Átokér átkot kér a hold

Leszállt az éj az amerikai kisvárosra Bagger Vance-re. Senki nem járt az utcákon naplemente után, bár nem mondták ki nyíltan, tudták, hogy szörnyű lények járják éjszaka a várost. Vámpírok melyek kiszívják vérüket, démonok melyek felfalják gyermekeiket.
Egyetlen hely volt csak, ahol zajlott az éjszakai élet, mégpedig a Gold-ban , ez volt a legnépszerűbb szórakozóhely!
Hosszú barna hajú kékszemű feltűnő lány, Amélia táncolt benn, mindenki őt nézte és titokzatos helyes táncpartnerét Eriket. A lány szemében tűz égett a fiúéban vágy. Vége lett a számnak.
- Gyere, ne félj mutatok valamit! - unszolta Amyt.
A lány kacéran a szemébe nézett és azt mondta:
- Ugyan, én semmitől se félek! - és közelebb lépett Erikhez.
Elindultak sétálni a parkba ,amikor Erik már érezte ,hogy nincs senki a közelben megmutatta igazi arcát és megragadta Amyt.
- Hát igazam volt vámpír vagy! - szólalt meg nyugodtan Amy.
- Az igazad rajtad már nem segít! - kacagott Erik.

Ekkor fogai hatalmas lendülettel elindultak a lány nyakához, mielőtt még megízlelhette volna vérét, szívében érezte a fakarót és egy szempillantás alatt elporladt. Közömbös arccal nézett poraira majd mosolyogva ezt mondta:
- Vámpírok, legalább eltakarítanak maguk után nem hagynak maguk után mást csak hamvaikat.

Hazafelé elgondolkozott miért is csinálja ezt. Démonokat ől, hiszen nem is az ő feladata lenne és avval is tisztában volt, hogy ha egy erősebb példány jön a városba, abba bele fog halni, de nem volt mit vesztenie. Na meg mindenki félt tőle ,aki tudott furcsa kedvteléséről a vadászatról ,ahogy ő nevezte.
Párhónappal a vámpír megölése után furcsa érzése támadt, mintha valami nagyon erős és nagyon gonosz jött volna a városba.
De ezzel az érzéssel nem nagyon törődve, energiával telve kiment a temetőbe. Egy nagyon helyes fiút pillantott meg ott, de nem volt rá túl sok esély, hogy nem vámpír. Mégis nem érzett semmi olyat, ami arra utalt volna, talán csak egy srác, aki meglátogatja nagymamája sírját.

Viszont mégis csak temetőben voltak, nem szólíthatja le csak úgy!
Meglepetésére köszönt neki. Amy zavarában kinyögött valahogy egy hellót!
- Az én nevem Mike. Hideg van itt a temetőben nincs kedved meginni kávézóban egy forrócsokit.
- De, nagyon szívesen! - kiálltott fel Amy a bizarr helyzet ellenére.
A közeli kávézóban leültek és elkezdtek beszélgetni teljesen egy hullámhosszon voltak.
- Mikor látlak újra?
- Holnap ugyanitt 2-kor, jó lesz?

Mindketten izgatottan várták már a találkát és sokáig beszélgettek,de Mike érezte a naplemente közeledtét így hát elbúcsúzott.
Amy észrevette idegességét és csak egyre tudott gondolni ,mégis csak vámpír. Így hát követte hazáig. Egy kis fura századelei házban lakott. A nap már rég lement telihold volt. Egy üvöltést hallott, közelebb lépett az ablakhoz és belesett, de nem látott semmit. Most az egyszer életében félt de nem attól a szörnyetegtől amit benn hitt,hanem a csalódástól. Olyat érzett amit azelőtt soha. Csak egy napja ismerte ,de érezte szereti. Engedett kíváncsiságának és belépett az ajtón. Ami ott benn fogadta szíve legmélyéig hatolt, akár egy tőr. Mike vérfarkas volt, a sírást alig bírta vissza tartani így hát el akart rohanni. Mike gyorsabb volt nála már az ajtó előtt állt. Amy megpróbált valami tárgyat találni, amivel védekezhet ,hiába semmi használható nem volt. Ekkor hirtelen félre állt Mike és mintha jelezni akarta volna ,hogy nem bántja menjen el .De Amy jobban szerette annál,hogy csak így itt hagyja. Bár szörnyeteg formája nem volt túl vonzó magához ölelte. Érintésétől emberi alakot öltött és fülébe suttogta: Szeretlek!

Ezután csodálatos pár nap következett. De szerelmüknek nem tudtak sokáig örülni. Telihold előtt egy nappal Mike elmondta Amynek, hogy minden teliholdkor felveszi a szörnyeteg alakját és amíg meg nem ismerte még azt is megölte, ilyen alakjában ,akit szeretett.
- Nem, nem, nem. Miért? Mondd, miért kell ennek így lennie? - borult sírva szeretője karjába.
Engem megharapott egy társam tombolásában, és aki túlél egy ilyen támadást abból olyan szörnyeteg lesz mint én!
- De, hogy kezdődött ez az egész, hogy lett az első vérfarkas? - kérdezte Amy ,mert szerette az ilyen legendákat hallgatni.

- Hát jó, elmsélem. A Sátánnak volt egy fia és egy lánya. A fiát, mint tudod úgy hívták, hogy Drakula, az összes vámpír atyja. Őt sikerült megölni. De lánya igényeivel a Sátán nem törődött, észre se vette, így hát dühvel telve szörnyű átkot szórt a Holdra, hogy ha apja felnézz este az égre ő jusson eszébe a teliholdról. Az átok így szólt :Hatalmas fényes hold ,te leszel rabszolgahajcsára az csatlósaimnak, kik a legfélelmetesebb szörnyek lesznek a világon, amíg csak a hold, mindig megújul!
Márpedig mindig lesz telihold, kérlek ,menj a közelemből holnap este!Nem nem hagylak magadra együtt megtörjük az átkot.

Így is lett, kézen fogva várták a holdkeltét.
Meglepetésükre nem történt semmi, már épp boldogságmámorban úszva megölelték volna egymást, amikor egy kard Mike szívébe hatolt. Nem tudni honnan került oda ,de ott volt. Amy karjaiban halt meg, a csendes estében csak a fájdalmas nem kiáltásokat lehetett hallani. Csak hulltak könnyei akár a vér szerelme sebéből. Nem bírta a fájdalmat elviselni mit érzett és magába szúrta a kardot. De a hold követelt rabszolgát elvesztett vérfarkasa helyett. Azóta is Amy lelke teliholdas éjeken lent jár a földön és siratja elveszett szerelmét, fájlalja jéggé fagyott szívét. És ha a Sátán felnéz az égre büszkeség tölti el ...