Az Igazság Keze

I.
A három hold fényesen ragyogott a tiszta, kora őszi égbolton, mikor Marcus teherautójával áthaladt a kikötő kapuján. A bejáratot nem őrizték és a rozsdás kapuszárnyakat úgy benőte a folyondár, hogy becsukni sem lehetett volna őket. A szebb napokat látott Ókikötő hajdanán egy önálló, virágzó városka volt, melyet azonban a jelenkorra bekebelezett a metropolisszá duzzadó Wilburg. Idővel új, nagyobb, modernebb kikötőket építettek, ezzel pedig a környék elvesztette jelentőségét és a birodalmi főváros egyik nyomortelepévé züllött. Wilburgnak akadtak ennél rosszabb részei is, de a hely története valahogy mindig a saját sorsára emlékeztette Marcust. A kikötőben folyó kétes üzletek a korrupt helyi rendőrség orra előtt zajlottak, akik lényegében Ókikötő legerősebb bandájának számítottak. A férfi nem tudta, hogy elméletileg melyik nemesi ház felügyeli ezt a helyet, de gyanította, hogy a kenőpénzekből ők is megkapják a részüket.
 
Marcus úticélja egy, a főváros határán kívül található üzem volt, ahova a helyiek által csak Csíkosként emlegetett Konvam Thaall utasításainak megfelelően el kellett juttatnia rakományát. Két méter feletti testmagasságával nehézkesen tudta magát kisebb autókba bepréselni, ezért munkaadója előzékenyen mindig megfelelően nagy járművek vezetésével bízta meg, ám ezeknek gyakran méretük volt az egyetlen előnyös tulajdonságuk. Ezúttal is egy roncstelepről kimentett csotrogányt bíztak rá, aminek láttán még abban sem volt biztos, hogy egyáltalán el tudja vele hagyni a kikötői raktárépületet, ahol még jóval érkezése előtt megpakolták áruval. Az autó karosszériáját számos rozsdafolt borította és se az utasfülke, se a raktér ajtajának zárjai nem működtek. Tapasztalatból tudta, hogy számíthat ilyesmire, ezért a magával hozott gyorskötözőkkel indulás előtt rögzítette az ajtókat és rakott belőlük a leszakadáshoz közel álló bal oldali tükörre is. Az ütött kopott, fehér teherautó nélkülözött bármi fajta vállalati logót vagy nemesi címert és a menetlevele alapján méretéhez képest meglepően kevés ananász konzervet szállított. 

A jármű rozoga karosszériája ellenére egész jól működő motorral rendelkezett így Markus gyorsan áthaladt a lakott övezeteken, de az elhagyatott iparvidéken komoly lassításra kényszerült, mert az itt található méretes kátyúkat a kivilágítatlan úton kész életveszély volt kerülgetni. Ekkor hallotta meg az autó hátuljából érkező zajokat. Úgy tűnt, mintha valami ütemesen a falnak csapódna és a férfi rögtön megbánta, hogy indulás előtt nem nézett be a raktérbe ellenőrizni a szállítmány rögzítését. A kikötői raktárak dolgozóit még véletlenül sem a precizitásukról és lelkiismeretes munkájukról ismerték, de addig azért minden általuk bepakolt szállítmány a helyén maradt utazás közben. 

Az ókikötői ipartelep veszélyes környéknek számított, különösen éjszaka, de csak ezen az útvonalon szállíthatta le időre az árut. Itt azonban semmi esetre sem szerette volna autóját megállítani az út közepén, ahol minden arra tévedő rosszéletű láthatja, lehúzódott tehát egy elhagyatott üzemcsarnok kőfallal körbevett és fákkal benőtt udvarára. Miután meggyőződött róla, hogy az épületben nem támadt mozgás, Marcus táskájával a kezében kiszállt megnézni a korábban hallott, addigra azonban abbamaradt zaj forrását.

Késével elmetszette a jármű végén található raktérajtóra tett gyorskötözőket és az odabent támadt gyanús neszezést hallva azonnal hátraugrott. Ez bölcs elővigyázatosságnak bizonyult. Mindkét ajtószárny nagy erővel kicsapódott, átszelve a levegőt ott, ahol az előbb még Marcus állt, majd a sötétből egy nyúlánk alak ugrott ki és fürgén megpróbált az autó oldala mentén eliszkolni. Mivel számított valami ilyesmire, a férfi késlekedés nélkül az árny után vetette magát és méretéhez képest meglepő gyorsaságát, valamint hosszú lábait kihasználva sikerült jobb kezével elkapnia a menekülő hátizsákját. Hátra akarta rántani a nőnek tűnő maszkos alakot, de az még időben félig visszafordult és a férfi inkább csak hallotta, mint látta a jobb kezében kinyíló pillangókést. Évtizedek alatt polírozott, bár az utóbbi időben megkopott harci reflexeinek köszönhetően elhúzódott a penge útjából, így az nem a törzsébe fúródott, csak barna pulóverét szaggatta meg. Ezzel egy időben Marcus lábsöpréssel próbálkozott, ami elől a nő akrobatikus ügyességgel eltáncolt, de sikerült megzavarni annyira a következő szúrását, hogy a férfi elkaphassa fegyvertartó kezének csukóját. A nagy, erős marok egyetlen szorítása elég volt a lefegyverzéshez, viszont mikor a táskát elengedve Marcus át akarta kulcsolni jobb karját a nő nyakán, az rögtön kihasználta a lehetőséget és szélsebesen előre lendült. Megpróbált csuklója elforgatásával kiszabadulni, viszont mikor ez nem járt sikerrel, teljesen szembe pördült ellenfelével és ball lábbal támadott. A férfinek lábszárral kellett védenie az ágyéka ellen indított rúgást, de még ezzel volt elfoglalva, a nő ökle lesújtott az őt visszatartó karra.    

A gondosan elhelyezett találattól Marcus keze elzsibbadt és alig tudta fenntartani a szorítást, ezért maga felé rántotta a maszkos alakot, hogy végre rendes fogást találjon rajta. A harcművészetben jártas nő mindent elkövetett, hogy tartani tudja a távolságot és előre irányuló rúgások sorozatával egyszerre vágott vissza és lökte el magát izomtömegben messze felette álló ellenfelétől. Marcusnak mégis sikerült magához húzni, de folyamatos védekezése ellenére a férfi csak bekapott egy ágyékon térdelést. A nő lábaiban tekintélyes erő lakozott és a kényes pontot ért találat még a fájdalomhoz szokott férfit is érzékenyen érintette. Ahogy nagy nyögés kíséretében előre görnyed, arca lejjebb került és az első ballegyenes már csattan is rajta. Kimozdult az ökölcsapás elől, így az nem állcsúcsát, hanem orrát találta telibe, amiből szivárogni kezdett a vér és betört volna, ha még megvan benne a csont. A rúgássorozat folytatódott és a nő ökle is újra lesújtott, Marcus viszont ezúttal felkészülten várta. Megragadta ellenfele szabad kezét és óriás termetét, valamint nyers erejét kihasználva felemelte a földről. Komoly fájdalmat okozva a nő még ekkor is rúgta, ahol érte, de a talajvesztés élményére egyáltalán nem számított.

-    Mi a fasz….?!  - csattant fel első alkalommal döbbent és dühös hangja.

A férfi válasz helyett markával átfogott ellenfele mindkét alkarjára és fél kézzel továbbra is a levegőben tartva, hassal előre a közeli ajtószárnynak nyomta. A zsebéből kihalászott gyorskötözővel egy vastag rakományrögzítő fülhöz erősítette fogja csuklóit, aki égnek emelt kezekkel simult a teherautó ajtajának. A nő csak lábújhegyen állva érte el a talajt, ennek ellenére vadul vergődve próbálta eltépni a műanyagzsineget, pár másodperc után azonban abbahagyta a fémes csattogással járó ficánkolást. Ő is ismerte az elhagyott ipartelep veszélyeit, amiket kiszolgáltatott helyzetében nem akart magához csalogatni, így kísérteties csönd telepedhetett a környékre.  

II.
Noha az összecsapás során szerzett komoly zúzódásoktól egész teste sajgott és percekig zsebkendővel kellett törölgetnie az orrából csörgedező vért, Marcus harctéri gyakorlatának köszönhetően ki tudta zárni a fájdalmat elméjéből, hogy teljes figyelmét a következő feladatok köthessék le. Először megbizonyosodott róla, hogy nem keltették fel a környéken szép számban előforduló drogosok és csavargók figyelmét, majd következhetett a raktér tüzetes átvizsgálása. Azért, hogy ennek során potyautasa szem előtt maradjon, behajtotta vele együtt az ajtószárnyakat és a nő még korlátozott mozgási lehetőségei mellett is egészen kecses ugrással, nyikkanás nélkül szökkent fel a plató végébe. A fogoly tejes fejét fekete motoros maszk takarta, egy ovális rést leszámítva, amin át élénken figyelt a válla fölött hátrafelé. Arcából csak világos színű szemöldöke és nagy, zöld szemei látszottak ki. Rendesen felállni nem bírt, mert ahhoz a kezei túl alacsonyan voltak az ajtószárnyhoz rögzítve, így a plató végében guggolt és hallgatásba burkolódzott. 

Táskájából elővett zseblámpával világítva és bozontos barna bajusza alatt mérgesen morogva Marcus bejárta a rakteret. Komolyan bosszantotta a dolog, mert ilyesmit szándékosan nem tett egyik korábbi fuvarja esetében sem. Csíkos szállítmányainak pontos mibenlétéről egyáltalán nem akart tudni. Az autó tágas rakterének nagy része kihasználatlanul állt, a szállítmányt tartalmazó kartondobozokat a vezetőfülke felőli falhoz halmozták fel. Ahogy a lámpa fénye rájuk esett, láthatóvá vált, hogy mindegyik oldalát felvágták és a legtöbb valóban alumínium ananászkonzerves dobozokat tartalmazott, háromban viszont nylonba tekert escoderoi szivaros fadobozok rejtőztek. Két kartondobozt teljesen megtöltöttek a szivarok, de az egyikből jócskán hiányzott. Ez a dohányáru a sziget lázadását követő kereskedelmi tilalom óta csempészárunak számított és pont az ilyesfajta, kimondottan értékes és illegális rakománnyal kapcsolatban akart volna Marcus boldog tudatlanságban maradni. A napnál világosabban látta azonban, hogy az itt történtekért Csíkos magyarázatot és felelősöket fog követelni, visszament tehát az elsődleges gyanúsítotthoz, akit alaposabban eddig még nem vett szemügyre. Azt már az autó mellett lezajlott összecsapásuk alkalmával felmérte, hogy kéretlen útitársa fiatal, atletikus testalkatú és nagyjából 175-180 cm magas. Kikérdezés során a fogoly arcát is látni kellett, ezért feje búbjánál megragadta a maszkját és lerántotta róla. 

A zseblámpa éles fényében húszas évei közepén járó lány hunyorgott Marcusra, akinek tarkójánál lófarokban összefogott, hátközépig érő, egyenes szálú haját a maszk rendesen összekócolta. Néhány szeplőnek otthont adó arcán semmilyen sminket nem viselt, éles arcéleit és hegyes állát pedig még jobban kiemelte dühös, feszült arckifejezése, ahogy a férfi szemébe nézett. Ékszer gyanánt mindkét fülében apró, ezüstösen csillogó, bedugós fülbevalókat hordott, melyekre fogait szemből kivillantó macskafejet gravíroztak. Ruházata fekete bőrből készült, kihajtható nyakú motoros dzsekiből, ugyanilyen színű farmernadrágból és magas szárú fekete-fehér sportcipőből állt. 

III.
Marcusnak több információra volt szüksége ahhoz, hogy eldöntse, mit is tud kezdeni a helyzettel, ehhez pedig a korábbi életében tanultakat hívta segítségül. Először a közepes méretű, látványosan teletömött hátizsák vonta magára a figyelmét, mely még mindig a fiatal nő vállán lógott. Pántjainak csatjaival gyorsan és rongálás mentesen el tudta távolítani a zsákot addigi helyéről és letette a földre, hogy belenézzen. Ahogy arra számított is, tartalmának nagyját escoderoi szivarosdobozok tették ki. Ezen kívül talált még négy nagy szövetszatyrot, összesen 7 mobiltelefont, 3 drágának tűnő karórát, 4 bankkártyát különböző nevekre kiállítva valamit több mint 500 birodalmi dollár készpénzt. Még a zsákra rögzített lopásgátló címke is előkerült.

-    Hogy hívnak? – kezdeményezett beszélgetést pakolás közben a férfi.
-    Kapd be! - jött a gyors és határozott válasz. 

A kissé érdes, mély tónusú hangból csupán ingerültség sugárzott, a félelem hiánya pedig határozottan megütötte Marcus fülét. Miközben a zsákban talált tárgyakat a padlóra helyezte és külön válogatta közülük a szivarokat, teljes komolysággal visszakérdezett:  

-    Érdekes. Hogy szólíthatlak? Kapd-nak, vagy Be-nek? 

A tolvajlány szóra sem méltatta, csak megkötözött kezeivel duplán bemutatott és feszülten figyelt.

-    Ezeket honnan loptad? - bökött Marcus a nem dohányterméket tartalmazó halomra, mire beszélgetőtársa megmozgatta kicsit a kezeit, hogy felemelt mutatóujjaira irányítsa a figyelmet.  

Szófukarsága ellenére a fogoly arcára látványosan kiültek az érzelmei és egyáltalán nem tűnt a megtévesztés mesterének. Mimikája sokat segített a vallatásban gyakorlott Marcusnak abban, hogy a szükséges mértékig szavak nélkül is kiismerje. A férfi már majdnem félretette a táskát, mikor feltűnt neki, hogy a legelső, kicsi cipzáras zsebben is lapul egy fekete telefon. Mikor kivette, a lány tekintete azonnal elárulta, hogy megütötte a főnyereményt.

-    Hagy azt békén! - kiáltotta, de Marcus pillanatok alatt megfejtette a képernyőzár egyszerű mintáját.

A fiatal nő idegesen fészkelődött és még a korábbinál is ellenségesebb képet vágott, miközben telefonja értékes információkat árult el róla. A férfit első sorban az érdekelte, hogy számíthat e újabb támadókra, de rutinból át is vizsgálta a készüléket. Gyorsan kiderült, hogy potyautasát Tia Volárdnak hívják és az Acélmacskák tagja. A négy lányból álló motoros tolvajcsapat új bandának számított és bár a neki járó „adót” rendesen megfizették, mégis egyre jobban kihúzták a gyufát Csíkosnál. Marcus értelsülései szerint Wilburg gazdagabb vidékeire indított portyáikkal feltűnést keltettek a városi elit köreiben, amit Ókikötő alvilági ura egyre kevésbé nézett jó szemmel. 

A telefonból kinyerhető információk felületes átnézése nem utalt a birodalom ismert ellenségeivel fenntartott kapcsolatra, más sötét üzelmekre azonban egyértelmű bizonyítékul szolgáltak. Az Acélmacskák jókedélyű és szenvedélyes társaságnak tűntek, akik két kézzel habzsolták az élet örömeit. Közösségi oldalaik tele voltak bulikon és becsületsüllyesztő szórakozóhelyeken készült fotókkal, ahol a testi örömök minden fajtájának hódoltak. A készülék kifejezetten pornográf képeket nem tartalmazott, olyanokat viszont bőven, melyek alapján Marcusnak semmi kétsége sem maradt a felől, hogy Tia és társai igen rendszeresen esnek a bujaság bűnébe. Ezeken kívül több fotó is előkerült, ahol a lányok nyilvánvalóan lopásból vagy rablásból származó nagyértékű zsákmánnyal pózoltak.

