Lili a parkon keresztül ment az erdő felé. Remélte, hogy most senki nem áll az ablaknál és nem veszik észre, hogy merre megy. Sötét volt, félt is, de itt maradni sem akart. Szerencsére a park végén a kiskapu nyitva volt, mint mindig, pedig egy kicsit abban reménykedett, hogy be lesz zárva és akkor mégis maradnia kell. A fák között annyira sötét volt, hogy az orráig sem látott. Futott egy ideig, de amikor már szúrt az oldala, lassított és még jobban félt. Úgy sejtette, hogy a kastély irányába megy, és ha jól gondolta, akkor nemsokára oda is kell érnie. Mikor már ritkultak a fák, leült az egyik tövébe a földre, és nekidőlt. A kastély ott állt előtte, a hatalmas épület még így a sötétben is nagyon titokzatosnak tűnt, és egyre hívogatóbb volt. Lili megborzongott, most vette csak észre, hogy milyen hideg van és ő még kabátot sem vett föl. Bő, kopott szabadidőruha és a mezítlábas lábán papucs volt az öltözéke.
- Őrültség volt megszöknöm így felkészületlenül – gondolta, aztán az jutott eszébe, hogy még a másik intézetben a lányok hetekig készültek egy szökésre. Gyűjtötték a zsebpénzt, az ennivalót, konzerveket, és mindig kicsempésztek egy-két ruhadarabot, hogy induláskor ne tűnjön föl a csomag. Persze ő még sosem szökött meg, pedig már ez az ötödik intézet, ahol lakik, vagyis eddig lakott. Fájdalmasan elhúzta a száját és könnyek gyűltek a szemébe, de nem hagyta előtörni.
Nézte a kastélyt és szurkolt, hogy találjon egy nyitott ablakot, ahol be tudna osonni. Tudta, hogy mindenhol fogják keresni, de azt senki sem gondolja majd, hogy pont itt a közelben van. Figyelt még egy picit, aztán lassan elindult a hatalmas épületet körül járni. A ház már hat hónapja lakatlan volt, mióta az öreg tulajdonos meghalt, és régi házvezetőnő szerint az is marad még, mert az örökösök nem fogják idedugni az orrukat. Az asszony Mária néni volt az öreg lord házvezetőnője, de a halála óta háztartási ismereteket oktatott az intézetben. A férje, Károly bácsi volt régen a professzor sofőrje, kertésze és mindenese, de ők nem itt laktak a kastélyban, hanem kinn a faluban. Az öreg prof-ra az utolsó idejében már állandóan egy ápolónő vigyázott és így Mária néninek az utolsó időkben, már sok szabad ideje volt, és akkor kezdte a háztartási ismereteket náluk. Lili utálta az óráit, mert a magas szigorú asszonyban szerinte semmi kedvesség nem volt.
Elől nem talált nyitott ablakot és most, hogy Mária néni eszébe jutott, úgy gondolta, hogy hátul sem fog találni, mert az a nő biztosan nem felejt el semmit, főleg nem egy ablakot becsukni.
Tamás már három órája úton volt és nagyot sóhajtott, mikor végre a kocsi lámpái megvilágították a település első házait. Már félúton járt mikor megállt egy bisztrónál teára, de az újra indulásnál érezte, hogy a kocsival valami gond van. Ezután már lényegesen lassabban haladt, de megállni nem akart, mert utált útszéli motelekben éjszakázni. Lassan hajtott Mária néniék házához és mikor meglátta az ablakban a fényt, föllélegzett. Szerencsére még nem alszanak. Az idős házaspár látszólag örömmel fogadta és kicsit meg is voltak illetődve attól, hogy meglátogatta őket. Rögtön elmondta, hogy gond van a kocsijával és kérte, hogy Károly bácsi másnap nézze meg, ezért ott is hagyta és a csomagjaival a kezében elindult a ház felé. Az idős asszony még utána szólt, hogy feltöltötte a hűtőszekrényt és a fűtést is bekapcsolta, aztán mivel nem hagyta nyugodni a kérdés, még föltette.
- Uram, meddig fog maradni? Azért kérdezem, mert mióta az édesapja eltávozott én az intézetben órákat adok a lányoknak és tudni szeretném, hogy meddig kell lemondanom. Meddig lesz rám szüksége? – a fiatal férfi elmosolyodott, úgy felelt.
