1. A SZÍVMEGÁLLÍTÓ
A lány keresztbe tett lábbal ült egy kis párnán a földön. A vékony ajkai, mandulaszemei és koromfekete haja ázsiai felmenőkről árulkodtak. Folyton izgett-mozgott. Igyekezett ugyan nyugton maradni, de telve volt bugyborékoló, nyugtalan energiával. Lycra felsőt és egy lábaihoz szorosan tapadó jóganadrágot viselt.
Közvetlenül mellette, feltűnő helyen, a padló szőnyeg nélküli részén, egy nehéznek tűnő, nyereg alakú eszköz állt, amiből vaskos, nagy feszültségű vezeték lógott ki diszkréten. A hagyományos nyereggel ellentétben azonnal világos volt, hogy ennek az a célja, hogy a “lovasát” lefogja. A talp rész mentén széles, csatos hevederek tették mozdulatlanná a ráülő lábát, míg a diszkrét, de mégis robusztus fémgyűrűk elöl és hátul további rögzítési lehetőséget biztosítottak. Az egész fekete bőrből és fémből készült, az egyetlen színfoltot az ülés közepén magasan felálló, csillogó króm fallosz adta.
-Szóval ez az első alkalom? -kezdte a műsorvezető, amire a lány nevetéssel reagált.
-Ez csak egy kis vicc, amit szeretünk itt elsütni. Megmondanád a nézőknek a nevedet és az életkorodat?
-A nevem Chloe, uh, Chloe Nguyen. És 24 éves vagyok.
-Ez az igazi neved, vagy csak egy felvett művésznév?
-Ez van a személyimben.
-Oké, Chloe… vettél részt valaha valamilyen snuff műsorban? Valami kockázatosban?
-Nem nagyon. Amikor elsőéves voltam az egyetemen, egyszer elmentünk néhány barátommal egy klubba, ahol ilyesmit csináltak.
-De mégis itt vagy.
-Ó, ez egy olyan visszafogott éjszaka volt, amikor nem kaptak el túl sok látogatót egyszerre. A csapatunkból azonban valakinek sikerült.
-Igazán? Mesélj nekünk erről!
-Szóval, ez egy olyan nyakörves hely volt – mindenkinek adtak egyet, aki belépett az ajtón. Valamilyen statisztikai eséllyel akkor lép működésbe, amikor elélvezel. A ruhaviselés választható opció volt és bátorítottak is mindenkit a vetkőzésre. Szóval mindannyian együtt ültünk egy kis boxban, kicsit simogattuk magunkat, miközben néztük a sztriptíz show-t, ami a színpadon zajlott. Azután az egyik lány egyszer csak egy kéjes kiáltást hallatott, majd: BUMM!
-Elvesztette a fejét?
-Igen. Közvetlenül mellettem landolt az ülésen.
-És milyen érzéseket keltett ez benned? Mármint abban a pillanatban?
-Elég ijesztő volt... Hirtelen én is elélveztem, de ugyanakkor féltem is, hogy velem is megtörténhet ugyanez.
-De úgy tűnik, nem ijesztett meg a dolog véglegesen, igaz?
-Azt hiszem, nem!
-Volt más ilyen élményed?
-Videókat szoktam nézni a neten.
-Ó! Milyeneket?
-Hát,... ó, istenem, ez annyira kínos…
-Olyat amit mi csináltunk?
A lány bólintott.
-Üdvözöllek rajongó! Vannak kedvenceid?
-Szinte bármi ami valahogy gépekkel kapcsolatos. Vagy árammal. Vagy mindkettővel…
-Nos, akkor azt hiszem, nagyon elégedett lesz azzal, amit ma tartogatunk számodra! Ha láttál videókat, valószínűleg már ismered a mellette lévő eszközt…
-Uh-huh…
- Meg tudod mondani az esetleges új nézőknek, hogy hívják?
-Ööö... a „Szívmegállító”
-És tudod mit csinál?
-Ez olyan, mint egy szibian, igaz? A szexjáték? Amikor ráülök, ez a rész bennem lesz...
A lány pillantása a nyeregből kiugró acél falloszon időzött. Mintha bűvöletben lenne, kinyújtotta a kezét és lágyan megsimogatta a krómozott oszlopot. Ujjbegyei finoman végigkövették a körvonalait.
-Tehát úgy vibrál, mint egy rendes szibian. De közben árammal sokkol is. És minél többször élvezel el, annál erősebb árammal. Amíg…
-Amíg?
-Amíg a rajta ülő szíve meg nem áll. Vagy a belseje megsül. Vagy szerintem mindkettő.
-Akkor már csak a lekötözésed van hátra, de mielőtt ezt megtennénk, vethetnének a nézők egy pillantást a csodálatos testedre?
-Persze!
Chloe felállt és pózolt, megmutatva, hogy a nadrágja tökéletesen illeszkedik formás fenekéhez. Két ujját beakasztotta a felsője alá, és lefejtette apró kebleiről, majd lassan lehámozta magáról a nadrágot. Közben a kamerába kacsintott és előrehajolt, így a közönség jól láthatta a combjai közötti kincset. Utána mosolyogva leguggolt a nyereg fölé. Egyelőre elkerülte az acél vibrátort, és közvetlenül mögé telepedve hozzádörzsölte csupasz punciját, mintha egy szeretőt izgatna.
-Úgy nézel ki, mint aki nagyon vágyik arra, hogy ezt magába fogadja!
-Igen! Abban reménykedem, hogy a vége előtt párszor elélvezek!
-Azt hiszem, ezt nagyjából garantálni tudjuk. Készen állsz, hogy megsülj a kedvünkért?
Chloe elmosolyodott, és válaszul hátrahajtotta a fejét. Száját kitátva utánozta a Szívmegállítón ernyedten ülő lányok ismert látványát, akiknek gőz gomolyog fel az ajkai közül.
-Még búcsúzz el a közönségtől és kezdjük!
A lány csókot lehelt a kamerába.
-Viszlát mindenkinek! Remélem élvezni fogjátok!
.
.
.
2. ÚJ FEJEZET
– Oké, kezdhejük! Megy a felvétel!
– Helló! Alex vagyok.
Egy női hang a képen kívülről azt felelte:
– Szia, Alex! Hogy érzed magad?
– Nagyon jól vagyok, köszönöm!
Alex egy párnázott széken pihent, legginget és mélyen kivágott topot viselt. Felálló mellbimbói határozottan megemelték a felsőjét. Magas, vékony lány volt, kék szemekkel és szőke, vállig érő hajjal.
– Miért vagyunk itt, Alex?
– A kamera előtt fogok véget vetni az életemnek.
– Félsz?
– Nem.. egyáltalán nem. Kíváncsian várom az élményt! -felelte a lány mosolyogva.
– Hadd tudjunk meg többet rólad! Van barátod, barátnőd?
– A közelmúltig mindkettőm volt. Pár évig egy hármasnak voltam része.
– Fiúval és lánnyal?
– Igen.
– Azt mondtad, hogy a “közelmúltig”. Mi történt?
– Az volt a terv, hogy hivatalossá tesszük. Eljegyzés, közös ház... Azután egy szép napon leültek velem, és azt mondták, hogy mindketten hagyományosabb kapcsolatot szeretnének. Szóval összeházasodtak, és nekem kellett kiköltöznöm.
– Sajnálattal hallom! Volt ennek valami köze a döntésedhez?
– Nos, igen. Kifejezetten ez volt az oka ennek a döntésnek.
– Mikor szexeltél utoljára?
– Tegnap este egy barátommal. Nagyjából egész éjszakán át. Még aludt, amikor reggel eljöttem.
– Tudja, hogy mit fogsz ma csinálni?
– Nem. Senki sem. Mindenki azt hiszi, hogy középnyugatra költözök, hogy újrakezdjem az életemet.
– Értem.. Gondolkodtál már azon, hogy mit fogsz ma csinálni?
– Igen! Már nagyon várom!
– Ennek örülök! Nincs több kérdésem. Lehelj egy búcsúcsókot a kamerába, és kezdjük!
Alex megcsókolta a tenyerét, majd átfújta róla a csókot, és a kamerába mosolygott.
--
Alex mély levegőt vett. Tavaszi nap volt, és érezte a narancsvirágok illatát. Kezeit a tarkójára téve nyújtózkodott. A keskeny top felcsúszott, szabaddá téve a melle alsó részét és egy csipetnyi bimbóudvart. Összeráncolva úgy is maradt, amikor leengedte a kezét. Úgy tűnt, nem vette észre.
A lány a kamera mellé nézett és megkérdezte:
– Kezdhetem?
– Igen!
Lerúgta a szandálját, beakasztotta a hüvelykujját a derékpántjába, és lehúzta a leggingjét. Kicsit küzdenie kellett, hogy kiszabaduljon belőle, de végül felegyenesedett, és csak a topot viselte. A kamerába mosolyogva bedugta alá az ujjait, és felhúzta. Mellei nem voltak nagyok, de hegyesek voltak, a mellbimbói pedig felálltak.
Odalépett a fáról lógó vastag kötélhez, és elgondolkodva megsimogatta. A kötél végére hóhérhurkot kötöttek.
– Alex, miért ezt a kötelet választottad?
– Mármint hogy a kendert? Ez olyan hagyományos. Emellett szeretem a karcoló érzést a bőrömön.
Fellépett egy alacsony zsámolyra. Mély levegőt vett és az orrán keresztül újra érezte a narancsvirág illatát. Rájött, hogy boldog. Fogta a hurkot, nézegette egy darabig, majd a nyakára tette. Kihúzta a haját a hurokból, és a csomót balra igazította a füle mögé. A kamera felé fordult, egyik térdével kissé a másik előtt, csípőjét enyhén megdöntve. Egyik keze a combján, a másik a mellén volt.
– Ez akár divatfotó is lehetne, nem gondolod? -kérdezte.
– Valóban! Várj egy percet! – mondta a hang a képen kívül.
Hamarosan fényképezőgép zárjának kattogása hallatszott. Alex felvett néhány különböző pózt, köztük egy színlelt meglepődöttet is.
A hang azt mondta:
– Azt hiszem, megvan!
– Oké! Hát akkor, viszlát! – mondta Alex.
– Viszlát, Alex!
A lány vett egy mély lélegzetet, kiengedte körülbelül a felét, és közömbösen lelépett a zsámolyról. Nem törődött azzal, hogy elrúgja magától. Csak néhány centit süllyedt le. Szemei tágra nyíltak, ahogy a hurok megfeszült, majd elmosolyodott. Minden érzés felerősödött. Érezte a szellőt a meztelen testén és a kötél érdes nyomását a nyakán. Az égboltot egyre sötétebbnek látta, ahogy elakadt az agyába áramló vér. A semmiben állva enyhén behajlította az egyik térdét, és kezeit a testén járatta.