Az Acélmacskák tagjait sokat lehetett látni más-más színre festett sportmotorjaikkal együtt és Tiát a letöltött dokumentumok alapján a gépek műszaki háttere is nagyon érdekelte. Több kép készült róla, ahogy munkaruhában szereli a banda járműveit, az egyiken pedig tetőtől talpig olajfoltosan vigyorgott egy szétszedett motor alkatrészei között. A testedzés szintén fontos szerepet töltött be életében és a legutolsó megosztott videóján épp intenzíven bokszzsákot rugdosott és ütött egy másik acélmacskával.  Valamilyen módon minden második felvételen előkerült zöld-fekete festésű sportmotorja, aminek nyergében ülve sugárzóan boldognak látszott. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy a telefonban fesztelenül és csibészesen mosolygó, életvidám lány, valamint az ajtóhoz kötözve kuporgó, ideges tolvaj ugyanaz a személy. A képernyőzáron kívül más titkosításnak nyoma sem volt a fiatal nő mobiljában, így a kommunikációját is könnyen nyomon lehetett követni. Utoljára kora délelőtt váltott szöveges üzenetet két acélmacskával, akikkel egy esti bulit egyeztettek le, azóta pedig senkivel sem lépett kapcsolatba.     

-    Szakadj le a telómról te pofátlan pöcs! – fakadt ki végül a heves vérmérsékletű lány, aki egyszer csak képtelen volt tovább tűrni a magánéletében kutakodást. 
-    Ez Tia Volárd telefonja, nem a tiéd. - mondta a férfi, miközben befejezte az adatgyűjtést és pulóverének mellzsebébe tette a készüléket. - Ha jól emlékszem más a neved.
-    Elegem van a szar poénjaidból Csíkosmedve! Az a telefon az enyém és ami benne van, ahhoz neked kurvára semmi közöd! Most pedig nyögd már végre ki, hogy mit akarsz!?
      
A kérdés jogos volt, Marcus azonban még mindig nem tudta, mitévő is legyen. Az ismerős, de egyben merőben idegen szituáció emlékek és érzések tömegét idézte fel benne, melyek felett nehezére esett uralkodni és tiszta fejjel dönteni. Mindent elkövetett, hogy a leghelyesebben járjon el, ezért a szívében tomboló viharban élettapasztalatát és hitét hívta segítségül.

IV.
Néhány hónappal korábbi elbocsátásáig Marcus a Tündöklő Fény Inkvizítorainak Rendjéhez tartozott, melyet az első látnokcsászár alapított az egyház és a birodalom létrehozásával egyidőben. A rend azt a feladatot kapta, hogy a Tündöklő Fény Egyházának törvényei alapján üldözze, elítélje és megbüntesse a bűnösöket, tekintélye pedig évszázadokig megkérdőjelezhetetlen és abszolút volt. A morális tisztaság és a császár békéjének fenntartásáért folytatott örök harcban rendkívül fontos szerep jutott azoknak a rendtagoknak, akik Marcushoz hasonlóan az inkvizítorbillog befogadásának ritka képességével születtek. 

A bőr alá égetett varázsjel magába szívta a viselője által okozott testi fájdalmat, aki ennek felhasználásával képessé vált mágikus hatások létrehozására. Kevés kivételtől eltekintve a billog csak a viselőjétől eltérő születési nemhez tartozók fájdalmából tudott erőt nyerni, így Marcust első sorban nőnemű bűnösök ellen képezték ki. Mivel még fiatalon fogadalmat tett, hogy az inkvizíció rendelkezésére álló büntetési típusok közül csak a fenekelést fogja használni, rendtársai egy része sokáig úgy gondolta, hogy elpazarolja isteni adományát. A kétkedő hangok azonban idővel elhaltak és több mint három évtizedes pályafutásának csúcsán Marcust a wilburgi rendház egyik leginkább nagyra becsült inkvizítoraként tartották számon, kiérdemelve az Igazság Keze nevet. A Tündöklő Fény Birodalmának ellenségei és a hit szabályait megszegő bűnösök megtanulták félni őt, senki nem gondolta már, hogy végletekig tökéletesített módszerei méltatlanok lennének a rendhez. 

Fénykorához képest Marcus születésének idejére az inkvizíció sokat veszített befolyásából és a korábban mindenre kiterjedően használt egyházi törvényeket az élet legtöbb területén lehetetlenül megengedő, dekadens világi szabályok váltották fel. A továbbra is egyházi regulák szerinti működő inkvizíció szinte eltűnt az emberek mindennapi életéből és feladata a birodalomra leselkedő mágikus természetű veszélyek felkutatása, valamint elhárítása lett, maradtak azonban császári rendeletekből eredő speciális jogaik. Az egyik ilyen jog alapján a billogok bevetés előtti feltöltése, valamint kiképzés céljából a börtönök köztörvényes bűnözőit is megbüntethették bűneikért, amennyiben ezt maradandó sérülés okozása nélkül teszik. A fenekelés kiválóan megfelelt ennek a kritériumnak, ezért a főváros környéki női börtönök elítéltjei előbb utóbb hallottak az Igazság Kezéről, még ha személyesen csak kevesen találkoztak is vele. A hit tanításai szerint egy inkvizítor által végrehajtott büntetéssel a lélek megtisztult bűneinek, a büntetés mértékével arányos részétől, ebben azonban vérlázító módon a birodalom lakói közül egyre kevesebben hittek. A fegyencek sem fogadták örömmel a számukra biztosított lelki megtisztulást és bár a fegyőrök kimondottan a problémás magatartású rabokat adták át az Igazság Kezének, ezek a kemény bűnözők rend szerint rettegve tekintettek rá. Olyan is előfordult, hogy a büntetésre kijelölt egyszerűen elájult a félelemtől, mikor meglátta az inkvizíció vörös páncélját és tükröződő rostélyú sisakját viselő hatalmas alakot. 

Így tehát Marcusnak számtalanszor akadt dolga bűnösökkel és foglyokkal, de addig még sosem voltak kétségei a tekintetben, hogy mit is kell velük tenni. A vallási törvények, a rend belső normái és a hierarchiában magasabban állók minden kérdésben egyértelmű iránymutatást adtak az inkvizítoroknak, nagyon idegen érzés volt számára a jól ismert szabályok kereteken túli, saját döntéseket hozni. Az előtte álló kérdés pedig különösen kreatív megoldást kívánt. 

-    Mit bambulsz így? Süket vagy melák? Haló! Medve! Mondjad már, hogy mi a faszt akarsz tőlem!? - szólalt meg rövid várakozás után ismét bosszúsan Tia. A lány arcátlan viselkedése nyilván abból eredt, hogy nem tudhatta, kivel is áll szemben, de attól még eléggé szokatlannak érződött. - Ha arra vársz, hogy széttegyem a lábam, akkor rábasztál! Próbálkozz csak és leharapom a tököd meg kinyomom a szemed! Érted, öreg!?
-    Csíkosmedve néven ismersz, tehát tudod, hogy kinek dolgozom. Azzal is bizonyára tisztában vagy, hogy mit tesz a megbízóm azokkal, akik ártanak az üzletének. - vágott bele Marcus, akinek fejében összeállt a helyzet megoldásának legideálisabbnak tűnő módja.  - Alkut ajánlok: nem kell személyesen megtapasztalnod, hogy Konvam Thaall miről kapta a becenevét, amennyiben elmondod honnan szereztél tudomást erről a szállítmányról.  
-    Baromság! - szólt közbe a lány.  - Bármit is mondok, ha elengedsz Csíkos a te bőrödön fogja megjáratni a hámozókését!
-    Éppen ezért van még egy feltételem. - vette vissza a szót határozottan Marcus.  - Nem arról van szó, hogy retorzió nélkül foglak elengedni. Kaptál már az egyházi törvények alapján kiszabott fenekelés büntetést?
-    Nem. - válaszolt néhány másodperc döbbent csend után Tia, akit komolyan meglepett a kérdés. - De hallottam, hogy a kóterben néha van ilyesmi és nagyon szar dolog. Minek jössz ezzel?
-    Csak felmértem a témával kapcsolatos előzetes ismereteidet. Tehát, ha valóban őszintén elmondod, hogy kerültél ide, valamint önként és együttműködő módon aláveted magad 15 perc lágy fenekelésnek, akkor Mr. Thaall előtt vállalom, hogy elégtételt vettem rajtad a nevében. Mivel tudatlan vagy, elmondom, hogy ez a hit törvénykönyvének megfelelő büntetés abban az esetben, ha valakit első alkalommal lopáson értek és aktívan bűnbánatot tanúsít. Ezen büntetési tétel esetében a nadrágod végig rajtad maradhat és nem is leszel lefogva. A börtönökben jellemzően sokkal komolyabb fenekeléseket hajtanak végre. A büntetés együttműködő elfogadásába az is beletartozik, hogy lemondasz minden nálad talált lopott holmiról, ezeket visszajuttatom a tulajdonosaiknak. Amennyiben vállalod és betartod ezt az esküvel megpecsételt megállapodást, akkor nem adlak át Mr. Thaallnak. Megegyeztünk? 

Tia mindkét szemöldöke magasra szökött és hitetlenkedő arccal meredt Marcusra.

-    Tehát az a szitu, hogy vagy átadsz annak az eszelősnek hámozásra, vagy beszélek és elveszed a szajrémat aztán elpaskolod a fenekemet? Totál komolyan azt hiszed, hogy Csíkos nem nyír ki, ha ezzel elé állsz? 
-    Ha átadlak keskeny csíkonként nyúzzák majd le rólad a bőrt. Talán megnyomorítva életben hagynak elrettentő példának, de valószínűbb, hogy lassan és kínok között meghalsz. Nem szívesen vállalnék részt a halálodban, de ehhez megfelelő alternatívát kell találnom. Ha Mr. Thaall a vallomásodat hasznosnak ítéli a szállítmányai biztonságának növelése szempontjából és beszámolok róla, hogy a hit szabályai szerinti büntetésben részesítettelek, akkor talán az én szerepemmel elégedett lesz. Amennyiben elfogadod és betartod az előbb említett feltételeket, ezt megfelelő alternatív megoldásnak minősítem, vállalva a részemről felmerülő kockázatot. Szinte biztos, hogy Mr. Thaall le akar majd vadászni, ez ellen nem tehetek semmit. Azt viszont megígérem, hogy együttműködés esetén elengedlek és így esélyed lesz elmenekülni.
 
Miután továbbra is döbbent tekintettel végig hallgatta Marcust, a lány rövid időre elgondolkodott, majd a remény szikrájával a szemében megkérdezte:

-    Na de most komolyan, ez nem csak valami beteg szopatás, igaz? Tényleg elengedsz, ha nem kamuzok? 
-    És elfogadod a büntetést, annak minden elemével. 
-    Ja igen a paskolást, hogyne. - forgatta a szemét Tia.
-    És a lopott holmi átadását. De figyelmeztetlek, - emelte fel jobb mutatóújját Marcus - a lágy fenekelés is fájdalommal jár, ez nem valami perverz szexuális játék. Az alapján viszont, hogy meg sem nyikkantál, mikor kicsavartam a kezedből a kést, te csak néhány napig tartó kellemetlenségként fogod megélni. 
-    Ja, nem perverz. Véletlenül sem hangzik annak. - jegyezte meg a lány, miközben szúrósan farkaszemet nézett Marcussal. - Elfogadom az alkudat. Kurvára nincs kedvem találkozni Csíkossal. 
-    Akkor, - jelentette be formális hangos Marcus - most a Tündöklő Fény előtt mindketten esküvel szentesítjük az egymásnak tett ígéretünket!

Bár engedelmesen Marcus után mondta az egyezség rá eső részének eskübe foglalt szövegét, Tia gépiesen kiejtett szavaiban az őszinte elfogadás nyomát sem lehetett felfedezni. Még a lány nem csinált titkot belőle, hogy számára csak kényszer és üres formaság az egész, Marcusnak minden eskü szentnek számított. Fel is hívta rá Tia figyelmét, hogy az esküszegés szörnyű bűn, melynek elkövetését az egyházi törvények nagyon súlyosan büntetik. 

-    Nyugi van már, nem parázz! - reagált bosszúsan Marcus figyelmeztetésére a lány. -Mondtam, hogy benne vagyok. De mielőtt beszélek engedj már el! Rohadt kényelmetlen így görnyedni, teljesen beállt mindenem!

Marcus kezdettől fogva nem bízott a fiatal nőben, meggyőződésmentesen előadott esküje pedig csak rontott a helyzeten, ezért szigorú hangon válaszolt a felvetésre.   

-    Ha úgy látom, hogy valóban igaz a történeted, akkor eloldozlak. Nem előbb és nem később.  
-    Jó. - vette tudomásul Tia különösebb meglepetés nélkül, de fintorogva a visszautasítást. - Szóval pár órája bent piáltam a Hatkarúba és a pultnál pont mellettem dumált három csaprészeg melós. Az egyik elővett egy doboz fasza escoderoit és azt mesélte a haverjainak, hogy Csíkos kocsijának megpakolása közben találta. Simán csak kiesett egy nagy ananászkonzerves kartondobozból, mikor véletlenül leejtette a földre. Azt is mondta, hogy a dobozok között azon kívül is volt még néhány gyanúsan könnyű, de nem mert jobban turkálni, mert a góréd gorillái ott hesszeltek a környékén. Hallottam melyik raktárban pakolták az autót és hogy éjfélkor fogják elvinni. Addig még volt egy csomó idő és gondoltam megnézem, nekem is kipottyan e valami. A hely és a kocsi gyorsan meglett, a gorillák meg bent piálak a raktárossal, úgyhogy simán megtaláltam a gyűrött dobozt. Aztán hallottam, hogy ott vagy. Baz’meg, ahhoz képest, hogy mekkorára nőttél kibaszottul halkan tudsz menni! Csak akkor vettelek észre, mikor már az ajtónál álltál és totál beszartam. Olyan kevés cucc van ebben a kurva kocsiban, hogy még elbújni se tudtam rendesen, de simán bezártad az ajtót és indultál. Minek jöttél vagy egy órával korábban? Mikor már mentünk, eszembe jutott, hogy végül is nincs nagy gáz. Tudjuk, hogy Csíkos autói a szar ipari úton közlekednek, van időm szétnézni, aztán mikor lassítasz, majd kinyitom az ajtót és ugrok. De hogy nem a kulccsal zárod be, hanem kívülről bekötöződ arra kibaszottul nem gondoltam! Minek zörögtél akkor a zárral? Rendesen becsukódott az ajtó, mér szarakodtál vele egyáltalán?
-    Nem tudom honnan jött ez az éjféli időpont, én pontosan indultam. A rakteret meg azért zárom be, lehetőleg a rendes zárjával, hogy ha valahol meg kell állnom, véletlenül se nyissa ki senki és vegyen ki valamit. Úgy hallottam errefelé szoktak ilyeneket csinálni az emberek.
-    Aha. Na, azért átnéztem a többi dobozt is, de csak még több szivar meg konzervek figyeltek bennük. Szatyrokkal nem akartam ugrálni, úgyhogy megtömtem a táskát és próbáltam kinyitni a zárat. Ami nem sikerült, mert hát ugye nem is volt zárva. Rögtön levágtam, hogy mi a helyzet, úgyhogy először egy csomó ideig halkan próbáltam kinyitni ezt a kurva ajtót, aztán mikor már a kátyúknál voltunk bepörögtem és nekiálltam vállal nekiugrálni meg lábbal rugdosni. Gondolom ezt hallottad meg. Azt is meséljem el mikor tökön rúgtalak és bevertem az orrod? 