- Nem kell lemondania az órákat Mária néni, mert egyedül szeretnék lenni a házban. Esetleg heti kétszer jöjjön föl két órára, mondjuk kedden és pénteken, ha ez megfelel. Akkor majd odaadom a bevásárlólistát is. Rendben? –
- Igen Uram, de mit fog enni? – a férfi letette a táskáját és megfogta a nő kezét.
- Ha hiszi, ha nem én imádok főzni, és ha megvannak a hozzávalók, bármit megcsinálok magamnak. Azt nem tudom, meddig maradok, mert apám papírjait akarom átnézni, rendbe rakni. Jelentkezett a kiadója is, hogy egy kéziratra szükségük van, azt akarom összeállítani. De nem zavarok tovább – engedte el a nő kezét. – Jó éjszakát! Köszönök mindent – mondta és elgondolkodva indult el a falun keresztül a kastély felé. Az utcai lámpák gyér fényénél alig ismert rá a kisvárosra. Már öt év eltelt, mióta utoljára itt járt, ha azt a fél évvel ezelőtti napot nem számolja, amikor a temetésre jött, de akkor csak a temetőben volt, aztán ment is vissza a fővárosba.
Az a falu, amit eddig ismert, eltűnt, most egy olyan kisváros utcáján sétált, amit már nem ismert, és ez rosszul esett neki. Úgy érezte, hogy elvettek tőle valamit, ami az övé volt, a múltjának helyszíneit, eddig úgy gondolta, hogy itt soha semmi nem változik. Szomorú lett, mert eszébe jutott az apja halála, mert akkor is ezt érezte, mindig úgy gondolta, hogy az apja mindig is élni fog ebben a házban, ha ő jön, akkor az öreg mindig itt lesz. Amikor megtudta, hogy meghalt először dühös volt rá, hogy mert az apja meghalni, mielőtt ő még meglátogatta volna. Az öreggel soha nem tudtak egymáshoz közel kerülni, talán a nagy korkülönbség miatt.
Tamás mióta az apja beteg volt mindig ígérte, hogy jön majd meglátogatni, de aztán az utolsó percekben mindig talált valami kifogást és lemondta.
Végre odaért a park bejáratához, ahol a kapu nyitva volt, végigment a kocsifelhajtón és ekkor egy árnyékot vett észre megmozdulni a garázs mellett. Az alak futott, aztán hirtelen eltűnt a sarkon. Gondolkodás nélkül utána indult a táskáit az ajtó előtt hagyva. A látvány a sarkon túl meglepte, mert egy vékony sötétruhás alak próbált a garázsablakon bemászni, ami nyitva volt. Tamás utána szólt halkan.
- Az ajtón könnyebb lenne bemenni – az alak lehuppant a földre és megpróbált elszaladni, de ő megfogta a karját és nem engedte. – Várj csak, hová szaladsz? Nem be akartál menni? Na, gyere csak? – húzta magával, hiába kapálózott a fiú.
Tamás úgy gondolta, hogy a házból majd hívja a szüleit, vagy a rendőrséget.
A bejárati ajtót elég nehezen tudta kinyitni, így hogy fél kézzel a kapálózó betörőt kellett fognia. A hallba lépve kellemes meleg fogadta őket. Tamás gondolkodott, hogy hol lehet a villanykapcsoló, de nem jutott eszébe, így hát a sötétben tapogatózva visszament a bejárati ajtóhoz és behozta a táskáit, majd bezárta a bejáratot, és a kulcsot a zsebébe süllyesztette. Közben a foglyát elvesztette, de remélte, hogy az asztalon talál majd lámpát, ezért ott tapogatózott.
- Hol vagy? – kérdezte halkan.
- Itt – hallotta meg közvetlenül a közeléből a visszafojtott suttogást. – Te is csövezel? – kérdezte a vékony hang. Thomas elmosolyodott, tehát ez az alak azt hiszi, hogy ő is szakmabeli - betörő.
- Nem, én komolyabb szándékkal jöttem – felelte még mindig suttogva és előre nyújtotta a kezét, ahol el is érte a fiút.
- Ki akarod rámolni a házat? – kérdezte az rémülten.
- Hát nem lenne rossz – mosolygott Tamás a sötétben.