Látása egyre sötétebb lett. Úgy tűnt, hogy vérhiány azelőtt végez vele, hogy a tüdeje fájni kezdene. Összeszorította a combjait és meglepetésként érte egy kis orgazmus. Az egyik keze felemelkedett, és megcsípte a mellbimbót. A másik keze a szeméremajkait simogatta. Újabb orgazmus.
A kezei fokozatosan elernyedtek, és az oldala mellé estek. Ahogy elhalványult az öntudata, csak azt bánta, hogy már nem érezte a narancsvirágok illatát.
Vicky finoman leeresztette Alex-et a földre, levette róla a hurkot, és ellenőrizte a pulzusát. Lecsukta a lány szemét és a kamera felé fordult.
– Ezzel zárjuk ezt a részt. Szeretném megköszönni Alex-nek a bátor, önkéntes közreműködését!
Lenézett a halott lányra, aki mintha még mindig halványan mosolygott volna. Vicky-nek ismét az az érzése támadt, hogy talán ő lép fel a diplomamunkája utolsó fejezetében. Azután félretette ezt a gondolatot, és hozzálátott a lány eltemetéséhez.
.
.
.
3. GENERÁCIÓK
Bob átadott Mel-nek egy sört és megkérdezte:
– Hogy állunk? Kezdhetjük?
Mel a sörösdobozzal a füstölő mellett álló csoportra mutatott.
– Egy kis bensőséges időt akartak.
Bob a csoportot nézte. Három ember volt: egy idősebb férfi, egy harmincas éveiben járó nő és egy tinilány. Azt gondolta, hogy a szülők azért vannak itt, hogy elbúcsúzzanak a lányuktól. Ez tűnt logikusnak.
Látta, ahogy az általa anyának vélt nő megöleli és megcsókolja a férfit, majd hátrébb lép, kioldja a masnit a szegycsontnál, és a vállát megrázva lecsúsztatja magáról a felsőjét. A mellei látványosak voltak, nagy bimbóudvarral, és a bimbók már duzzadtan álltak. A keblek kicsit kezdtek megereszkedni, de világosan látszott, hogy fiatalabb korában meseszerűek lehettek. Oké, szóval nem a lánya volt önkéntes.
A nő két ujját bedugta szoknyája derekába, és elkezdte lefelé húzni. Elmosolyodott, és a közönség felé fordult, amikor kilépett belőle. Nem volt rajta bugyi.
A tinilány megölelte az idősebb nőt. Az anya viszonozta, és hosszan szorították egymást. A lány súgott valamit az anyja fülébe. Az mosolyogva megcsókolta, majd lenyúlt, és egy pillanatra a lány fenekére tette a kezét.
Ezután kimérten nekilátott az ékszerei levételének. Nyakláncot, karkötőt és hasláncot adott át a lányának. Megfordulva lehúzta a jegygyűrűjét, és átadta a férjének. A férfi hosszan csókolta a kezét, amikor átvette tőle.
Bob nézte, ahogy a nő ellépett a másik kettőtől, megint szembefordult a tömeggel, és csukott szemmel hátrahajtotta a fejét. Úgy tűnt, hogy utoljára élvezi a napsütést az arcán. Felnyúlt, beletúrt a hajába, és a vállán hátra igazította. Kezeit a tarkóján tartva nyújtózkodott egyet, majd a füstölő felé fordult.
A dolog hatalmas volt. Hét láb hosszú és elég széles egy egész állat befogadásához. Az ajtajának teljes hosszában hőálló üvegbetét volt. Amikor a nő kinyitotta, a kiáramló hőtől a levegő remegve táncra perdült. A haja vége meglibbent a légáramlattól.
Bob a nő meztelen hátát nézte, miközben az a készüléket szemlélte. Vitán felül világszínvonalú feneke volt. A férfi látta az izmokat a lábán és a hátán, és itt-ott egy heget, amik egy mozgalmas életre utaltak. Ez határozottan egy olyan nő volt, aki megélte az életét.
Kezét a férje felé nyújtotta. Az udvariasan megfogta, mintha táncra invitálnák. A nő megtámasztotta magát a férfi karján, és közelebb lépett a nyíláshoz. Sziszegés hallatszott, ahogy leült a füstölő szélére, ami még hangosabb lett, amikor a rácsra lendítette a lábát.
A pár szorosan fogta egymás kezét egy pillanatig, majd elengedték egymást. A nő ujjbegyei gyengéden végigsiklottak a férfi tenyerén, ahogy hátradőlt. Füst szállt fel minden testrészéből, amely a tűzforró fémet érintette. Gyorsan az oldalára fordult, mosolyogva intett a családjának, és az ajtóért nyúlt. Valószínűleg Mel füstölője volt az egyetlen a megyében, amelynek belül is volt fogantyúja. A nő lecsukta a fedelet, és a hőálló üvegen keresztül tovább figyelte családját.
Fejét az egyik könyökére támasztotta, másik tenyerét a combjára tette, és csábító pózt vett fel. Az egyik melle a rácson feküdt előtte, és füstölt, miközben a mellbimbója elsötétedett. A férj és a lány átölelték egymást, miközben nézték.
– Azt mondta, hogy nem fog sikoltozni vagy vergődni. Azt akarja, hogy a lánya tudja, hogy örömmel fogadta ezt az élményt! -mondta Mel.
Bob bólintott és azt felelte:
–Ehhez pokolian erős önuralom kell!
Ezúttal Mel bólintott elismerően. Nézték, ahogy a nő mosolyog, majd szabad kezével a combjai közét és a hasát kezdte simogatni, időnként megérintve a sülő mellét. A rácshoz legközelebbi bimbóudvar néhány helyen megrepedt, és vörös völgyeket alkotott.
A nő egy idő múlva leengedte a karját, fejét mindkét alkarjára támasztotta, és összegömbölyödve nézte a lányát. Még több füst szállt fel melléből, karjából, csípőjéből, combjából. A haja pöndörödni kezdett.
Bob látta, hogy a tinilány elgondolkodik, miközben a rövidnadrágján keresztül lassan simogatja a combjai közötti területet. A férj egy piknikasztalhoz ment, és onnan nézte a házastársa sülését.
Amikor a nő egy ideje nem mozdult, Bob megszólalt:
– Kihalásszuk?
Mel megrázta a fejét.
– Adjunk neki még néhány percet, hogy biztosan elmenjen. Aztán jöhet az ízesítés, és a sütés befejezése.
– Ahogy gondolod. Szerinted mit mondott a lány az anyjának?
– Egészen pontosan tudom, hogy mit mondott, mert már beszélt velem. Pár év múlva önkéntes szeretne lenni. De előbb gyereket akar. A családi vérvonal folytatása, vagy valami ilyesmi.
– Van már párja?
– Tudtommal nincs.
– Hmm.
.
.
.
4. FOTÓK A FALON
A „Lizzy's Bath” egy különleges típusú bár volt. Az a fajta, amit szándékos hanyagsággal rendeztek be. Mindegyik széket gondosan úgy választották ki, hogy ne illeszkedjen a többihez; a képeket kifejezetten ott akasztották ki, ahol a legrosszabb volt a fény; az asztalokat úgy helyezték el, hogy minden út a lehető legkanyargósabb legyen. A tervezés vezérelve az volt, hogy a rendetlenség egyben karaktert teremt.
A beáramló napfény sugaraiban vészjóslóan csillogtak valamik az asztalokon. Bár a hely a kopott poharakról és a foltos székekről volt híres, a minden asztal közepére kitett borotvapengék mindig frissek és tiszták voltak, és komoran hívogattak a használatukra. Ez egy olyan meghívás volt, amit nem mindenki utasított vissza.
Két, a húszas éveik elején járó nő ült pislogás nélkül egymással szemben az egyik asztalnál, és mindegyik karja lazán lógott a padló felé, csuklótól könyökig felvágva. Az egyik hideg ujjai még mindig a félig üres italospoharát fogták. Itt-ott vörös és barna tócsák foltozták a padlót és az asztalokat, jelezve, hogy a személyzet hol szedte össze a testeket, de nem vette a fáradságot a vér felmosására.
Ez volt az a hely, ahol a nők felhajthattak egy italt, elgondolkodhattak halandóságukon és a halál szemébe nézhettek. Egy olyan hely, ahol olyan közel mehettek a peremhez, hogy már nem tudtak visszalépni. Egy olyan hely, amely vonzotta a kíváncsiakat, a költői lelkűeket és a cinikusokat. Népszerű hely volt.
Három fiatal nő egy keskeny asztal egyik oldalán ülve kortyolgatta az italát, és közben izgatottan beszélgettek.
– Szerinted megtegyük?
Liddy szeplős vörös hajú volt, mély gödröcskékkel és megtévesztően ártatlan arccal. Az a fajta arc, amitől minden szerető azt hitte, hogy ő az első, még akkor is, ha bevallotta, hogy tucatnyi különböző partnert próbált már ki előttük. Egy karmazsin színű, V-nyakú pólót viselt, ami kihangsúlyozta dús melleinek mély völgyét. A keblei megemelkedtek, amikor mellkasát az asztalhoz nyomta, és két kézzel szorongatta izgatottan italát. Nem tudta, hogy társai elég kalandvágyónak érzik-e magukat, és ő mit tenne, ha igen.
-Szerintem ez egy nagyon jó ötlet! Nyomot hagyna a nyaralásunk végén!
Stacy megmarkolta az italát, és a poharát félig az ajkához emelte, miközben beszélt. A szikár nő barna haját laza lófarokba össze. Nyugodt magabiztossággal töprengve szemlélte a látványt maguk előtt. Fekete nyakláncot viselt a nyakában; feszes, sárga felsője pedig gyönyörű keblei feszes dombjainak feszült. Megemelte a fejét, és felhajtotta az italt. Felszívott egy jégkockát, és a szájában forgatta, miközben némán gondolkodott. Mindig is merésznek tartották magát, de nem volt benne biztos, hogy ennyire merészek.
-Nem tudom. Ez nem igazán nyom hagyás. Ráadásul még nem is jelentkeztünk ki a szállodából.
Nina csillogó barna haja csavart fürtökben omlott a válláig, és fejének minden mozdulatánál enyhén ugrált. Ragyogó kék szemei a falra tűzött képeket vizslatták, amik jobban érdekelték, mint az, amit a barátnői mondanak. Fehér blúza elég áttetsző volt ahhoz, hogy megmutassa: nem visel melltartót, ami alátámasztotta volna elragadó melleit.
A velük szemben lévő falat korábbi vendégek fotói borították. A túlnyomó többségük félmeztelen volt és körülbelül a felük mosolygott. Néhányan két-három fős csoportokat alkottak. A fotókon szereplő nők mindegyikének bíborvörös vonal volt a nyakán, ahol elvágták a torkukat, és hosszú vérnyomok folytak le a mellkasukon. A triót elbűvölte a sok utolsó pillanat emlékműve, és kedvet kaptak ahhoz, hogy saját fotójukat is hozzátegyék a gyűjteményhez.
