Egy örök szerelem kezdete

Fura helyzet volt az övéké. Nem is ismerték egymást igazán, csak flörtölgettek, de mindketten tudták, hogy valami különleges a másikban. Az első csóknál, a lány hasában pillangók röpködtek, lelkét egy hatalmas, félelmetes érzés kerítette hatalmába: „Ő az!” – érezte minden érintésénél.
Az első szeretkezésük őrjítő, ugyanakkor érzéki és szenvedélyes volt. Minden pillanatot a gyönyör és a kéj hálózott be. Feltűnés nélkül hagyták ott a társaságot, „átöltözünk” – mondák. Nem beszéltek meg előre semmit, de a lány már érezte, hogy belevág élete legnagyobb kalandjába. Csendben, kézen fogva haladtak a zajos városi utcán.

A fiú lakására mentek. A lépcsőn fölfele megérezték a szenvedély forró, hívogató dallamát. Egymásra néztek, mosolyogtak. Ledobálták a cipőjüket, majd a hálószoba felé vették az irányt. A lány kicsit szégyellős volt, zavarta vékonysága. A fiú kedvesen nézte, majd ágya szélére ültette. Még csak szemével vetkőztette. Számára a lány tökéletes volt, formás mellei nem voltak nagyok, feneke kerek és feszes volt. A fiú nézte, csak nézte, majd egyre jobban elhatalmasodott rajta a vágy. Lopva megcsókolta a lány ajkát, majd onnan szája a nyakára, és vállára vándorolt. Félre tolta a felső apró pántját, másik kezével a lány derekát cirógatta. Gyönyörűnek látta őt. Szeretett volna mielőbb örömet okozni neki.

Nem volt szükségük szavakra, pillantásokkal és csókokkal beszélgettek. A fiú barna szeme sóvárogva csillogott, tekintete lassan végigsétált a lány minden porcikáján. A lány pillanatnyi zavarát leküzdve lassan hátradőlt az ágyon, magához húzta kedvesét és már semmi nem számított. Levette a fiú pólóját, és végig simogatta a testét. Tökéletesnek látta, és tudta, mindig ilyenre vágyott. Lassan lekerültek róluk a ruhadarabok. A fiú óvatosan ráhajolt a lány törékeny testére, és óvatos, gyengéd simogatások között becsúsztatta egyik ujját a lány kelyhébe, szabad kezével a pici mellekkel játszadozott. Mosolyogva nyugtázta, hogy kedvese pihegve élvezi érintését. Ez a mosoly csak még jobban felizgatta a lányt. Az apró, hibátlan gyöngysor, amely nyugalmat és biztonságot árasztott. Érinteni akarta azt az ajkat. Óvatosan felhajolt, és szenvedélyes csókot nyomott rá. A fiú pedig kihúzta ujjait és lassan behatolt a lányba.

Egyre hevesebben mozogtak, közben csókolóztak, hol vadul, hol érzékien. A lány érezte, hogy összerándul arca, zsibbadt mindene, már hang sem jött ki a torkán, csak lélegzett egyre hevesebben. Egyszerre kívülről látta magát, csapzott barna haja a mellére omlott, s fölötte pihegett az egyetlen ember a számít. Elrepültek együtt a csillagok felé…