A történet jól illeszkedett Ókikötő mindennapi valóságához és a lány őszintének tűnt, miközben előadta, ezért Marcus elfogadta igaznak. 

-    Szóval „tudjátok”, hogy Mr. Thaall autói rend szerint az ipari úton járnak. Ki az a mi? Az Acélmacskák? És miért figyeltétek a szállítmányokat? Terveztetek támadást egy ideje?

A visszakérdezés kissé megzavarta és bosszantotta Tiát.

-    Hát, a csajokkal sok mindennel foglalkozunk. - kezdet kitérő válasszal a lány, de Marcus rosszalló tekintetének hatására kifakadt. - Jó, igen hallottuk, hogy mostanában ezekkel a menő szivarokkal seftel, amiket a régi kikötőn keresztül hoz, csak azt nem tudtuk, hogy mikor és pontosan melyik fuvarokkal mennek. Gondoltuk nem igazság, hogy csak neki legyen ilyen cucca, minket meg kihagy belőle! 
-    Tehát az Acélmacskák valóban el akarták lopni legalább az egyik szállítmányt. Te azonban végül egyedül cselekedtél, mikor alkalmad nyílt rá. Miért? Önző módon meg akartad tartani magadnak az egészet, igaz? Nem hiszem, hogy a többiek örülni fognak ennek. Megpróbáltad kihagyni őket a közösen előkészített akcióból, de csak azt érted el, hogy az egész csapatra rászabadítottad Mr. Thaall haragját.    
-    Ne papolj itt nekem! A többieknek is vannak saját balhéi! És különben is, kurvára semmi közöd hozzá! - vágott vissza ingerülten Tia, de ahogy eközben félrekapta a fejét, elvörösödő arcán látszott, hogy őszinte megbánást érez a dologgal kapcsolatban. 

Úgy tűnt, hogy csak most tudatosult benne igazán, mekkora bajba is keverte barátait. Marcus mindig különösnek találta a hűség nemes érzésének bűntársak iránti kifacsart és szentségtelen megnyilvánulását, főleg akkor, ha ilyen megkésett volt, mint ebben az esetben.  

-    Nem, valóban nincs közöm az egymás közti kapcsolataitokhoz. - jegyezte meg szárazon a férfi. - Csak teljesen biztos akartam lenni benne, hogy nem kell számítanom a társaid megjelenésére.   

Tia tekintete komorabb lett, mint bármikor.

-    Vannak még ilyen fasza kéréseid, vagy elégedett vagy?
-    Elégedett, úgyhogy most kioldozom a kezed, de tudd, hogy nem bízom benned. Amint felálltál ideadod a dzsekidet és megmotozlak. Aztán a raktér végében megvárod még a kabátodat is alaposan átnézem.
-    Erről nem volt szó! - csattant fel a lány.
-    Miért, mit gondoltál? - igyekezett nyugodtan beszélni, de Tia kirohanásai egyre inkább bosszantották Marcust. - A ruhádban is lehetnek lopott dolgok, amiket át kell adnod. Azok után pedig, hogy megpróbáltál leszúrni, szerinted nem bizonyosodok meg róla, hogy nincs e nálad fegyver? Örülhetsz, hogy sietek és motiválni akartalak az őszinte beszédre, mert a súlyos testi sértés kísérletéért kiszabható büntetés sokkal komolyabb, mint amiben megállapodtunk.

Temperamentuma ismét elfeledtette Tiával, hogy élete egy hajszálon függ és élesen visszavágott a férfinak.

-    Cseszd meg! Csíkos embere vagy és elkaptál! Mit kellet volna csinálnom? De persze, jól van, tapizz is le! Rajta! Előre szólok: van egy kurva félelmetes fémtárgy a jobb nadrágzsebemben, be ne fossál tőle! És nincs a ruhámban szajré. Minden az enyém volt már reggel is!
-    Akkor most elvágom a gyorskötözőt. - jelentette be a férfi miközben a táskájában tartott szikéért nyúlt. - Semmi hirtelen mozdulat!

Az egyházi törvények szerint Marcus egyszerű hívőként nem nyomozhatott a bűnösök után és csak olyan bűnért büntethetett meg valakit, aminek maga is egyértelműen szemtanúja volt. Tia tettei közül azért is választotta a lopást, mert alapvetően megértette a lány érvelését, hogy összecsapásuk alatt önvédelemből cselekedett, de ezt nem akarta bevallani neki. Amiatt, hogy az Igazság Kezében egyáltalán felmerült egy bűnös indokainak megértése elképzelhetetlenül szégyellte magát.  

V.
Dühös és feszült pillantásai ellenére Tia nem próbálkozott semmivel és rosszalló tekintettel ugyan, de átadta dzsekijét. Alatta kényelmesen szellős, fekete színű, rövid ujjú pólót viselt, amiből diszkréten domborodtak ki sportmelltartóba bújtatott kicsi, feszes mellei. A vékony szövet nem volt áttetsző, de széles nyakánál a piros melltartó vállpántjai időnként kilátszottak egy fém láncszemekből összekötött nyakékkel együtt, ami inkább bizsunak tűnő, mint értékes ékszernek. A lány szabaddá vált bőre küzdelmes életről árulkodott és ruházata még több sérülést rejthetett. Marcus már korábban is felfigyelt rá, hogy ball fülcimpájának csücske hiányzik, most azonban egy, a szegycsontjától a nyakán át egészen a füle tövéig végig futó heg is előkerült ugyanezen az oldalon. A sérülés régi volt és elhelyezkedése alapján csodának számított, hogy nem bizonyult halálosnak. Szúrt és vágott sebek kisebb nyomai látszottak Tia mindkét alkarján, jobb felkarján pedig szépen kivitelezett motoros tetoválást viselt, mely egy heg álcázására is szolgált. Karjaihoz képest kezei és rövidre vágott, festetlen körmökben végződő ujjai meglepően sérülésmentesnek tűntek. Lejjebb haladva, az izmos lábakon feszülő farmer alatt Marcus nem talált fegyvert és némi aprópénz társaságában meglett az emlegetett fémtárgy: egy hengerzárhoz tartozó kulcs.  

Tia rutinosan viselkedett a motozás során, de rossz tapasztalatai egyértelműen kiütköztek a testbeszédén, így aztán komoly meglepetésként érte, hogy a várt durvaság és illetlenség elmaradt. Köszönetet ugyan nem mondott, de visszanyert mozgási szabadságával együtt ez már elégnek bizonyult ahhoz, hogy látványosan higgadtabbá váljon. Marcus a hátsó falhoz kísérte fogját és az ott található konzervekkel teli, kocka formájú dobozokból a raktér közepére húzott egyet. Az így kialakított rögtönzött ülőalkalmatosság fölött kampóra akasztotta a zseblámpát és helyet foglalt, hogy átnézze a dzsekit. Közben a lány megragadta az alkalmat frizurája rendezésére és gyorsan új lófarkat alakított ki, ezúttal a homloka magasságában. Következő lépéseként egyszerű gyakorlatokkal nekifogott elgémberedett tagjai átmozgatásának és ide oda járkált a számára kijelölt területen belül. 

Szeme sarkából figyelve Marcus megállapította, hogy Tia sérüléseivel együtt is nagyon szép nő. A gondolathoz nem társult szexuális vágy, mivel ennek képességét vegyi úton, valamint szigorú vallásos neveléssel még gyermekkorukban kiölték az inkvizítorokból. A rend tagjai, hogy elnyomják bűnre csábító érzelmeiket egy folyékony áldásnak nevezett gyógyszer keveréket is ittak minden nap, melyhez Marcus kizárása óta nem jutott hozzá és korábban tompa érzései zavaróan felerősödtek. Az áldás hiányában időnként olyan gondolatai támadtak, melyek inkvizítorként soha és ezeket puszta akaraterővel kellett kordában tartania. Azonnal emlékeztette is magát, hogy a lány szépsége erkölcsi romlottságot takar és hozzásegíti bűnök elkövetéséhez, azonban minden igyekezete ellenére tekintete csak-csak visszatért Tiára. 

Ruganyos mozgása, valamint nagy zöld szemei a bandája nevében szereplő macskáéhoz tették hasonlatossá a tolvajlány megjelenését, aki úgy cirkált a raktér végében, mint egy ketrecbe zárt feketepárduc. A hasonlat különösen helytállónak érződött, mert a férfi saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy a fiatal nő milyen jól verekszik. Magas szinten űzött egy küzdősportot és izmos testének adottságait ügyesen használta. Tia még annak ellenére is komoly ellenfélnek bizonyult, hogy testalkata alapján a harccal szemben inkább a gyors futásra helyezett nagyobb hangsúlyt. Lábaival különösen erőseket rúgott és Marcus szakavatott véleménye szerint egy az egy elleni pusztakezes küzdelemben Csíkos legtöbb emberét földbe döngölhette, vagy legalább is meghátrálásra késztethette volna. A gyönyörű és veszélyes lány belső feszültsége sokat oldódott a mozgás örömétől, arcán pedig a férfi már felfedezni vélte a telefonjában látott vidám, szertelen énjének pislákolását. Ez újabb adag kéretlen szimpátiát keltett Marcusban, aki tudatosan próbált úrrá lenni elszabaduló gondolatain és megesküdött, hogy korbáccsal ver ki magából minden, a lányhoz hasonló elvetemült bűnösök iránt érzett pozitív érzelmet.         

A zavaró tényezők lassították a dzseki átvizsgálását, de az így is előre haladt. Nem rejtőztek egyértelműen lopott holmik a zsebekben, de előkerült egy kis bőrtárcában tartott zártnyitó készlet, benne speciálisan kialakított drótokkal és más fémdarabokkal. A legnagyobb kabátzsebekbe motorozáshoz használható fekete szövetkesztyűt gyűrtek, még a belső zsebben Marcus megtalálta Tia slusszkulcsát és némi papírpénzt. A pénz eredetét lehetetlenségnek tűnt kideríteni, a motor tulajdonjogát pedig Marcus túl bizonytalannak ítélte meg ahhoz, hogy elkobozza a kulcsot. Ezen kívül az egyedüli figyelemre méltó tárgy egy megbontott csomag óvszer volt, mely közvetett módon alátámasztotta a bujaság bűnét.

VI.
-    Ha végeztél akkor passzold vissza, mert rohadt hideg van! - szólat meg Tia, mikor látta, hogy Marcus az utolsó zseb átvizsgálásánál tart. 

A lány addigra befejezte a gyors tornát és már csak karjait lengetve sétált, hogy melegen tartsa magát az őszi estén kihűlt raktérben. A tolvajszerszám kivételével Marcus a dzseki zsebeibe rakta a motozás során talált tárgyakat, valamint a maszkot és az egészet odadobta gazdájának. Miközben Tia gyorsan felhúzta és be is cipzárazta a kabátját, a férfi zsebre tette a zárnyitó készletet, majd az ajtóhoz ment és a szivarokon kívül minden lopott tárgyat összegyűjtött a hátizsákba.

-    Maradj ott! - szólt rá pakolás közben a lányra mikor az határozott léptekkel megindult felé. 
-    Jól van, jól van! - emelte fel mindkét kezét a válla vonalába színpadiasan megadást mímelve Tia, ahogy visszahátrált a rakomány irányába. - De azt mondtad, hogy sietsz én meg rohadtul nem akarlak feltartani. Add vissza a telómat és itt sem vagyok! Ja, mielőtt nekiállsz okoskodni: arra gondolok, amelyik a táska legeső zsebében volt. 
-    A büntetésed még hátravan, ha elfelejtetted volna! – emlékeztette a lányt szigorúan Marcus és a zsákot az ajtó mellé támasztotta, a szivarokkal pedig megindult, hogy visszategye őket abba a dobozba, amiből származtak.
-    Hagyd már ezt a vallásos fost! Tudom, hogy rohadtul elcsesztem és szerinted nem elég nagy büntetés, hogy elveszed az összes szajrémat! Tök jó napom volt, az a cucc egy vagyont ér! Meg ha már itt tartunk! Láttam ám, hogy lenyúltad a zárazós szütyőmet! Az nem lopott. Kibaszottul személyes tulajdonom és brutál értékes!
-    Benned tényleg soha nem merült még fel, hogy büntetést érdemelsz, ha vétesz a Tündöklő Fény törvényei ellen? Ezen kívül, ahogy magad is rámutattál, Mr. Thaall biztosan nem nézné el, ha csak úgy elengednélek.

Még beszéltek Marcus visszapakolta a szivarokat és ügylet rá, hogy fogja végig kartávolságra, a látóterében maradjon.

-    Hát add be neki, hogy kinyírtál és a folyóba dobtál! – vonta meg a vállát flegmán Tia, majd mélyen a férfi szemébe nézett és szinte már barátságos hangnemben folyttata. - Figyelj! Tényleg, őszintén értékelem, hogy nem akarsz kinyiffantani, de mivel úgy nézem kettőnk közül te vagy a baszottul tudatlan, megsúgok valamit. Nagyon faszát kell kamuznod, hogy ne kerülj szarba! Csak mi vagyunk itt és én tuti tartom a szám. Nem dicsekednék senkinek erről az elbaszott estéről, gondolhatod! Mostanában gyakran találnak a kikötőben rondán szétkapott vízihullákat. Mikor előkerül a következő, majd ráböksz, hogy az voltam én. Így még bizonyítékod is lesz. Az Acélmacskákat se kell belekeverni. Egyszerűbb is, ha azt mondod, hogy egy sima drogos randalírozott a kocsiban. Csíkos a vízihullás rizsát simán beveheti, de amit a vallási büntetésről meg a nevében vett elégtételről kitaláltál az baromság. Hallgass rám! Ha azzal előállsz, tuti kinyír! Viszont akármit is fogsz mesélni annak a zakkant górédnak én már nem kellek ide. Mi a rossebbért szívózol még mindig velem?

A lány szavai mögött rejtőző erkölcstelenség megbotránkoztatta Marcust, még akkor is, ha részben tényleg jótanácsnak szánta, amit mondott. Elsősorban azonban csak hitvány, gerinctelen módon el akarta kerülni a Tündöklő Fény tanai szerint régóta esedékes büntetését.  
          
-    Nem fogok hazudni. Az bűn. Megállapodtunk, aminek betartására az imént megesküdtél. Ennek értelmében itt és most vállalod a tetteid következményeit. Mindegyik következményt. Az eskü akkor is kötelez, ha szerinted Mr. Thaall később végezni fog velem. - mondta a férfi fenyegető hangon és visszasétált a raktér közepére húzott dobozhoz, majd leült rá. – Meg akarod szegni az esküd? Fel akarod mondani a megállapodásunkat? Ha nem, akkor most elkezdjük a lágy fenekelést. Ne tett próbára a türelmemet! 
-    Áárrhhh! - mordult fel haragosan Tia, miközben összekulcsolta kezeit a mellkasa előtt és a szemeit forgatta. Azonnal visszatért gesztusaiba a feszültség és az ellenségesség. – Hú de hülye vagy baz’ meg! A kurva nagy igazmondásod fog kicsinálni! Tőlem mi a faszt is akarsz pontosan te hullajelölt? 
-    Hasalj végid a térdemen úgy, hogy a fejed, a dobozok felé nézzen. Kitámaszkodhatsz a kezeddel és a lábaddal, de semmiképp ne kelj fel fenekelés közben. Az volna a legjobb, ha a lábaidat végig a földön tartanád és 15 percig teljesen mozdulatlanul feküdnél. Ezek az együttműködő fenekelés alapvető szabályai.

