FiX-Akták: A Szavanna Murdel ügy

FiX-Akták

A Szavanna Murdel ügy


Részlet Fogsz Murdel Feljegyzéseiből

Szavanna a húgom volt. Még kicsik voltunk, amikor mindkettőnk életét megváltoztatták a földönkívüliek. A Szobám tele volt ragasztva képekkel, meg plakátokkal E.T.-ről. Az ágyamnak "rakéta"-váza volt, és kis, repülő csészealj-modellek lógtak a plafonról. Aztán eljöttek érte. Aznap minden olyan csendes volt, a levegő is olyan száraznak tűnt. Mikor az iskolából hazajöttem, azt láttam, hogy Szavanna a szobám egyik nagyplakátján levő Yodá-t rúzsozza. Elborult az agyam. Odarontottam, kivertem a kezéből a rúzst, de már késő volt. Szavanna sírt, és kiment a szobámból. Kiabáltam vele, és bevágtam rá az ajtót. A Szüleim nem voltak otthon. Én megpróbáltam leszedni valahogy a rúzst Yodá-ról, de nem akart sikeredni. A Végén már valósággal nyalogattam a posztert.

Mikor a szüleim este hazajöttek, Szavanna nem szólt egy szót sem, se hozzám, se hozzájuk. Én sem. Apa és anya ezt teljesen közömbösen fogadta, és vacsora után még inkább békén hagytak minket. Ezután tévéztünk, valami fazon egy show-ban bogarakat evett. Szavanna nem akarta nézni, fölment a szobájába. Én még tévéztem egy darabig. Aztán éjjel, mikor már mindenki lefeküdt, és én is aludtam, hírtelen fölébredtem valami zajra. A Húgom szobájából jött valami odaátról. Dobbanások a földön. Először azt hittem: Twister-ezik magában, én ugyanis sosem játszottam vele. Fáradtan áttrappoltam az ajtajához. Az ajtórésekből fény szűrődött ki. Kék fény. Benyitottam, és hagytam, hogy elnyeljen a vakító fény. Semmit se láttam. Kuncogást hallottam, és mikor kinyitottam a szemem, már nem volt kivilágítás.

Bementem a szobájába, felkapcsoltam a villanyt, és rémülten vettem észre, hogy a Twister magányosan a földre kiterítve pihent, míg Szavanna már sehol sem volt. Az ablak pedig nyitva állt. Apám pont akkor jött ki a wc-ről, és kezéből az újság kiesett, amikor látta, amit én már észrevettem. Rohant szólni anyámnak, hogy Szavanna már motoros, szipuzós vagányokkal randizik, és most szökött meg végleg tőlünk. Ezt elég valószínűtlennek tartottam, Szavanna ugyanis még nem volt 10 sem. Mint az később kiderült: semmi nyoma nem volt járműnek, vagy szipus vagánynak a házunk táján, a rendőrség pedig hamarosan feladta a nyomozást, és így került ez az örök, személyes ügy az én hatáskörömbe. Akkor, mikor gyerek voltam, örültem, de már egy kicsit hiányzik.

FBI Főhadiszállás. Washington, D.C.

- És most hunyja le a szemét, és lazítsa el az egész testét, minden porcikáját. – mondta egy lágy, ámde mégis határozott női hang.
- Megvan.
- Maga most maradjon csöndben, csak csinálja, amit mondok.
- Rendben.
- Most fokozatosan elszámolok háromig, és maga érezni fogja, ahogy egyre mélyebbre kerül. Egy… kettő…
- Egy kérdés. Háromnál érem el a mélypontot, vagy három, és utána?
- Nem, nem éri el! Így nem! Hallgasson, az ég szerelmére! – bosszankodott a doktornő. Majd pedig folytatta:

- Tehát elérte a mélypontot. Egy moziban ül. Nem is, egy filmszínházban. Egyes egyedül. Maga körül mindenütt székek, és mielőtt még megkérdezné, nem megy semmilyen film. Sötét van odabenn. Csak a fehér vászon világít. A széke biztonságos, kényelmes, és maga egyre közelebb kerül a vászonhoz. Betűk vannak rajta. Nem, nem egy stáblista. Nagyon homályos, nagy betűk, még nem tudja kiolvasni, de azért igyekszik. Egyre közelebb és közelebb kerül hozzájuk. Már szinte látja is őket… és végül kiolvassa. Az van odaírva, hogy: alu…
- Dauer Debil! Igen! Ez marhajó film. Arról a piros ruhás igazságosztóról szól, aki az orráig se lát! Végignézhetem?
- Ah, Istenem, ez reménytelen. Kristy megmondta: soha ne kezdj az F.B.I.-al. Mind elmeroggyant hülyék. Ő megmondta. – borult ki a nő, és a könyveit kezdte pakolgatni.

Annyira ideges lett, hogy felállt, és Murdel ügynök felébresztése nélkül elviharzott. Hamarosan megjött Szkálli, és láthatta, ahogy társa a díványon feküdt, csukott szemmel, de látszólag nagyon is éberen. Murdel idiótán vigyorgott, és közben mintha szurkolt volna valakinek. Aztán filmszakadás. Az arca ködössé, bizonytalanná változott. Majd megrémült, és szinte szabályosan kapkodni kezdte a levegőt. Szkálli már nem bírta tovább nézni, nyakon öntötte a laborból hozott vizeletmintával, amitől társa azonnyomban magához tért.
- Szkálli! Te vagy az? Én… hova tűnt a doktornő? Aki hipnotizált?
- Hát az ügyeleten láttak kimenni egy dühös nőt, ő lehetett az, de legalább tőled nem távozott fizetség nélkül.
- Ezt meg hogy érted?
- Mennyi az idő, Murdel?
- Az Istenit! Az eredeti Durex karórám! Még nagyapámtól kaptam a disznóvágáson.
- Mikor hagysz már fel ezzel az egésszel? Ezekkel a hipnózisokkal, meg a sok teszttel? A fél iroda már így is azt hiszi, hogy te vagy egy földönkívüli.
- Ez nem ilyen egyszerű, Szkálli. Nem tudom nem keresni őt. Akármilyen régen is történt, nem tudom elfelejteni.

- Előbb utóbb bele fogsz őrülni ebbe. Most fejeztük be a kutatást a Jeti után, és van egy kis szabadságunk. De te még az ebédszünetekben is nyomozol.
- Tudnom kell. Te nem tudod, milyen az, ha nem tudsz valamit! Hidd el, akkor is boldogabb lennék, ha tudnám, hogy halott lenne, mert legalább tudnám, hogy mi történt.
- Én csak rajtad próbálok segíteni. Pihenj egy kicsit, és felejtsd el ezt az egészet. Én például gyerekcsőszködöm egy barátnőmnél, amíg a férjével elmennek nemi aktust fojtatni egy elhagyatott motelszobába. Engem ez boldoggá tesz.
- Gratulálok. Sok szerencsét a lurkókhoz. Én nekem még meg kell írnom néhány jelentést, de ha felhívsz, talán átugrom egy kis pattogatott kukoricával, meg néhány UFO magazinnal.
Szkálli elmosolyodott, és kinyitotta az ajtót, ám Murdel még utána szólt az íróasztala mögül.
- Szkálli.
- Igen?
- Láttam valamit. Mielőtt felébredtem.
A Nő sóhajtott:
- Mit, Murdel?
- Valami zöld furgont. Furcsa kezeslábasban két embert. És… nem emlékszem.
- Pihenj le. Majd hívlak.

Ellen J. Bitch háza. Chicago

- Oh, Szkálli. Köszönöm, hogy vigyázol rájuk. Biztos nem lesz gondod velük.
- Semmiség, Ellen. Mondd csak: James is itthon van? Hallottam tegnap volt a szülinapja.
- Ööö… tudod, az a helyzet, hogy James… - kezdte el mondani, amikor bejött egy kigyúrt, vagány, bőrszerkós pasas, borosüveggel a kezében, és a falhoz nyomva lesmárolta.
- Szevasz, baby. Te meg ki vagy, he? – fordult Szkálli-hoz.
- Duna Szkálli, F.B.I. ügynök.
- Basszuskulcs! A Heroin! Szívi, én most lépek! Találkozunk a búvóhelyen! – futott ki a lakásból, és pattant fel a motorra.
- Ellen! Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezt tetted James-el. Ennyi év házasság után.
- Tudom, Szkálli. Én tudom, és…
- Na és milyen az ágyban?
- Óh, fantasztikus, hihetetlenül jó. De én most akkor megyek is, Earl egy kicsit megijedt. Tudod, hogy van ez. Ha körözik meg minden…
- Hát persze. Szia, jó mulatást.

Szkálli egyedül maradt a tizenkét kölökkel, akik közül hét még nem múlt el tíz éves. Elindult a hűtő felé, hogy valami hűsítő innivaló után nézzen, de pechére nem talált. Inkább csak elterült a fotelben, és nézte az elrohadt kajamaradékokkal teli plafont. Egészen, míg egy kisgyerek: Joey egy békát nem vitt oda hozzá.
- Szia! Nézd mit találtam. Björk-nek hívom, és ki tudja mondani a saját nevét. – szólt édesen a nőhöz.
Szkálli-nak felcsillant a szeme.
- A Papád ugye orvos. Hol tartja a szikéket? Játszunk egy kicsit Björk-el.

Két sarokkal az F.B.I. főhadiszállás után. Washington, D.C.

Murdel éppen hazafelé tartott, hogy aludjon egy-két órát, amikor az utcán megszólalt a mobiltelefonja. Kisvártatva fölvette.
- Halló.
- Halló! Murdel! Szkálli vagyok!
- Szkálli? Mi ez a hangzavar? Valami baj van?
- Ide kell azonnal jönnöd, a Los Angeles-i Központi vonatállomásra.
- De hát minek? És hogy kerülsz te oda? Nem Chicago-ban vagy?
- De igen, még ott vagyok, de egy pillanat, és Los Angeles-be érek. Tudod, hogy van ez. Gyere! Siess!
Murdel letette. Jól tudta, hogy az FBI emberei képesek fénysebességgel utazni, de sosem gondolta volna, hogy társát hallja e valaha is az életben ennyire izgatottnak, idegesnek.

Központi Vonatállomás. Los Angeles

- Álljon meg! Hova viszi!? – üvöltött Ellen, amint Earl-el Szkálli után loholtak.
Earl néhány oszlopot is telibe kapott útközben, fűtötte a pia. Murdel a jegypénztárnál állt, és várta az ügynöknőt. Amikor meglátta feléje futni, egy gyerekkel a karjában, azt hitte menten elájul, meg kellett kapaszkodnia.
- Szkálli! Ez nem lehet igaz! Védekeztünk, hogy történhetett ez?
- Murdel! Miről beszélsz? Hiszen mi soha...
- Oh. Akkor azt is csak álmodtam volna?
- Figyelj! Itt van ez a kisfiú! Azt mondta, hogy látta Szavannát!
- Ez Igaz?! Tényleg láttad? – támadta le az ügynök.
Pont ekkor ért oda az anya és a szeretője is. Szikráztak a kedélyek.
- Azonnal adja ide! Ő az én fiam! Engedje el, maga beteg állat! – kezdte el csapkodni Murdel fejét a nő egy retiküllel, Szkálli-nak még ideje sem volt magyarázkodni. Earl közben elkapott egy öltönyös, aktatáskás embert, és őt kezdte el agyalni, mivel mindenből kettőt látott, és azt sem tudta: ki, kicsoda.
- Elég! Hagyják abba! – kiáltott rájuk egy rendőr, és a civakodók eltávolodtak egymástól.
- Gyere ide, Timmy. – hívta magához a fiát Ellen.
- Én Gerald vagyok, mami.
- Kuss, ide gyere!

- Megkérdezhetem, hogy mi volt a veszekedés tárgya? - érdeklődött felemelt hangon a munkáját jól végezni próbáló rendőr.
- Igen! Ez a nő és a perverz bűntársa elrabolták az én kicsikémet otthonról. Rá volt bízva. Úgy hívják: Duna Szkálli!
- Igaz ez, hölgyem? – kérdezte a zsaru.
- Igen, de csak kölcsön vettem, és azt már kifelejtette, hogy a társam meg én FBI ügynökök vagyunk.
- Mit akartak maguk a gyerektől? Minek hozták ide? – érdeklődött Earl, a fejét fogva, majd ismét hanyatt vágta magát.
- Azt mondta: látta Szavannát. A sok éve eltűnt húgomat. Kérdezzék csak meg tőle! - erősködött Murdel.
- A rendőr megkérdezte a gyereket, hogy ki az a Szavanna, és mit tud róla elmondani.
- Mindig csak arról a bácsiról beszél, meg azt mondja, hogy: Quonochontaugban. És aztán eltűnik.

FBI Főhadiszállás. Washington, D.C.

- Tudják maguk, hogy mennyire melléléptek? Lehet, hogy fel kéne függesztenem mindkettőjüket, mert személyes ügyeken tépelődve, önfejűen veszélybe sodorták a civileket. És még majdnem pereltek is minket. – tajtékzott Scanner.
A Két FBI ügynök csak lesütött tekintettel, bűnbánó fejjel nézték az íróasztal alját, és hallgatták a tüzes monológot.
- De ezúttal megússzák ennyivel. Kapnak egy új ügyet, hogy ne unatkozzanak.
- Uram. Azt hiszem, elég indokolt lenne megnyitni a régi Szavanna Murdel aktát, és az alapján nyomozni tovább. – próbálkozott Murdel.
- Én viszont nem hinném. Blair-ben egy favágó körbepisálta a helyi kisközértet, és azt üvöltözte, hogy a szúnyogoknál csak a kis zöld emberek rosszabbak. Ezt az ügyet kapják maguk.

- Uram, minden tisztelettel, mi… - kezdte el Szkálli ügynök.
- Végeztem. Most bedobok egy szendvicset, egy kávét, hazamegyek, bekenem a fejem azzal az új kenőccsel, és nem is gondolok többet magukra.
A két ügynök csalódottan kifelé ballagott felettesük: W. Scanner irodájából. Murdel egyszerűen nem tudott lenyugodni. Egyfolytában ezen őrlődött, és egy Blair-i őrült nem vonhatja el a figyelmét a tényekről. A lány látta a húgát. Látta az ő húgát. Ez már eléggé paranormális, és biztos volt benne, hogy ezúttal Szkálli is így gondolta.
- Juj, Murdel. Hamarosan le kell utaznunk Blair-be. Hát nem izgalmas? Talán lesz majd hulla is.
- Igen az. De én nem mehetek. Nem érzem túl jól magam, azt hiszem, megfogadom a tanácsod, és lepihenek.
- Ne hidd, hogy nem tudom: miben mesterkedsz. Tovább nyomozol a húgod után, annak ellenére, hogy Scanner megtiltotta. De nem hagyhatom, hogy bajba kerülj, és mivel tudom, hogy nem sikerülne lebeszélnem téged, veled tartok.

A Murdel családi ház, Quonochontaugban. Rhode Island

- Nézni, nézni! Ez itt lenni anyám háza! - rikkantott fel Murdel a kis erdei ösvény végén.
- Folyton hülyülsz, hagyd már abba. - teremtette le Szkálli.
Mindketten hűvös tekintettel, és jól leplezett izgatottsággal léptek be a kis kerti ajtón. A Murdel családi ház ott állt már jó ideje "üresen", (leszámítva persze Fogsz anyját, aki mintha ott se lett volna) talán amióta a fia FBI ügynöknek ment. A földön mindenfelé kis dinoszaurusz és E.T. gumi-játékok hevertek, a hinta félig leszakadva függött a tartórúdról, csak a szél himbálta néha. Szkálli még sosem járt itt azelőtt, és társa személyének egy oldalát csak most kezdte igazán meglátni.
- Te jó ég, úgy hiányzott ez a hely. Lehet, hogy tényleg fontolóra veszem azt a szabadságot.
- Ha úgy teszel, Murdel, akkor szerintem ne anyádhoz gyere vakációzni, hanem utazz el valahova, mondjuk Hawaii-ra. Én ezt tenném.
- Igen, Szkálli, de annak ellenére, hogy az anyám még mindig itt él, és hogy a földönkívüliek elrabolták a húgomat, igazán sok szép emlék is köt ide.
- Például?

Murdel elővette a kulcsot, és kinyitotta a szúnyoghálót, ahonnan tucat számra záporoztak le a döglött bogarak.
- Például: egyszer beöltöztem tehénnek, és berontottam egy felvonulásra. Nagyon vicces volt. Aztán... ó. Igen, azt reméltem, hogy engem is elrabolnak majd az UFO-k, de... befogott néhány gazda, és elszállítottak. Ha jobban belegondolok, ez nem is volt túl jó.
A házban minden porosodott, és pókhálók csüngtek a falakról, és a résnyire nyitott ajtókról. Eléggé kísérteties volt a hely. Egy öregasszony lépdelt le feléjük a lépcsőn, és Szkálli azt hitte, hogy a szívroham jön rá, amikor meglátta.
- Fogsz! Fogsz, Istenem. Hát haza jöttél? Micsoda meglepetés, nem készültem a fogadásodra, bocsáss meg, a rumli miatt.
- Semmi baj, anya. Örülök, hogy látlak.
- Üdvözlöm, Mrs. Murdel. Fogsz nagyon sokat mesélt önről.
- Á. - nézett az öregasszony a nőre, majd folytatta:
- Ez még mindig megvan? Láttam már képen, de nem nyerte el a tetszésem. Olyan, mint azok a doktorok a vészhelyzetben.

Szkálli zavartan félre nézett, Murdel pedig gyorsan betessékelte anyját, mintha ő jött volna látogatóba hozzá. Leültek az asztalhoz, az öreglány pedig hozott neki kolbászos palacsintát, savanyúsággal.
- A Kedvencedet csináltam, Fogsz. Sosem felejtem el, hogy mennyire szereted.
- Nagyszerű. De anya, nem azt mondtad, hogy nem számítottál a látogatásomra? - kérdezte az első falat megrágása közben.
- Dehogynem! Jaj, Fogsz, már három éve, hogy várlak, és azóta tartogatom neked a finomságokat a hűtőben.

Murdel azon nyomban kiköpte a falatot, szerencsére sikerült gyorsan úgy tennie, mint akinek csak megakadt a torkán az étel, és így nem sértette meg anyját, amikor visszavitette vele a tányér palacsintát. Szkálli közben bezacskózott egyet, és a savanyúságból is vett mintát későbbre. Ezek után előkerült a régi fényképalbum is.
- ...és ez itt Fogsz, pucéran, amikor megkerült néhány nap után azzal az édes kis tehén jelmezzel együtt.
- Elég lesz, anya! Már eleget látott. Tulajdonképpen szeretnénk egyedül maradni egy kicsit a házban, el szeretnék végezni néhány vizsgálatot itt.
- Ó, hát persze, értem én. a fiatal szerelmesek turbékolnak, megyek is el éjszakára. Át is megyek a szomszédhoz: az öreg Morgan-hez. Mi is vizsgálódunk egy kicsit. - mosolygott az öreglány.
- Hát persze, jó, tegyétek csak azt. - mondta Murdel, és kitessékelte az anyját az ajtón.
Szkálli a fejét csóválta.
- Mi volt ez, Murdel? Miért nem tudhat róla, hogy valójában miért vagyunk itt?
- Mindent elrontana. Egyszer megpróbáltam megmagyarázni nekik, hogy a húgomat elrabolták a földönkívüliek. Emlékszem, még kicsi voltam, de el akartak vitetni a diliházba. Akkor kaptam a "hangyás" gúnynevet is. Nem értené meg.
- Rendben van. Lássunk hozzá. Hol kezdjük?

Szkálli kicsomagolta és felállította a konyhában a kis laborfelszerelését, míg Murdel Szavanna szobájába nézett be. Sötét volt odabenn, majdnem, mint akkor éjjel. Feloltotta a villanyt. A játékok szanaszét hevertek a földön, mind rá emlékeztette. Szavannára. Érezte, hogy teljesen elérzékenyül. Nem szokott vele előfordulni, de személyes ügyről van szó. Szkálli miután elkészült, fölsietett a szobába, és rátalált Murdel-re, amint a szőnyegen elterülve aludt. Szegény - gondolta. Nem bírja a gyűrődést. Leguggolt az alvó ügynök mellé, és csipesszel a kezében, védőszemüveggel a fején a padlót vizsgálgatta bármi nyom után. Murdel pedig már mélyen aludt. Álmában megint ott volt a filmszínházban. Látta a világító vásznat, és látta a halovány betűket a vásznon. Egyre közelebb került hozzájuk, és egyre élesedtek is. Ezúttal nem egy film volt. Az volt rá írva: "áss". Álmából fölriadva nem találta Szkálli-t. Nem volt a szobában. Kibotorkált, és megnézte a sajátjában. Semmi. Lement a konyhába és a nappaliba. Szintén semmi.

A cuccai ott voltak fölállítva az asztalon, de neki nyoma se volt. Murdel ekkor már elég ideges volt, és egyre hangosabban szólítgatta társát. Ki is ment utána a kertbe. Rátaposott néhány sípoló játékra, és majdnem nekiment egy fának is, de hiába szólongatta Szkálli-t, nem találta. Megfordult, hogy visszamenjen a házba, de egy földbuckában megbotlott, és elesett. Érezte a nedvességet, és a fájdalmat. Beverte a fejét egy kőbe. Hátára fordult, hogy könyökkel támasztva magát, föltápászkodjon, ami sikerült is neki, de akkor meglátta azt a valamit a fa tetején. Illetve, pontosabban ott volt a fa lombjánál. Teljesen tisztán ki lehetett venni az alakját. Mindent. Egy fiatal lány holtteste lehetett, nejlonnal jól becsavarva, és összeláncolva. Volt rajta egy hevederzár is, bár jó kérdés, hogy minek? Mozgott a szája. Azt mondta: áss. Ez nem lehet véletlen. Megremegett a fa, és egy alma esett a csodálkozó ügynök fejére, amitől ismét a földre került. Szkálli ekkor megjelent mögötte, és talpra állította a remegő és besokkolt Murdelt. Néhány perc múlva ismét a házban voltak, a konyhában ültek, és Szkálli kötést tett társa fejére. Nem volt súlyos a seb. Ennél hülyébb, már úgyse lesz - gondolta a nő.

- Szkálli! Megint álmodtam, és odakint láttam egy lányt. Egy halott lányt a fán. Összeláncolva, és becsomagolva, mint egy szaloncukor.
- Jól vagy, Murdel? Tévedtem.
- Nem, nem hiszem. Nem tudom, hogy Szavanna volt e az, vagy sem, de nagyon hatásos volt.
- Eléggé paranoid a viselkedésed. Megvizsgállak, mielőtt visszamegyünk a központba.
- Nem, még nem mehetünk vissza. Itt van valahol, érzem.
- Nem tudod, miket beszélsz, ez teljes képtelenség. Komolyan aggódok miattad.
- Én is magam miatt. De hát te hol a fenében voltál? Kerestelek! - fakadt ki idegesen az ügynök.
- A Pincében. És valami furcsa eredményre is jutottam ezt látnod kell, gyere. - hívta oda a mikroszkóphoz.
A férfi belenézett, de nem látott semmit.
- A másik szemedet hunyd be, és ezt nyisd ki. - javasolta Szkálli.
A mikroszkópban apró kis rák-szerű élőlények látszódtak.
- Mit akar ez jelenteni?
- Ezeket Szavanna szobájának padlóján találtam, egy régi, felszáradt sárnyomban.
- Folytasd.
- Rákkeltő anyagok nemrégiben a Tiszába kerültek Magyarországon, láttam a jelentéseket. Akár hiszed, akár nem, megtaláltam azt az összetevőt az elemzés során, ami csak egyfajta cigarettában létezik. Ott gyártják Magyarországon, és találd ki, hogy kinek a jóváhagyásával.
- Te jó ég. Tudod, mit jelent ez, Szkálli?
- Igen, azt hiszem.
- Azt, hogy a Bagós tudhatja egyedül: mi történt valójában. Lehet, hogy a kormány műve ez is.

Walter Scanner lakása, Washington, D.C.

A kissé kopaszodó, szemüveges férfi az ágy szélén ült, és azon töprengett, hol rontotta el. Csupán a kis éjjeli lámpa fénye világította meg. Nem értette az egészet. Jó, valóban úgy volt, hogy a szendvicset még az FBI központban fogyasztja el, de akkor még nem volt olyan éhes, ezért otthon kente meg magának. Kikészítette a fejkenőcsöt is a hajhullás ellen, minden a terv szerint alakult. Aztán megcsörrent a telefon. Egy ismeretlen hang volt az, ám amit mondott az annál ismerősebb volt. "Felsőbb parancs, Murdel és Szkálli ügynökök nem érkeztek meg Blair-be, a figyelő rendszerek Quonochontaugban észlelték őket. Mivel feladatukat nem teljesítették, fel lesznek függesztve, és kiküldenek egy ügynököt a begyűjtésükre." ennyi volt az üzenet. Scanner sajnálta is őket, és míg ezt hallgatta a telefonkagylóból, ügyeskedve nyomta a tubusból a szószt a szendvicskenyér sajtos felére. De valami már a szendviccsel sem stimmelt. Más íze volt. Aztán bekente a fejét azzal a kenőccsel, és úgy dőlt le aludni, hogy még mindig érezte a ketchup illatát. Ezen gondolkozott most, az ágy szélén ülve, és persze azon, hogy mihez kezd majd a két legjobb ügynöke nélkül, ha felfüggesztik őket. Hát, az igazság odaát van, ahogy mondani szokás.

A Murdel családi ház (ismét), Quonochontaugban. Rhode Island

Eltelt jó pár óra, és a szomszéd telkéről "kölcsönvett" markológéppel Murdel ügynök sikeresen felásta az egész kertet, és elvágta a vízvezeték csövet is. A lámpák fénye alig segített valamit a sötétben, de már lassan hajnalodott. Szkálli csak állt az ajtóban, és társa megszállott fejét figyelte. Azok után, hogy Murdel felküldte arra a fára, megnézni az állítólagos hullát, nem is csoda, hogy Szkálli egy kicsit ki volt akadva.
- Itt nincs semmi! Már mindent fölástál! Hagyd abba.
- Igazad lehet, Szkálli. De a pince még hátra van. Azt mondtad, ott is láttál sárnyomokat.
- Ilyet mondtam volna? Ö... lehet, hogy tévedtem. - mentegetőzött a nő. Nem hiányzott neki, hogy még tovább hallgassa ezt az őrjítő zajt.
- Hát persze. Na, készítsd elő az ütve-fúrót, mindjárt megyek.

A nő reménytelenül sóhajtott, és visszasétált a házba, le a pincébe. Már-már az jutott eszébe, hogy ő tesz valahova egy hullát, egy jól látható helyre, csak hogy végre abba maradjon ez az egész őrület. Feloltotta a pincevillanyt, és a fal mellé támasztott, jókora szerszámért nyúlt. Igen ám, de amint elmozdította, látta, hogy a falból hiányzik egy tégla. Vetett egy pillantást a lépcső irányába, és elkezdte bontani a falat egy kis részen. Murdel ekkor lépett be a kertajtón, és alig, hogy betette a lábát, máris csöngetett valaki. Ki lehet az ilyenkor? - gondolta, és kinézett az ablakon. Egy zöld furgont látott. Gyanútlanul ment ajtót nyitni. Két férfi állt ott, zöld kezeslábasban, és beugrott Murdel-nek az első álma. Az arcuk nem látszódott tisztán, de az egyik dohányzott.
- Valami zajt hallottunk. Tudja, hogy ez egy bérelt ház, és még tartozás is van rajta? Mit zajonganak itt? - kérdezte az idősebbik, a fiatalabb hátrébb állt, csöndben.
- Nézze, nem akartunk kellemetlenséget okozni önöknek, már végeztünk is. - közölte fáradtan az ügynök.
- Bemehetnénk? - erősködött az öreg.
- Tudja, az igazság az, hogy... - kezdett magyarázkodni Murdel, de be se tudta fejezni, már be is sétáltak.

Becsukta az ajtót, és föloltotta a villanyt. Most látta csak az igazi arcukat. Azokban a dzsuvás kezeslábasokban a bagós feszített, és Krájcsekk.
- Látom meglepődött, Murdel ügynök, hogy személyesen lát engem. Ez egy személyes ügy, tudja. - magyarázta a bagós, és mikor Murdel hátrálni kezdett, Krájcsekk elállta az ajtót, pisztolyt fogva a fejéhez.
- Már megint maguk? Hogy lehet, hogy minden részben ott vannak? Miért? Miért ez az egész? - kérdezte.
- Látom, még nincs tisztában a részletekkel. A társa hol van? - érdeklődött a bagós.
- Kiment a boltba, teáért.
- Ilyenkor nincs nyitva bolt erre, Murdel ügynök. Ezt maga is tudja. - gúnyolódott, majd elővett a zsebéből egy üveg jeges teát, és odadobta Krájcsekk-nek.
- Igyam meg? - kérdezte hülyén.
- Hát persze, te marha. Szükséged lesz rá. Szóval. Hol is tartottunk?
- Ott, hogy miért csinálták? Mit tettek a húgommal? - idegeskedett Murdel, közben hátrált néhány lépést Krájcsekk felé. Látszódott az ajtóüvegben.
- Tudja jól, hogy a kormány nem foglalkozik kislányokkal.

Fogsz hátracsapott egyet, és Krájcsekk elejtette a pisztolyt. Dulakodásba kezdtek, és a bagós is elővette a fegyverét, de nem lőtt. Murdel a falnak lökte ellenfelét, és gyorsan megszerezte a pisztolyt. Elkapta a szédelgő férfit, és a fejéhez fogta.
- Hallani akarom az igazat! - üvöltötte idegesen a bagós képébe, aki már leeresztette a fegyverét. Vajon miért nem jön már Szkálli?
- Nem fogja lelőni őt. A Saját húgát.
- Micsoda? - képedt el Fogsz.
- Bizonyára megtalálták a halott kurvát a pincében. Újságírónő volt, és megszerezte a papírokat, amik bizonyítani tudták, hogy Szavanna egyenlő Krájcsekk-el.