- Én az intézetből szöktem és nincs hol aludnom, azért jöttem ide, mert tudom, hogy lakatlan a kégli, de ha te most kirámolod, akkor én nem maradhatok.
Megpróbálta kiszabadítani magát Tamás erős szorításából, de nem tudta. A férfi gondolkodott egy picit, aztán folytatta a játékot.
- Tudod mit? Nekem nem annyira sürgős, maradhatsz éjszakára, aztán majd meglátjuk mi lesz. De most egy kapcsolót kellene keresnünk, mert így orra fogunk bukni.
A fiú megkönnyebbülten sóhajtott.
- Tényleg maradhatok éjszakára? De jó! Lámpát nem kapcsolhatunk, mert meglátják és lebukunk.
- Ne legyél amatőr – szólt rá Tamás – Láttad, hogy a zsaluk be vannak csukva. Kintről nem látnak semmit. Na, indulj el arra – taszított egyet a fiún – meglátjuk, melyikünk talál előbb kapcsolót – indult el ő is a falat tapogatva.
Lili remegve állt a falnál, még mindig félt, de már nem annyira, mint amikor a férfi elkapta. Most már csak attól félt, hogy a pasas, le akar feküdni vele. Hirtelen világos lett. Az éles fényben szinte fájt a szeme, gyorsan becsukta és a fal felé fordult.
- Na, mutasd magad – lépett oda mögé a férfi és maga felé fordította. Már nem suttogott, mintha a fényben már nem kellene. Lili kinyitotta a szemét és a kezeit védekezőn összekulcsolta a mellei előtt. Már nem fázott, de a remegésén mégsem tudott uralkodni. – Micsoda? Te lány vagy? – csodálkozott és előhúzta a lány copfját a melegítője alól.
Félve nézte végig a férfit, aki őt méregette. Magas, széles vállú, sötétbarna hajú, kék szemű.
- Nagyon jóképű – jegyezte meg magában.- Már nem fiatal, legalább harminc éves – gondolta és merészen a szemébe nézett.
Thomas csodálkozva nézegette a lányt, akit ő eddig fiúnak gondolt. A lábán csak egy papucs volt, amiben biztosan fázott, a kopott melegítője is vékony volt. A haja szorosan hátra volt fésülve és a nyakánál hosszú copfba volt fonva. Az orrán néhány szeplő virított és a szemtelen kék szemével kihívóan nézett Tamásra.
- Hogy hívnak? – kérdezte.
- Lili – vágta rá a lány – Téged? – tegezte vissza a lány a betörőtársát.
- Tamás – felelt – Mikor szöktél meg? –
- Már több mint egy órája – húzta el a száját a lány.
- Na és miért? –
- Szemétkedtek velem – mondta és közben arra gondolt, hogy Pista bácsi a nevelő biztosan mindent letagadna, ha ő beárulta volna, hogy meg akarta erőszakolni.
Tamás megfogta a vállát és bevezette a konyhába.
- Együnk valamit, én nagyon éhes vagyok.
Lili rengeteg kifogást fölsorolt, hogy mi lesz, ha észreveszik, hogy hiányzik valami, meg, hogy biztosan nincs is semmi a konyhában, hiszen a ház lakatlanul áll, fél éve, meg, hogy az ujjlenyomatuk is ottmarad mindenen, de Tamás csak nevetett és azt mondta.
– Nyugi, én éhes vagyok és enni fogok – aztán kinyitotta a hűtőszekrényt, ami tele volt mindenféle finomsággal, aminek már a lány sem tudott ellenállni. Éhes volt.
Evés után a férfi megfogta az utazótáskáját és elindult az emeletre.
- Gyere, nézzünk körül fönt is – hívta a lányt, majd nyitott be az egyik szobába.
Lili, mikor meglátta a hatalmas franciaágyat, amin fekete selyemágynemű volt fölhúzva elcsodálkozott és megfogta a férfi karját.
- Itt akarsz aludni?
Tamás pulóverjének olyan finom volt a tapintása és olyan melegnek látszott, amilyent eddig még nem tapasztalt. Lenézett a feszes farmerra, ami a férfi izmos fenekére simult aztán zavartan elfordult.
– Majd én lent alszom a kanapén és őrködök.
Tamás visszahúzta.