Minél többet hallott büntetése részleteiről, Tia annál morcosabb képet vágott.  

-    Rühellem, ha nem látom valahonnan a kijáratot, ez a dolog meg egyre parában hangzik. Inkább az ajtó felé néznék. – vetette fel, de meg sem mozdult a helyéről. – Úgy kevésbé para. 
-    Azt hiszed ez kívánságműsor? Megbízhatatlan vagy, ezért úgy csináljuk ahogy mondtam. - szögezte le határozottan Marcus aztán intett a balljával. – Jössz végre?

Tia egész lényéből sugárzott, hogy nagyon nem akar önként fogvatartója ölébe feküdni és a menekülés esélyeit latolgatja. Végül azonban túl kedvezőtlennek találta ezeket és mély, megadó sóhajtás kíséretében, karjait leengedve a doboz mellé lépett. Jobb csuklójánál fogva Marcus átvezette maga előtt a lányt, aki grimaszolva ugyan, de lehasalt és hagyta, hogy a megfelelő pózba igazítsák. A férfi csak ez után engedte el a kezét és kitámaszkodott a dobozon.

VII.
Így végre mindketten elhelyezkedtek és Marcus figyelmét ismét a tolvajlány öltözete vonta magára, melyet már a motozás során is aggályosnak talált. A kabát és a nadrág nagyfokú mozgási szabadságot, valamint menetszél elleni védelmet egyaránt biztosítottak, mert vékony, mégis kiváló hőszigetelő réteggel készültek. Tia sportos feneke látszólag sebezhetőnek tűnt a formáját szorosan követő szövet alatt, a férfi azonban tapasztalatból tudta, hogy ez csak illúzió. A sűrű szövésű farmeranyag sokat rontott a fenekelés hatékonyságán, még egyrétegű kivitelben is.

-    Rajta! - vakkantotta oda dühösen a fiatal nő, majd félig hátra fordulva még epésen hozzátette. – De ha …. bármit megérzek a lábam között, akkor több füled marad, mint fogad! Erre is kurva szentül megesküszöm. Világos?!  

A fenyegetéssel mit sem törődve az egykori inkvizítor munkához látott, bár az ilyen enyhe büntető rituálé végrehajtásától nagyon rég elszokott. A lassú, egyenletes ütemű csapásokat halk, tompán puffanó hang kísérte és alig lapították be Tia kőkemény hátsóját, melynek gondosan kidolgozott izomzata ellent tartott a férfi tenyerének. Marcus pár suhintás után konstatálta, hogy a nadrággal kapcsolatos aggodalma beigazolódott, mert a speciális thermo bélés nagyon szétoszlatta ütései erejét. Lágy fenekeléssel így az előre meghatározott 15 perc alatt semmilyen, általa büntetésként értékelhető eredmény nem tűnt elérhetőnek. Igazságérzete háborgott, hogy Tia gúnyos megjegyzése végül helytállónak bizonyul és a romlott lány szinte csak játékos paskolással megússza. Az sem tűnt valószínűnek, hogy egy ilyen elégtétellel Csíkos elégedett lesz. De az esküvel megpecsételt egyezség Marcust is kötötte, aki az abban foglaltak szerint, gépiesen hajtotta végre a rituálét. Az idegesen szuszogó lány ellenben így sem érezte szerencsésnek magát. Mikor az első csapás elpuffant gömbölyű fenekén, egész testében összerezzent és izmai görcsösen megfeszültek, mégis mozdulatlanul tűrte a folytatást. Hozzáállása viszont egyre inkább megváltozott, ahogy az ütések csekély ereje összeadódott és a fenekelés kezdte kifejteni hatását. Ekkor azonban Marcus is ismerős bizsergésre lett figyelmes jobb felkarjában. 

A rituálé első lépéseként, a férfi ösztönösen az inkvizítor billog töltéséhez szükséges meditatív állapotba hozta magát, bár nem gondolta, hogy ezúttal hatása lesz. Meglepetésére a varázsjelben lassacskán mégis növekedni kezdett az energia, ez pedig a megváltás mindent elsöprő extázisát és vallásos révületet váltott ki a kegyvesztett inkvizítorból. A birodalmi hit tanítása szerint az igaz célért munkálkodó mágusok a Tündöklő Fénytől, a gonosz úton járók a Végtelen Sötétségtől kapták a varázslatok létrehozásához szükséges hatalmukat. Ez a dogma a hit egyik alapját jelentette, bár a birodalom erkölcsi züllésének bizonyítékaként igazságát egyre több, magát tudósnak kikiáltó hitetlen vitatni merte. A dogma egyértelműen kitért rá, hogy a billogok ereje a Tündöklő különleges adománya a birodalmi egyházat szolgáló inkvizítorok számára, ezért Marcus meggyőződése lett, hogy istene megvonta tőle a mágia használatának képességét. Ezt ugyan példákkal nem támaszthatta alá, mert sosem hallott az ő esete előtt olyanról, hogy egy inkvizítort kizártak ugyan a rendből, de a császár nem közösítette ki az egyházból. Az érdemtelenné vált egykori rendtagokat az inkvizíció saját fogjaként kezelte és fájdalommal tisztította meg kivégzésük előtt. Marcust azonban példátlan módon, egyszerűen egy fogolytól elkobzott ruhában, nincstelenül kidobták az utcára. A nagymester azzal engedte útjára, hogy sem egyházi sem állami hivatalt nem vállalhat és soha ne merjen még egyszer az inkvizíció, vagy bármely más birodalmi hatóság szeme elé kerülni. A hit és a remény azonban nem hagyta el, mindig azért imádkozott, hogy tisztázódjon a szörnyű félreértés, ami száműzetéséhez vezetett. Az eltelt hónapok alatt azonban helyzete csak romlott, azok után pedig, hogy uzsoratartozása révén Csíkos szolgálatára kényszerült és érzelmei zabolátlanná váltak, végleg bemocskolódva érezte magát. Rendszeresen önkorbácsolással, hosszú imákkal és önmegtartóztatással próbált megtisztulni a puszta létezése során alattomosan rárakódó bűnöktől, de ez szinte lehetetlennek tűnt. Már kezdte elveszíteni a reményt, hogy a Tündöklő Fény egyáltalán meghallgatja egy olyan züllött alak imáit, mint ő, erre most az inkvizítor billogon keresztül nyilvánította ki felé akaratát. Teljes bizonyossággal érezte, hogy istene közvetlenül rá figyel, eltölti őt hatalmával, nem hagyta el és a rendből történt kizárása ellenére is méltónak tartja a szolgálatára. Méltónak arra, hogy az Igazság Kezének nevezhesse magát. A kegyelem érzésétől megrészegül férfi üdvözült boldogsággal az arcán, szemeit lecsukva dicsőítő zsoltárok éneklésébe fogott magában, még keze rutinból járt tovább.

VIII
A billog azonban Tiára fájdalmára reagált, aki pár perc után már határozottan kezdte megérezni a folyamatos fenekelést. Az eleinte szinte még észrevehetetlen, de erősödő érzés kicsit sem tetszett a lánynak, ez pedig ösztönös mocorgásban nyilvánult meg nála. Kezdetben csak hosszú, formás lábait hajlította be párszor, aztán már felsőtestét is mozgatta és rendszeresen sandított hátra a férfira. A mozgolódás hatására nyaklánca többször kibukott a pólójából és összefogott hajának kétoldalt elszabadult kis tincseit is egyre gyakrabban fésülte félre kényszeresen a füle mögé.      
    
-    Mennyi idő telt el? – kérdezte végül kemény, türelmetlen hangon, majd mikor a férfi elsőre nem reagált még határozottabban hozzátette: - Figyelj már! Ébresztő baszki! Hol a picsában tartunk?  

A lány korábban is tudott irritáló lenni, a vallásos révület gyönyörködtető állapotából durván kizökkentett Marcusnál azonban egyre inkább betelt a pohár. 

-    Hét perc. - válaszolta a haragját éppen csak kordában tartó férfi, bal kezén viselt órájára pillantva.
-    Csak?! Állj le!

Marcus nem állt le.

-    Harc közben kevésbé voltál kényes.
-    Nem rinyálok mindenen szarságon, de az kibaszottul kizárt, hogy olyan durva „kellemetlenséget” csinálj a seggemre, mint ami ebből lesz! Tré lenne úgy motorozni! 
-    Megmondtam, mi annak a feltétele, hogy ne adjalak át Mr. Thaallnak és te elfogadtad. Azt is megmondtam, hogy a lágy fenekelés sem játék és fájni fog.
-    Baz’ meg, persze! Mondtad, hogy napokig fájni fog, ha csináljuk, de vetítettek már nekem ezzel más faszik is! Aztán észre se vettem, mikor betették! - replikázott Tia, majd dühösen nyögött egyet és megpróbált feltápászkodni – Hagyd már abba!

Válaszképpen Marcus fogja hátára tette súlyos bal kezét és határozottan lenyomta, miközben jobbjával abbahagyta a fenekelést. Tia engedett és visszaereszkedett a térdére, de hátra fordította a fejét amennyire tudta és elszabadult tincsekkel keretezett arcán szúrós tekintettel meredt a férfira.

A lány pofátlansága egyszerűen túlment minden elképzelhető határon. Hogy ő mer panaszkodni? És ilyen stílusban? Éppen akkor, mikor Marcust a Tündöklő Fény kiemelte a sötétségből, ismét befogadta és kinyilatkoztatta, hogy továbbra is kedves előtte, ha inkvizítorként tisztítja meg a bűnösöket? Ez a kárhozatra szánt elégedetlenkedik, aki a Tündöklő által megáldott Igazság Kezével találkozott és olyan egyességet köthetett, ami miatt vétkeinek csak egy elképesztően apró töredékéért kell itt és most megbűnhődnie? 
  
-    A te hibád, hogy nem hittél nekem és kímélj meg a parázna anekdotáidtól. Óriási szerencséd van ezzel az alkuval! - kezdett bele Marcus azon a hideg, szent meggyőződéssel és könyörtelen határozottsággal átitatott hangon, melyet a rendben töltött élete alatt tökélyre fejlesztett. – Figyelmeztetlek! Ha még egyszer kicsit is megmozdítod a felsőtested, ha a lábújaid elhagyják a talajt, ha bármiért hátra nyúlsz a kezeddel, azt az esküd megszegéseként fogom értékelni és a bűnösséged mértékéhez igazított fenekelésben lesz részed! Most pedig, mivel folyamatos 15 perces büntetésben állapodtunk meg, a félbeszakítás miatt újra kezdjük. 
-    Mi van?! Elölről?! Szopd le magad! 
-    Ezt úgy értsem, hogy felmondod az alkut?
-    Nem…. – préselte ki magából nagy nehezen, pár másodperces feszült tépelődés után Tia. 
     
Válaszképpen Marcus jóbbjával lesújtva újrakezdte a rituálét. A lány nem próbált ismét felállni csak visszafordította haragos arcát a dobozok felé. Mivel a helyzet rendeződni látszott, a férfi elengedte fogja hátát és ismét kitámaszkodott a dobozon, amin ült.
 
A továbbra is bosszús Marcus innentől jobban odafigyelt és rájött, hogy addig nem folyamatosan a legnagyobb lehetséges erővel hajtotta végre a lágy fenekelést. Indokolt lehetett volna ez a kíméletesség, ha a lány legalább a bűnbánat legkisebb jelét tanúsítja. Ennek hiányában viszont vétkes hanyagságot követett el azzal, hogy nem használta ki az alku adta lehetőségeket a lehető legszigorúbb büntetésre. Különösen igaz volt ez a motoros farmer által nyújtott plusz védelmet is figyelembe véve. Hibája korrigálása érdekében innentől kezdve már valamivel nagyobbakat ütött és ezt pár suhintás után Tia szóvá is tette.

-    Kurvára belejöttél! Ha már ilyen durván élvezkedsz rajtam, akkor add vissza a szajrémat! 
-    Nem „élvezkedek” rajtad, de egy magadfajta úgysem tudná megérteni, hogy mit érzek. Azt meg verd ki a fejedből, hogy visszakapod, amihez bűn útján jutottál! Eredetileg csak a tolvajszerszámodat és a táskát akartam elvenni a benne talált lopott holmival együtt, de végső soron valamennyi tárgyad lehet lopott vagy lopásból származó pénzből vett. Jobban belegondolva az lenne a legtisztább, ha mindenedet elkoboznám és anyaszült meztelenül engednélek utadra. További akadékoskodással ezt az egyezség módosítást kiharcolhatod. A durvaságról pedig annyit, hogy a büntetésed még mindig a lágy fenekelés határain belül van. Ezt a szüleidtől is megtanulhattad volna! Az elkövetett bűneidért személyes felelősség terhel, de a jellemedet elnézve az apád meg az anyád is minden bizonnyal hozzád hasonló söpredék voltak, akik nem neveltek rendesen erkölcsre. A Tündöklő Fény majd ugyanúgy megítéli őket is, mint téged! Talán már meg is tette.

Miközben a férfi beszélt, Tia ismét hátra fordította a fejét. Addigra Marcusban kialakult róla az a benyomás, hogy dacos dühe első sorban álca, amivel félelmét leplezi, de erőt is merít belőle. A szüleire tett megjegyzés hatására azonban most a korábban tapasztaltnál sokkal mélyebb harag és megvetés sugárzott a lányból. Látszott, hogy ezzel a néhány szóval Marcus nagyobb fájdalmat okozott neki, mint a tenyerével addig összesen. Minden bűnösnek akadt valami szomorú története, amivel a tetteit igazolta. Ennek Tia esetében a szüleihez lehetett köze, viszont a hit törvényeinek megsértésére semmi nem bizonyulhatott elég alapos indoknak, ezért érzései mit sem számítottak. Tapasztalatai alapján Marcus valami erősem obszcén visszavágást várt, ez azonban elmaradt. Egy pillanatra valóban úgy tűnt, mintha Tia mondani akarna valamit, de végül tőle szokatlan módon szó nélkül elfordult a férfitól. Tekintetével azonban így is egyértelművé tette, hogy pozitívnak korábban sem nevezhető kapcsolatuk újabb mélységekbe ereszkedett.
  
IX.
Fogja sikeresnek ítélt megregulázását követően Marcus egy darabig zavartalanul fürdőzhetett a Tündöklő Fény billogon keresztül kiáradó jelenlétében és az idillnek ritmikus zenei aláfestést adott tenyerének ütemes, farmeron puffogó hangja. A varászjel töltéséhez elengedhetetlen, folyamatos koncentráció növelte a reakcióidőt és rontotta a reflexeket, ezért az inkvizítorok jellemzően nem gyűjtöttek benne mágikus energiát harci helyzetben. Az érzékek tompulása a büntető rituálék során is okozhatott veszélyes szituációkat, ezeket azonban a megfelelő technikákkal, felszereléssel, odafigyeléssel és gyakorlással minimalizálni lehetett. Marcus mindennél jobban érezni akarta istene érintését és fel sem merült benne, hogy a lány berzenkedése miatt felhagyjon a töltéssel. Azt is figyelmen kívül hagyta, hogy nem viseli az inkvizítorok páncéllemezekkel megerősített, teljes testet fedő védőöltözetét. 

