Az ördög városa 3

3. fejezet

A 666-os út

7. rész


Winston Black házának irodájában ücsörgött. Valami emléket keresett feleségéről. Johnny Walker-es fémdobozában tartotta fényképeit, s abban próbált rábukkanni az esküvői fotójukra. Sikeresen meg is találta… ott látta maga előtt aráját hosszú fehér menyasszonyi ruhájában, fején a csipke fátyol egy földre szállt angyalra emlékeztette. A szobában ugyan félhomály volt, de Wins mégis látta a fényképen élete párjának boldogságát. Ott volt a szemében az a kis fény, ami mindent elárult. A férfi felfogta felesége halálát, de nem tudta elfogadni, vagy túltenni magát rajta. A gyilkosság óta ki sem lépett a házból, pedig már egy hete történt. Hatalmas bűntudat gyötörte, hiszen még a temetésére sem ment el. Nem tudott búcsút venni, és magának is be kellett vallania, hogy nem is akart. Nem tudta elengedni. Gondolataiban elmerült, de immár visszarázódva az igazság birodalmába, egy összehajtott papírt talált, íróasztala fiókjában, mikor kedvenc kubai szivarjáért nyúlt. Egy levél volt az …. felesége búcsúlevele.

„ Drága Winston,

Egy élet is kevés lenne arra, hogy elmondjam, mennyire szerettelek, de az utóbbi időben megváltoztál. Amióta elküldtek állásodból, az italba, és a szivarba menekültél és észre sem vetted, hogy a házasságunk romokban hever. Elkeseredésemben egy férfihoz fordultam, aki megadta mindazt, amit tőled már nem kaptam meg. Tudom gyávaság, hogy levélben tudatom veled mindezt. Próbáltam veled beszélni, de meg sem hallgattál, mikor a válást emlegettem neked. Élj boldogan továbbra is. Az ügyvédem elküldi neked a válási papírokat.

Vigyázz magadra! Ég veled,

Ölel Bess.”

A férfi alig akart hinni a szemének. Könnyein át újra és újra elolvasta a levelet. Ez az egész arcul csapása volt egész eddigi életének. Felkapta a papírt, zakója belső zsebébe csúsztatta, majd felpattant. Beült Daewoo-ja kormánya elé, majd elhajtott.




A bordó autó elkanyarodott Los Angeles határánál, majd rátért a 666-os főútra. Őrült sebességgel száguldott a kihalt országúton. Olyannak hatott, mintha egy vad üldözné. Egyszerre érzett szomorúságot, haragot, fájdalmat, és halálvágyat. Ez az igazság…be kellett látnia. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Meg akart halni.
Még mindig zokogott. Valahogy nem érezte jól magát… nem csak lelkileg tört össze. Ez valami más volt. Szúró fájdalmat érzett, nehezen lélegzett. Bal karjához kapott, és ordítani kezdett. Mi lehet ez ? Több gondolat átfutott az agyában, miközben félreállt az autóval. A motor zaja elhalkult. Talán Isten meghallotta a gondolatait, és elküldte érte a halál angyalát.
-Megváltás? De azért választhattak volna odafent kevésbé fájdalmas halált is mint egy szívroham.- gondolta. Szemei lassan lecsukódtak. Lelke meleg nyári szellőként suhant át a mennyország kapuján…



A pokol tornácán

8. rész

A Los Angeles-i Gimnáziumban megkezdődtek az érettségi vizsgák. Mindenki, akit egy kicsit is érdekelt, ideges volt, függetlenül attól, hogy az egész szünetet végigtanulta –e vagy bulizott, ivott egész idő alatt, és még azt is elfelejtette, ami a tanórákon ráragadt.
Wesley-nek komoly lelki problémákat okozott ez az egész. Hiszen a vizsgák miatt, még húgát, édesanyját, és apját sem tudta gyászolni. A szülei bármilyen helyzetben elvárták volna, hogy a tőle telhető legtöbbet nyújtsa, és ezzel tisztában volt. Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha minden másképp alakul. De ezt már sosem tudja meg. A lámpaláz miatt reggel óta már kétszer kiadott magából mindent, amit csak lehetett, de még most is émelygett….Elérkezett a pillanat. Hiszen ő az első napon, délutánra lett beosztva, amiért hálát adott mindenkinek, akinek csak lehetett. Nem bírt volna ki még egy napot. Bement a terembe, majd kihúzta az első tételt, angol irodalomból. Meglátta, és mosolyogva a helyére ment hogy kidolgozhassa. –Nem is rossz. Ez az egyik kedvenc tételem! Talán nem is kell félnem.- gondolta magában…