- Ne viccelj. A fürdőszobát még nem is láttad – aztán még hozzátette. – Tőlem nem kell félned, nem vagy az esetem – húzta vissza a lányt, aki egy ijedt kisegérre emlékeztette, egy ijedt, fázós, félénk kisegérre.
Lili bement a fürdőszobába és a csodálata egyre nőtt. A fürdőkád legalább három személyes volt és fekete, a csapok és fogantyúk aranyozottak, és a falon a hatalmas tükrökben szikrázott a lámpák fénye.
- Megfürödhetek? – fordult félénken a férfihoz.
- Itt most minden a tiéd, azt csinálsz, ami tetszik, nem foglak zavarni – biztatta Tamás, majd egy fürdőlepedőt húzott elő a szekrényből a lány kezébe nyomta, és kiment.
Lili becsukta a férfi után az ajtót, megengedte a vizet és illatos fürdőolajat öntött bele, majd ledobálta a ruháit és belemerült a forró vízbe, amiben hatalmas hab képződött. Élvezettel nyújtózkodott ki és megpróbált nem gondolni erre a fura helyzetre, amibe került. A fürdés neki kivételesen nagy dolog volt, mert az intézetekben csak zuhanyzók voltak és azok sem voltak elszeparálva, hanem egymás mellett több is állt, ahol közösen kellett mosakodniuk. Filmeken sokat látott már fürdőszobát és ábrándozott is róla, de ez az élmény minden álmát fölülmúlta. Megmosta a haját, és amikor kilépett a kádból, a bolyhos és puha törölközővel törölközött. Talált egy hajszárítót, amit működésbe hozott és megszárította a haját. Odafordult a hatalmas tükörhöz és alig ismert magára, az arca kipirult a forró fürdőtől, a haja laza hullámokban omlott a vállára. Ez a lány ebben a környezetben már nem az a kis árvalány volt, aki az intézetből szökött, ahol csak másnaponta volt zuhanyozási lehetőség a közös zuhanyzóban. Ő most azt a lányt képzelte ide, aki lehetett volna, ha a szülei nem halnak meg. A törölközőt magára csavarta és kilépett a hálószobába, ahol sötét volt. Ő sem kapcsolta föl a lámpát, csak a fürdőszoba ajtót hagyta nyitva, ami elég fényt adott a tájékozódáshoz. A férfit nem látta a szobában, ezért ledobta magáról a törlőt és az ágyhoz lépett.
Tamás az ablaknál állt a félhomályban és a kilépő lányt figyelte. Ez a lány már nem az az ijedt kisegér volt, aki a fürdőbe bement, a kisegér eltűnt az ajtó mögött, és most egy tünemény lépett ki, kipirult arccal. A gyönyörű fiatal lány ledobta magáról a törölközőt és előtűnt hibátlan karcsú alakja. Tamás figyelte és közben nagyokat nyelt, de nem mozdult, nehogy elijessze a látomást. Tudta, hogy a lány azt hiszi, egyedül van. Lili odalépett az ágyhoz és az arcán átszellemültség tükröződött, amikor elmerült a selyem ágyneműben. Élvezettel hempergett, ölelte a párnákat és szorította a lába közé, gyűrte a feje alá, fúrta bele az arcát.
Lili eddig csecsemő kora óta intézetekben élt és durva agyonmosott vászon ágyneműkben aludt. Tudta, hogy reggel tovább kell állnia, de ezt az élményt már nem akarta kihagyni. Remélte, hogy a férfi nem jön be, miközben ő élvezkedik.
Tamás már alig bírt magán uralkodni, szerette volna birtokba venni ezt a fiatal testet. Éppen ki akart lépni a sötétből, hogy az ágyra vesse magát, mikor sípoló hang szólalt meg az ágy felől. A lány fölpattant és rémülten nézett a kis kézitelefonra. Tamás odalépett és fölvette a kagylót. A lány lélegzetvisszafojtva állt mellette meztelenül. Szeretett volna sikítani, hogy ne vegye föl, de már késő volt, mert a férfi beleszólt a kagylóba nyugodt hangon.
- Tessék?
- Széchenyi Tamás? – hallotta a férfihangot. - Kovács Pál vagyok, a helyi rendőrőrs vezetője, elnézést, hogy megzavartuk, de az intézetből megszökött egy gondozott, aki néhány szemtanú szerint a maga háza felé ment, azt szeretném tudni, hogy nem tapasztalt-e valami szokatlant a háza körül.
