Felbátorodva érdeklődéseteken rögtön neki is ugrom a következő témának. Mivel pedig természettől lusta vagyok, most azzal a témával fogok foglalkozni, amely számomra a legkevesebb gondot szokta okozni: az igekötők használatával.
Itt jószerével egyetlen gond adódik: külön írjuk, vagy egybe?
A megoldás egyszerű, egybe akkor írjuk, méghozzá kötelezően, ha közvetlenül az ige előtt áll. Minden egyéb esetben külön kell írni.
Miért szívom a fogam a következő mondat olvasása közben: „Elkellett mennie.” Ha az illető igekötő nem az utána álló igével alkot szót, külön kell írni. Ebben a példában az „el” az „elmenni” szó része, nem ragasztható a „kellett” ragozott segédigéhez, mert semmi köze hozzá. A mondat értelme szempontjából sem mindegy, hogy el fogok utazni, vagy elfogok egy szökésben levő bűnözőt. Az első esetben elutazásról van szó jövő idejű segédige használatával, másodszor rendőri szakszövegben elfogásról beszélek.
Példákat hozhatnék még tucatjával, de újat már nem tudok mondani, így inkább abbahagyom, nem húzom tovább, mint Gemini a rétestésztát. (Ezt bóknak szántam főzőtudományod oltárára!) Ha valaki mégsem értené, szívesen válaszolok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Hozzászólások
Anita, senki nem akarja elolvasni az Én Írásomat, pedig Én írtam és nem fogom letagadni! Mi legyen? Anitát meg nem érdekli és nem áll velem szóba.
Nem győzöm magamat felpontozni! Segítség!
Anitát meg nem érdekli, hogy mások nem akarnak nekem az Én Írásomra nekem pontokat adni!
Csak én vagyok már Író, de olvasó nincs is? Mindenki megunta mások szemét irományait , csak enyémet nem akarja senki elolvasni?
Anita meg nem áll velem szóba, pedig én is szoktam magammal beszélgetni, ha utálom is a fejemet. Nem is vagyok csaló, Anita mégsem segít engem magamat nekem felpontozni!