Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
– A földönkívüli barátaim adtak nekem egy időgépet, és elmagyarázták a működését, egyszer...
Oliver most már nagyon jól látta a rajta lovaglóülésbe helyezkedő csinos szőke lányt, aki...
Samu és Dénes útja Miskolcra vezet, hogy egy újjabb rémmel nézzenek szembe aki velejéig gonosz...
Ezt azért küldöm be mert érdekel, hogy milyen a novella én írtam . Nagyon érdekelnek a hozzászólások...
Ez a fiúcska bár kiszolgáltatva, gúzsba kötött kezekkel ült előtte, de a megadásnak nyoma...
Friss hozzászólások
Akai Mózes: Nagyon jó írás. Köszönöm!
2022-09-29 21:20
Petike76: Nagyon tetszett! Ilyenből még...
2022-09-29 07:15
91esfiu: Nagyon jó!!! :) sok ilyet még...
2022-09-27 22:23
Miriam: (foly...) Ennek köpvetkeztében...
2022-09-26 23:57
Miriam: A kilencedik részt tíz nappal...
2022-09-26 23:51
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Halálra szeretlek

Most fizikailag is egészen közel voltak egymáshoz. Hosszú hetek, hónapok, éveknek tűnő várakozás után most végre ott ült előtte, teljes, hús-vér emberi valójában. Egyenletes légzése, finom lehelete elérte az ő arcát. A fiú szótlanul, de olyan sokat eláruló tekintettel nézett rá.
 
Némaság és egyre forrósodó pihegés. Elektromos feszültség kettejük között. Békés harmóniában bámulták egymást, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy egymáshoz sem szólnak, mégis úgy értik a másikat, mintha furcsa ritmikában kattognának az agykerekeik. Telepátia, vagy csak túlgondolt kéjvágy és a hiány beteges betöltése…?
Nem számított. A nő rettenetesen kívánta ezt a visszahúzódó, sérült, szinte gyermeki ártatlanságot sugárzó fiút. Szerette volna elevenen felfalni, magáénak tudni, széttépni. Ezer darabra szaggatni szeretetével.
 
Még csak megérinteni is képtelen volt. Azok a ragyogó borostyánszemek a velejéig hatoltak és a testi vágyat és állatias szenvedélyt felülírta a féltő szeretet.
Túlságosan és túl rég óta szerette.
 
Egyszerre düh ébredt fel benne, mélyen, a lelke legmélyebb és legsötétebb bugyrában ütötte fel a fejét. Mint egy démon, egy kibaszott vadállat, aki bárkit széttép és elpusztít, ami az útjába kerül, s nem az ő akarata szerint cselekszik.
 
Ez a fiúcska bár kiszolgáltatva, gúzsba kötött kezekkel ült előtte, de a megadásnak nyoma sem volt felfedezhető rajta. Arcvonásai kisimult nyugalmat tükröztek. Nem úgy a szemei.
Azokban furcsa tűz égett. Kirívó, már-már provokatív. Állhatatosan szegezte őket a nőre, mintha csendben kérdezné tőle:
 
- És most, most mit fogsz tenni…?
 
„Megszeppennél, ha te azt tudnád…” - gondolta sötéten.
 
A picsába, olyan nedves és izgatott volt, mintha legalábbis fizikai síkon bármiféle kontakt történt volna közöttük. 
 
A fiú nem volt hajlandó rá valamiért; talán gyermeteg dacból, tinédzseres lázadásból, vagy szimpla bizonyítási vágyból. Nem adta meg neki, amire vágyott. Mit vágyott? Valósággal őrjöngött érte.  
 
De a fiú nem volt hajlandó megbaszni őt.
 
A nő már rég felülemelkedett az ego sérelmein és a visszacsatolás csapdájából is kilépett. Valóban kívánta ezt a teremtményt, az egész lényét. A hamvas bőrét, finom vonásait, végig akarta nyalni azt a karakteres arcocskát a nyelve hegyével; pont, ahogyan a macska nyalogatja a szája szélét, egy finom falat után. Az áldozat után, melyet játszva ejtett el. A lelkére éhezett, arra a fajta ártatlanságra, tiszta csodára, mely belőle már évek óta hiányzott. Táplálkozni akart ebből a fiúból.
 
Ő pedig,  mintha szelíden elmosolyodott volna. Tudta, minden porcikájában érezte a nő vágyát. Nem tudott engedni neki.
 
A penge élén fény csillant, elmosódott alakjuk torz-homályos, párhuzamos valóságot tükrözött vissza róla.
 