Tamás a rémült lányra nézett, várt egy pillanatig, aztán határozottan szólt bele a kagylóba.
– Nem semmi rendkívülit nem láttam, nem tapasztaltam. Itt a házban és a ház körül minden rendben van.
- Elnézést a zavarásért uram – szólt még bele a rendőr tisztelettudóan, majd még figyelmeztette. - A biztonsága érdekében kérem, hogy jól zárkózzon be.
Tamás még nem tette le.
- Kovács úr, miért szökött meg az a gondozott?
- Tudja uram milyenek ezek, csak a balhé kedvéért is megszöknek. Ez a lány néhány hónap múlva betöltötte volna a nagykorúságát és akkor szabadon távozhatott volna és most mégis elszökött. Már ezt a kis időt sem tudta kivárni. Miért kérdezi uram?
- Csak érdekelt. Tudja, a családom támogatja az intézetet.
A férfi elbúcsúzott. Tamás letette a kagylót és a lányt nézte, már akkor is a szemébe nézett, amikor a rendőrrel beszélt, szinte leszögezte Lilit, aki képtelen volt megmozdulni, de most fölkapta a ruháját, pillanatok alatt fölöltözött és remegve állt meg előtte.
- Maga nem is betörő! – a hangja vádló volt.
- Nem. Baj?
A lány hangja még mindig számon kérő volt.
- Miért nem árult el?
Tamás végigmérte és sejtelmesen mosolygott. Igazából ő sem tudta, hogy miért nem árulta el a lányt és miért ment bele ebbe a játékba vele, miért adta ki magát betörőnek.
- Mit csináltál volna, ha elárullak?
Lili félt a férfitól.
- Azt mondtam volna, hogy idecsalogatott és megerőszakolt – kegyetlenül nézett Tamásra.
A férfi fölhúzta a szemöldökét, aztán úgy döntött, hogy nem kezd el vitatkozni ezzel a lánnyal, aki megint a fázós ijedt kisegérré változott, és az a gyönyörű lány, aki a selyem ágyneműben hempergett megint eltűnt.
- Na és mit csinálsz most, hogy nem árultalak el?
- Itt maradok éjszakára, de ha megpróbál beárulni, vagy letámadni, akkor úgy bemártom, hogy börtönben végzi fiatalkorú megrontásáért.
Tamás már nem mosolygott, mert eszébe jutott, hogy mielőtt megszólalt a telefon, éppen arra készült, hogy lerohanja a lányt.
- Na és miért szöktél meg? Most már igazán tudni akarom – próbált meg szigorú lenni.
- Pista bácsi, az egyik nevelőnk, le akart teperni – a lány hirtelen elsírta magát. – Én még soha nem szöktem meg – szipogta.
Tamás odalépett hozzá, megfogta a karját és szigorúságot erőltetve magára mondta.
- Maradhatsz, de engem békén hagysz, nem molesztálsz. A házvezetőnőm kedden és pénteken délelőtt fog jönni, akkor lent leszel velem a dolgozószobában és csendben maradsz, oda nem fog bejönni, arról majd én gondoskodom. Tudsz főzni?
- Ígérem, nem fogom zavarni. Addig szeretnék csak maradni, amíg be nem töltöm a tizennyolcat, az három hét.
Tamás elengedte a karját és a táskájához ment pakolni.
- Még valami – nézett föl, miközben kivette a szürke selyemből készült pizsamáját és az ágyra dobta – itt fogsz aludni velem, mert különben nem tudnám megmagyarázni Mária néninek, hogy miért alszom két ágyban.
A pizsamakabátját a lány kezébe adta.
– Ebben alhatsz – mondta és bement a fürdőszobába.
Tamás hiába próbálta maga elé képzelni a copfos reszkető kisegeret, hideg vízzel kellett zuhanyoznia, mert a tüneményes fiatal lányt látta, ha becsukta a szemét.
Mikor visszament a szobába, látta, hogy Lili már bebújt az ágyba, és olyan picire húzta össze magát, amennyire csak tudta. Tamás is lefeküdt, és halkan szólt oda a lánynak.
- Lili!