Anélkül, hogy felállt volna, egy vandég hátradőlt a bárpulttól, egyértelművé téve, hogy hármójukhoz szól.
-Nyalom a csiklóját annak, aki megcsinálja! -mondta.
Ellen alacsony, világos bőrű ázsiai nő volt, gyönyörű puha, fehér mellekkel, amelyeket jelenleg eltakar a bő szabású blúza. Hosszú haja halvány rózsaszínre volt festve, és egy laza, praktikus kontyba csavarta a feje hátsó részén. A legcsábítóbb vonása a dús, telt ajka volt. A puha rózsaszín párnák szinte azért könyörögtek, hogy valami kemény és lüktető tárgy köré szorítsák, vagy valami puha és nedves dologhoz nyomják őket.
Stacy visszaköpte a jégkockát a poharába, és úgy döntött, elég merész ahhoz, hogy ma este eldobja az életét.
-Elfogadom az ajánlatot! -mondta.
Letolta rövid szoknyáját, felfedve kissé szétnyíló szeméremajkait és odakiáltott az egyik pultoslánynak:
-Hoznád a fényképezőgépet?
-Csak egy perc türelmet! – válaszolta az.
Ellen nem várta meg, hogy a pultoslányt. Odament, letérdelt, és gyengéden, érzékien mosolyogva szétválasztotta ujjaival Stacy rózsaszín redőit. Látható vonzalommal szemlélte a rést, miközben lassan odahajolt, hogy puhán megcsókolja a puha puncit. Nyugodt kecsességgel mozgott. Elbűvölő ajkait finoman az érzékeny bőrre tapasztotta, és hagyta, hogy az élvezet minden röpke érintéssel növekedjen. Minden csók egy kicsit tovább tartott, és egy kicsit erősebben nyomódott; Stacy kéjérzete pedig egyre nőtt.
– Szóval… hogyan akarod csinálni? – kérdezte Nina a barátnőjét, aki hátradőlve élvezte Ellen tevékenységét.
-Uhh.. nem is tudom. Mosolygok, és egyikőtök elvágja a torkom?
Stacy lenyúlt, hogy Ellen fejére tegye a kezét. Láthatóan nem tudott teljesen koncentrálni.
-Pont akkor kellene csinálnunk, amikor elélvezel! Hátrahúzzuk a hajad és nyissz! – javasolta Liddy izgatottan.
-Mmmmm.. igen… ez jó ötlet..
A pultoslány megérkezett a fényképezőgéppel.
-Rendben… Ki lesz az? Előre szólok, hogy a képen csak az lehet, akinek elvágják a torkát! Nézőket nem teszünk ki a falra.
Stacy felnyögött, miközben Ellen nyelve gyengéden tapogatta a nedves rését.
-Ő. Csak egy kis időt kérünk! Akkor szeretnénk készíttetni a képet, amikor elélvez. – válaszolta Liddy, hüvelykujjával a barátnőjére mutatva.
–Nézzétek, nem állhatok itt, amíg szomjas vendégeim vannak, szóval…
-Rendben… csináld csak! Ó, igen… pont ott! – zihálta Stacy, miközben két kezével Ellen arcát irányította.
– Akarsz mutatni cicit? – kérdezte a pincérlány, miközben a kijelzőt nyomkodva előkészült a fotózásra.
Az élvezettől nehezen lélegezve Stacy beakasztotta hüvelykujját sárga felsője alá, és felhúzta gyönyörű, telt mellei fölé. A rózsaszín bimbók kemények voltak a vágytól. Az ajkába harapott, miközben mindkét kezével megint lenyúlt, hogy újra irányítsa Ellent. Karjai finoman egymáshoz nyomták a halmokat.
-Csinálhatom? -kérdezte Liddy és felkapta az egyik csillogó borotvát az asztalról.
– A te ötleted volt… – vonta meg a vállát Nina.
A vörös hajú egyik kezével megfogta barátnője hosszú copfját. Stacy felzihált az élvezettől, miközben hátrahúzták a fejét, szabaddá téve a nyakát. Liddy a penge sarkát óvatosan barátnője torkához illesztette, közvetlenül a füle alá.
-Mehet?
Kéjes nyögést kapott válaszként.
Stacy szája kinyílt, szemei elkerekedtek, ahogy a penge tiszta vörös vonalat vágott a torkán, közvetlenül a nyaklánca fölött. Liddy sietősen hátrált egy lépést, hogy kikerüljön a kilövellés útjából. Stacy fehér nyakán vörös folyam ömlött le és átáztatta a sárga felsőjét. Halk, gurgulázó nyögést hallatott. Szétnyílt ajkai sarkából egy kis vércsík folyt ki.
Odalent Ellen nem hagyta abba: gyengéden nyalogatta a haldokló nő csiklóját. Stacy szeme megrebbent, éppen akkor, amikor elkattant a fotó, megörökítve utolsó, kéjes leheletét, majd a lány oldalra rogyott a padlóra.
Ellen követte. Nyalogatta a nedves puncirését, miközben Stacy gurgulázva rángatózott, mint egy partra vetett hal, miközben megfulladt a saját vérétől. Ellen nem állt le még azután sem, hogy Stacy abbahagyta a céltalan vonaglást a padlón és mogyoróbarna szemei üresen meredtek a plafonra. Csak amikor elapadt a vörös áradat, amikor már nem volt kétséges, hogy Stacyből az élet minden szikrája eltűnt - akkor adott Ellen egy utolsó lassú, érzéki csókot Stacy csiklójára, majd felállt.
-Ellen vagyok! -mutatkozott be a megmaradt párnak, majd folytatta:
-A szobatársaimat várom, ha szeretnétek csatlakozhattok hozzánk!
.
.
.
5 SZEMLÉLTETÉS
–Ti meg mit csináltok? -kérdeztem.
Az ágyon fekvő fiatalember felugrott és elvörösödve igyekezett eltakarni kemény farkát.
Peggy, a legkisebb lányom rám nézett az ágyból és mosolygott. Akkor sem tudta volna betakarni magát, ha megpróbálja: csuklói és bokái erősen az ágy lábaihoz voltak kötve.
– Szia anya! -mondta.
– Szia édesem! Ki a barátod? -mosolyogtam rá.
– Ő itt Joe! Joe, anyám... -bólintott felém Peggy bemutatva minket egymásnak.
– Uh, örülök, hogy... helló, uh... találkoztunk, vagyis… - dadogta Joe és megrázta a kezemet.
Megnyugodtam és elnevettem magam. Hirtelen minden értelmet nyert.
– Örülök, hogy megismertelek! De most tényleg Joe… mit csináltál a lányommal?
– Ööö... én ööö... fojtogattam. -felelte és felemelte a kezében tartott hosszú fekete kötelet.
– EZ akart snuff-szex lenni? Ez az első alkalom, hogy ilyesmivel próbálkozol kedvesem?
– Hát, hm... igen.
– Ó, értem! Nos... Oké… De az úgy nem lesz jó, ha csak a nyakára teszed a kötelet és lenyomod. Apád sem mondta el, hogyan kell kezelni egy készséges lányt?
– Joe apja infarktusban meghalt, amikor Joe tizenkét éves volt. – magyarázta Peggy az ágyból.
– Ó, te szegény! Akkor legfőbb ideje, hogy valaki megtanítson! Te továbbra is akarod Peg?
A lányom amennyire tudta megvonta a vállát, és azt felelte:
– Persze!
Kinyújtottam a kezem, és Joe átadta a kötelet.
– Rendben. Gyere ide és figyeld meg jól! - mondtam.
– Te így csináltad...
Rátettem a kötelet Peg nyakára és lenyomtam. Ő egy kicsit megvonaglott és közben levált a nyomás a torkáról, így újra tudott lélegezni.
– Látod? Nem ejted csapdába, így miközben küzd, lélegzetet vesz, és amíg levegőt tud venni, túlél. Te fogod előbb feladni. Teljesen a torka köré kell tekerned a kötelet! Így…
Megmutattam és Peg arca pillanatok alatt vöröses-lilás lett. Joe bólintott, én pedig engedtem a feszítésen, hogy a lányom újra lélegezhessen.
– Ezzel viszont az a probléma, hogy gyorsan elfáradsz, és az izmaid nem tudnak túl nagy erőt kifejteni ebben a pózban. Jobb, ha a kötél egyik végét az ágyrácshoz kötöd… így… és egyszerűen csak húzod a másik végét. Így sokkal könnyebb!
Megmutattam neki, hogy mire gondolok. Ezúttal Peg görcsösen megrándult, és megpróbált rúgni, amikor teljes erővel meghúztam a kötél szabad végét. Láttam, hogy Joe elmosolyodik, ahogy megértette. Ellazítottam a kötelet, amikor Peg szeme rebegni kezdett, egy másodperccel azelőtt, hogy elájult volna. Hatalmasat zihált, és könnyező szemmel köhögött egy kicsit.
– Hú... - krákogta.
– Rajtad a sor kedvesem! – adtam át Joe-nak a kötelet.
Néztem, ahogy az ágyrács köré csavarja az egyik végét, majd ráhurkolja a lányom nyakára … ahogy mutattam neki.
– Ez az! Nos, Peggy, azt hiszem, ez a búcsú pillanata!
Peg bólintott és rám mosolygott, amikor Joe ráfeküdt, és a farkát a puncijához illesztette.
– Remélem is! Viszlát anya! Szeretlek!
– Én is szeretlek, édesem!
Joe belehatolt. Peg zihált és lehunyta a szemét. A fiú teljes erővel kezdte húzni a kötél szabad végét, és örökre elzárta a levegőt.
Melléjük feküdtem, hogy megcsókolhassam Peg arcát, és simogathassam a haját, miközben káprázatos görcsökbe merült.
– Ó az én bátor, ügyes lányom! … Annyira büszke vagyok rád! Halj meg értem, édes… - suttogtam neki majd finoman megharaptam a fülét.
Ez és Joe dugása meghozta a kívánt hatást. Peg megmerevedett és kétségbeesetten megfeszítette a hátát. Nyilvánvalóan elöntötte az élvezet. Néztem feszes hasának izmait és ugráló telt melleit. Egész teste remegett az eksztázis lázában. Ugyanakkor Joe felnyögött:
– Istenem... basszus.. olyan szűk...
Peg feszes, vonagló hüvelye olyan orgazmushoz juttatta, amit még sohasem élt át. A lányom pár pillanattal azután vesztette el az eszméletét, hogy a barátja mélyen a testébe lövellte a magját.
