Elmesélem

Minden egyetlen napon kezdődött, április 17-én, kedden. Jól emlékszem arra a napra. Reggel egy egyszerű farmernadrágot húztam magamra, és a kedvenc barna pólómat, mindehhez felvettem a barna gyöngysoromat és egy virágos karkötőt is akasztottam a karomra. Semmilyen érzés nem kavargott bennem. Nem éreztem, hogy szebb vagy csúnyább lennék, mint bármelyik másik napon. Majd felöltöztem, feltűztem a majdnem derekamig érő, sűrű, barna hajamat egy csattal, mely alól néhány szál kikandikált. Megmosakodtam, belenéztem a tükörbe és közben azt gondoltam: „Pont, mint tegnap, mintha semmit nem változtam volna.” Visszavonultam a szobámba elővettem a sminkkészletemet és egy vékony réteg, szám színéhez hasonló színű szájfényt vittem fel az ajkaimra, és egy kis világosbarna szemhéjfestéket tettem fel. Nem maradt más csak a fésülködés és a frizura kiválasztása. Ezzel sem bajlódtam sokat. Egyszerűen átfésültem sörényemet, majd egy hajgumival összefogtam.

Úgy indultam el az iskolába, mintha egy átlagos nap lenni. Ugyan úgy órák, szünetek és aztán irány haza. Hazaérve lebatyuztam a folyosón, levettem a cipőmet és a vékony kabátomat felakasztottam a fogasra. Belenéztem a folyosó falán álló nagy tükörbe és egy mosollyal nyugtáztam, hogy még mindig a régi vagyok. Amikor már elvégeztem minden szokásos teendőmet, leültem a számítógép elé. Felléptem msn-re. Ismerőseim közül mindössze hatan voltak fent. Pár másodperc elteltével felugrott egy ablak és egy üzenet Balázstól: Szia aranyos!

Nos, igen! Ez kapcsolatunk minden alapja, ez a nap, és ez a köszönés, és a köszönést követő hosszas beszélgetés. Megdumáltuk, hogy találkozni kellene. De hát, mikor? Nekem a holnap és csütörtök és a péntek sem jó. Szombaton nagy valószínűség szerint elutazunk így az is kizárva és ezzel kiüthetjük a vasárnapot is. Nem maradt más, mint a mai nap. Mondtam neki, hogy ezen a héten nekem csak a mai nap lenne megoldható. Erre azt felelte, hogy semmi gond, neki a mai nap tökéletes lenne.
„Jól van, akkor… – gondoltam magamban. – Álljunk neki a dolgoknak.”
Megbeszéltünk egy időpontot és egy pontos helyet. Nálam meg kezdődött a rohanás. Hajmosás, ruhaválasztás, enyhe smink (akárcsak reggel) és a megbeszélt hely célbavétele. Gyorsan letusoltam és hajat mostam. Nekiláttam a ruhák válogatásának. A választásom egy egyszerű világos farmerre és egy kellemes zöld színű pólóra esett. Amikor teljesen elkészültem, megint belenéztem a tükörbe és igen nagy vigyorral dicsértem meg magam a remek választásért. Hihetetlenül jól állt rajtam a farmer és póló. Ezt a két ruhadarabot még egyszer sem viseltem együtt, de most el kellett ismernem, igenis jól néznek ki együtt. Már elég régóta tervezgettük ezt a találkát. Talán egy éve is megvan, hogy ismerjük egymást interneten keresztül. Én kimondottan örültem neki, hogy végre találkozhatunk.

Ezen a találkozáson nem történt semmi. Egész délután együtt voltunk és sétáltunk egy hatalmasat közben persze, be nem állt a szánk. Mint kiderült mindketten szeretünk hatalmasakat sétálni és egyaránt szeretjük a természetet. Tehát közös dolgaink már voltak. Aztán jött a második, a harmadik és a negyedik randi is. Bár inkább csak hosszú sétának és nagy beszélgetéseknek nevezném, mint igazi randinak. Az ötödik viszont maga volt a tökély. Minden megvolt benne, ami egy randiban benne van. Elsőnek elmentünk fagyizni. Persze a fagyit azt ő fizette. Azután megnéztünk egy filmet a moziban, és ismét ettünk egy fagyit. Ő csokisat és sztracsatellásat evett én meg narancsosat és egy sárgabarackosat. Belenyalt a sztracsatellába és azt mondta még életében nem evett olyan finomat, mint az. Odatartotta nekem, hogy kóstoljam meg. Én is imádom a sztracsatellát. Megkóstoltam és kénytelen voltam egyet érteni vele, ugyanis az tényleg valami isteni mű volt. Majd gyengéden átkarolt, magához húzott és lassan megcsókolt a Pláza közepén. Olyan kellemes volt az egész, szól a lágy muzsika, mindkettőnk kezében a fagylalt olvadozott míg mi kedvünkre enyelegtünk.
Nem siettük el a dolgokat. Tetszett, hogy nem volt olyan rámenős, csak akkor lépett, amikor már úgy gondolta biztosan áll a talajon, és rossz nem sülhet ki az egészből. Úgy intézte, hogy se gyors, se lassú ne legyen a tempó. Bár már az első közös sétánkon éreztük, hogy van közöttünk valami, valami megállíthatatlan és megfoghatatlan. Éreztük azt a közös vonalat, mintha ugyan azt akartuk volna, mintha csak éreztük volna a másik szívének dobogását.