- Igen, uram! – a lány hangja remegett.
- Nyugodtan engedd el magad, nyújtózkodj ki a takaró alatt.
- Köszönöm, uram, nekem így is jó.
A férfi elhúzta a száját és elfordult, majd el is aludt.
Reggel a lány már felöltözve ült az ágy mellett, mikor Tamás kinyitotta a szemét.
- Mi van? Miért bámulsz? – kérdezte durván.
- Elnézést uram – fordult el a lány, akinek újra szorosan be volt fonva a haja hátul.
Tamás bevonult a fürdőszobába, ahonnan sportruhában és cipőben jött ki.
- Most elmegyek futni, addig csinálj valami reggelit – szólt oda a lánynak és már szaladt is le a lépcsőn.
- Már kész van – mondta a lány halkan, de a férfi már nem hallhatta.
A lány egész délelőtt a házban bóklászott és arra gondolt, hogy ugyan mit szólnának a lányok, ha megtudnák, hogy Széchenyi Tamás ágyában aludt, aki olyan, mint egy filmsztár. Aztán azt tervezgette, hogy amikor betölti a tizennyolcat, akkor is milyen jó lenne itt lenni. Elhatározta, hogy megkérdezi a férfit, nem akarja-e őt alkalmazni, aztán elvetette ezt, mert tudta, hogy úgysem merné megkérdezni a férfit.
Tamás reggeli után bement a dolgozószobába és elkezdte átvizsgálni az apja íróasztalának tartalmát. Rengeteg levelet és jegyzetet talált, amit a fenyőfák pusztulásának okairól írt az apja, mert ez volt a kutatásainak fő tárgya. Már órák óta rendszerezte az iratokat, mikor egy vaskos naplót talált az apja szálkás apró betűivel teleírva. Találomra nyitotta ki és beleolvasott.
„A legnagyobb hibát akkor követtem el, mikor negyvenöt évesen nősültem meg. Addig azt hittem, hogy boldog, szabad ember vagyok, de mikor megismertem Esztert, akkor kellett rájönnöm, hogy eddig csak tengődtem, mert az igazi boldogság csak ezután jött. Ó drága Eszter, mennyire szeretted a fiadat és milyen korán itt hagytad. Milyen büszke lennél most rá, hogy milyen szép férfi lett belőle, és milyen bölcs. Sajnos én talán a korom miatt sem tudtam igazán közel kerülni hozzá, pedig mennyire akartam. Eszter ebben is biztos segített volna. Talán még nem késő, ha eljön, akkor leülünk beszélgetni. Azt írta a levelében, hogy eljön ezen a hétvégén.”
Tamás elgondolkodott, és nagyon rosszul érezte magát, hányszor is írta az apjának, hogy jön, aztán valamilyen indokkal lemondta. Ha akkor tudta volna, hogy ez az utolsó lehetősége, hogy találkozzanak, akkor repült volna ide. Eszébe jutott a nagyon fiatal édesanyja, akit az apja annyira imádott, hogy a halála után, majdnem belepusztult. Az apja már negyvenöt volt, mikor elvette a gyönyörű fiatal, alig húsz éves Estellát, Tamás hamar megszületett és ők hárman boldogok voltak. Tamás öt éves volt, mikor az anyja autóbalesetben meghalt, ezután már alig látta az apját, aki beköltözött ebbe a kastélyba és innen szinte ki sem mozdult. A kicsi fiát a rokonokra bízta és később külföldi bentlakásos iskolákba íratta. A szünidőkben volt itt párszor, de az apját akkor is keveset látta. Tovább lapozta a könyvet és újra olvasni kezdte.
„Remélem, Tomi nem esik abba a hibába, amibe én. Sokáig a nőket csak élvezet tárgyának tekintettem, s mikor élvezetre vágytam használtam őket, de arra soha nem gondoltam, hogy valakit elvegyek feleségül pedig, ha már harminc évesen megtalálom Esztert…jajj, annyira fiatal volt és csodálatos, hiszen akkor még gyerek volt. Előbb kellett volna őt megtalálnom. Ha Tom szemébe néztem mindig őt láttam magam előtt. A szemük egyforma volt. Az első időkben nem is tudtam a fiúra nézni emiatt. Pedig szegénynek mennyire fájhatott, hogy az anyja után engem is elveszített. Ezt soha nem bocsátom meg magamnak. Szegény kicsi Tomi.”
