Az öngyújtó

Tél volt, már az első hó is leesett. Egy különös lány vágott keresztül a város központján, a hóviharral küzdve. Egyenes fekete haját összeborzolta a szél, ami így is a fél arcát eltakarta. Teljesen kipirult a hideg hópelyhektől, amelyek a szemébe csaptak. Köhögött már napok óta. Kicsit elmaszatolódott az erős fekete festék is eme érzékszerve körül, de nem foglalkozott vele. Leghőbb vágya volt hogy valami csapadékmentes helyre érjen... csak ne haza. Nem szeretett otthon lenni. Az édesanyja 6 éves korában meghalt, és az apjával élt, aki alkoholista volt. Így gondolom érthető mért is nem akart hazamenni.

Ahogy próbálta védeni magát a hó elől, és lehajtotta a fejét, észrevett valami fényes tárgyat a földön. Épphogy megcsillant a halvány napfényben, ami a sűrű hófelhők mögött pislákolt. Letérdelt, és turkálni kezdett a hóban. A kesztyűjét megszabadította az ujjaitól, ezért hamar átfagyott a keze. Hirtelen belemarkolt a hóba, és érezte a hűvös fém érintését a tenyerében. Lesöprögette róla a havat, majd-mivel nem látott semmit a hajától és a hótól sem-behúzódott egy közeli aluljáróba. Megrázta a fejét, és elővette a tárgyat. Jobban megvizsgálva egy ezüst öngyújtó alakja rajzolódott ki belőle. A lány ledobta a táskáját, majd ráült, hogy jobban meg tudja vizsgálni. Még működött. Jól esett egy kis meleg ezek után. Időközben leolvadt a maradék hó is az öngyújtóról. A tárgy felülete teli volt karcolgatva. A lány, ha nehezen is, de kivett belőle pár X-et, és fura jeleket. Fogalma sem volt róla hogy mi az. Viszont ezek az apró írások körbevettek egy idézetet. “Time goes by so fast, people go in and out of your life. You must never miss the opportunity to tell these people how much they mean to you. ”...

Mivel főleg németet tanult (de mellette angolt is) nem értette teljesen a szöveg jelentését. Ahogy megfordította a tárgyat, feltűnt neki még valami rajta. Legjobban egy rendszámra hasonlított... CTP-322... most örült nagyon hogy, ha kevés barátja is van, az egyik - nevezzük Petinek-hekker volt. Vagyis nagyon értett a gépekhez, a lány sokszor volt náluk suli után, amikor éppen nem dolgoznia kellett mennie. Úgy döntött megy, és felkéredzkedik hozzájuk. Szeretett Petiéknél lenni, normális családi körben érezte magát. Bár nem volt családtag. Petit is csak barátként szerette, de úgy nagyon.

Miután felmászott 3 emeletet, becsöngetett. Lent már fejből tudta a kódot, amivel be lehetett menni. A fiú egyedül volt otthon. Bevezette a lányt a lakásba, aki jólesően "viselte" a szoba melegét. Amíg bement a szobába, Peti összedobott 2 bögre forró csokit. A lány elmondta a problémáját, mit szeretne, mért is ment fel. A fiú levágódott a géphez, gondolkozott egy kicsit, majd pár percen belül már meg is találta, amit kerestek. A gép kidobott egy nevet, címmel együtt. Mivel a lánynak nem volt jobb dolga, úgy döntött elviszi a címre az öngyújtót, és mert tudta hol található a ház, útnak is indult. Peti nem tudott vele menni, de nem is igazán bánta, mert szeretett egyedül sétálni és a gondolataiba merülni. Ahogy kilépett a lépcsőházból, boldogan (ami nála elég ritka volt) vette észre, hogy elállt a hó, már csak a szél fújt. Célirányosan megindult az utca felé, amelyikben az öngyújtó gazdája lakott.

Hamar odaért. Egy elég nagy, kétemeletes ház bukkant a szeme elé. Kicsit félve ugyan, de becsöngetett. Várt egy darabig, már majdnem hazaindult, amikor meghallotta, hogy kattan a zár. Egy halványkék szempár hasított élesen a sajátjába. Egy darabig csak bámulták egymást. Hirtelen a fiú megrázta a fejét, és elindult a kapu felé. Ugyan olyan fekete haja volt, mint a lánynak, és jól láthatóan a stílusuk és megegyezett. Dávidé-a srácé-volt az öngyújtó. Nagyon hálás volt érte, mert ez már elég régóta megvan neki, és egy emlékhez fűződik. Bár nem vette észre hogy elhagyta. Kint elbeszélgettek egy darabig, de mindketten eléggé dideregtek, szóval bementek a házba. Lehuppantak szembe 1-1 fotelbe, és megint találkozott a tekintetük. Pirulva fordultak el egymástól. A lány rákerdezett, mit jelent az idézet az öngyújtón. A srác lehajtotta a fejét, gondolkodott egy kicsit, majd halkan megszólalt:
’Az idő gyorsan telik, az emberek ki-be lépkednek az életedből. Ne felejtsd el elmondani nekik mennyire fontosak számodra.’

Ekkor csönd telepedett a szobára. A két fiatal látszólag jól megértette egymást, és ha féltek is bevallani, teljesen egymásba habarodtak. Sok mindenben hasonlítottak. A lány szívesen maradt volna még de mennie kellett. Szomorúan búcsúztak el egymástól. Az idő közben egyre hidegebb lett, és havazni kezdett megint.

Másnap a lány ugyan azon az útvonalon ment. És ott volt. Megint. Az öngyújtó. Ugyan ott ahol tegnap. Rohanva megindult a ház felé, ahol a fiú is lakott. Ez így ment több héten át. A lány szívesen ment Danihoz, tudta hogy összetartoznak. De egy napon nem ment. A ház kapujában senki sem állt. A srác várt és várt. Úgy döntött megindul arra a helyre, ahol az öngyújtót hagyta. Megtalálta a kis fémtárgyat, valamivel be volt burkolva. Egy fehér lap volt. ... "Szűcs Viktória (1989-2006) Elhunyt tüdőgyulladásban... "