A fenekelés újrakezdését követően Tia szinte minden mozgást beszüntetett, így elterelve magáról a figyelmet. Mikor Marcus ismét mélyen belefeledkezett az „élvezkedésbe”, pár pillanatot kivárt, majd villámgyorsan lecsapott fogvatartója dobozon pihenő bal kezére. A kézfejbe nyilalló éles és váratlan fájdalomtól Marcus a levegőbe kapta megtámadott karját, abbahagyta a fenekelést és ösztönösen hátra döntötte a felsőtestét. Pontosan erre a reakcióra számítva Tia felpattant, mellkason lökte a férfit, majd az ajtó felé fordult és megiramodott. Ahhoz ugyan Marcusnak maradt elég lélekjelenléte, hogy hanyatt ne essen, de a lány után kapni késő lett volna, ezért ő is felállt és megszakította a billogtöltést. Ekkor látta meg, hogy a mellzsebbe rakott telefon eltűnt és menekülő gazdája a kabátzsebébe süllyeszti.  

Futásban egyértelműen Tia volt a jobb, nem lehetett kétséges, hogy ha egy kis előnyre tesz szert már képtelenség lesz utolérni. Ahelyett azonban, hogy közvetlenül az ajtóhoz rohant volna, még tett egy lépést oldalra és felkapta a lopott holmival teli hátizsákot. Ezt a pillanatnyi kitérőt használta ki Marcus, hogy nekifutásból a lány után vetődjön. Pont mikor Tia a zsákot mellkasához szorítva, vállával kilökte a két ajtószárnyat és ugrani készült, a férfinek sikerült mögötte földet érve cipő fölött elkapni a jobb bokáját. Úgy, hogy egy majd kétszáz kilós izomkolosszus csimpaszkodik a lábán, a lány nem tudott leugrani a magas platóról, de már elrugaszkodás közben ragadták meg, ezért kibillent az egyensúlyából. Hogy ne essen ki arccal előre az autóból, elengedte a zsákot és mindkét kezével belekapaszkodott az ajtónyílás tetejébe, stabil fogást viszont nem talált és Marcus hasaló helyzetből feltérdelve erősen hátra rántotta. A lány újai közül kicsúszott a fémfelület és pont támadója előtt ért földet, de közel sem olyan magatehetetlenül, mint amiben az reménykedett. Oldalra gördülve Tia profi módon tompította a hasra esést, csavaró mozdulattal elforgatta megragadott lábszárát és szabad lába egy skorpió farkának fürgeségével csapott le. A hátrarúgás keményen homlokon találta Marcust, aki elszédült és meg kellett támasztania magát, miközben forgott vele a világ. 

-    Kopj le! – kiáltotta a lány és arcán most először suhant át egyértelműen a rémület árnya annak láttán, hogy az ellenséges óriást még jól sikerült ellentámadásával sem sikerült harcképtelenné tennie.

A férfi zavarát azonban kihasználta és ülő helyzetbe fordult, hogy tenyerét, valamint ball lábát is a földre tapasztva óriási rántással kitépje magát a meggyengült szorításból. Jobb cipője leesett, de ismét szabad lett. Macusnak sikerült kissé összeszednie magát és a fiatal nőre ugrott, aki szemmel alig követhető sebességgel oldalra vetődött. Így Tia elkerülte, hogy a férfi maga alá temesse és a kijárat felé fordulva, a futók rajtpozíciójára hasonlító helyzetben fejezte be a mozdulatot. Marcus jobb válla azonban a lány fejével nagyjából egyvonalba került és négykézláb állva fogja felé kapott. Noha a hatalmas kezet Tia valamelyest félreütötte, sorsa megpecsételődött mert az újak vége így is súrolta a halántékát és pillanatnyi koncentrációt igénylő tudati paranccsal Marcus a fiatal nő fejébe irányította a billogban addig összegyűlt összes energiát. Kótyagosan a varázsjel képességei közül kizárólag a legegyszerűbbet tudta használni és ennél a támadási formánál eszméletvesztésre csak mágusok esetében lehetett biztosan számítani, de jó eséllyel bárkit kiüthetett vele hosszabb-rövidebb időre. A dolog Tiánál bevált, mert a lány szemei fennakadtak, ernyedten összeroskadt és előre bukva félig kilógott a raktérből. Marcus körülnézett, visszahúzta az ájult testet, becsukta az ajtót, majd ölben a magányos kartondobozhoz cipelte fogját. A billogban kevés töltés halmozódott fel és nem tűnt valószínűnek, hogy a tolvajlányra túl hosszú ideig hatással lesz, ezért sietnie kellett. Rendkívüli harcedzettségének és akaraterejének köszönhetően gyorsan minimalizálni tudta a fejbe rúgás hatásait, de a szédülés, valamint a hányinger folyamatosan kerülgették.        
 
X.
A földön még ott hevert a véres borotvapenge, ami elősegítette Tia szökését. A kézfejen ejtett seb nem volt mély, de vérzett, ezért miután a dobozon hasra fektette az eszméletlen lányt, Marcus a táskájában tartott kis elsősegély készlet felhasználásával gyorsan lefertőtlenítette és ragtapasszal befedte a sérülést. A bűnösök ruházatának hanyag átvizsgálása nagyon amatőr hibának számított, ami miatt iszonyú szégyen kínozta, ezért levette a fiatal nő dzsekijét, hogy megismételje a műveletet. A ruha újaiban kialakított apró, rejtett zsebecskékből további három pengét szedett ki és hogy véletlenül se érhesse megint meglepetés, az egész kabátot elhajította a bejárat elé. Szintén biztonsági okokból ball lábán jó alaposan betűrte vastag, kék farmerját magas szárú, barna munkavédelmi bőrbakancsába, melyet három gyorskötözővel meg is erősített. Ezután lehúzta az utolsó sportcipőt a lány szürke zoknis lábáról és ismét a térdére fektette. Mérlegelte, hogy fogja lábait saját jobb lába alá szorítsa, nagyban korlátozva azok mozgását, de végül ellát ettől. Tia képességei ugyan fokozott elővigyázatosságra intették, de a férfi szakmai büszkeségből be akarta bizonyítani magának, hogy nem puhult el és képes a teljes lefogás technikája nélkül végrehajtani a büntető rituálét. Éppen ezért a megkötözés komolyan fel sem merült benne. 

A korábbihoz nagyon hasonló módon helyezkedtek tehát el, azzal a különbséggel, hogy Marcus ball karjával Tia törzsén átfogva markolta a lány jobb alkarját, aki addigra légzése alapján kezdett az ájultság állapotából mély alvásba átlépni. Szundikáló fogja annyira nyugodtnak, békésnek és ártatlannak tűnt, hogy a férfinek határozottan emlékeztetnie kellett magát egy régi mondásra, miszerint a legalávalóbbak is angyaloknak mutatkozhatnak, mikor alszanak.   

Inkvizítorként Marcus sok ellenséget szerzett, akik ugyan nem ismerték a valódi nevét és arcát, de ha megtudták volna, hogy Ókikötőben bóklászik egyedül, azonnal végeznek vele. Mivel a rend tagjai közmondásosan kopaszra nyírták a fejüket, álcázás gyanánt komoly szakállat és hajkoronát növesztett, de ha Tia bárkinek elmondja, hogy varázslattal ütötték ki, akkor titka veszélybe kerülhet. A billog használata nem járt fény vagy hangjelenségekkel, ezért még aludt, Marcus erősen megnyomta a lány fejének bal oldalát. A halántékon ütés okozhatott eszméletvesztést és nem számított ritka jelenségnek közelharcban, ezért remélte, hogy a nyomás érzése majd ezt az ájulási okot támasztja alá, a jóval valószínűtlenebb mágikus hatással szemben. 

Tia még fejének nyomkodására sem tért teljesen magához, ezért Marcus megerősítette rajta a fogást és jobbjával ébresztő gyanánt egy hatalmasat sózott az összekoszolódott farmerban domborodó fenekére. Erre a zöld szemek azonnal kipattantak és meglepetten pislogtak néhányat, mert az utolsó dolog, amire a lány emlékezett, az az arca felé tartó hatalmas kéz volt. Ájulása okával kapcsolatban minden jel szerint sikerült megtéveszteni, mert gyorsan túltette magát a képszakadáson és tekintete körbesiklott, ahogy felmérte helyzetét és környezetét. Ezzel egy időben megpróbált felugrani a férfi öléből, most azonban a közelébe sem került annak, hogy megszabaduljon. Marcus sziklaszilárdan leszorította a felsőtestét, jobb alkarját pedig vasmarkába zárta úgy, hogy a fogoly még véletlenül se érhesse el kezével a fenekét. Hosszú évek gyakorlása kellett hozzá, hogy egy aktívan ellenálló bűnöst fojtogatás nélkül, mégis stabilan tartson a büntető rituálé során, de az Igazság Keze ezen a téren igazi mesternek számított.  

-    Uh! Baszódj meg! - kiáltotta menekülési kísérlete közben dühödten Tia, majd mikor az első roham nem járt sikerrel türtőztette magát és lehetőségeihez mérten hátranézve hozzátette: - Van eldugva pénzem! Két rongy! Nincs messze! Odaadom, csak hagyj elmenni! 

A lány jórészt mozdulatlanná dermedt, de megfeszülő izmain Marcus érezte, hogy ugrásra kész. Arcából szinte csak az elszabadult tincsek közül figyelő bal szeme látszott és nehéz volt megítélni, mennyire gondolja komolyan az ajánlatot. Mindez azonban nem számított, mert a beszéddel csak időt próbált nyerni, még kihasználható lehetőség adódik, Marcust pedig semmivel sem lehetett megvesztegetni. A férfi megesküdött, hogy előbb hal meg, minthogy ez az izgága kis bűnös újra megszökjön a kezéből és különösen bosszantónak találta, hogy Tia azt hitte, még esélye lehet megúszni, ami rá várt. 

-    Te erőszakos kölyök, aki a megbánás jele nélkül lubickolsz a bűnben! - kezdett bele Marcus inkvizítori hangján. - Ebből nem vásárolhatod ki magad! A sorsod további alakulásába nincs beleszólásod! Lemondtál róla, mikor az előbb megtámadtál és szökni próbáltál. Ha nem lettél volna olyan kapzsi és hátra hagyod a lopott értékeket, akár még sikerülhetett is volna. Megszegted a Tündöklő Fény nevére tett szent esküdet. Megmondtam, hogy ennek súlyos következményei lesznek, az alkunk ezennel semmissé lett! Most a bűneidért ténylegesen kijáró büntetésben lesz részed, ezt pedig minden tekintetben csakis saját magadnak köszönheted! 

Hogy szavainak még inkább súlyt adjon, Marcus monológja közben nehéz kezét Tia fenekén pihentette, aki mind a szituációt, mind a kioktatást rosszul tűrte. Különösen a meghiúsult menekülési kísérletére tett megjegyzésnél sötétedett el a tekintete, mert ő is tudta, hogy óriási hibát követett el és szörnyen érezte magát, mikor ezt az orra alá dörgölték.    
  
-    Vedd már le rólam a mancsod te szentfazék! - fakadt ki a lány amikor Marcus egy pillanatra elhallgatott és újra ficeregni kezdett. 

A szeme villámokat szórt, de hangjából ki lehetett hallani a félelmet is, ami tekintve szorult helyzetét, meglepően kis mértékben volt jelen. 

-    Úgy beszélsz itt folyamatosan bűnökről meg büntetésekről, mint valami kibaszott pap vagy inkvizítor, pedig csak egy szaros csempész vagy! Csíkos csicskája! Mi a faszt tudsz te rólam, hogy így fikázol?

Erre Marcus olyan éktelen haragra gerjedt, amijenre életében még soha. A folyékony áldás ezt az érzelmet is hatékonyan elnyomta korábban, most azonban a Tündöklő Fény szent igazságának lángjaként lobbant fel benne.

-    Hogy mit tudok rólad? – kezdte annyira jéghideg, folyamatosan erősödő hangon, hogy Tiába azonnal belefagyott minden további megjegyzés. - Egy bujálkodó tolvaj vagy, aki már csak ezekért a bűnökért nagyon súlyos büntetést érdemel. Ennek csupán egy részét tudom itt és most megadni a fenekedre, de mindent elkövetek, hogy a lehető legjobban megbűnhődj! Az alapján pedig, hogy milyen természetességgel próbáltál kint leszúrni, jó eséllyel gyilkos vagy, de legalább is sokaknak ártottál. Bizonyára nem csak a magadfajta sötétlelkű söpredéknek, hanem igaz híveknek is. Semmibe veszed a Tündöklő Fény parancsolatait és csak azon jár az eszed, hogy kerüld el a tetteid következményeit, de ez most nem fog sikerülni! Azt tudom, hogy ha nem gyakorolsz nagyon gyorsan őszinte bűnbánatot, akkor a Végtelen Sötétség Hét Poklában kárhozol el! 

A fiatal nő nem mert közbeszólni és az Igazság Kezének hangja végül már zengett, de mielőtt folytatta volna, levette kezét Tia fenekéről és rábökött vele a felkarján található tetoválásra. Ez egy szárnyas sisakot viselő koponyát ábrázolt, mely alá a „Motorozni születtem.” szöveg írták.

-    Garantálom, hogy a motorozást hosszú-hosszú időre elfelejtheted. – mondta a férfi, ismét visszatérve fagyos hanghordozásához. – A büntetés, amit most kapni fogsz messze több lesz, mint kellemetlenség. Jó sokáig nem tudsz majd kényelmesen ülni, háton feküdni, de még rendesen járni sem!
-    Kibaszott őrült! Eressz el! - üvöltött fel magából kikelve a fenyegetéstől láthatóan megrettent Tia és hangjában a félelem mellett iszonyú düh csendült. 

Szabadon hagyott, hajlékony, hosszú, lábaival többször megpróbálta fejbe rúgni Marcust, helyhez kötött felsőteste és a férfi magassága azonban ezt lehetetlenné tették. Erőteljes rúgásai így is zavaróan hatottak, de semmilyen kapálódzás nem akadályozhatta meg az Igazság Kezét kötelessége teljesítésében. A lány korábban elég komoly ellenfélnek bizonyult, viszont erősen le volt fogva és a meglepetés erejével már nem élhetett, ezért Marcus úgy döntött a büntető rituálé kezdetén ismét aktiválja az inkvizítor billogot, majd jobbját magasba emelve végrehajtotta a kezdőcsapást. 

A korábbi lasú ütemű lágy fenekeléssel szemben ezúttal az általa leggyakrabban alkalmazott büntető rituálét használta. Ez gyors és egyenletesen erőteljes csapások véget nem érő sorozatából állt, melyek könyörtelenül elkezdtek durrogni fogja hátsóján. A billogban szépen növekedésnek indult a töltés, ahogy bélelt nadrágja ellenére Tia azonnal megérezte a két eljárás közötti különbséget:

-    Perverz szadista állat! Hagy békén a seggem! Szétkapom a pofád! – kiabálta, mikor az első néhány suhintás célba talált izgő-mozgó hátsójára. 

Hamar kiderült, hogy rúgásokkal nem tud kárt tenni Marcusban, ezért a lány felhagyva ezekkel inkább a földről való elrugaszkodásra próbálta használni lábait. Zokniban viszont nagyon csúszott alatta a sima, poros fémpadló és szabad bal kezével együtt sem tudott ahhoz elég erőt kifejteni, hogy felsőtestét elmozdítsa a férfi öléből. Közben megállás nélkül fenyegetődzve és szitkozódva követelte büntetése befejezését és azonnali szabadon bocsátását, félelmét teljesen sikerült a harag árja alá rejtenie. Válogatottan cifra káromkodások felhasználásával szidalmazta Marcust, minden felmenőjével együtt és egy felettébb színes, de rendkívül piszkos fantáziára utaló történetet adott elő a férfi fogantatásának általa elképzelt, szokatlan körülményeiről. Ahogy az inkvizítorok többsége, így Marcus is árva volt, az igazi szüleit sosem ismerte és neveltetése révén nem is tulajdonított nekik jelentőséget. A cizellált anyázás ezért egyszerűen lepergett róla. Még az Acélmacskák elkerülhetetlen bosszújával fenyegetést is előkerült, de ez egyenesen nevetségesen hatott Csíkos várható hajtóvadászatának fényében. 

