Élet egy cseppje

Bevezető

Képzelj el egy élettel teli testet, amint egy rövidke pórázhoz van kötve. A testnek két választási lehetősége van. Vagy megtörik, ezzel eladva szabadságát és boldogságát,
vagy belehal a lánc okozta fájdalomba... Mégsem ez történt!...

Gondolatok

Miért várom a boldogságot?
Hiszen az, az embert csak megöli...
S honnan szedjek új szívet,
Ha ismét összetörik?

1. fejezet

Ülsz az autódban és megkérdezed magadtól: „Mit keresek én itt?” Azért a majdnem visszájára fordított visszapillantó tükörbe még egyszer belekukkantasz. A feszült csendet a mobilod éles csipogása töri meg. Ujjaiddal „kioldod” a billentyűzárat és látod, hogy az a fiú írt, akivel már napok óta szeretnél találkozni. Hogy miért? Azt magad sem tudod, hiszen egyszer sem láttad, és még csak a hangját sem hallottad soha, ráadásul kb. 130 km- re lakik tőled. Eszedbe jut, hogy az első félresikerült találkozás után, talán ez is romjaiba fog összedőlni és habár az üzenet mást ír, te mégis azt érzed, hogy most kéne hátat fordítani és elszaladni. Azonban valami mintha odatapasztott volna az üléshez, nem tudsz megmozdulni.

Aztán megfordul a fejedben az is, hogy talán ki se kéne szállni az autóból, hiszen ő is úgy lehet vele akár csak te, nem látott így nem is tud felismerni. Aztán meg ki fogja megtudni, hogy pont te voltál az, aki begyulladtál egy interneten megbeszélt randi előtt. A sors azonban teljesen mást tesz. Remegő kezekkel „kínzod” a telefon gombjait és válaszolsz, hogy már te is a helyszínen vagy. Nincs mit tenni, ha most gondolnád meg magad, csak a lelkiismereted lenne rosszabb, nem a közérzeted. Tehát erőt veszel magadon és bár kissé bizonytalanul, de elhagyod a „biztonságot nyújtó autót”. Rettegsz a csalódástól ez tény, és ráadásul a szíved is úgy zakatol, mintha egy vesztőhelyre igyekeznél. Aztán elhalad melletted egy a „személyleírásnak” megfelelő autó. Próbálsz nyugodt maradni, és közben arra gondolsz, hogy egy kellemes és barátságos mosolyt, igazán meg kéne kísérelni, ráerőltetni az arcodra...

A kék autó egy idő után megfordul -biztosan rájött, hogy már elkerült téged- és kíváncsiságtól ittasan közeledik feléd. Hunyorítasz, próbálod még távolról eldönteni, hogy érdemes- e felhívni magadra az ismeretlen ismerős figyelmét, avagy úgy kell viselkedned, mint egy közönséges utcaropó. Megáll melletted az autó és kiszáll belőle egy „angyal”. Egy nagyon kedves angyal, aki úgy mosolyog, mintha már ezer éve ismerne. Honnan tudta meg, hogy te vagy az akit keres?! Szóval kiszáll és elcsattan az első „csók”. Mondanom sem kell, az az illat, az a kisugárzás, a magabiztos mozdulatok, a felkavaró szempár a magával ragadó lendület. Egyszóval máris szégyelled magad. Rettenetes zavarodban legszívesebben elbújnál, meg nem történtté tennéd már az első másodpercet is!

Sodor az esemény és ez a te hibád! Most már mindegy, az időt nem lehet visszafelé forgatni és persze a szívnek sem lehet "nem"- mel parancsolni! Már csak ez hiányzott! Szerelmes vagy! Ezt el kell fogadni!

Könny

Ha a füledhez emelnéd a szívem, hallanád
Ahogy a Föld bánata benne sikít.
Ha magadhoz ölelnéd a lelkem, éreznéd
Ahogy a feszültség majd szétfeszít.
Ha a szemembe néznél, látnád
A tüzet, ami felperzseli vérem,
S ha velem lehetnél, összeforrnánk,
S egy csepp lennénk a tengernek:
Bánat és Öröm könnyei!

2. fejezet

Habár boldog vagy, mégis ott van az a bizonyos kétely. Helyesen tetted- e, hogy eldobtál egy két éves kapcsolatot?... Vág az eszed! Nem olyan egyszerű kitépni a szívedből a múltat, egy kicsit felelősnek is érzed magad az „elhagyott” bánata végett. Félsz, mert a barátságot nem akarod elveszíteni, de ugyanakkor megtartani se. Végül is akkor jársz jól, ha megszületik a DÖNTÉS. Külön utakon könnyebb a feledés és az újrakezdés is! Telis teli vagy örömmel! Az új kapcsolatod komoly és megfontolt, pont olyan, amilyenné te is szeretnél válni. El tudod felejteni azt a sok rosszat, amit két év alatt olyan gondosan összegyűjtögettél, s helyette olyan sok jót és újat kapsz, hogy már- már attól tartasz, hogy tényleg egy angyallal hozott össze a sors. Na ne! Egy szárnyas palival?! Azt kérded: no és a távolság?!