– Ne engedd el! Győződj meg róla, hogy tényleg vége van! – figyelmeztettem Joe-t.
– H... honnan... honnan fogom tudni? – lihegte.
– Várj pár másodpercet és meglátod!
Magamban csendesen számolni kezdtem. Huszonnégyhez értem, amikor Peg végre elernyedt, és visszavonhatatlanul csak egy élettelen testté vált. Joe rám pillantott, és amikor bólintottam tétován meglazította a kötelet. Peg utolsó lehelete halk nyögéssel kiszabadult a tüdejéből, de nem lélegzett többet.
– Szép volt! Az első snuff alkalmad! – gratuláltam.
– Csodálatos volt! Nagyon szépen köszönöm! - mosolygott rám hálásan.
Elmosolyodtam, majd előrecsúsztam és a számmal megtisztogattam a hímvesszőjét. Utána felálltam és nyújtózkodtam.
– Rendben! Nos, azt hiszem, a legjobb lesz, ha leviszem Peg-et a konyhába, és megtisztítom. Maradsz vacsorára?
– Uh... ez nagyon kedves! Köszönöm!
– Akkor lent találkozunk! – mondtam.
.
.
.
6. HAMVASZTÓ
Egy napos októberi délutánon két régi barát állt a ravatalozó előtt és beszélgettek. Fekete öltönyeikben nagyon komolyan néztek ki.
- Tényleg meg akarod tenni? -kérdezte Paul.
- Igen! Csináljuk!
Elindultak a bejárati ajtó felé.
- Bármikor meggondolhatod magad, ha akarod!
- Nem fogom.
Az ajtóban egy idősebb, sovány férfi üdvözölte őket. Kezet fogott velük, és együttérzését fejezte ki szeretettjük elvesztése miatt. A barátok köszönetet mondtak, és bemennek. Körülnéztek, és nem ismerve fel senkit, Paul könnyedén odasétált az alagsorba vezető lépcsőhöz. Scott követte.
- A lépcső aljánál jobbra kell fordulni és az első ajtó lesz.
A barátok még egyszer körbepillantottak, hogy nem figyeli-e őket valaki, majd nyugodtan lementek a lépcsőn. Paul bekukkantott az alagsori folyosóra. Nem látott senkit, úgyhogy intett Scottnak, hogy menjen előre. Megtalálták az ajtót a KREMATÓRIUM felirattal, és miután gyorsan beléptek, Paul bezárta maguk mögött.
- Nem hiszem el, hogy tényleg megteszem! -mondta Scott izgatottan.
- Meggondolhatod magad! -ismételte magát Paul.
- Nem! Olyan régóta fantáziálok erről! Mindent elrendeztél?
- Igen, senki nem fog kíváncsiskodni.
- Biztos vagy benne, hogy ez a szoba hangszigetelt? Hallom a gyászzenét odafentről.
- Hangszórón át jön le a fenti események hangja. Ez a helyiség biztosan hangszigetelt, mert elég zajos a folyamat.
Scott odament Paulhoz. Lenyúlt, és simogatni kezdte Paul farkát a nadrágján keresztül. A hímvessző megkeményedet az érintésre.
- Hmm … úgy látom, készen állsz a műsorra! -mondta Scott.
Paul helyet foglalt a vezérlőpult mellett, és masszírozta bebörtönzött farkát. Scott a fent játszott ünnepélyes és szomorú zenére erotikus sztriptízbe kezdett. Levette a zakóját, lerúgta a cipőjét, lehúzta a zokniját, levette a nyakkendőjét, kinyitotta fehér ingét, kicsatolta az övét, kioldotta a nadrágját, majd lassan lecsúsztatta, felfedve simára borotvált testét.
Scott kigombolt ingében és fekete alsónadrágjában állt ott, és csábítóan nézett Paulra. Paul kinyújtotta a kezét, és felkattintotta a fúvókák kapcsolóját. Tompa morajlás hallatszott, ahogy a gázégők begyulladtak. Ahogy Scott odament hozzá, Paul elővette a farkát, és verni kezdte. Scott az ölébe helyezkedett, és az ágyékát Paul kőkemény farkához kezdte dörzsölni. Azután rámosolygott Paulra, megfordult, és hozzádörzsölte az alsónadrágos fenekét a másik hímvesszőjéhez. Levette az ingét, és a szoba túloldalára dobta. Paul felnyúlt, megragadta Scott nyakát, és durván visszarántotta magára.
- Most már nincs visszaút! -suttogta Scott fülébe.
Scott térdre ereszkedett Paul lábai között, és a szájába vette a farkát. Mohó szopásba kezdett.
Egyszer csak abbahagyta a szájával való kényeztetést és megkérdezte:
- Mit gondolsz, mennyi időt vesz igénybe?
Visszahajolt szopni a hímvesszőt. Paul extázisban zihálva válaszolt:
- Körülbelül egy órát.
Scott felállt odament a szállítószalaghoz. Megfordult, és nekidőlt, majd Paulra nézett. Egyre növekvő farkát először az alsónadrágján keresztül simogatta, majd elővette és úgy masszírozta.
- Ez olyan izgató! -mondta elfulladva az élvezettől.
- Csináld! -mondta Paul.
Scott megremegve ránézett a barátjára, majd hanyatt feküdt a hálós fémszánra, ami a testeket szokta tartani a hamvasztóba csúsztatáskor. A péniszét simogatva Paulra nézett, aki egy fokkal feljebb csavarta a gázt és ezzel a hőmérsékletet. Paul bekapcsolta a szállítószalagot, és a székében hátradőlve, a farkát simogatva nézte a műsor fináléját.
Scott szíve kihagyott egy pillanatra, ahogy megérezte a szán mozgását. Az őt figyelő Pault nézve egyre jobban elöntötte a félelem és az adrenalin eksztázist tápláló keveréke. Megérezve a sugárzó hőt megemelte a fejét és benézett a krematóriumba. Látta a kitörésre váró gázégőket. Erősebben markolta és gyorsabban kezdte verni a hímtagját.
Amikor a szán elkezdett becsúszni, Scott zacskója megfeszült és a combjai remegni kezdtek. Félúton befelé Scott hátrahajtotta a fejét, és felkiáltott, miközben a forró spermalöketek robbantak a farkából egymás után a verejtéktől csillogó testére. Elkente a spermát a mellkasán, és most már teljesen a gép belsejében volt.
Paul lenyomott egy kapcsolót, és az égető ajtaja gyorsan becsukódott. Megnyomott egy másik gombot, és a gázégők teljes fokozatba ugrottak. Odabentről hangos sikoltás hallatszott, de gyorsan elmúlt. Paul hátradőlt, és a nagyszerű műsoron elmélkedett, amelynek éppen tanúja volt. A péniszét verte és nagy adag spermát lőtt a krematórium padlójára.
Lassan telt el az óra. Paul végig amiatt aggódott, hogy bármelyik pillanatban elkaphatják. Leállította a gépet és kinyitotta az ajtaját. Odabent semmi felismerhető nem maradt. Előhúzta doboznyi hamut, ami alig egy órával korábban még a barátja és szeretője volt. Felöltözött, kinyitotta az ajtót, és gyorsan felosont az emeletre. Észrevétlenül ment ki a ravatalozóból. Az utcán hanyagul sétálva tartott az autójához, a hóna alatt a hamuval. Megállt egy szemetesnél, bedobta a dobozt, és továbbment. Scott jelöletlen sírja a szemétlerakó lett.
.
.
.
7. VÁLASSZATOK EGYET
A Pi Omicron lányszövetségünk a tavaszi szünetre Santamos-szigetére repült kiengedni egy kis gőzt. Eleinte csak mi, lányok voltunk egymás közt, nem voltak fiúk a közelben. Végül azonban eljutottunk oda, hogy jó lett volna ezen változtatni.
Az ötödik napon megjelent néhány srác az egyetemünkről. Nagyon boldogok voltunk, de sajnos létszámban kétszeresen felülmúltuk őket.
Körbevezettük őket, és felváltva próbáltunk a kedvükben járni és szórakozni velük. Aztán megtudtuk, hogy miért jöttek el a szigetre. Mindannyian akasztást akartak látni.
Sokan közülünk már belekóstoltak a szex közbeni fojtogatás ilyen vagy olyan formájába, tehát egyikünk sem volt igazán ellene annak, hogy lógjon a kedvükért. Csak arról van szó, hogy nem tudtuk, hogyan válasszunk magunk között.
Végül elmondtuk a srácoknak, hogy szeretnénk egy partit rendezni. A szálloda strandján viszont nem volt vesztőhely. Beszéltünk a recepcióssal, és megkérdeztük, lehet-e tenni valamit. Azt mondta, hogy utánanéz.
Néhány órával később a szálloda kisbusszal átszállított minket egy déli parti helyszínre. A legszűkebb bikininket vettük fel, hogy felizgassuk a fiúkat.
Amikor megérkeztünk, láttuk, hogy egy vászonsátrat állítottak fel. Mellette állt egy rögtönzött oszlop is, aminek tetejéről keresztgerenda nyúlt ki a homok fölé. A gerendáról kötél lógott hóhérhurokkal a végén. Mindannyian “óó”-ztunk és “ahh”-ztunk, amikor megláttuk.
Volt ott egy masszív faasztal is, rajta mindenféle étellel. A hús nyílt lángon sült és csodálatos illata volt.
Néhányan elmentünk úszni, mások megnézték közelebbről a kötelet. Nemsokára megjelent a szálloda alkalmazottja. Azt mondta, hogy nála vannak az iratok arra az esetre, ha valaki tényleg lógni akarna.
Mindenki kijött a vízből és az akasztófa körül állva azon töprengtünk, mit tegyünk ezután. Ekkor az egyik srác kimondta a belül mindenkit izgató kérdést: nem akar-e valamelyikünk önkéntes lenni.
A fürdőnadrágjaikat feszítő erekcióból nyilvánvaló volt, hogy alig várták, hogy valamelyikünk hintázzon. Így hát vitatni kezdtük egymás között, hogy ki lenne hajlandó. De úgy tűnt, senki sem akart lelkesen önkénteskedni.
Loni végül megkérdezte a srácoktól, hogy kit látnának legszívesebben lógni. Mindannyian odébb mentek, és fejüket összedugva megbeszélték a dolgot, hogy ne hallhassuk, ahogy döntenek. Azután visszajöttek hozzánk.
– Megvan? Ki lesz az? – kérdezte Loni.
– Tényleg megteszi nekünk, ha választunk valakit? -kérdezett vissza Mark.
Mindannyian egymásra néztünk, és bólintottunk.
– Akkor Kumiót választjuk! – jelentette ki Mark.
Mindannyian odafordultunk, hogy ránézzünk. Szűk, fekete zsinóros bikinije nem fedte túlságosan kincseit. Egyszerre tűnt ijedtnek és zavarban levőnek.
– Miért őt? – kérdezte Loni.
– Mert látni szeretnénk, ahogy a mellei ugrálnak, ahogy himbálózik!
A srácok mind ujjongtak és bólogattak Mark válaszára. Loni Kumio felé fordult.
– Részedről mi a helyzet?
Elég jól ismertem Kumiót ahhoz, hogy tudjam, még nem kísérletezett semmiféle fulladásos játékkal. De vagy túlságosan félt, vagy túlságosan zavarban volt. Elpirult, és azt mondta, hogy hajlandó.
Az összes srác ujjongott. Még én is izgatott lettem, hogy láthatom lógni. Közösen elkísértük a szálloda emberéhez, aki egy kis asztalnál ült a vászonsátor mellett.
Mondtuk neki, hogy van egy önkéntesünk. Megkérdezte Kumiótól, hogy komolyan gondolja-e. Amikor a lány bólintott, újra megkérdezte, hogy biztos-e benne. Nyilván észrevette a tétovázását. Kumio újra bólintott, mielőtt halk hangon kijelentette volna, hogy hajlandó. Ezután kapott néhány űrlapot, hogy töltse ki. A srácok újabb ujjongást hallattak, amikor aláírta az utolsót.
A szálloda alkalmazottja átnyújtott Marknak egy bilincset. Az elfogadta, és mosolyogva odament Kumióhoz és megbilincselte a csuklóit a háta mögött.
– Készen állsz? – kérdezte udvariasan.
Kumio elpirult, miközben félénken bólintott. Mindannyian együtt kísértük az akasztófához. Mark kiválasztott három fickót a kötél húzásához, azután Kumio nyakára tette a hurkot. Szépen szorosra húzta és ismét megkérdezte, hogy készen áll-e. Kumio megint elpirult, ahogy bólintott.
– Talán jobb, ha kimondod a szavakat! – mondta a fiú elgondolkodva.
– Milyen szavakat? – kérdezte szégyenkezve a lány.
- Ó, nem is tudom.. - válaszolta Mark, majd Kumio mögé lépett és súgott valamit a fülébe.
Esküdni mertem volna, hogy Kumio kicsit hátrébb nyúl, és megérinti a dudort a fürdőnadrág elején. Megint elpirult.
– Ó… Rendben… Azt akarom, hogy akasszatok fel a szórakozásotok kedvéért! – mondta végül félénken.
Ezzel újabb éljenzést kapott beindult fiúktól… és tőlünk, a lányok többségétől is. Mark megkért mindenkit, hogy lépjen hátra. Azután felkiáltott:
– Húzzátok fiúk!
Egy pillanattal később Kumio a levegőbe emelkedett. Úgy tűnt, mintha ismét elpirult volna. A szája néma „Ó”-t formált és a melle mintha megduzzadt volna. Láttam, ahogy a mellbimbói kezdenek kiemelkedni a bikini alatt. Azután előrefeszítette a mellkasát. Nagyon úgy nézett ki, hogy élvezi.
Elkezdett kapálózni és tekeregni. Dús keblei fel-le ugrándoztak. Azután előrelökte a csípőjét.
Mindannyian körbeálltuk és őt néztük. Néhány lány -köztük én is- megérintette magát, néhány srác pedig előhúzta a farkát és simogatni kezdte. Kumio azokra a fiúkra összpontosított, akik elővették lenyűgöző farkukat. Feléjük lökte a csípőjét, mintha dugni akart volna velük.
Nate hirtelen odarohant hozzá, és megoldott a bikinifelsőjét tartó zsinórt. A felső rész leesett és Kumio mellei szabadon pattogtak. Azután Nate kioldotta az alsó részt is, felfedve a nedvességtől csillogó rést.
Nate tettei mintha kissé zavarba hozták volna Kumiót, de azután megint a fiúk irányába lökte a csípőjét és ekkor lett igazán élénk. Nagyon rúgkapált és vonaglott. Az ágyékom dörzsölésével voltam elfoglalva, amikor összeakadt a tekintetünk. A szája még mindig nyitva volt egy „Ó” formájában, de úgy nézett rám, mintha azt kérdezné: „Valóban így kell éreznem? Ilyen jó érzésnek kell lennie?"
Mosolyogtam, és bólintottam neki. A korábbiaknál is jobban előrenyomta a csípőjét és láthatóan rendkívül intenzív orgazmust élt át. Ez a látvány többünkben szintén orgazmust váltott ki.
Végül Kumio elernyedt, de a fiúk továbbra is a magasban tartották. Egy görcsös roham következett és utána élettelenül csüngött. Loni odament, és ellenőrizte a pulzusát. Amikor megrázta a fejét, a srácok leengedték néhai barátnőnket. Az arckifejezése jelezte, milyen fájdalmas lehetett… és hogy mennyire élvezte.
.
.
.
8. A SZÉK
Sarah arca boldogan sugárzott, ahogy mindenki ujjongott és tapsolt. Neki tapsoltak! A duci szőke büszkeséggel eltelve ment fel a lépcsőn az emelvényre, ahol a polgármester és a felesége, valamint a városi múzeum kurátora várta.
–Rendben, kedvesem! Ideje levetkőzni, hadd lássuk, mi van az étlapon!– mosolygott rá a polgármester, és a vállára tette a kezét.
A közönség kuncogással fogadta a kihangosított szavakat. A színpad elején középen állt a hosszú lábú szék, jelenleg megszabadítva a szokásos rajta levőtől és várta az újat. Sarah szüleit felhívták a színpadra, amikor az izgatott fiatal lány vetkőzni kezdett.
Az Őszi Fesztiválon minden évben kiválasztottak egy lányt, akit parázson megsütöttek, hogy az egész közösség élvezhesse. Bármelyik lány, aki fel akarta ajánlani magát, felírhatta a nevét egy papírlapra, és egy fadobozba dobhatta, amit a múzeumban tartottak a szék és a nyárs vitrinje mellett. Évente egyszer megrázták majd kinyitották, hogy a polgármester bejelenthesse az új lány nevét.
Sarah azonban kiagyalt egy tervet, hogy javítsa esélyeit. Abban az évben rekordszámú jelentkezés érkezett, de csak késő este fedezték fel, hogy a cédulák több mint háromnegyede Sarah nevét viselte, miután már túl késő volt bármit is tenni. A lány minden barátjával megbeszélte, hogy vegyen részt a sorsoláson, de az ő nevét írják fel a sajátjuk helyett, és a terv bevált.
A város minden gyermeke többször járt a helyi múzeumban, mint amennyit magától szívesen vállalt volna. Megfordultak ott mind a szülőkkel, nagyszülőkkel, mind az iskolai kirándulásokon. A tárgyak többsége helytörténeti jellegű volt, de Sarah figyelmét mindig is magára vonta az a vitrin, amelyben a hosszú lábú, magas szék volt látható, a felette felfüggesztett nyárssal. Mögötte pedig a koponyapolcok. Több mint száz darab koponya – minden lányé, akit valaha megettek az Őszi Fesztiválon. Természetesen volt kitéve néhány információs tábla is, amelyek az ünnepség eredetét ismertették, valamint régi és viszonylag új fényképek.
Ami azonban Sarah-t mindig a legjobban lenyűgözte, az általában a széken volt látható. Egy fiatal lány rendkívül élethű bábuja hosszú fekete hajjal és zöld üvegszemekkel, amelyek nagyon úgy csillogtak, mint Sarah szemei. Senki nem élt már abból a korból, amikor a kiállítási elemet létrehozták, és annak ellenére, hogy a viaszbábok köztudottan valósághűek, terjedtek a pletykák, hogy a bábu valójában egy igazi lány kitömött és konzervált teste, de hogy ki is ő és hogyan választották ki, azt a pletykálók sem tudták.
Akárki vagy akármi is volt, most a raktárban pihent és ő fogja átvenni a helyét, mindenki előtt, akit ismer -és sok olyan ember előtt, akiket nem. Azután néhány nap múlva, amikor a tablót újra összerakják, és a húsát mindenki alaposan megemésztette, a koponyáját megtisztítva és lakkozva a gyűjteménybe illesztik, egy kis kártyával, amelyen szerepel a neve és az évszám, amikor kisorsolták.
A telt szőke lány immár teljesen meztelenül állt a fejére tett kézzel, miközben apja az étkezésszervezőktől kapott étolajos kannából bepermetezte a testét, majd beledörzsölte az olajat. A sok kíváncsi tekintet, és apja szeretettel masszírozó kezei hihetetlenül felizgatták a csillogó szemű lányt. A tűzhely a színpad mellett volt felállítva, és amikor apja befejezte finom, fiatal popsijának olajozását, Sarah sóvárogva nézett az izzó parázsra és a nyársra, amit az élelmezőcsapat alaposan beolajozott.
Az addig zajosan bátorító tömeg elhallgatott, amikor vacsorájuk a székhez sétált, és hagyta, hogy a bokáit a vastag bőrszíjakkal hozzá rögzítsék. Ezután Sarah előrehajolt, és megmarkolta a szék mellső lábait, ahogy az előző években és a fényképeken is látott lányok, meg persze a hírhedt bábu tette. Az izgatott lány csuklóit is a székhez szíjazták és Sarah készen állt a nyársalásra.
Udvarias taps hallatszott, amikor az egyik szervező a hagyományoknak megfelelően átadta a nyársat Sarah szüleinek. Az anyja fogta és stabilan tartotta a távolabbi végét, miközben az apja a lánya szűk, de vágyakozó puncijához igazította. Sarah édesen felnyögött, ahogy a hideg fém belecsúszott a hüvelyébe, és levegő után kapott, amikor megérezte az éles hegyet a méhnyakánál.
Egy pillanatnyi szünet után az apja tovább nyomta a nyársat, és az utasításoknak megfelelően forgatta. Amikor már elég mélyen volt ahhoz, hogy ne kelljen tartani a végét, Sarah anyja elengedte, és letérdelt félig felnyársalt lánya elé. Megnyugtatásul megsimogatta a haját, és úgy tartotta a fejét, hogy a nyárs akadálytalanul kijuthasson belőle. Ez néhány másodperc múlva meg is történt. A rúd kitört a lány torkából és fémesen a fogaihoz koccant. A nyárs tovább csúszott előre, és Sarah anyja elöl letörölte róla a vért egy pamut kendővel.
Amikor már elég messzire kinyúlt, kioldották Sarah csuklóját és a nyárhoz erősített bilincsbe nyomták. A lány szemei tágra nyíltak, amikor a vastag anális stabilizátort felcsúsztatták a rúd hátulján, és mélyen a feszes kis fenekébe nyomták.
Miután ez is a helyére került, a bokáját is a nyárshoz rögzítették a csuklójához hasonlóan, és készen állt, hogy átvigyék a parázs fölé. A közönség ismét vad tapsban és ujjongásban tört ki, ahogy a vendéglátósok lecipelték a felnyársalt lányt a lépcsőn az izzó vörös szénhez. A közönségnek integetve a szülei is elhagyták a színpadot, hogy ismét csatlakozzanak a tömeghez. A nyárs hamarosan a helyére került, és Sarah sülni kezdett. A város lakói közül sokan -köztük a szülei is- közelebb húzódtak, hogy nézzék. Többen filmeztek és fotóztak a telefonjukkal, miközben a lassan sülő lány a csípőjét mozgatva kétségbeesetten próbált a rúdhoz dörzsölődve még egyszer utoljára elélvezni, mielőtt átadná magát a hőségnek.
Két órával később, amikor a bőre már mély aranybarna színű volt, Sarah készen állt a szeletelésre. Négy nappal később a megtisztított koponyáját kiállították a városi múzeumban, több mint száz elődjével együtt. A széket pedig egy újabb évre ismét elfoglalta a híres bábu.
.
.
.
9. FESZÍTÉS
Érzem, ahogy a kötelek húznak a lábaimnál fogva, és az acél vibrátor lassan a fenekembe tolódik. Nem különösebben fájdalmas, de még csak nem is furcsa. Legalábbis nem olyan furcsa, mint amilyen az érzés volt, amikor levetkőztem, elfogadtam a béklyókat, és a hajamat meg a szempillámat kivéve minden szőrt eltávolították a testemről. És természetesen nem olyan fájdalmas, mint az utolsó korbácsütés. De ez persze meg fog változni. Nagyon hamar -vagy nem elég hamar- ezt már nem tudtam dönteni.
Sokféleképpen lehet keresztre feszíteni egy embert. Igazából senki sem tudja, pontosan hogyan csinálták ezt az ókorban. Még abban sem biztosak a történészek, hogy mindig szögeket használtak a rögzítésre.
Az Úrnőmmel végül kitaláltunk egy módszert. A keresztem a lehető leglassabban és olyan fájdalmasan fog megölni, amennyire csak lehetséges. Az elmélet szerint általában fulladás következtében hal meg az áldozat. Elfárad a karja, és már nem tud teljesen lélegezni. Lassú, de még lehet tovább lassítani.
Az ánuszomba nyomuló dildó egy kis ülésszerű kiemelkedés tetejére van csavarva a kereszten. Már érzem a fenekemmel. Megtartja a súlyomat, amikor felállítják a keresztet. Bármennyire is fáradt leszek, egészen a végéig tudok majd levegőt venni. Ez volt az egyik ötletünk. A másik a kötelek. Úrnőm (és hóhérom) feszesre húzza a végtagjaimat, így teljesen kinyújtva tud felszögezni. Az emberek az interneten egész fantáziákat írnak, hogyan „táncolnánk” a kereszten. Mozognának, vergődnének a szegeken, és ettől elfáradnának. Hát én nem fogok. Pillanatok múlva kifeszítik a karjaimat is, és csak ezután rögzítenek a helyemre. Egy-egy szeg a csuklóimban, egy-egy a bokáimon keresztül, egyet pedig a nagylábujjaim ízületein keresztül. Az utolsó kinyújtva és mozdulatlanul fogja tartani a lábaimat. Nem lesz táncolás. Egyáltalán nem lesz mozgás, csak a megfeszített végtagok, a hasadt idegek és az összetört csontok okozta fájdalom.
A karjaimat most a keresztlécre húzzák. Lassan, de biztosan fájni kezd. Fáj a vállam, a könyököm, és a kezem. Soha nem fog elmúlni a fájdalom. Kinyújtóztattak és készen állok.
Pillanatok múlva le fognak szegezni. Végre! Ez kell nekem! Nem akarok meghalni… nem igazán. De szükségem van… erre. Az egészre. Megköszönném, de a szájpeckem lehetetlenné teszi a beszédet. A szolgák nem beszélnek, mondta az Úrnőm korábban. A jobb csuklómhoz illeszti az első szöget.
.
.
.
10. DONOR
– Megérkeztünk hölgyem!
Gladys ránézett az ajtó feletti táblára:
“Glenview városi kórház
Főbejárat”
– Úgy tűnik! – mondta.
Kiszállt, elővette a pénztárcáját, kivette a bankjegyek felét, és átadta a taxisnak.
– Hé, ez túl sok, hölgyem!
– Tartsa meg az visszajárót! – mondta szelíden a nő, és besétált az automata ajtón az előcsarnokba.
Ott egy pult fogadta, amin az állt: “Betegfelvétel”. Gladys odalépett.
– Segíthetek? – kérdezte a férfi a pult mögött.
– Donorság miatt jöttem – mondta Gladys, és a hangja egy kicsit remegett.
– Egy percen belül itt lesz valaki, aki segít!
Neville bal lába megtalálta a kis gombot, és megnyomta. Körülbelül harminc másodperccel később világoskék kórházi ruhás férfi jelent meg. Gladys ránézett: olyan felsőteste volt, mint egy súlyemelőnek.
– Van egy donorunk. Megmutatnád neki az utat?– mondta Neville nyugodtan.
– Persze! Erre asszonyom!
A nagydarab férfi keze enyhén összezárult Gladys felkarja körül, majd a “Donorok” feliratú ajtóhoz vezette. Megnyomott egy gombot a falon, és az ajtó lassan kitárult. Bevezette Gladys-t a szobába. Egy másik férfi jött elő, aki fehér ruhát viselt.
– Üdvözlöm! Anton Deforest vagyok, az önhöz rendelt donorkezelő technikus. Megnézhetem a donorkártyáját, kérem?
Gladys a táskájába nyúlt és megtalálta a kártyatartóját. Kibontotta és elővette a "szervdonor" kártyát, majd átnyújtotta Anton-nak, aki alaposan megvizsgálta. Összehasonlította az arcát a fényképpel.
– Át tudna ide jönni?
Gladys követte őt egy pulthoz, rajta valamiféle géppel. A férfi becsúsztatta a kártyát az oldalán lévő nyílásba.
– Kérem, tegye a jobb kezét a lapra!
Gladys enyhe remegést érzett az ujjain, majd gyors dupla sípolás hallatszott.
– Oké! Úgy tűnik, minden rendben van. Kérem, menjen oda, és vegye le a ruháit! – mondta Anton.
Gladys odament, ahová a technikus mutatott. Egy tájékoztató tábla arra kérte, hogy minden személyazonosításra alkalmas igazolványát és értéktárgyát tegye egy tálcára; a ruhák és egyéb tárgyak pedig egy hordóba kerüljenek.
Gladys észrevette, hogy a nagydarab férfi még mindig a szobában van, és hirtelen szégyenlősség lett rajta úrrá.
– Ööö... szükség van rá? -kérdezte és rámutatott.
– Az adatai szerint ön önkéntes... – mondta Anton és elhalkult a hangja.
– Igen. A bátyámnak lesz. Új szívre van szüksége, és én tökéletesen megfelelek.
– Nos, néha még az önkéntesek is vonakodnak, amikor eljön az adományozás ideje. A behívottak pedig egyenesen... zűrösek lehetnek. A legtöbben persze együttműködnek, de szeretjük, ha egy testőralkat is jelen van, minden eshetőségre készülve.
– Ó… Hát én nem akarok gondot okozni!
Gladys előhalászta a pénztárcáját és a kártyatartóját a táskájából, és egy üres tálcára tette. Levetkőzött, majd a két hordó egyikébe dobta a ruháit és a cipőjét.
– Szóval … hogyan tovább?
– Orgazmus.
– Ó… szex? Szívesen szoplak. “A hóhér jutalma” jellegű dologról van szó?
Anton megrázta a fejét.
– Technikus vagyok, nem hóhér és ez előírás. El kell érnünk az utolsó orgazmust. Az endorfinkitöréstől a szervei a legjobban fognak működni. Ha nem választ mást, akkor köteles vagyok egy vibrátort használni, hogy…
Gladys körülbelül öt másodpercig gondolkodott.
– Hát… ebben az esetben inkább legyek megbaszva! Basszon meg jól!
– Örömmel! Csak feküdjön le erre az asztalra!
Inkább ikerágynak, mint asztalnak tűnt, de Gladys nem vitatkozott. A technikus a nő kezeit az asztal széléhez szíjazta. Egy pántot húzott át a mellkasán közvetlenül a melle alatt, egy másikat pedig a hasán. Odagurított egy kis kocsit, kinyitott egy csomag elektródát, és a mellkasára tette. Utána a kocsin lévő EKG-hoz csatlakoztatta a vezetékeket. Halk kettős sípolás hallatszott. Anton latex kesztyűt húzott, és kibontott egy intravénás készletet, majd adott Gladys-nek egy labdát, hogy megszorítsa.
– Kis szúrás! -mondta.
A tűt a nő vénájába csúsztatta, és a helyére ragasztotta. Gladys idegesen nézte, de nem szólt semmit.
– Nyissa szét a lábait, kérem!
A nő engedelmeskedett, a férfi pedig kicsit behajlított térdekkel az asztalhoz kötötte a bokáit. Utána fogott egy műanyag gyorskötözőt, és elkezdte a nyakára tenni.
– Ez mire kell? – kérdezte Gladys feszülten.
– Nagyon fájdalmas égető érzést okoz a gyógyszer, amivel leállítom a szívét, ezért a törvény előírja, hogy legyünk humánusak.
Gladys bólintott, bár még mindig nem értette egészen.
– Ha egy-két percig levegő nélkül marad, egy igazán erős orgazmus közepette biztosan elveszti az eszméletét. De ha ettől fél, beadhatok helyette egy gyorsan ható érzéstelenítőt.
Gladys megrázta a fejét.
– Ez az utolsó orgazmusom. Akkor már legyen nagy!
– Jó döntés!
Anton áthúzta a gyorskötöző végét a lyukon, majd lazán hagyva a nő nyakába igazította. Hátralépett, lehúzta a kesztyűjét, majd lehámozta magáról a kórházi ruhát. Meztelen volt alatta. Felmászott az asztalra és csókolni kezdte Gladys-t, aki érdeklődéssel viszonozta a csókot. A férfi megérintette a melleit. Először gyengéden, majd határozottan megsimogatta.
Gladys felnyögött. Anton megnyalta az ujját, és lenyúlt, hogy finoman megnyomja a csiklóját.
– Óóó, igen!
A férfi ujja a hüvelyébe csúszott. Nedvesnek és késznek találta.
– Mehet?
– Igen!
Anton lassan, de határozottan benyomta a merev hímvesszőjét Gladys hüvelyébe. A nő zihált a kéjtől. A férfi lassan mozogni kezdett benne.
- Ahahhh… - nyögött fel Gladys és felemelte csípőjét, hogy találkozzon Antonéval.
A férfi lassú lökésekkel dugta, amíg Gladys szinte folyamatosan nem nyögött. Ekkor oldalra fordította a fejét és bólintott.
A nagydarab ápoló egyik kezét Gladys nyakára tette, oda ahol a gyorskötöző volt. A másikkal megragadta a kötöző szabad végét, és szorosra húzta. Gladys idegesen oldalra pillantott, majd visszafordult Anton felé. Csípője még mindig a férfi lökéseivel szinkronban mozgott.
Anton továbbra is lassan dugott, és a nő tekintete fokozatosan megváltozott. Először aggodalom látszott benne, aztán a valódi félelem. Hiábavalóan küzdeni kezdett, hogy kiszabadítsa a kezét. Anton megváltoztatta a mozgását. Sekélyen és gyorsan dörzsölte a makkját a lány G-pontjának.
Gladys arckifejezése ismét változott: a félelmet lemondás váltotta fel, majd egy kissé ideges mosoly. A mosoly egyre nőtt, és szétterült az arcán, ahogy kéje egyre jobban kiteljesedett. Anton lassított, mert nem akart túl korán elélvezni. Gladys világa vörösbe borult, majd szürkévé kezdett válni. “Biztosan elájulok…” - gondolta, azután elvesztette a fonalat. Az arca elernyedt.
Anton odanyúlt, és megérintette a bal szemét. Nem volt reflex-pislogás. Gyorsan kezdett lökni, és néhány másodperccel később beleélvezett Gladys-be. Felvett egy fecskendőt a pultról, bedugta az infúziós csatlakozóba, és befecskendezte a kálium-kloridot. Várt. Az EKG hangosan felsípolt. Anton visszahúzódott és felállt. Kikapcsolta az EKG-t, majd a belső telefonon értesítette a transzplantációs csapatot.
.
.
.
11. EGY AGGÓDÓ ANYA
Max Carter vagyok, a Winora Falls Secondary diákja. Mini Max, ahogy az osztálytársaim hívnak. Csak négy láb és három hüvelyk magas és 56 fontos vagyok. A múlt héten ünnepeltem a születésnapomat, de attól tartok, nem fogok megélni még egy órát.
A felettem tornyosuló nő, a késsel a kezében és az üres tekintettel a szemében, a barátnőm anyja. Amíg Stacy teherbe nem esett, nem is tudott a kapcsolatunkról. Egyik dolog jött a másikhoz után, és most itt fekszek összekötözve Stacy otthonának alagsorában. Kétlem, hogy Stacy tud erről, és biztos vagyok benne, hogy miután eltűntem, a világ egy újabb szökött tinédzser apaként fog leírni. Hacsak nem tudok megszökni.
Vergődve próbálom elszakítani a kezemre-lábamra kötött kötelet, de nem enged. A szájpeckem mellett kifolyik a nyálam, és miközben kegyelemért próbálok könyörögni, könnyek csorognak végig az arcomon. A nő leereszkedve a térdét a hasamba fúrja, a bal kezét a jobb vállamra nyomja.
– A házasság előtti szex bűn, kölyök!
Kése felvágja a pólómat és a nadrágomat, én pedig szorosan lehunyom a szemem, amikor a penge hegye megszúrja puha húsomat. Érzem, ahogy kezek megragadják az alsónadrágomat, és lehúzzák a lábamon.
– Aranyos vagy! Kár, hogy ide kellett kerülnöd, de szépen beleillesz majd a gyűjteményembe!
Megfogja a farkam, és simogatni kezdi. A forró leheletet érezk a makkomon, majd szájának melege és nedvessége körbeveszi a felálló hímtagomat. Kipirult és forró arccal zihálok amennyire engedi a szájpeckem, miközben szopnak. Stacy anyja profi módon gondosan távol tartja a fogait a péniszemtől, nyelve pedig érzékien masszírozz. Jött a közelgő orgazmus ismerős érzése. A szívem hevesebben vert, majd az utolsó szájmozdulat után nem bírom tovább: sűrű tölteléket lövök a szájába. A spermám úgy spriccel ki, mint a ketchup az összenyomott flakonból.
Kinyitom a szemem, és látom, ahogy megtörli az ajkát a blúza ujjának szegélyével. Mellbimbói megemelik a blúzát. Könnyed mozdulattal kioldja a szoknyáján lévő gombot, és leengedi. Rózsaszín bugyi van rajta, és egy jól ápolt bokor halvány körvonalát látom. A bugyi is lekerül róla.
A félig merev péniszem a látványtól kezd visszanyerni egy kis vért. Stacy anyja leereszti csupasz fenekét, és finoman a puncijába igazítja merev farkam. Csodálatos érzés, ahogy forró szeméremajkai megragadják a hímtagomat, és ahogy elkezd rajtam lovagolni. Rövid időre elfelejtem valódi szándékait, és elveszek a nyers, védekezés nélküli szex intenzitásában.
A péniszem megrándul, és boldog eufória önt el, ahogy a spermám ugyanabba az anyaméhbe ürül, amelyből Stacy előjött. A nő feláll és petyhüdten lógó farkam réséből spermacseppek szivárognak.
Stacy anyjának bőre ragyog a pince zord fényében. A valóság összeomlik számomra.
A kés visszakerül a kezébe. Drágának és élesnek tűnik.
Megrúg, majd addig forgatja a testem, amíg a hasamon nem fekszem. Valami húzódik a betonon, majd meglátok egy acéltálcát magam előtt. Összeszorul a gyomrom.
A nő keze megragadja a hajamat és hátrarántja a fejemet. Egy tükör van előttem, amiben látom Stacy anyját, az arcomat és a kést. Érzem, hogy meleg pisi szivárog le a lábszáramon, ahogy a kés a bőrömhöz húzódik.
Az első vágás szinte nem is fáj, amíg nem próbálok levegőt venni. Vér tör elő. Egy része a tüdőmbe kezd ömleni, másik része a szabadon lévő mellkasomon folyik le. Háborog a gyomrom és hányás spriccel megnyitott nyelőcsövemből. Tovább fűrészeli a nyakamat. Minden egyes vágás égető, fehér fájdalommal hasít az elmémbe. A vér rezes és keserű íze megtölti a számat. Vér folyik az orromból és ellepi az államat. Fiatal szívem úgy ver, mint egy légkalapács, és látom, ahogy a vérem kezdi megtölteni a tálcát. A tekintetem egyre magasabbra emelkedik, ahogy a nő kése átvág az izmokon és az ereken.
Zsibbadás fog el és fázni kezdek. Még mindig rúg gyengén a lábam, de ez már csak valami önkéntelen reakció. A világ kezd szürkülni és sötétedni. Hallom, hogy Stacy anyja káromkodva elejti a kést, majd mindkét keze megfogja a fejemet. Megcsavarja, és érzem a roppanást. Újabb csavarás és visszahúzás. Az utolsó dolog, amit látok, a fenekem, miközben a gyilkosom a fejemet csavarja. A világ elsötétül, és úgy érzem, hogy zuhanok.
*
A nő végül leválasztja a fejet. Max kitágult pupillájú szeme véreres, sötét és üres. A nő kiveszi a szájpecket, előrehajol, kinyitja a száját és mélyen a fiú véres szájába dugja a nyelvét. A még mindig forró és nedves ernyedt nyelv érzete, valamint a hányás, a nyál és a vér egyedülálló keveréke elegendő ahhoz, hogy lenyúljon és kielégítse magát.
Amikor elélvez, elszakad Max szájától. Lecsukja a fiú tágra nyílt szemét, és a mellkasára teszi a fejét. Megfordul, és a teljes keleti oldalfalat borító vitrinre néz. Tizennégy fej van ott kiállítva: mindegyik más-más tinédzser fiú, mindegyik az ország különböző részeiről. Stacy anyukája óvatos: csak otthonról elszökötteket, drogosokat, és hajléktalan fiúkat szed fel, akik elhagyatott utakon vándorolnak. Max az első a saját városából, de biztos benne, hogy senki sem fog gyanakodni rá. Végül is ő csak egy aggódó anya.
.
.
.
12. CSALÁDI ÜGY
– Meg kell fojtanom Zarmina unokahúgomat. Úgy véljük, hogy szégyent hozott a klánjára, és a családunknak kell gondoskodnia a megoldásról. – mondta Sharif, mintha az időjárásról beszélne.
– Néhányszor láttam a piacon. Hány éves? Tizenkilenc? Húsz?– kérdezte Stevens, azon tűnődve, hogy szemtanúja lehet-e, és részletesen rögzítheti-e az eseményt.
– Két hónapja töltötte be a huszonegyet. Engedély nélkül összejött egy fiúval és le is feküdt vele. – válaszolta Sharif, és ivott egy kortyot a kávéjából.
– Ezt biztosan tudod?
– Megbízható a forrás.
– Szóval meg akarod fojtani… Azt hittem, a törzsi hagyomány hűtlenség esetén akasztás általi halált ír elő.
– Általában igen, de ez belső családi ügy. A család tagjainak szemtanúnak kell lenniük, és akkor helyreáll a becsület.
– Megnézhetem? – kérdezte Stevens.
– Igen. Azért szóltam. Akár filmezheti vagy fényképezheti is, ha akarja. Hallottam, hogy az ehhez hasonló fotókat és videókat jó pénzért árulják. - mondta Sharif.
– Az biztos! Mi lesz utána a testtel?
– Kivisszük a faluból, és hagyjuk megrohadni egy szemétkupacon.
– Szeretném megkapni! Ismerek orvosokat, akik egyes szerveket fel tudnának használni. – mondta Stevens.
– Rendben, Mr. Stevens! Jöjjön a házamhoz naplementekor. Addigra a nők mindent elmagyaráznak Zarminának, hogy készen álljon a büntetése elviselésére.
A megfojtásra ítélt lány nagyon csinos volt. Amikor Stevens meglátta a törzsi kunyhóban összegyűlt családjával szemben állni, érezte hogy a farka megkeményedik a várakozástól.
Sharif unokahúga, Zarmina körülbelül öt láb öt magas volt, vékony, barna bőrű, vastag fekete szemöldökkel és telt ajkakkal. Szemei nagyok és barnák voltak, feszes mellei a sötét törzsi ruha anyagának nyomódtak. Nagyon szerencsés volt a fiú, akivel szeretkezett, mert nemcsak hogy a lány nem volt hajlandó megmondani a nevét a törzsi vizsgálódás során, de nagy valószínűséggel élete legjobb dugását is adta neki. A férfi a lány ajkait a hímvesszője köré képzelte, saját kezét pedig gyönyörű, termékeny fiatal testre. Sharif a kihallgatás utolsó részébe kezdett. Stevens hallgatta, ahogy a családtagok felváltva kérdéseket tettek fel, és elítélően csóválják fejüket.
– Te is tisztában vagy vele, hogy meggyaláztad a családodat! Megszegted a szent törzsi törvényeket azzal, hogy házasság előtt szexeltél! Tudtad, hogy amit azzal a férfival tettél, az csak egy férj és egy feleség között történhet meg, akik rendesen összeházasodtak? Azt hiszem, a törzsi iskola hittanórái nem hatottak rád igazán! – mondta Sharif.
– Igen, tudtam! De soha nem árulom el annak az embernek a nevét, akit szerettem, és akinek a testemet adtam! Elfogadom a büntetést, de soha nem fogod megtudni, hogy ki ő! Azt akarom, hogy megházasodjon, és boldog életet éljen! Én pedig nem tagadom, hogy élveztem ezt a bűnt. – felelte Zarmina.
– Ez nyilvánvaló. Szoptad a farkát és lenyelted a magját. Hagytad, hogy elvegye a szüzességedet. Úgy éltél, mint egy kurva, és úgy is fogsz meghalni!– mondta Sharif gúnyosan. Zarmina elmosolyodott és azt válaszolta:
– Csinálj, amit akarsz, Sharif bácsi! Készen állok vállalni a büntetésemet!
– Akkor jó, vedd le az összes ruhádat, és feküdj az ágyra! Az idősebb testvéreid lefogják a kezed és a lábad. Vetkőzz le és készülj fel a halálra! – parancsolta Sharif.
Stevens az ágyra fókuszálta a videokameráját, ahol Zarmina fiatal életét el fogják venni és várt.
Zarmina lassan levetkőzött, és mindenki lélegzete elakadt meztelen szépségétől. Stevens érezte, hogy merevedése támad, miközben a tökéletes, fiatal, barna bimbós melleket, a kecses, íves csípőt, és a combok közét nézte. Minden szeméremszőrzet le volt borotválva. A lány bőre világosbarna és tiszta volt, és könnyű fűszerek illatát árasztotta. Nézte, ahogy lefekszik az ágyra, és széttárja a lábait. Az idősebb testvérei- négy szakállas, izmos férfi- megfogták a csuklóit és a bokáit, Sharif pedig levette a köntösét, és a hasára ült. Néhány imát mondott arabul, majd kiszabadította a hímtagját, és Zarmina szájába nyomta. A lány eleinte ellenállt, de megadta magát, és hamarosan csukott szemmel szopta, beletörődve a sorsába. Steven mindent rögzített a kamerájával. Lenyűgözte, amit látott. Sharif farka nagy volt, és ki-be mozgott Zarmina érzéki száján. A férfi a nyakánál fogta a lányt, az pedig engedte neki, hogy tetszés szerint dugja és használja a száját. Körülbelül öt percig tartott, amíg Sharif elérte az orgazmust, és Zarmina szájába élvezett.
– Nyeld le az egészet! – parancsolta.
Zarmina minden lövellésnél összerándult, de zokszó nélkül nyelt. Sharif hosszan és keményen élvezett el, és meg sem állt, amíg teljesen ki nem ürítette magát.
– Most pedig meghalsz! – mondta.
Erősebben fogta meg Zarmina nyakát, és megvizsgálta a nyaki izmainak ellenálló képességét, mielőtt elkezdte szorítani a gyönyörű nyakat. Lassan és módszeresen egyre nagyobb nyomást gyakorolt, miközben a lány szemébe nézett. Zarmina meztelen teste kínjában vonaglott és rángatózott, ahogy nagybátyja lassan kiszorította belőle az életet. Körülbelül tíz percbe telt, amíg meghalt, és mire a görcsök abbamaradtak, Zarmina fiatal hüvelye nedves volt a váladéktól. A fiatal testből nem jött ki vizelet és széklet: Zarminának sikerült tisztán meghalnia.
Amikor Sharif biztos lett benne, hogy vége, elengedte a nyakát, és hagyta, hogy Stevens lefilmezze a testet. Utána egy kórházba vitte, ahol ismerte a kórboncnokot, aki örömmel fogadta a szerzeményt. Nézte, amint a megfojtott lány testét alaposan lemossák. Megvizsgálta összezúzódott nyakát, és megtapogatta a mellét.
– Mennyiért fog elmenni? – kérdezte a kórboncnoktól.
– Hűtés hiányában sok használható dolog már nincs benne, de ismerek valakit, aki ötszáz dollárt megadna érte. Hogyan halt meg?
– Becsületgyilkosság. Törzsi családi ügy. Tudod, hogy mennek itt a dolgok. – válaszolta Stevens.
.
.
.
13. ELSŐ CSÓK
– Ugye tudod, hogy ez nagyon kényelmetlen!
A nő egy kicsit megmozdította a vállát, és megpróbálta beigazítani az állát majd folytatta:
– Biztos vagy benne, hogy élvezni fogom?
Megragadtam a fejszém nyelét, és a célpontomra összpontosítottam: a bőrének arra a kis részére, amely a hullámzó fürtjei és a blúza gallérja között volt. Lenyúltam, megragadtam a haját, és félrehúztam a feje mellé a rönkre.
– Nyilvánvalóan nem tudom biztosan. Csak azt tudom mondani, hogy úgy tűnt, minden lány élvezte az élményt, akit lefejeztem. – mondtam.
Katarina felsóhajtott, és újra megigazította a nyakát a farönkön.
-Oké… Legyünk túl rajta gyorsan! Nagyon kényelmetlen itt feküdni a földön, az államat egy fahasábnak támasztva.
-Kívánságod számomra parancs.
Összpontosítottam. A fejszém lecsapott, és mélyebben, igazabban hatolt belé, mint bármelyik behatolás, amit valaha ismert. Katarina pedig valami egészen új lett.
Ami eddig egy személy volt, az most két teljesen különálló dologgá vált, de mindkettő Katarina volt. A fejsze éle mélyen belevájódott a rönkbe. Jó csapás volt.
A feje elgurult és azonnal reagált: mindkét kezét a földre helyezte, és megemelte magát, mintha azt akarná, hogy az egész világ szemtanúja legyen annak a vörös sebnek, ami hirtelen megjelent ott, ahol a feje volt. Két erős vérpatak tört elő, és egyszerre két sötét folt kezdett szétterülni a blúzán. Mivel szoptatott, a két melle olyan mohón pumpálta a tejet, mint a szíve a vérét. A feje gurult és gurult és gurult. Ujjai megremegtek, teste pedig visszazuhant a földre, mire a feje végre megállt. Pislogott. Lenyúltam, és újra megragadtam a haját.
Röviden mosoly villant az arcán.
– Nos… Remélem, kellemes volt!
Felemeltem, és megfordultam, hogy láthassa fejetlen testét, a semmit megmarkolni akaró kezeit és rúgó lábait. Azután megforgattam, és az arcába néztem. Szemei jobbra-balra jártak, majd az enyémre fókuszáltak. Felvonta a szemöldökét, mintha kérdezne valamit.
A nyelve hegye kibújt az ajkai közül. Közel hoztam magamhoz és ajkait, nyelvét az enyémhez tapasztottam. Ez volt az első csókunk.
.
.
.
14. HELYI SZOKÁS
A nyaraló házaspár a félreeső tengerparton sétált, amikor különös látvány tárult eléjük: egy helyi fiatal nő feküdt egy deszkalapon, meztelenül, bekötött szemmel. A végtagjai a laphoz voltak láncolva, nyakát pedig két zárt, belül párnázott fémpánt tartotta. A pántok között, a nyakától balra, egy zsanér volt, amihez egy nagy penge volt erősítve. Az egész szerkezet emlékeztetett az irodai papírvágókra, csak ez nagy és masszív volt.
-Óóó… erről olvastam! Azt hiszik, hogy a hidegvérrel ölni nagy balszerencsét hoz. Így hát kint hagyják az elítélteket, hogy névtelenül öljék meg őket. Így a balszerencse hordozója nem részesül más bánásmódban. -mondta Sarah.
Úgy tűnt, hogy a nő észre sem vette őket, és volt valami a fülében. Will odahajolt és megvizsgálta. A lány verejtékes volt. Hegyes keblei meglehetősen gyorsan mozogtak, ahogy lélegzett. A ritkás szeméremszőrzete nem nagyon rejtette ami alatta volt. A férfi azon kapta magát, hogy merevedése kezd lenni. A lány nyakára nézett és azt kérdezte:
-Nos… mit tegyünk?
-Nem hiszem, hogy bármit is kellene tennünk! Ez nem a mi dolgunk!
-Ők sem akarnak tenni vele semmit. De… nem hagyhatjuk így! Biztosan szomjas!
-Nem tudunk segíteni neki. Ha megtesszük, lehet, hogy legközelebb mi találjuk magunkat egy ilyen dologban. Menjünk!
-Segíthetünk neki! Kiszáradásban meghalni nem kellemes. Ha választanom kellene, valami gyorsabbat választanék.
-Azt hittem, hogy el akarod engedni... Azt hiszem igazad van! De meg tudod csinálni?
Will a penge markolatához nyúlt és a lány arcára nézett. Azt mondta magának, hogy ez a helyes dolog, még ha nem is érzi úgy. És talán a lány megérdemli. Mi van, ha gyilkos, és valaki kiszabadítja? Próbálta magának megmagyarázni, hogy nem AKARJA megtenni, csak MUSZÁJ. Még egyszer alaposan végignézett a lány testén, majd megragadta a fogantyút. Lassan maga felé húzta, majd mindkét kezével megfogta. Csikorgás hallatszott, amit a lány is meghallott és megszólalt:
-Eh teno?!
Will tágra nyílt szemekkel megdermedt, Sarah pedig ösztönösen körülnézett, hogy lássa, egyedül vannak-e ott. A férfi minden erejével csapta le a pengét, ami hangosan szelte át a nyakat. Vér lövellt ki. A fej puffanva zuhant le, a test pedig a láncokat megrántva mintha megpróbált volna felállni. Sarah a szája elé kapta a kezét, Will pedig hátratántorodott, és az alsónadrágjába élvezett.
A testből mintha kifogyott volna a vér, amikor visszazuhant. Will ellenőrizte magát, és látta, hogy kívülről tisztának tűnik a nadrágja. Leguggolt, és a lány fejére nézett. Annak szája kissé nyitva volt.
-Van még valami, amit tennünk kell? -kérdezte.
Sarah a vállára tette a kezét és azt felelte:
-Nem. Elvileg így kell hagynunk! Menjünk!
Otthagyták a véres maradványokat. Will-nek eszébe jutott, hogy utoljára régen, még tapasztalatlan tinédzserként fordult vele elő az, hogy pusztán a látványtól elélvezett. Idővel a döbbenet megszűnt, és különleges, emlékezetes élményként tekintettek az eseményre. Bánták, hogy nem vették fel telefonnal.