Éle a fiú torkának szegeződött. Kissé felemelte az állát, egy árnyalatnyi realizáció; a halál, mint lehetőség suhant át kitágult pupillái sötétjén.
 
- Márpedig akkor is meg fogsz baszni – közölte nemes egyszerűséggel a nő.
 
A fiú torka enyhén hullámzott, amint aprót nyelt.
 
- És ha nem…? – szólalt meg végre valahára. Halkan, selymesen nyugodt hangon kérdezte tőle, miféle sorsot szán neki, ha ellen találna állni.
 
 - Akkor átvágom a torkod – suttogta. Gyilkos pillantása acélosan fúródott a fiúéba. Megunta a szarakodást.
 
 
 - Tényleg meg tudnád tenni? - kérdezett vissza. Semmiféle meglepetés vagy hitetlenkedés nem csendült a hangjában. Csak a szemei, azok csillogtak szomorúan.
 
 - Ne játssz velem! – figyelmeztette. A keze nem; a lelke remegett meg, s a fiú minden rezdülését érzékelte. Nem csak a fizikait, hanem mint egy finommechanikai műszer, oly’ fejlett érzékiséggel hangolódott rá a nőre. Össze volta kötve ők ketten és hiába volt a fiú mozgásképtelen, a nő épp’ olyan kiszolgáltatott volt az ő számára.
 
- Nem tudom, ki játszik kivel… - suttogta csendesen.
 
 
A nő a másik kezével nadrágján keresztül keményedő farkához ért, de csak futólag és finoman. Éppen, hogy érzékeltetve vele azt, hogy tudja: kívánja és legszívesebben ájulásig baszná őt, ha engedne ösztöneinek. Elvette a kezét.
Azt akarta, hogy magától tegye meg. Hogy magától tegye őt magáévá.
 
- Meg tudnálak ölni – sziszegte a nő. A bugyija már teljesen átázott. Nem tudta, hogy a vágy vagy a tébolyult düh erősebb benne.
 
- Bizonyítsd! – vágott vissza, immár nyílt provokációval. Megtalálta a hangját.
 
A nő hajszálnyit erősebb nyomást fejtett ki. Művészi pontossággal, egy sebész precizitásával, egy szerelmes amazon, egyszerre veszedelmes anyatigris óvó erejével nyomta bele a penge hajszálvékony élét a fiú hófehér bőrébe. A kés finoman szelte át a bőr felső rétegét, a fiú vére egészen vékony, elegáns kis folyamban szaladt lefelé a nyakán, a mellkasáig.
 
- Nos…. – susogta. Remélte, hogy ennyi elég lesz. Hogy nem ennyire őrült, hogy elméjében nem uralkodik ekkora káosz. Hogy egyszerűen csak megteszi, amit már rég meg kellett volna tennie.
Akkor most nem itt tartanának.
A fiú merevedése szemérmetlenül feszítette a nadrágját.
 - Nem – lehelte őszinte sajnálattal. – Nem megy.
 
- Ne csináld… - a nő valósággal forrongott. Azt hitte ő is menten belehal. – Csak annyi, kell, hogy kimondod, hogy akarod!
 
- Akarom – mosolyodott el fájdalmasan a fiú.
 
- Akkor eloldozom a kezeid, szépen előveszed és…
 
- Akkor sem – összeszorította szép szemeit, egy apró könnycsepp csordult ki a sarkából, ahogyan a penge mélyre hatolt a torkában.
 
A nő szíve a fiú légcsövével szinkronban szakadt ketté. Némán omlott össze, miközben vágyainak tárgyának patakokban, vízesésként ömlő, forró vérét figyelte. Most, most aztán már igazán halottnak érezte magát, noha ő maga még lélegzett, mégis holtabbnak érezte magát, mint az, akit megölt a szerelmével. Ennyi maradt benne. Beteges, gyilkos, mérgező szerelem, s most, hogy ennek a szerelemnek a tárgya is elpusztult, vele együtt halt ki belőle az utolsó szikrányi emberi érzés, ami még elválasztotta a végtelen sötétségtől.
 
Ő maga volt a void, a halál, a beteljesületlenség. A megtermékenyítetlen anyaméh. Saját boldogtalanságának mártírjává vált.
Hasonló történetek
6404
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
5982
Hjajj de szép, jujj de formás lanka. Se nem körte, nem is alma az alakja. Ott a kettő közt, kecses rádiuszok halma...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: