Buenos Aires éjszakai fényei vibráltak mintha a város maga is a tangó ritmusára lüktetett volna.A Teatro Colón belsejében a levegő izzott a várakozástól.Az évente megrendezett tangó bajnokság utolsó estéje volt és mindenki a legnagyobb esélyesek Miguel és Sofia fellépésére várt.Ők voltak a tangó élő legendái a szenvedély és a mozdulatok mesterei.A közönség teljes extázisban várta őket.A kivételes estére Sofia új tűzpiros ruhát varratott ami kihangsúlyozta tökéletes alakját.A fekete haját kontyba tűzte.A frizuráját feldobta egy hajába tűzött piros rózsával.Ma minden férfi Miguelt irigyelte ám hiába.A táncparketten kívül is egy párt alkottak Sofiával.A színpadon állva Miguel ujjai szorosan kulcsolódtak Sofia derekára és bár külsőre tökéletes harmóniát sugároztak belül Miguel szíve féltékenységtől lángolt.Néhány napja látta ahogy Sofia többször mosolyt váltott Juannal az egyik rivális táncossal.Attól a pillanattól kezdve Miguel fejében örvényként kavarogtak a gondolatok.
-Megcsal engem!-hitte makacsul.Minden édes pillanat amit szerelmével osztott meg keserűséggé vált benne.A zene nagyon lassan indult a bandoneón fülledt hangja megtöltötte a színházat.Csak rájuk figyelt a nézősereg minden rezdülésüket mintha az égben írták volna.Sofia gyönyörűen mozgott ahogy mindig, lépései lágyak voltak és kecsesek mint a szélben ringó virágszirmok.Miguel is szépen határozottan táncolt ám most minden mozdulata mögött rejtett indulat feszült.Életük legjobb formáját hozták azon az éjszakán.Ahogy a zene felgyorsult Miguel egyre erősebben szorította Sofia kezét.A férfi arca eltorzult de nem a tánctól hanem a féltékenységtől.A lány érezte a változást próbálta visszafogni barátja vad tempóját de a férfi nem engedett.
-Mit csinálsz ez fáj!-tört ki végül Sofiából.
-Mindent tudok rólad és Juanról.Ne is tagadd.Mióta tart a viszonyotok?-dörögte a táncos.
-Miről beszélsz?-Nincs semmiféle viszonyunk csak kollégák vagyunk.-válaszolta az elképedt lány aki nem értette honnan vette ezt képtelen feltételezést szerelme.Miguelt a válasz csak még jobban feldühítette.A végső mozdulatok felé közeledve Miguel előhúzott egy kést amit eddig zakójában rejtegetett.Röpke pillanat alatt döfte bele Sofia bordái közé.A lány szeme kitágult a döbbenettől egyetlen hang sem hagyta el az ajkát.Teste megroggyant ahogy partnere tartotta mintha még mindig táncolnának.A közönség nem értette mi történt.A zene dübörgött ám lassan halkult el amikor Sofia teste a földre zuhant.Miguel pedig megdermedt felette.Remegve nézett körbe.Minden szem rászegeződött.Minden tekintet vádló volt.Ekkor elengedte Sofiát és futásnak eredt.Mindenkit bénultság járt át senki nem állította meg a menekülő férfit.Buenos Aires utcáin emberek nyüzsögtek mikor Miguel vakon menekült.
Aztán váratlanul egy kávézó ablakán keresztül meglátta Juant aki egy nagymellű szőke nő kezét fogta.Juan valamit a nő fülébe súgott amitől harsányan felnevetett.Egy világ dőlt össze Miguelben.Most ismerte fel, hogy Sofia nem csalta meg.A felismerés teljesen megsemmisítette.A felesleges féltékenység úgy járta át mint ahogy a vér áztatta nemrég a parkettet.Ostoba volt de most már késő volt változtatni.Ami történt az megtörtént.Magába roskadva vonult tovább az utcákon céltalanul.Végül besétált egy parkba aztán leült a padra és várt.Ő sem tudta,hogy mire.Hajnalban rendőrök igazoltatták hamar kiderült, hogy emberölés miatt körözik.A tárgyalása rövid volt a börtön hidege viszont végtelen.A cellája sarkában ült a falakat bámulta de fejében a tangó zenéje szólt.Néha felállt és táncolt mintha még Sofia vele lenne.Elképzelte ahogy Sofia mosolyog rá és éppen egy táncversenyen táncolnak.A karjaiban újra érezte Sofia testét.Az őrök kezdetben nevettek rajta de idővel ahogy figyelték rájöttek Miguel megőrült.Nem tudta elengedni a lányt.Táncolt amíg a lábai fel nem adták és össze nem esett a fáradtságtól.De mindig újra és újrakezdte.Végül az őrök nem bírták tovább nézni.Egy sötét éjjelen a városi elmegyógyintézet ápolói Miguelért jöttek.Az elmegyógyintézet zárt falai közé vitték.Ott a csendes fehér falak között tovább táncolt.Minden mozdulatával Sofiát hívta mintha egy nap újra egymásra találnának a táncparketten ahol nem létezik fájdalom csak az örök tánc.