Az eredményhirdetésen, mint kiderült, senki nem bukott meg, kivéve azt akinek már az, írásbelije nem sikerült egy-egy tárgyból. Annak sajnos pár hónap múlva újra kell próbálkoznia. Wes megnyugodva tért haza, másnap este pedig készült a vizsgák utáni összejövetelre. Nem nagyon volt kedve ünnepelni, de annak mégis örült, hogy legyőzte félelmét, és apró akadályokon kívül megállta helyét az érettségin. Az érettségi buli este 10-kor kezdődött, melyen már rengetegen voltak 15 perccel kezdés előtt is. A hangulat emelkedett volt, és az örömmámorban úszó fiatalok olyannak hatottak, mintha mind egy szálig boldogsághormont vett volna be. Szinte repültek a tudattól, hogy vége az egész rémálomnak, nincs több vizsga, sem tanulás, sem félelem.




Éjfél is elmúlt már, mire Wesley és egy bulin megismert lány, Linda együtt távoztak. Nevetgélve, a vizsgaélményeiket mesélve egymásnak, elhaladtak egy hatalmas ház mellett, ahonnan sikoly rázta meg mindkettőjüket. Végigfutott a hátukon a hideg. A lány remegett, mint egy gyerek, aki eltévedt a hideg szellem lakta erdőben, és nem találja a kiutat. A földszinten világos volt, mintha égett volna valami. Wesley úgy érezte, cselekednie kell!
- Linda, te maradj itt, én bemegyek, megnézem mi történt.
- Megőrültél? Veszélyes lehet!
- Kérlek… Tudom, de muszáj. Ha ott benn valaki segítségre szorul és nem teszek semmit…olyan lenne mintha a rosszat támogatnám. Nem vagyok önző, segítenem kell!- mondta, majd berohant a házba. Ott találta a karmos szörnyeteget, aki kiirtotta az egész családját, a szerelmét, és meg nem született gyermekét is. És még kitudja hány másik ártatlan emberéletet. A Wendigo éppen a meggyilkolt lány szívébe harapott, mikor észrevette a fiút. Felpattant, majd Wesley-re támadt. Körülbelül két percig verekedhettek, Wes ott ütötte ahol csak tudta, ordított, a pokolba kívánta Olivert. Ekkor hatalmas fény terítette be a szobát. Egy pillanatra mindketten összerezzentek, és elengedték egymást.
Oliver volt barátnőjének, Angela-nak szelleme jelent meg előttük. Egész teste átlátszó volt, hangja sírós volt, remegett, nagyon távolinak tűnt.
- Kedvesem! Ne tedd ezt. Nem látod mit csinálsz?-a lány fekete haját, mintha a szél fújta volna fel újra és újra.
- Te? Hiszen te….
- Megöltél. Igen tudom. Hidd el sosem lettem volna hűtlen hozzád, ha tudom milyen szörnyeteg válik belőled. Abba kell hagynod az öldöklést!
- Nem!!! Mindenkinek bűnhődnie kell árulásáért.
- Kérlek. Én mindig szerettelek. Ne kelljen csalódnom benned.
- Hogy szerethettél, mikor bemásztál az első pasi ágyába, aki az utadba került?
- Mindenki követ el hibát. Mért nem tudtad megérteni? Nem törődtél velem. Hosszú ideje nem.
- Ez nem mentség. Most pedig menj el! Van itt valaki, aki arra vár, hogy megbüntessem! - ekkor a Wendigo emberré változott. - Lásd milyenné tettél te boszorkány! Minden csepp vér, amit kiontok, a te lelkeden szárad ! - Wesley elámult, mikor felismerte Olivert.
- Nem! Elég volt a gyilkolásból! - Ekkor a szellem eltűnt, és néhány másodperc múlva Oliver furcsát érzett. Egy lökés a földre kényszerítette. Angela szelleme a szörnyeteggé vált ifjúba költözött, Oliver-nek már nem volt hatalma. A lány irányította testét. A fiú felállt, és egyenesen a kandallóhoz ment. Belépett, egyetlen hang nélkül. A tűz perzselte bőrét, a lángok elviselhetetlen forrósága majdnem az őrületbe kergette. Lelke gonoszságának morzsái ott hevertek elégett maradványaiban. Ha nem is a pokolban, de legalább az emésztő tűz által hamuvá lett…