Azt hiszem ebben a helyzetben te is úgy gondolnád, hogy talán még egy kicsit jó is, hogy létezik! Na nem azért, mert nem akarnád látni, de egy nehéz és boldogtalan kapcsolat után kell az a kis szünet, hogy önmagadra lelj, kicsit összeszedd önbizalmadat, átértékeld elpazarold éveidet és új célok felé tekinthess! Aztán a hétköznapi hajtás után jó a munkaszüneti napokon azt érezni, hogy vannak melletted, szeretnek, kiállnak érted. Jó hogy van, aki viszont tud szeretni, akit felelőtlenül és feltételek nélkül tudsz ölelni. Persze azt gondolod most, hogy ez nem megoldás, ha az ember szerelmes mindig többet akar. Persze, hogy többet akarunk de te, aki a szüleiddel élsz, kötöttebb vagy, mint az, akinek már saját fészke van. Neked nincs választási lehetőséged, ha csak... meg nem kérnek arra, hogy élj vele!...

Boldogan igent mondanál? Forognak azok a rozsdás fogaskerekek mi? Vegyük sorra. Mi van az egyik helyen, ami a másikban nincs? A családod, akikkel épp most kezdesz nyitott lenni. A munkahelyed, ahol a karriered épp felfelé ívelni igyekszik. Az iskola, hova már két elfecsérelt ősz óta húz a szíved. Na és a másik helyen? Ott van szerelmed, akiért -ha tényleg komolyan gondolná- feladnál mindent... De hol a biztosíték arra, hogy nem teszed tönkre az életed? Hol a biztosíték arra, hogy nem dob el, mint egy megunt lyukas zoknit? Boldogság? Az persze van, csak éppen nincs mire építeni! Biztosan téged is zaklatnának ilyen, vagy hasonló gondolatok.

1.
Sötétlő árnyak véres harca,
Szívem remegő teste,
Álmaim szertefoszló hada
Figyeli a megdermedt estet.

Vicsorgó szellem távoli hangja
Észre tán sose venné,
A múltam eltemettem mélyre
A fájdalmat szívem rég nem érzé!

A múlt már nem engem mérgez,
Kínozz valaki mást!!

2.
Éjjelnek szeme Ő,
Mely éberen őrzi álmom.
Hajnalnak sugara,
Mely elsőként köszönt s látom,
Ahogy partot a víz
Úgy öleli testem.

Szerelem tüze Az,
Mely fellobbantja szívem.
Vágy karja,
Mi fogva tart s érzem,
Ahogy- e hatalom ereje
Porrá zúz, de hagyom!

3 fejezet

Szóval minden happy, egészen addig, amíg el nem kezd valójában megismerni. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy már szinte mindent kimerítettetek, és amire most valójában kíváncsiak lennétek, azt ilyen távolságban lehetetlen felderíteni. Jön a lázadás korszaka. Ő többet akar belőled, te viszont félsz attól, ami még rád vár belőle. Ki tudja? Lehet, hogy egy dühöngő őrült? Na aztán jönnek még azok a problémák, hogy úgy érzed, hogy nem vagy igazán beavatva mindenbe, mintha folyamatosan titkolna előled valamit. Te próbálod harapófogóval is, de csak akkor tudod meg az igazat, amikor már te is gondolkodóba esel az esetek miatt. Ilyenkor az ember általában bajt szimatol, szakítást, vagy másik nőt a háttérben. Ijedtedben görcsösen kezdesz kapaszkodni, de csak egyre jobban csúsznak a dolgok ki a kezedből. Aztán végre kiderülnek az elhallgatott gondolatok. Na erre aztán biztosan nem számítottál! A szerelmednek megütötte a markát egy jó állásajánlat, de nem egészen Magyarországon.

Na erre mit tud lépni az ember lánya? Ha okos vagy úgy teszel, mintha örülnél neki, sőt még bátoríthatod is arra, hogy fogadja el. Ezt egyrészt azért gondolom okos lépésnek, mert az embernek nem minden nap akad ilyen lehetősége arra, hogy karrierjét tovább egyengethesse. Másrészt, ha boldognak akarod látni, támogatnod kell, és ha ő boldog, hát te is az vagy. De azért csak felmerül az első kérdés benned nem? „És velem mi lesz?” Persze ígéretek vannak ezrével, de mire igazán dűlőre jutnátok, megérkezik a kapcsolatok felmentő serege. Az állásajánlatot végül visszavonják. Te persze úgy örülsz, mint kocsi a benzinnek, de egyben sajnálod is a dolgot, hiszen ez tényleg nem rólad szólt! Alig hevered ki a távoli kapcsolat gondolatát, máris azt kell észrevenned, hogy társad megint szomorúságra hajtja fejét! Hiába próbálod nyugtatni azzal, hogy neked bármit elmondhat, ő csak kerülgeti a témát. Persze közben váltig állítja, hogy nem veled van a baj, bánatát mégis rajtad vezeti le, ezzel pedig gondolkodásra kényszerítve a női logikát.