A raktérben lezajlott ütközetben Tia farmerja nagyon piszkos lett, a lapát méretű tenyér azonban minden igyekezete ellenére alaposan kiporolta nadrágja ülepét, ami rövid időn belül mattfekete dombocskaként virított. A dühös kukacként tekerő tolvajlány törzsét és derekát is folyamatosan mozgatni próbálta, de akár mit is tett, a puffogó ütések csak úgy zuhogtak a megtisztított területre. Marcus szinte teljesen be tudta volna fogni a fiatal nő kerek fenekét, azonban begyakorolt technikáját követve minden csapás helyét pontosan megválasztotta. A vad rugdalódzás és vergődés nem akadályozta érdemben a rituálét és a kemény farpofákat lényegesen jobban belapították az ütések, mint a lágy fenekelés alkalmával. 

Bár a billog elárulta őt, a lány mindent elkövetett annak érdekében, hogy erősnek mutatkozzon és beszédében, valamint mimikáján egyáltalán ne hagyja kiütközni növekvő gyötrelmét. Erőfeszítéseinek kétes gyümölcseként Tia szájából még jócskán nadrágolása kezdete után is folyékonyan dőlt a szenny. A Tündöklő Fény törvényei önmagukban nem nyilvánították bűnnek a káromkodást, de az egyház tanítása szerint az ezeket keltő helytelen gondolatok a Végtelen Sötétség befolyására utaltak. Beszéde is bizonyította tehát, hogy Tia lelkét mennyire markában tartja a gonosz, ennek szűnni nem akaró megnyilvánulása pedig Marcus idegeire ment. 

-    A tisztátalan elméből születő szavak utálatosak a Tündöklő Fény előtt, úgyhogy te már csak a mocskos szád miatt is bőven megérdemled ezt a büntetést! - tette végül szóvá a férfi.
-    Szenteskedő buzi! A Tündöklő állítsa beléd a fényes faszát! 

A birodalom lakói sokféle káromkodást használtak, némelyik közvetett módon a hittel és az állami intézményekkel is kapcsolatban állt, azonban a felségsértés és az istengyalázás mind a vallási mind a világi törvények szerint büntetendőnek számított, ezért ezektől általában tartózkodtak. Addig Tia is csak rendszeresen megközelítette, de ténylegesen nem lépte át ezt a határt, legutolsó megnyilvánulásával viszont sikerült még jobban feldühítenie az Igazság Kezét.

-    Hát ennyire elvetemült vagy? - tette fel a költői kérdést Marcus. - Hát ennyire nem tiszteled és féled a Tündöklő Fényt, hogy még akkor is gyalázod, miközben az ellene elkövetett bűnökért bűnhődsz?
-    Nem félem mert nem létezik baz’ meg! - vágott vissza dacosan Tia, hátra villantva haragos bal szemét.  – Az első császár csak kitalálta ezt az egész kreténséget! A hozzád hasonló hiszékeny ökör meg jól beszopták! Ezért uralkodnak az utódai még most is! 

A hitehagyás egy évszázada nem számított büntetendőnek a birodalom törvényei szerint és bár a vallás regulái természetesen továbbra is súlyos bűnként határozták meg, a lakosság körében rohamos sebességgel terjedt. Egyszerre volt ez egyik okozója és tünete is a Tündöklő Fény Birodalmát súlytó erkölcsi hanyatlásnak, mely ellen a hit értékeihez ragaszkodók, például az inkvizíció sokáig eredménytelenül próbáltak óva inteni. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján Tia hitehagyottnak, nem pedig a közrendet veszélyeztető ellenséges vallás hívének tűnt, de ez is egy újabb, elég komoly tétel volt bűnlajstromán. Újdonságot minden esetre végül is nem mondott, Marcus addig sem gondolta őt hithűnek, vétkességének ilyen nyílt és arcátlan beismerése azonban meglepte. Továbbá a hit egyszerű hiányával szemben úgy tűnt, kissé összetettebb elképzelése van a birodalmi egyház alapításáról és rendeltetéséről, a férfi ezt egyszerűen nem nézte ki belőle.  

-    Hogy merészeled!? - csattant fel Marcus. 

Ha ez a pofátlan, trágár bűnöző esetleg azt hitte, hogy nem lehet rosszabb, hát óriásit tévedett. A férfi teljes sebességre és erőbedobásra kapcsolt, elvéve Tia kedvét minden további egyháztörténeti eszmefuttatástól és torkára forrasztva a szót. Büntetése kezdete óta először a fiatal nő teljesen elhallgatott, ahogy erőnek erejével tartotta vissza fájdalom megnyilvánulásait és ezzel együtt szinte teljesen a lélegzetét is. 

Tia addig már egy ideje első sorban azzal próbálkozott, hogy lábait a talajon megvesse és szabad ball kezével rásegítve kitépje magát a szorításból. A korábbinál is kellemetlenebb ütések azonban arra ösztökélték, hogy az aktív kitörési kísérletekkel felhagyjon és a törzse tekergetése mellett újabb taktikákhoz folyamodjon. Egyrészt sarkait annyira a fenekéhez húzta amennyire csak bírta, abban a hiú reményben, hogy távol tarthatja Marcus tenyerét, de a gyakorlott inkvizítor ilyennel már számtalanszor találkozott. Az erőteljes csapások kicsit lassabban ugyan, de így is utat találtak a lány sajgó hátsójára. 

A nadrágja felett zajló védekező harccal egyidőben Tia ball kezével támadásba lendült és a férfi elérhető lábát ütötte, valamint farmerját cibálta. Nyilvánvalóan fájdalom okozásával akart visszavágni és szabad bőrfelületet keresett, a gyorskötözővel megerősített nadrág, valamint bakancs kombinációja azonban kitartott. Kicsavart testhelyzetből bevitt ökölcsapásai is hatástalannak bizonyultak, mégis makacsul folytatta a csépelést.

A hűvös környezet dacára a lány homlokán már megjelentek az első izzadságcseppek, de vitalitását ez nem befolyásolta. Altestét minden addiginál vehemensebben, egy hivatásos tornász hajlékonyságával próbálta az ütések elől menekíteni, miközben a fejét rázta és copfja ostorként csapkodott ide-oda. Fém nyaklánca az egyik hevesebb fejmozdulatnál lerepült róla és kartávolságon túl, a fal mellett ért földet. A szétálló hajtincsek közül időnkét Marcusra villanó tekintetéből tehetetlen düh és rosszul titkolt kín sugárzott. Amikor zöld szemében már felcsillantak a fájdalom könnyei, végül hangosan zihálva csak kipréselt magából egy verbális válaszcsapást is.  

-    A kurva …. anyád! 

Erre pár ütés után hirtelen abbamaradt a csapkodás:

-    Úgy tűnik, még mindig képes vagy rosszra használni a szád, hitetlen. – mondta a férfi. Rögtön teszek ellene!

Beszéd közben az Igazság Keze benyúlt Tia hasa alá és gyors mozdulatokkal kigombolta öv nélküli farmerját, majd lehúzta a cipzárt. A légszomjtól már csillagokat látó lány a hirtelen jött szünetet kihasználva abbahagyta a ficergést és szabad kezével kitámaszkodott, miközben fújtatva levegőért kapkodott. Lábait azért továbbra is védekező állásban tartotta, de csak akkor eszmélt rá, hogy mi történik, mikor Marcus megragadta nadrágját a feneke fölött. 

A friss levegő mámorától megrészegült fiatal nő ekkor sem szólalt meg, viszont a veszélyt felismerve törzse mellé kényszerített jobb kezével villámgyorsan megpróbált ruhája szárába markolni, nem sikerült azonban rendes fogást találnia. Marcusnak mégis fáradságos munkájába került elérni célját, mert fogja a lábait összepréselve és bokáit ülepe fölött keresztbe fonva vehemensen ellenállt. A feszes nadrágot végül nagy nehezen csak sikerült lerángatni egészen bokáig, ahol az addig oltalmazó ruhadarab mozgást akadályozó tényezőként végre a büntetés eszközévé lett. A farmeranyag útközben durván átsiklott Tia jól elnáspángolt fenekén, aki összeszorított fogakkal, nagyokat szuszogva sikeresen állt ellen a késztetésnek, hogy felkiáltson. A billog tanúsága szerint még úgy is elég fájdalmasra sikerült a nadrágfosztás, hogy a legkényesebb területek többsége nem maradt fedetlen.   

-    Látom alkalomhoz öltöztél. - jegyezte meg a férfi, mert a fekete szövet lenyúzása közben előbukkant a tolvajlány karmazsinpiros női boxerba bújtatott feneke. 

A színben egyező melltartóhoz hasonlóan ez az alsónemű is sportruházat kategóriába esett és termoaktív anyagból készült. Széles, gumírozott derékpántjának köszönhetően a rajta végighúzott farmer ellenére is stabilan a helyén maradt, fizikai védelmi képessége azonban elenyészőnek tűnt. A rugalmas bugyi második bőrként tapadt viselőjére, tökéletesen követve gömbölyded idomait és a fenekelés nyoma csak a combok felső részén látszott ki alóla. A szövet tapintása enyhén nyirkosnak érződött, mert a fiatal nő az alacsonyabb hűmérséklet elviselésére való farmer alatt a sok mozgástól határozottan megizzadt.
 
Mialatt nadrágja a bokája felé tartott, Tia felhevült, enyhén gőzölgő teste mind nagyobb felületen érintkezett a hűvös levegővel és lábain libabőr szaladt végig. Lemeztelenített, világos bőrén több heg éktelenkedett, köztük egy igazán nagy, tépett szélű forradással. A jobb combartériához veszélyesen közel keletkezett sérülés több kisebb társával együtt egy stilizált, tövises indák szövedékére emlékeztető, fekete tetoválásban bújt meg. Ez a kiterjedt rajzolat körbe tekergett a lány jobb lábán, alulról kiindulva egészen combja felső részéig. 

XI.
Mielőtt Marcus belekezdett volna a rituálé következő szakaszába még fel kívánta mérni, hogy a vékony bugyi pontosan mennyit is tompít csapásain. Elengedte hát a farmert, melyet markolva addig Tia lábaival szkanderezett és bekukkantott az alsónemű jobb szára alá. Az indák csúcsainál található fedetlen bőrt inkább lehetett sötét rózsaszínűnek, mint vörösnek nevezni és a boxer alatt is hasonló volt megfigyelhető, bár valamivel világosabb árnyalatban.

-    Mi a faszt csinálsz!? – harsant fel a hangját visszanyert lány, akinek figyelmét nem kerülte el a leselkedés. – Ilyen mocskosul tetszik, amit velem műveltél? Addig nézz még tudsz baz’ meg, mert most már tuti kurva élet, hogy kitépem a szemed és a lyukakba szarok! 

A fiatal nőnek sikerült fájdalmas zöngéktől mentes, kemény és fenyegető hangnemet megütni, közben azonban erősen aggodalmas arccal figyelt hátrafelé. Látványosan elborzasztotta a tudat, hogy meggyötört hátsója és a férfi tenyere között most már csak a leheletvékony boxer áll. Az Igazság Keze úgy döntött, rá is erősít a lány balsejtelmére. 

-    Ez még csak bemelegítés volt. Nemsokára a feneked vörösebb lesz, mint a bugyid.

Szavai tökéletesen célba találtak. A férfi kezének emelkedése láttán Tia védekező állásba próbálta kapni néhány másodpercre a földön pihentetett lábait, de elkésett. Ő is felismerte tehetetlenségét és miközben szemével követte Marcus mozdulatát, pupillái teljesen kitágultak a rémülettől. Az inkvizítori tenyér végül feneke közepén landolt hangos csattanás és minden várakozását felűmúló kín kísérletében. 

-    Azt a picsa! – üvöltött fel fájdalommal telt, mély, állatias torokhangon a lány, ahogy fejét felkapva ívben megfeszítette a hátát és önkéntelenül a levegőbe rúgott néhányat. 

Az iszonyatosnak ígérkező folytatás elől Tia minden addiginál elkeseredettebben próbált menekülni és lábait hangos döndüléssel a talajra tapasztotta. Sikerült is kitámaszkodnia és elsőre olyan elemi erővel ugrott meg, hogy majdnem kitépte magát a szorításból. A gigászi adrenalin löket hajtotta mutatvány során a lány csontjai jól hallhatóan recsegtek és ilyen szintű erőkifejtésre még egyszer nem is volt képes.       

– Áhhhhrrráá! Dögölj meg! Áhhhrrrrrááááááá! Fffffrrrrhhhhhháááá! – ordibált az első néhány szúrós csapástól, aztán akaraterejét összeszedve ismét összeszorította fogait. 

A teljes némaság ideje azonban ugyanúgy lejárt, mint a hosszabb beszédeké. Fenekelése szapora ritmusára a tolvajlány folyamatosan dühvel és fájdalommal átitatott nyögéseket, valamint összepréselt szájjal kiadott vad nyüszítéseket hallatott, miközben úgy rúgkapált, mint még soha. Korábban is alkalmazott módszereit váltogatva próbált védekezni és szabadulni, de mindhiába. A billogba áramló energia mennyisége folyamatosan emelkedett, ahogy Tia ide-oda ugráló hátsója egyenletes ütemben vörösödött. Marcus keze hangos csattogás kíséretében járt nyírkos bőrén és bugyiján, mozgásával pedig ugyan már lassabban, de továbbra is verejtéket termelt. A nedves fenekét érő ütések borzalmasan csíptek és a büntetését elkerülni képtelen lányon kezdett eluralkodni a kétségbeesés. 

-    Áááááááááhhhhhhhááááááá! 

Hosszú percekig tartó nadrág nélküli fenekelésre volt hozzá szűkség, de Tiából kiszakadt az első tisztán fájdalmas, bűnhődő lelke mélyéről fakadó női sikoly. A dacos düh elmaradása romlott személyisége visszaszorulására utalt, Marcus pedig tudta, hogy a rituálé kezdi komolyan kifejteni hatását. A lány azonban nem adta ilyen könnyen magát és felsőtestét összepréselve erősen fogvatartója ball vádlijába harapott, pont a bakancs szára fölött. Következő néhány sikolyát már a farmer tompította és álkapcsa szorításának egészen rendkívüli erőt adott a gyötrelem. Marcus a fájdalom hatására ugyan erősen elfintorodott, de meg sem mozdította marcangolt lábát. Aprócska győzelmének Tia így nem láthatta jelét és a lehetetlen testhelyzet miatt a harapdálás sem folytatódhatott hosszabban. Pár másodperc után a lány engedni kényszerült és ismét levegőhöz jutva egy csapdába esett, sebesült nőstényoroszlánt idéző ordítást tört fel belőle.    
    
-    Rrrrrráááááhhhhrrrrrrááááhhhrrrráááá!    

