédével.  Voltak ismeretlen szavak fogalmak, de mindent értelmezve a következőt tudtuk meg. A nem túl mély, nem hideg nagy kékben,  kicsiny polipszerű lények meszes vázai a tenger aljáról induló,piramisszerű
félgömbökből álló képződményt hoztak létre. Ezek a földi korallok módszerével, hatalmas a félgömbök alatt üreges várost hoztak létre. Ennek  az egyik tetején álltunk most mi. A delfinidák tizezrei belakják ezeket a remek kis lakásokat. Itt a környéken  több mészkőszerű piramis áll.  Na ide szökött ki engedetlenül Krú. A delfinidák értelmes lények, élik a maguk hierarchiájában az életüket. Szerszámot, fegyvert eszközöket nem használnak. De nincs is rá szükségük, mert szint váltanak, ezer méterekre hanghullámot küldenek, akár célzottan is. Ha szükséges roppant gyorsan zsírpárnát növesztenek, sebet gyógyitanak, saját súlyukat növelik, egyszóval mindenre van  a testükben módszer, megoldás. Felmerült bennünk: ez a fejlettség  olyan ókori, de eszközök nélkül. Viszont olyan testi tudással ami nekünk embereknek csak kütyükkel adatott meg. Vajon ki is a fejlettebb ekkor....??
Persze mindezekre a később kijött biológusokkal, élettanosokkal jöttünk rá, meg persze a hosszú beszélgetések amit a delfinidákkal végeztünk. Végeznek ők kisebb átalakitást a korallgömbökben,    (ők ugy hivják "védő") csiszolják a felületét, speciális bejárata van mindegyik pici  "lakásnak". Idegen állat, lény oda nem mer bemenni.  
Búvárruhában alászálltak a Béta  tudósai, hát gyönyörű látványban volt részük. Elvarázsló kék, de átlátszó vizben, nagy rendben  mozogtak a delfinidák, élték napi fura életüket.  A korallkupolák védték őket a "nagy kerek tűz" (a Béta csillagja, napja)  alkalmanként veszélyes sugárzásától.  Persze nem alakult ki végleges barátság, ez a kis bemutatkozásuk valószinüleg Kru megmentése miatt történhetett. 
De láttuk, éreztük, azt akarják hogy menjünk el, hagyjuk őket békén, majd ő keresnek ha kell... 
                                    *
A hipertéren át bármikor megérkezhetett már a
Kolumbusz 2 űrváros a 12000 emberrel. A BÉSPA
űrhivatalban komolyan aggódtak a vélhető Ufók jelenléte miatt. Ha ők fogták be a pici "hiper kapszulát",  akkor félthetjük tőlük a
a  KolumbuszII.  sokezernyi  új kolóniását is., 
A nagyon fejlett technológiájuk,  a villámgyors helyváltoztatásuk, az ismeretlen térfogatuk, halmazállapotuk, most kellemetlenné,  sőt félelmetessé tette számunkra bizarr Ufóink ittlétét. Én mindig a régi, a laikus maradok, de felvillant bennem  hogy ezek már használhatják a teleportációt is.  Huu, pedig abból most igen
nagy katasztrófa is lehet ...
 
    [(Béta bolygó 2252 év november 20.)] 
 
             szerző: *(mihálylaci-pásztó) *