- Hazudik! - kiabált magából kikelve az ügynök.
- Gondolja? Miután Szavannát elvittük a furgonnal, meg voltunk róla győződve, hogy minden simán fog menni. Ez már rutin munka volt. De elszúrtuk. Nem számítottunk rá, hogy maga belép az FBI-hoz, és ellenségünkké fog válni.
- Miért?! Ennek semmi értelme! Miért tennének ilyet?
- Gondoljon csak bele. Az iskolai felmérések alapján a gyerekek közül kiválasztott legértelmesebb példányokat éveken át ügynökké képezni, a kormány embereivé zseniális ötlet. Mi úgyis mindent el tudunk tussolni, és Krájcsekk-en is végzünk majd egy új agymosást, amint ezt befejeztük.
- De hát Szavanna lány volt!
- Csak volt. Rájöttünk, hogy a legpiszokabb húzás az lenne, ha magát a saját húgával vonnánk ki a forgalomból. De nem ment volna, hiszen ezer közül is felismerné a vérét. Ezért átoperáltuk őt férfivá. Hát nem csodálatos?
Murdel Krájcsekk-re nézett, még mindig a fejéhez szorítva a pisztolyt.

- Nem, nem az! Ez már túlságosan hasonlít egy szappanoperára! - folytatta Murdel magából továbbra is kikelve.
- Ebből viszont kezd elegem lenni. Vagy lelövi, vagy én fogom, és aztán magát is. - tájékoztatta a továbbiakról a kétségbeesett ügynököt.
Ekkor futott be Szkálli, és pisztolyt szegezett a bagós fejéhez. Szájából kihullt a cigaretta.
- Eldobni! Dobja el a fegyvert!
- Szkálli ügynök. Csak nem akar lelőni?
- Maga rohadék. Megölte azt a lányt. Ezért meg fog lakolni.
Murdel észre se vette, hogy Krájcsekk a zsebe felé nyúl, és elővesz egy füstgránátot. Eldobta. Pisztolydörrenés hallatszódott, és mindent ellepett a füst. Két alak rohant ki, (az egyik átszakította a szúnyoghálót), és elhajtottak a furgonnal.
- Hehh! Jól van, nagyúr? - kérdezte Krájcsekk, vezetés közben.
- Hogy lennék már jól, maga hülye? Megint elszúrta. Maga szúrta el!
- Ne haragudjon, én tényleg igyekszem.
- Tudom, tudom. De ez is bizonyítja, hogy maga aztán nem volt túl kiemelkedő gyerekkorában. - bosszankodott a bagós. Kénytelenek voltak visszatérni a bázisra.

A házból köhécselő ügynökök is kibotorkáltak. Murdel vállát érte a golyó, a mentősök hamarosan megjöttek, és ellátták a sebet. Nem lesz semmi baja. Szkálli még a helyszínelőknek és társának megmutatta azt, amire a pincében bukkant a karácsonyfa mellett, a falban. Egy becsomagolt női holttest volt. Azért késett ennyit, mert nem bírt várni, és ott, helyben fel is boncolta. Alaposan megvizsgálta, és megállapította, hogy a holttest nem Szavanna Murdel teteme.

FBI Főhadiszállás. Washington, D.C.

A két ügynök az asztalánál ült, és jojózott, amikor benyitott Scanner, kipirosodott fejjel.
- Hallottam, hogy az egész egy félreértés volt, illetve valaki félre vezetett engem. Nem lesznek felfüggesztve, mert megoldották a rejtélyt, de vádat sem tudunk emelni a patkányok ellen, hiszen olyan ügyesek.
- Örülünk, hogy segíthettünk, uram. - válaszolt Szkálli.
- Igen. És a jövőben aztán csak óvatosan azzal a ketchuppel. - tette hozzá Murdel.
Scanner zavartan mosolygott, megsimította még egyszer a fejét, és kiment. A két ügynök ismét magára maradt.
- Csak nem hiszed el, hogy tényleg Krájcsekk a húgod? Hiszen már nem egyszer megpróbált megölni. - szólt oda Szkálli a férfinak.
- Nem tudom, mit higgyek. Jobb lesz, ha nem foglalkozok ezzel tovább.
- Helyes, Jól teszed.
- Te, Szkálli. Szerinted mit kéne vennem a születésnapjára? Mindjárt itt van, két hét.

Az Igazság odaát van...