Élveztünk minden percet, amit együtt töltöttünk. Nem csak néztük egymást, hanem láttuk is. Látunk mindent, ami előttünk állt. Nagy volt a bizalom közöttünk és nem féltünk attól, vajon hogyan fog alakulni a jövőnk. Nem féltünk a megcsalástól vagy a végtelen féltékenykedéstől. Mindketten úgy gondoltuk, hogy azért mert járunk nem kötelező mindent elmondanunk egymásnak. Ha éppen felhívott, amikor egy barátnőmmel beszélgettem és megkérdezte mit csinálok, és mit a téma, nem voltam kötelezve arra, hogy elmondjam neki. Gondolom ilyenkor fúrta az oldalát a kíváncsiság, vajon mi is lehet. De nem kezdett el hisztizni. Egyszerűen megértette, hogy vannak dolgok, amelyekről nem akarom, hogy tudjon, ez talán neki is jobb így. Én is ugyan így felfogtam. Azzal, hogy esetleg féltékenykednék, nem mennék semmire, csupán a kapcsolatunkat tenném tönkre. Valamint, ahogy a mondás is mondja: Legtöbbször beigazolódik a félelmed, ha túl sokat hajtogatod.

Ez év augusztus 25-én, szombaton óriási meglepetés ért. Anyáéktól elkérezkedtem egy hétvégére. Balázs nagyszüleinél akartuk tölteni a hétvégét. Este elmentünk bulizni, ott rengeteget táncoltunk. Rajtam egy piros topp volt, melynek mellrészét néhány strassz kő díszített. Hozzá egy egyszerű farmerszoknyát viseltem fekete övvel meg egy piros babacipő volt rajtam. Balázs fehér térdnadrágot viselt és hozzá barna ujjatlan pólót vett fel. Igazán jól nézett kit. Nem maradtunk sokáig a buliban. Csupán két órát voltunk ott, azt viszont végigtáncoltuk, kivéve azt az öt percet. Azt súgta a fülembe, hogy rögtön jön. Odament a dj-hez mondott neki valamit majd visszajött hozzám két pohár kólával. Az egyik a kezembe adta a másikból, pedig kortyolt egy nagyot. Úgy éreztem, mintha valami fontosat nem mondana el, amiről most nekem is tudom kellene. Egy fél perc telt el és óriási lett a csend, a légy zümmögését is hallani lehetett volna. A dj a kezébe vette mikrofonját és kijött a keverőpult mögül. Egyenes felém.
- Köszöntsük nagy tapssal a születésnapos hölgyet! – és ezzel megfogta az egyik kezemet és megforgatott.

Nekem meg, szinte teljesen kiment a fejemből, hogy születésnapom van. Annyira el voltam foglalva más dolgokkal. Nagyon meglepődtem. Mindenki elkezdett tapsolni én meg azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Végül a dj visszakerült eredeti helyére és tovább folytatta a zenélést. Nekem sokat jelentett. Lehet mások, azt mondják, ugyan már, ilyen nyálas sztorit. De valójában nem volt az. Aranyos volt és teljesen levett a lábamról. Végül átöleltem Balázst:
- Köszönöm! – mondtam neki, amikor szorosan hozzábújtam. Éreztem, hogy biztonságban vagyok. Megittuk a kóláinkat és visszamentünk táncolni. Nem sokkal később, úgy döntöttünk, hazamegyünk. Még csak fél tizenkettő fele járhatott az idő, de két óra hosszát végigtáncolni nem semmi, és jót tett nekünk a friss levegő meg az esti séta. Mire hazaértünk dőltünk a nevetéstől. Egész úton annyit hülyéskedtünk. Ez is közös volt bennünk. Mindketten annyira szeretünk hülyéskedni, nem félni attól, hogy mások mit gondolnak rólunk, csupán adtuk önmagunkat, mint mindig.

