Az éjjel álombéli csöndjét egy tompa hang szakította félbe és ezzel a körülötte lévő erdőt felébresztette. Mókusok kíváncsi feje jelent meg az odújuk bejáratánál, ami egyébként tele volt makkal, mogyoróval.
1-2 madárka, - akik itt maradtak a tél beköszönte után is- volt olyan bátor, hogy elrepült megkeresni a hang forrását. Kicsi szárnyuk csak úgy suhant a hideg levegőben, meg nem hátrálva a cél előtt. Csak mentek előre határozottan, míg nem világosságot pillantottak meg az erdő szélén.
Egy felborult autó körvonalai rajzolódtak ki a szemük előtt. Ahogy közeledtek a járműhöz, észre vették, hogy valaki ül a kocsiban. Valaki, aki nem mozdul… Csak mintha halott lenne. És a madárkák hulló könnyei ezt alá is támasztották.
Ádámnak a hétfő reggel nem indult valami fényesen. Mindennek, aminek neki állt, elromlott, vagy szét esett. Ez talán annak is köszönhető volt, hogy a lassan múlt este nem jött el hozzá a szerelme, Júlia. Nem értette, hogy miért nem jelentkezett a lány és, hogy miért nem lehet egyáltalán elérni.
Miután beleunt, hogy semmi se sikerül neki ezen a reggelen, leült a nappaliban és elővette az ajándékot, amit Julinak szánt az 5. évfordulójukra. Nézte a kis dobozkát a néma csöndben, ami a házra telepedett, és ami nem mozdult onnan. Pár perc múlva kinyitotta a kiscsomagot, és elővett egy aranyozott gyűrűt. A férfi remegő kezeiben is jól lehetett látni a feliratot az ékszer belsejében. ”L + Zs” Ádám csak bámulta a beceneveik rövidítéseit és úgy látszott neki, mintha az megkopott volna, pedig csak két napja volt nála.
Órák múlva megszólalt a telefon. A fiú szinte rohant a készülékhez, hogy minnél előbb meg tudja ki keresi. Remélte, hogy Juli az, de a rossz érzés, ami a szívében motoszkált most sem csitult.
A rövid, de tömör beszélgetés után, nem tudott meg szólalni. A szavak mintha eltévedtek volna útközben, mint a gondolatai, amiket nem tudott összeszedni.
Emlékei csak úgy zuhantak a lelki szemei. Eszébe jutott, ahogy először meglátta Juli gyönyörű kék szemeit és aranyszőke hosszú haját, és hogy már akkor hevesebben kezdett verni a szíve. A múlt következő egy darabkája az első csókuk volt. A lány gyengéd ajkait még most is a száján érezte… Az utolsó kép, ami a fejében volt, egy felborult autó és benne egy szőke hajú, hallott lány feküdt. Aztán elhomályosult minden…
Másnap, mikor újra magához tért a fiú, nem igazán tudta felfogni, hogy mi történt előző nap. Aztán jöttek a gondolatok és tudta, hogy elvesztette szerelmét. Nem akarta elfogadni a megváltoztathatatlant, hogy nincs többé Júlia.
A hálószobájába sétált és határozott, de lassú léptekkel a fiókjához ment. Kihúzta azt és elővette a fegyvert. A pisztolyt, aminek segítségével újra együtt akartlennibarátnőjével.
Egy pillanat. Ennyi elég volt, hogy kívánsága teljesüljön…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony...
Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...
Hozzászólások
köszönöm h olvastátok az irásom ill. a véleményeteket..
folytatás lesz, de más fajta, mint hinnétek.
egy sorozatot szeretnék csak csinálni, amit ide is felrakok,de más t nem hiszem h fogok..
puusz!
Tudom, olvastam már az írásaid, és mondtam már véleményt, arról is, ami itt nincs fent, DE:
Mint ahogy te is felhívtad a figyelmem az írási hibák miatt így én is szólok. El kellene olvasnod az írásaid mégegyszer mielőtt elküldöd!
Mindkét írásodhoz csak gratulálni tudok.
Remélem egyszer a Depresszió is felkerül erre az oldalra.
A regényedhez sok sikert, és remélem tényleg elérsz valamit az írásaiddal!
További kitartó írkálást, és sok sikert!
Tisztelettel:
Zmeor Orgadin d'Lar