Ez után úgy összezárta a fogait, hogy Marcus azt várta, mikor hallja őket eltörni és ball kezét is szájára tapasztotta. Sikolyai ennek ellenére kihallatszottak, kapálódzása pedig egyre kevésbé tervszerűvé vált, ahogy szaporodtak benne a fájdalom kimozgására szolgáló oldalirányú és hátra rúgások. Fenekelése megmutatta, hogy Tia fájdalomtűrése bőven átlagos, de minden áron meg akarta fosztani kínzóját attól az örömtől, hogy szenvedni hallja vagy lássa. A lány ebbéli próbálkozásai eleve kudarcra voltak ítélve, de Marcus a fájdalom okozására sosem örömforrásként tekintett. Az pusztán a Tündöklő Fény szolgálatának részesze volt és ez a szolgálat jelentette a boldogságot minden igazhitűnek. Ahogy azonban a lány iránti haragja kezdett alábbhagyni, a szent küldetéstudat miatt érzett extázis hátterében megjelent valami furcsa, ismeretlen és határozottan kellemetlen érzés.  

XII.
Függetlenül Marcus ez irányú preferenciáitól, Tia sikoltásai egyre fájdalmasabbnak tűntek, még a düh kiveszni látszott belőlük. Biztosan nem lehetett megállapítani, mert a harapdálás óta eltelt néhány percben a lány ismét elég hatékonyan tompította az általa keltett hangokat. Minden esetre a combok legfelső része színben már nagyon kezdett a bugyi árnyalatára hasonlítani ezért a férfi úgy döntött, elérkezett a következő fázis ideje. Abbahagyta a fenekelést és gerinc fölött megragadta a boxer széles pántját, Tiát viszont ezúttal nem sikerült úgy meglepni, mint farmerja elvesztésekor. Lefogott jobb kezével, amit addig csavargatva igyekezett kiszabadítani, erősen rámarkolt utolsó enyhet adó ruhadarabjára, combjához szögezve azt. A nyúlós anyagú bugyi egy része így gazdája fenekének közepénél nem csúszott lejjebb, de a ráncigálás során már mindenhova be lehetett látni.

-    Neeeeem! - hangozott fel Tia rekedt kiáltása.

Szinte teljesen hátra is fordította kivörösödött arcát, amin a fájdalom és a félelem mellett a szégyenlősség erőteljes jeleit is fel lehetett felfedezni. Marcusnak az a határozott benyomása támadt, hogy a fenekét védő utolsó szövetdarab elvesztése nem rettenti meg jobban, mint borotvált nemi szervének meztelensége. Az Igazság Keze megszámlálhatatlan alkalommal látott már bűnösöket hasonlóan reagálni a rituálék során és korábban sosem gyakorolt rá semmilyen érdemi hatást. Akik ezt a büntetést kapták megérdemelték a sorsukat és a teljes kiszolgáltatottság érzésének kiváltása volt az alsónemű lehúzásának egyik célja. A folyékony áldás nélkül szabadon csapongó érzelmeivel viszont Marcus ezt ott és akkor másként élte meg. 

Még régen az előírásoknak megfelelően könnyűszerrel figyelmen kívül hagyta, ha egy fogoly a szemérem jeleit mutatta, ez a bugyija lehúzásától nagyon zavarba jött Tia esetében egyszerűen nem ment. Marcust őszintén megdöbbentette, hogy még ennek a hitetlen, trágár, vad, parázna tolvajlánynak a Végtelen Sötétség által uralt szennyes lelkében is ott lakozhat az erényesség szikrája. Ilyesmit csakis valamilyen kifacsart morálitás tehetett lehetővé, megnyilvánulása azonban kizökkentette a férfit. Továbbra is követte a rituálé protokollját, de miközben újból nekiveselkedve kirángatta az alsóneműt Tia görcsös szorításából, úgy érezte, hogy tisztáznia kell az esetleges félreértéseket.

-    A szándékaim és gondolataim tisztességesek és tiszták, nem kell attól félned, hogy erőszakot követek el rajtad. Mindez csak a büntetésed része, amivel a bűneid egy részéért vezekelsz. Térj le a Sötétség útjáról és fogadd szívedbe a Tündöklő Fényt! Ha így teszel még üdvözülhetsz és a szenvedésed biztosan nem lesz hiába való! 

A férfi ösztönösen szerette volna megnyugtatni és a megváltás felé terelni a rég elveszett ártatlanságát veszélyben érző fiatal nőt, de az eleinte tudomást sem vett róla. A fogoly arccal előre, fájdalmasan nyöszörögve és fújtatva, teljes erejéből kapaszkodott a bugyijába és combjait is igyekezett úgy összezárni, hogy szeméremajkait eltakarja velük. Piros félgömbökké vált feneke és még sötétebb árnyalatú combbőre igencsak kellemetlenné tette ezt az erőfeszítést, de a Tia egyszerűen nem állhatta, hogy Marcus így lássa őt. Pár másodperccel a szentbeszéd vége után veszítette el a boxerért folytatott kötélhúzást és mikor alsóneműje is a lábai végén kötött ki, hátranézett. Az elkínzott arcon Marcus a mélységes felháborodás, valamint az undor olyan sajátos egyvelegét láthatta, amilyennel pályafutása során még sosem találkozott.

-    Neked az …..fffff… tisztességes, hogy….. ffff…. elversz és a ….fffff…. pinámra csorgatod a ……fffff….. nyálad?! – sziszegte a fogait szívva, egyre indulatosabban. – Elbaszottabb vagy …fffff…. mint gondoltam te ….. fffffanatikus szörnyszülött! …ffff... Dugd fel magadnak a …ffff….. vallási baromságaidat, ….ffff…. meg a tisztességedet ….ffff…. a katedrális kurva nagy …ffff…. mécsestartójával együtt, …ffff.… aztán szopd le a .…fffff… Tündökl áááááááárrrrrrrrhhhhhhhhhhjjjjjííííííííí! 

A fejét csalódottan csóválva Marcus egy erőteljes csapással félbeszakította a komolyan szentséggyalázónak szánt kirohanást és nem érte be ennyivel. Lábaival a talajon kaparva a fiatal nő azonnal elkezdett kapaszkodót keresni egy újabb csontroppantó kitörési kísérlethez, ettől viszont hátsója nagyon könnyű prédává vált. A két izomgolyó teljesen védtelenül marad és az összeszorított comboknak köszönhetően még szépen ki is emelkedett. Formás fenekével a tolvajlány biztosan sokakat csábított már bűnre, valamint erkölcstelen vágyai és céljai beteljesítésében is cinkosa lehetett, az Igazság Keze pedig kíméletlenül kimérte rá büntetését. Tia feszes, selymes bőrét bugyija alatt nem tarkították se hegek se tetoválások, de már az alsónemű eltávolítása előtt pipacspiros színben virított és a lórúgás szerű ütések fáradhatatlanul csattogtak rajta tovább. 

A lány úgy érezte, mintha tüzes vassal vernék és kétségbeesetten sikítozott, mindennek ellenére egy kerek percig mégsem volt hajlandó megemelni vagy szétnyitni a lábait.  Az elviselhetetlenné váló kín árja viszont az összes gátlását elmosta és egyszer csak a hiábavaló felkelési kísérletek helyett teljesen kitárulkozott, ahogy a férfi feje felé rúgott. Addigra nadrágja már a lábfeje végén járt és az erőteljes lendítéstől kicsapódva, gombjával majdnem kiverte Marcus szemét. A kellemetlen fogsor is megtalálta a kikezdett pontot, bár harapását egyre rövidebb ideig tudta csak fenntartani. 

A rituálénak ebben a szakaszában a bűnös végre ízelítőt kaphatott az örök kárhozat gyötrelmeiből és az Igazság Kezét semmi sem tántoríthatta el attól, hogy ezt az élményt átadja. Marcus bugyival, valamint a jobb zoknival együtt lerántotta a levegőben csapkodó nadrágot és a háta mögé dobta. A poklok lángjai között reménytelenül csapdába esett, harcias lány teljesen szabaddá vált lábaival addig folytatta zavaró támadó rúgásait, még tudatos énjét teljesen el nem ködösítette a kín. Végül Tia már csak őrült módjára rúgkapált, a fejét rázta és Marcus farmerját, bakancsát, valamint a földet verte. Lefogott kezének újait is a feneke felé nyújtogatta miközben nagyjából a csapások ütemére teli torokból, fájdalmasan sikoltozott.
 
XIII.
Hiába csattogott Tia hátsóján gépiesen, egyenletes erővel Marcus keze, a lány fizikai teljesítő képessége határáig hajszolta magát és meztelen fenekelése kezdete után néhány perccel már vergődni is alig bírt. Hátrafogott haját átjárta az izzadság és nedves tincsei az arcára ragadtak mert rég nem foglalkozott fül mögé igazításukkal. Kiváló tüdőkapacitása ellenére a sok ordítástól hangja szinte teljesen elment, ennek pedig a férfi nagyon örült, mert az éles zajoktól visszhangzó raktérbe már lényegében megsüketült. 

Egyszer csak Tia tekintete megakadt a fal mellé esett nyakláncon. Néhány szívdobbanásig megbabonázva figyelte az ékszert, aztán kiabálásába alig kivehető, de újra értelmes szavak költöztek.

-    Segíts! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! Kérlek! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ Segítség! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ Gélet segíts! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! Gél! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! Gél! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! Gél, segíts! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ Ments meg! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! Gél kérlek! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ Ments meg! ÁÁÁHHHÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! 

Egyértelmű volt, hogy a lány józan eszét végképp mélybe rántotta a reményvesztettség és a fájdalom örvénye. Kérlelés közben szabad kezével úgy nyújtózkodott a nyaklánc irányába, mint egy fuldokoló, aki a megmentésére érkezők felé kapkod és lábaival tett néhány elrugaszkodási kísérletet, de ezek különösen erőtlenre sikeredtek. 

Géletnek az egyik acélmacskát hívták, azt a lányt, akivel a bokszzsákos videón is edzettek. Belegondolva Marcusnak feltűnt, hogy a rövid nyomozás során talált képek némelyikén Gélet nyakában is nagyon hasonló láncot látott és Tia valószínűleg vele szerepelt legtöbbször együtt. A férfi figyelmét már felkeltette ez a bandatag, mert neve, kreol bőre, valamint mandulavágású szemei szigetvilági származásra utaltak és a birodalom központi tartományaiban a Megtisztulás előtt is kevés hozzá hasonlóval lehetett találkozni. Bár Gélettel inkább tűntek nagyon jó barátoknak, mint szeretőknek, kapcsolatuk rendkívüli mélységét mutatta, hogy végső elkeseredésében Tia őt szólította. 

Segítség azonban nem érkezett és ahogy ez a lány számára is egyértelművé vált, Gélet szólongatása közben eleredtek a könnyei. A fájdalomtól addig is nedves volt a szeme, de egyszer csak mintha egy gát szakadt volna át, úgy robbant ki belőle a keserves zokogás. Az elfúló, rekedt hangú, szívszaggató sírás másodpercek alatt annyira felerősítette a férfi tudatában motoszkáló ismeretlen érzést, hogy az megakasztotta kezét a levegőben. Ekkor Marcus végre ráeszmélt, hogy szánalom kerítette hatalmába. Azért ismerte fel nehezen, mert fiatal kadét kora óta nem találkozott vele és kiképzése során kiirtották belőle, de feltámadásával minden mást háttérbe szorított. 

Hirtelen nem alávaló bűnöst látott maga előtt, hanem egy fiatal lányt, aki a testét borító sérülések tanúsága szerint olyan szörnyű dolgokat kellett, hogy átéljen, amiket nem lett volna szabad. Egy nőt, akit megkeményítetek és igazi harcossá tettek ezek a tapasztalatok, de egyúttal a bűn útjára is terelték, az ezért járó büntetése pedig iszonyú súllyal nehezedett rá. Visszagondolva lehetségesnek tűnt, hogy Tia őszinte jószándékból próbált neki tanácsot adni a Csíkosnak szánt magyarázat ügyében és nem kizárólag a fenekelés elkerülésén járt az esze. Lehet neki a Végtelen Sötétség által meg nem rontott, valódi lelkiismerete, ami bántotta volna, ha Marcust azért nyúzzák meg, mert elengedte? Még a lány vidám képei is eszébe jutottak és mély keserűség töltötte el, hogy azt az oldalát sosem ismerheti meg. A rendben kapott gépészeti kiképzést és Marcust minden motoros masina működése érdekelte, bár kíváncsiságát addig csak korlátozott mértékben elégíthette ki. A sportmotorokról Tia biztosan sokkal többet tudott nála és közös érdeklődésükből kiindulva talán még barátok is lehettek volna?

A csapongó érzelmeken, valamint elszabadult gondolatokon azonban a férfi inkvizítor énje gyorsan úrrá lett és az átéltek hatására szinte megfagyott ereiben a vér. Hogy fordulhatott az elő, hogy az Igazság Keze szimpátiát és szánalmat érezzen egy hitetlen bűnös iránt? Hát tényleg ennyire elkorcsosult és mélyre süllyedt néhány hónap alatt? Számtalanszor hallotta már a kezétől bűnhődő bűnösök sírását, Tiáé miért gyakorolt rá ilyen hatást? Lelki szilárdsága tényleg ennyire függött a folyékony áldástól? De akárhogy is próbált, egyszerűen nem bírt újra lesújtani a lányra, mert az egyre halkuló zokogás táplálta szánalom határozottan és elpusztíthatatlanul befészkelte magát.  

Tiának addigra már pityeregni is alig maradt ereje és ez egy problémára hívta fel az érzelmeivel viaskodó férfi figyelmét. Bár a büntetés elfogadására vonatkozó esküjét megszegte, Marcus továbbra is el akarta engedni fogját. Az inkvizítorok rituáléi gyakran tartottak a bűnösök eszméletvesztéséig, de ha ez Tiával is megtörténik, ki tudja mikor tér magához. A szállítmány máris késett és egyszerűen nem volt idő és lehetőség egy ájult tolvajt őrizgetni. Sőt, a túlerőltetés akár halálos is lehetett és Marcus szánakozó énje borzalmasnak találta a gondolatot, hogy a lány ilyen fiatalon, a bűnbocsánat esélye nélkül elkárhozzon.

XIV.
Végül úgy határozott, hogy lezártnak tekinti a büntető rituálét és lecsúsztatta öléből még haloványan eszméletén lévő fogját, aki hassal a padlóra esett és eltartott neki néhány másodpercig mire felfogta, mi történt. Felállni, vagy odébb kúszni nem tudott, de miközben arcával a porban folytatta a halk sírást, bal kezével eltakarta szeméremtestét és jobbjával tapogatni kezdte meggyötört hátsóját. Többször találkozott olyan amatőrökkel, akik számára a fenekelés kimerült egyetlen pont csapkodásában, de velük szemben Marcus profi munkát végzett és beváltotta ígéretét. A lány egész feneke, combjai legfelső részével együtt a bugyijánál is sötétebb vörös színben pompázott és iszonyúan csípett. A szélfuvallatnál komolyabb érintés vagy a lábak szinte bármilyen mozgása a fájdalom jelentősen felerősödését okozta, ezért Tia csak rendkívül óvatosan mert hátra nyúlni.  