Balázs szobája szinte teljesen elszigetelt volt a külvilágtól. Önfeledten csókolóztunk. Úgy éreztem tovább már nem bírom. Annyira szeretem, muszáj, hogy megkapjam. Várhattam volna még, de mire? Egy jobb pillanatra? De mi van, ha nem lesz jobb pillanat? Ez az este elég szép ahhoz, hogy tökéletessé tegyük. Tudom, hogy sosem ez volt a vágyam, hogy egy buli után történjen meg a dolog. Sosem az volt a vágyam, hogy Balázs nagymamájánál. Inkább álmodoztam volna tovább és vártam volna a csodát, azt, amit megálmodtam magamnak? Nem. Ez így volt jó. Már jó ideje csókolózhattunk, amikor felálltam a kanapéról. Ő megfogta a kezemet, gyengéden visszahúzott, felállt, és a szemembe nézett. Először a nyakamat csókolta majd haladt lefele. Végigment a jobb vállamon. Alányúlt a blúzomnak és szinte már kecsesen húzta le rólam azt. Ezután lekapta saját pólóját is. Hátulról a hajamat előre simította a nyakam mellett. Ismét elkezdett csókolni. Közben lassan és nyugodtan kapcsolta ki a melltartómat. Hagytam és teljes mértékben átadtam magam az élvezetnek. Elkezdtünk hátrálni az ágya felé. Ekkor levettem a cipőmet és nekiláttam a nadrágjának. Elsőnek a gomb, majd a cipzár. Minden egymás után. Ahogy kell. Ezalatt elértük az ágyat. Óvatosan hátradöntött és lazán rámfeküdt. Egyik kezével a vállamat fogta másikkal meg a szoknyámmal bíbelődött. Mondtam neki, hogy hagyja, had segítsek. Erre ő a mutatóujját a számra tette: - Ne rontsd el! – csupán ennyit mondott.

A dolgok jöttek, ahogy jönniük kellett. Élveztük az estét, hiszen annyira szép volt. A Hold és a csillagok tökéletesen látszottak. Minden úgy ragyogott. Ahogy hozzám simult éreztem mennyire kalapál a szíve. Nem tagadom az enyém még hevesebben vert az övénél. Kissé feljebb csúsztunk az ágyon, hogy kényelmesebben, és jobban elférjünk. Rámosolyogtam. Mindkét kezemet ráhelyeztem a vállára és lassan húztam végig a testén, hogy minden pillanatát élvezzem. Hogy érezhessem szíve minden egyes dobbanását, és azt is, ahogyan az izmai megfeszültek. Azt akartam, hogy ez a perc sose múljon el. Álljon meg az idő és én élvezhessem ameddig csak akarom. Balázs végig olyan gyengéd volt hozzám. Ugyan nem vettek körül bennünket gyertyák és rózsaszirmok, mégis olyan romantikus volt az egész.

Ha most megkérdeznék, megbántam-e hogy lefeküdtem vele, azt felelném nem. Kevesek közül egy vagyok, akinek nagyon jó volt az első. Nem bánom, hogy vártam rá 17 évet.
Végigcsókolt. A homlokommal kezdte, aztán az orromat, az ajkaimat, a nyakamat, a mellkasomat, a melleimet, a hasamat három helyes is egyre lentebb és lentebb, a combomat, a térdemet, a sípcsontomat, a bokámat és még a lábfejemet is megcsókolta. Aztán lehúztam rólam piros színű tangámat is. Szinte égtem a vágytól. Vártam, hogy megérintsen. Visszafeküdt rám és tovább csókolt. Olykor beletúrt a hajamba is. Az egyik kezével végigsimította a melleimet, a hasamat és a nőiességemet is megérintette. Vártam egy pár másodpercet, aztán a hátán húzva végig a kezem, az alsónadrágjába kapaszkodtam és megfosztottam testét holmi fölösleges szövettől. Férfiassága már javában mutatta testem szépségét. Ahogy hozzám ért, nem a testemet érintette, hanem lelkem legmélyét. Feltárta a titkot, s megkapta szívem kulcsát. Immár teljesen az övé lettem.

Reggel úgy ébredtem, hogy a mellkasán fekszek meztelenül. Nem selyemtakaróval burkolva, mint a legjobb filmekben. Egy egyszerű takaró volt rajtunk, de az is csak a csípőnkig ért fel. A ruhák szanaszét hevertek a szobában, és felötlött bennem a tegnap este, mely emlékekre csak mosolyogni tudtam. Visszaborultam a meleg mellkasra, lehunytam szemem, és újra és újra és újra átéltem mindazt, amit éjjel történt.