Ha léteznének Istenek

   Ha léteznének Istenek, nap mint nap találkoznánk velük, gyönyörködhetnénk nagyságukban és fényes kilétükben. A nagyságukban, amelyek tiszteletükre ébresztik az embereket és alázattal hajtanak térdet előttük.
A fényességükben, melyet földi napként ontanak magukból azért, hogy az emberek testét, szívét és lelkét melegséggel töltsék el.
   
   Ha léteznének Istenek, a világ bármely szegletén is járunk, vigyázó szemmel, erős karjukkal és kivont karddal a nyomunkban járva mindig készek megoltalmazni minket a gonoszerőktől. 
   
   Ha léteznének Istenek, bizonytalanságunkban, tanácstalanságunkban mindig számíthatunk bölcsességük határtalan és kiterjedt virágosmezejére, ahol, ha csokorba szedjük az ott fellelhető színes virágok sokaságát, a tudás tarka és illatos virágcsokrával jutalmazzuk meg magunkat és azokat, akiknek ajándékba adjuk tovább.
 
   Ha léteznének Istenek, bánatunkban és gyászunkban megérintenék a vállunkat, és vígasztaló szavakkal terelnének vissza a vigaszság derűs ösvényére.
 
   Habár szorult helyzetünkben vergődve gyakran imádkozunk segítségért, olybá tűnik, hogy senki sem indul megmentésünkre. Rá kell hogy jöjjünk, ezek az Istenek nem léteznek...