De Marcus is nagyon leharcoltnak érezte magát. A rúgások, ütések helye még mindig sajgott, szinte olyan volt, mintha egy nagy bottal jó alaposan körbe verték volna. A lány fogai nadrágon át is vért serkentettek és tudta, hogy az arcán több komoly véraláfutás fog keletzeni, leginkább a homlokán. Az első összecsapásban találatot kapott orra már elég jól be is dagadt, feje pedig folyamatosan hasogatott. A borotvapenge nyoma szintén fájt és a birkózás sem tett jót neki. Mindennek tetejébe azt is be kellett látnia, hogy fizikuma sem a régi és Tia féken tartása sokat kivett belőle. Ha viseli az inkvizítorok sisakkal kiegészített és páncélozott harci öltözetét, sérülésmentesen megússza, de legalább 10 évvel fiatalabbnak kellett volna lennie ahhoz, hogy ne érezze meg érdemben az erőpróbát. Ezért aztán miközben fogja a földön szipogott fenekét dédelgetve, Marcus a dobozon ült egy ideig és légzőgyakorlatokat végzett, aztán öregesen, nagy nehezen felállt, hogy kinyújtóztassa magát. 

Ahogy a benne tomboló adrenalin áramlása lecsendesült és a billog töltődése abbamarat, a férfi már sokkal kevésbé látta tisztán maga előtt a következő lépést. Ha az inkvizíció veszi őrizetbe, Tiára szállítás előtt visszarángatják erkölcstelenül feszülő farmerját és úgy kötözik ki, hogy útban egy rendház felé csak akkor ne a földön üljön, ha folyamatosan kitolja magát. Érkezése után hónapokig újabb büntető rituálék sorozata várt volna rá, mielőtt minden bizonnyal kivégzik egy inkvizítor megtámadásáért. Csakhogy, miként arra a tolvajlányt oly bosszantóan rátapintott, Marcus már nem volt a rend tagja és annak szabályai sem kötötték. Mindennek ellenére a billog éledésének köszönhetően teljes bizonyossággal tudta, hogy a Tündöklő inkvizítoraként tekint rá és akarata szerit cselekedett, mikor megbüntette a fiatal nőt. De hogy mit vár el tőle ezek után istene, azt elképzelni sem tudta.    

Órájára nézve viszont érzékelte, hogy egyre jelentősebb késésben van a szállítmánnyal, ami létfenntartása szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bírt, így nem elmélkedhetett tovább tétlenül. Úgy döntött Tiát útközben engedi ki és bár átfutott az agyán, de végül mégsem vitte rá a lélek, hogy nadrágja felhúzásával tovább sanyargassa a lányt. Azt sem akarta azonban, hogy esetleg bosszúból kárt tegyen a szivarokban ezért jobb kezének csuklóját az egyik padlóba süllyesztett fémkarikához erősítette gyorskötözővel. Ahogy újra megragadták, a halkan zokogó fiatal nő gyengén megpróbált ellenállni. Ez csak jelképes gesztusnak tűnt és teste mozdulatlan maradt, még bal kezét sem emelte el a combjai felső része fölül. Fogja biztosítása után Marcus összeszedte a dolgait és a földön fekvő bőrkabátból táskájába tette a lány mobiltelefonját, hogy nyomon követhesse általa az Acélmacskák kommunikációját. A raktérben ezzel végzett és a lámpát lekapcsolva óvatosan kinézett a szabadba, ahol teljes csönd fogadta. Az autóból minden bizonnyal szűrődött ki ricsaj, de a jelek szerint erre senki sem figyelt fel, vagy ha mégis, hát a pokoli sikolyok hallatán jobbnak látta odébb állni. Az ajtó alatt érintetlenül hevert a lopott holmikkal teli táska és ennek begyűjtése közben a holdfény megcsillant Tia elejtett pillangókésén is. 

XV.
Majdnem egy óráig tartott az út Wilburg határáig, mert rakományára tekintettel Marcus nagyon óvatosan és elég lassan vezetett az iparnegyed rossz útjain. A várostábla mellett egy romos benzinkút állt, melyet ugyan jól benőt a növényzet, de repedezett beton borítású parkolója a főútról megközelíthető maradt. Erre a félre eső, de biztonságosnak mondható helyre hajtott be a férfi, majd hátra ment kinyitni a raktérajtót, amit indulás előtt ismét rögzített. A gyorskötözők elvágása során furcsa hang ütötte meg a fülét, ezért óvatosan nyitott be és zseblámpájával oda világított, ahol a lányt hagyta. Tia azonban elszabadult és már az ajtó felé fordulva a raktér közepén hagyott dobozon hasalt csukott szemmel. Kabátját felhúzta, nadrágját alteste alá gyűrte és lábait kis terpeszben úgy tartotta, hogy térdei elérték a talajt. Nyitott konzervek hevertek körülötte, melyeket minden bizonnyal a részben szétcincált kartondobozból vett ki és mikor Marcus rányitott, a lány ananászlével átáztatott bugyijával épp vörös hátsóját simogatta óvatosan. A fenekelés után maradt égető fájdalom enyhítésére nagyon hatékonynak tűnt ez a hűsítő borogatás, mert Tia berekedt hangján olyan kéjes nyögéseket hallatott, mintha épp egy jól sikerült szexuális együttlétben venne részt. Annyira lekötötte a megkönnyebbülés, hogy csak akkor vette észre közönségét, mikor a zseblámpa fénye közvetlenül rávetült.
 
Erre a megzavart fiatal nő kinyitotta kisírt szemei és fájdalmasan sziszegve, szenvedő, űzött ábrázattal feltápászkodott a dobozról, hogy biztonságosabb helyre meneküljön. Görnyedt testtartásban, de egészen elképesztő sebességgel a raktér belsejébe hátrált, nagyon ügyelve rá, hogy az ágyékához szorított nadrágokkal folyamatosan eltakarja legintimebb részét. Út közben arckifejezése átalakult és a sarokban megállapodó lányból már csak úgy sugárzott a dühös, dacos elszántság. Egy olyan ember megkínzott, mégis rendíthetetlen tekintetével meredt egyenesen fogvatartója szemébe, aki tudja, hogy szörnyű halált fog halni, de mindent felülmúló élni akarással kész a végsőkig küzdeni ez ellen. A tőle tehető módon Tia harci állásba is helyezkedett. Bár mozgásából kiveszett a ruganyos kecsesség és ananászlétől csatakos lábaival sokkal kevésbé tűnt veszélyesnek, mint korábban, de mellkasa elé emelt jobb kezében éles konzervfedelet tartott. A férfinak nem voltak kétségei a felől, hogy a ball kézzel szemérmesen magához szorított ruhacsomóban is rejteget még legalább egy éles fémdarabot. 

Inkvizítor énjének rosszallása ellenére Marcusban tisztelet ébredt a lány iránt. Az Igazság Keze által elfenekelt bűnösok többsége órákig megmozogni sem bírt, Tia azonban aktívan kihasználta az egyedül töltött időt. A karnyújtásnyi távolságra maradt konzervek segítségével elvágta a kezére tett gyorskötözőt, evett és ivott, összeszedte a ruháit, majd el is látta magát. Grimaszaiból, hajlott testtartásából és enyhén remegő lábaiból látszott azonban, hogy nehezére esik állva maradni és kidolgozott farizmainak minden rezdülésére vissza kell nyelnie egy sikolyt. Nyaklánca becipzárazott kabátján kívül lógott és felemelt jobb kezével ösztönösen ennek végét morzsolgatta, hogy további erőt merítsen általa.  
 
-    Kibaszott szadista rohadék! Ha idejössz felszabdallak! – üvöltötte el magát szinte tébolyult, fátyolos hangon a fiatal nő. - A szájbakúrt haverjaidat is! Hallájátok! Széttéplek titeket a gecibe! Tia Volárddal nem baszakodtok! Én nyúzom meg azt, aki megpróbál hozzám érni! Azt a buzeráns Csíkost is, ha ide meri dugja a pofáját! Világos voltam, mocskok!? Takarodjatok a közelemből!     

Tia szavai és gesztusai arra utaltak, hogy súlyosan eltévelyedett személyisége sértetlen maradt, így a rituálé nem segítette elő lelki fejlődését. A végtelenül makacs tolvajlány még fenekelés közben sem könyörgött kegyelemért és semmilyen igény nem ébredt benne a bűnbocsánatra. Nyilvánvalóan csak azt bánta meg, hogy elkapták. Viszont azt nagyon. Bár pszichológiai értelemben is sikerült felkelnie a padlóról és készen állt egy újabb összecsapásra, az elszenvedett súlyos megrázkódtatás nem csak fizikai nyomot hagyott rajta. A félelmét elnyomó düh, ami szinte folyamatosan legmeghatározóbb érzelme volt, mélységes, zsigeri gyűlöletté alakult át. Zöld szemeiben könyörtelen, gyilkos tűz lobogott és Marcus egész biztos lehetett benne, hogy szert tett egy újabb halálos ellenségre. 

A felismeréstől elméjének egy sötét zugából előtolakodott az a gondolat, hogy valójában miért is akarja szabadon ereszteni fogját? Többi rosszakarójával ellentétben a lány látta az arcát és veszélyes lehet, amennyiben valahogy túléli Csíkos haragját. Tia erősen rúgni biztosan nem tudott és Marcus néhány vágás árán, de képesnek tartotta magát arra, hogy ismét legyűrje. Aztán egy gyors mozdulattal kitörheti a nyakát. Még csak nem is szenvedne…. 

Ezeket a gondolatokat azonban a Végtelen Sötétség sugallta és a férfi azonnal el is utasította őket. Szánakozó oldala ismét a lány túlvilági sorsa miatt kezdett aggódni és a renden kívüli egyszerű hívők számára súlyos bűnnek számított megölni egy másik embert. Csíkos is elvégezhette volna helyette a piszkos munkát, csakhogy lényegében a lánnyal kötött megállapodás teljesült: Tia rávilágított a raktáron áthaladó szállítmányok biztonsági hiányosságaira és a lopásért is megkapta a büntetését. Még ha nem is pont azt, amiben eredetileg megegyeztek. Így aztán helytelennek tűnt nem elengedni a fiatal nőt, még úgy is, ha ez később visszaüthet. A Tündöklő Fény tanítása szerint az erényes út általában a göröngyösebb és Marcus az elveit nem rendelhette alá személyes biztonságának.

-    Nincs itt rajtunk kívül senki más, most szabadon távozhatsz. Viszont a lopott holmik és a tolvajszerszámod maradnak. - mondta végül egy kis gondolkodás után a férfi, Tiát azonban ez nem győzte meg.
-    Ennyire hülyének nézel te perverz görény!? Hazudsz!
-    Már említettem, hogy nem szokásom hazudni. Talán ott akarsz gyanakodni és acsarogni egész este? Gyere már!

Bátorítás gyanánt Marcus szélesre tárta mindkét ajtószárnyat és jó pár lépést hátrált az autótól, de közben szemmel tartotta a lányt, aki a konzervtetőt előre szegezve szép lassan nekiállt kifelé araszolni. A szabadságba vezető zavartalan út vonzotta Tiát, mint molylepkét a lámpafény, felébresztve benne a túlélés elveszettnek hitt reményét, viszont óvatossága sem hagyott alább és folyamatosan a férfit, valamint az éjszaka árnyait figyelte. A raktér közepén heverő magas szárú sportcipőjét a bejárat melletti párjához rúgta, mikor pedig odaért hozzájuk, papucs módjára beléjük lépett, ezzel azonban bizonytalan mozgása még rosszabb lett. Kénytelen volt megoldani a problémát, így óriási lélegzetvétel kíséretében sarkait felemelve kissé behajlította a térdeit. Ügyességének köszönhetően, újait használva gyorsan elrendezte lábait a cipőkben, de az igencsak fájdalmas mozdulattól arca teljesen eltorzult és kivörösödött. Miután zihálva nagyjából felegyenesedett, egy pillanatra megpihent majd vánszorogva ismét elindult. Marcus folyamatosan tartotta tőle a távolságot, de kérdésesnek tűnt, hogy ilyen állapotban meddig fog Tia szerencsétlenkedni a platóról lejutással. A szállítmány további késésének minden perce gondot jelentett és az egyre türelmetlenebb férfiban még az is felmerült, hogy egyszerűen elkapja és kihajítja a lányt. Ezt azonban gyorsan elvetette, mert Tia minden ilyen jellegű közeledést az élete elleni támadásként értelmezhetett és egy újabb fájdalmas sérülésekkel járó harc Marcusnak sem hiányzott. Meg aztán érdekelte is, hogy mire jut egyedül a fiatal nő és nem szívesen fosztotta volna meg ismét a cselekvési szabadságától. 

Az ajtóban Tia megtorpant egy pillanatra, aztán állkapcsát összepréselve leugrott a platóról. Földetéréskor ösztönösen behajlította a lábait, amitől egy kosár kígyót idéző hangon felsziszegett, egyensúlyát azonban megőrizte és távolodni kezdett a teherautótól. Pontosan ismerte a helyet, mert félig hátrálva egyenesen a sötét bozótosban megbúvó rom felé vánszorgott, de közben le nem vette volna a szemét Marcusról. 
       
-    Ezeket ne hagy itt! - kiáltott korábbi foglyának a férfi, mielőtt még elnyelték volna a bokrok, aztán utána dobott egy kis csomagot.

A lány konzervfedőt tartó kezével reflexből elkapta a nagy sebességgel felé repülő tárgyat majd leplezetlen döbbenettel bámulta a szigetelő szalaggal összekötött telefonját, pillangókését és borotvapengéit.

-    Meg kell tudnod védeni magad, még biztonságos helyre nem kerülsz. – válaszolt a fel nem tett kérdésre Marcus. - Mr. Thaall megbocsátónak vagy visszafogottnak semmiképp sem nevezhető ezért bölcsen tennéd, ha gyorsan szólnál Géletnek, a többi acélmacskának és mindenki másnak, akivel csak jóban vagytok, hogy meneküljenek még tudnak. 

A lány nem reagált a figyelmeztetésre, csak zavart és ellenséges tekintettel eltűnt az ágak között. Távozása után a férfi ellenőrizte a szivarokat és mikor ezeket rendben találta, ismét rögzítette a raktérajtót. A gyorskötözők felszerelése közben érintőképernyőn pattogó gépelés távoli zaja ütötte meg a fülét, bizonyítva, hogy a Tia már neki is állt intézkedni. 

Ahogy Marcus beült a volán mögé, még felrémlett benne a lány didergő, félpucér alakja. Ennyire hiányos öltözékben, konzervéltől és izzadságtól nedvesen valamilyen meghűléses betegség összeszedését borítékolni lehetett. Ezt biztosan ő is tudta, de farmerját még a lábaira is csak szőrnyű tortúra árán húzhatta fel, az pedig, hogy parázsként izzó fenekén elviselje, egyszerűen elképzelhetetlennek tűnt. A férfinak eszébe jutott, hogy mivel ő a sofőrfülkében tud magának fűteni, esetleg odaadhatná a pulóverét Tiának, inkvizítor énje azonban gyorsan elhessegette ezt. A javíthatatlanul bűnös tolvajlánnyal már így is kesztyűs kézzel bánt, további sorsát a Tündöklőre bízta.  

Marcus folytatta útját, de alig bírt a vezetésre figyelni, mert a gondolatok vadul száguldoztak benne. A büntető rituálét követő hagyományos imádságok mormolása korábban teljesen lekötötte, Tia távozásával viszont régi és új énjének konfliktusa előtérbe furakodott. Úgy érezte, meghasonlott önmagával, amit szabadon garázdálkodó érzelmei tovább súlyosbítottak. A Tündöklő útjai közmondásosan kifürkészhetetlenek voltak és a történteken még sokat kellett elmélkednie, de egyvalamit tisztán látott: Inkvizítor billogja jól feltöltődött, bizonyítva, hogy istene különösen becsben tartja és joggal nevezheti magát továbbra is az Igazság Kezének.