Mire tudsz gondolni, ha egy férfi az ex- étől kapott plüssel sírdogál a párnák között, és nem veled, hanem az élettelen szőrmókkal osztja meg bánatát? Évforduló? Esetleg találkoztak? Talán valami eszébe jutott vele kapcsolatban? Végül valahogy ez a probléma is elsimul, de nem tudsz szabadulni a plüss zavaros fekete gombszemeitől, illetve hajt a kíváncsiság, hogy riválisod megismerd.

1.
Kit érdekel, hogy nekem énekel
A Világ minden madara
Ha az, kivel megoszthatnám
A távolnál is messzebbre költözik.

Ha két szív nem hallja egymás dobbanását
Kit érdekel, ha a Világ virágba öltözik!

Minek hazudjak szépeket
A neki szánt szavakkal
Ha őket felvenni ajkamra
Képmutatónak tűnnék.

Ha szerelmünk kötele elég erősre fonódott
Egymást el sose engednénk!...

Öltözzünk hát mi is virágba
Vegyük fel mosolyunk,
Élvezzük a jelent
S érezd AZT, hogy MOST egymásnak VAGYUNK!...

2.
Nem kell, hogy hidd
Hit nélkül is tisztán tudom,
Hogy a zöld domb túloldalán
Meredek, éles sziklacsúcsok várnak.
Nem kell, hogy nézd
Én helyetted is látom,
Mindazt, ami elöl TE becsukod
Két szemedet!
Gondolnád, hogy
Előre és hátra egyszerre
Éppen ugyanolyan tisztán
Veszem észre a gondolatokat?

4. fejezet

Miután mindent tisztáztatok, ismét rózsaszínűnek tűnik az ég. Kíváncsiságod kielégítve büszkén elmondhatod, hogy barátodnak jó ízlése van. A képen látható lány most már nem egészen riválisodnak, leginkább barátodnak tekinted. Azt hiszem ennyi jár neked is, ha már a múltját olyan ügyesen titkolja. Bár nem igazán tudod, hogy miért nem lenne jobb az, ha ő is kiöntené a szívét. Néha még ekkor is úgy érzed, hogy még mindig nem tudsz mindent, de már nem erőszakoskodsz, legyen az a nagy Ő titka. Biztosan megvan az oka annak, hogy nem szeret a múltbéli kapcsolatáról sokat beszélni. Hercegedet egyre többet foglalkoztatja az a gondolat, hogy szeretne veled lenni. De leginkább ezt is úgy fejezi ki, hogy nem akar egyedül lenni. A válasz késik, mert nem tudod eldönteni, hogy azért akar veled élni, mert „fél a lakásban”, vagy mert menekül valami elől és veled akar „takarózni”, esetleg, mert tényleg szüksége van rád! Másrészt megijeszt a gondolat, hogy egy teljesen új és idegen életet kezdj el. Persze nem választ el csak egy hajszál attól, hogy a nyakába ne ugorj, de alaposan meg akarod fontolni, és biztos akarsz lenni a fiú érzéseiben is! Nem tudhatod, hogy ő felmérte- e a kérésének súlyát...

Aztán te is kezdesz „becsavarodni” a hiányától. Állandóan gyanús gondolatok gyötörnek, ha nem veszi fel közvetlenül az első csengetés után a telefont. Az meg felér egy szíven lövéssel, ha még ki is kapcsolja, vagy egy fontos tárgyalása közben egy nem kívánatos hívása vagy! Nem mondhatsz semmit, hiszen nincs jogod hozzá, és tiltani sem tilthatsz, hiszen tudod, hogy milyen kín az, ha megfosztanak valamitől. Az viszont feldob, hogy VELED akar nyaralni menni! VELED! Nem a volt nővel, de nem is a plüssel, amit közben gondosan elrejtett valamelyik fiókba. Még nagyon messze van, még is legalább annyira várod, mintha a nászutadra készülnél! Biztosan neked is fontos lenne az a két hét, ha tudatában lennél annak, hogy hosszabb időre csak akkor lehetsz vele együtt. Egy álmot vársz tőle, magad sem tudod mit, de hát a szerelemnél ésszel semmire sem mész, csak szaladsz a szíved után... Szerelem, szerelem.... Ne ígérj!

Táncolj a füsttel, meg ne állj
Parázson szívből ropd!
Árassz meleget!
Szórj szikrákat!...
Örökké égjen most már másért lángod!

Melegíts fel életet!
Égess el tömérdeket!
Forrald vérem...
Égesd könnyem...
Légy elemem!