Tamás szeméből ömleni kezdtek a könnyek, azt észre sem vette, hogy a lány mikor jött be a dolgozószobába. Már bőven benne voltak az ebédidőben és Lili attól félt, hogy az ennivaló amit készített, ki fog hűlni, így hát bátortalanul belépett és akkor látta meg a síró férfit. Odalépett hozzá és megsimogatta a haját.
- Segíthetek valamiben? Úgy szeretnék segíteni.
Tamás ránézett a könnyein át, amiket letörölt a kézfejével, és a lányt az ölébe húzta. Lili nem ellenkezett, sőt úgy döntött, hogy nem bánja bármi is fog történni. Tamás belefúrta az arcát a lány mellei közé és nem mozdult, nem erőszakoskodott, nem akart mást csak nyugalmat. Sokáig maradtak úgy összeölelkezve. A lány simogatta a férfi haját, hátát, addig, míg annak a könnyei végre el nem apadtak és meg nem nyugodott. Lili nem mert megszólalni, mert bár ez a síró férfi ölelte őt, de ez mégiscsak gróf Széchenyi Tamás volt, ha sírt is. Aztán végre Tamás összeszedte magát és fölemelte a fejét.
- Most már minden rendben. Köszönöm, hogy segítettél, hogy velem voltál.
A lány érezte, hogy pillanatokon belül beleszeret a férfiba, ezért fölállt és az ajtó felé indult
- Kész van az ebéd uram – szólt még vissza.
Tamás fölállt és ment a lány után, aztán amikor utolérte odaszólt neki.
- Nem vagyok éhes, te egyél, én fölmegyek pihenni.
Lili evett pár falatot, majd fölment és megnézte a férfit, aki az ágyon feküdt ruhástól és látszólag mélyen aludt. Mivel a lány nagyon kíváncsi volt, hogy mit olvasott a férfi, ezért lement a könyvtárszobába és olvasni kezdte a kézzel írott naplót. Nagyon meghatotta őt is a történet a férfiról, aki elvesztette a feleségét és távol tartotta magától a kisfiát, akinek soha nem tudta elmondani mennyire szereti. A lány is könnyezni kezdett. Siratta az öreg Széchenyit, és azt a kisfiút, aki árva maradt, ő aki soha nem is ismerte a szüleit, akit úgy hagyott el az anyja, hogy még nevet sem hagyott rá, az orvosok nevezték el Szombati Lilinek, mert szombaton született Lili napján. Ő, aki az életét intézetben élte le és soha nem kapott egy meleg simogatást se, sajnálta Tamást, akit elhagyott az apja és az öreget, amiért nem tudott soha a fia szemébe nézni. Teljesen együtt érzett velük. Sokat megtudott róluk és most már nem is fogta vissza magát, imádta a férfit és minden vágya az volt, hogy odabújhasson hozzá.
Az elkövetkező napokban úgy éltek, mintha semmi sem történt volna. Tamás reggel fölkelt, futni ment, aztán a reggeli után beült a dolgozószobába olvasni és iratokat rendezni. Lili a reggelit, ebédet és vacsorát készítette. Sajnos többször nem fordult elő, hogy a férfi délután fölment volna aludni, így a lány nem tudta tovább olvasni az idős gróf naplóját, de azt tudta, hogy Tamás egész nap azt olvassa. Kedden és pénteken ő még Mária néni érkezése előtt lement a dolgozószobába, aztán Tamás is jött miután üdvözölte az idős nőt. Ilyenkor a férfi az ablaknál ült és iratokat rendezgetett, olvasott, Lili meg az asztal mögött, a földön hasalt és olvasott. Ha valaki belépett a könyvtárszobába őt nem láthatta. Mikor Mária néni elment ők akkor sem beszélgettek. Éjszakánként a férfi pizsamájában aludt és szeretett volna hozzábújni, de az soha nem közeledett, így hát ő is elhúzódott az ágy másik sarkába. Már a második hét végén jártak, amikor szólt a telefon és a lány majdnem föl is vette, mikor a férfi odalépett mögé és fölemelte a hallgatót.
- Tessék – szólt bele és a másik kezével átkarolta a lányt, aki éppen el akart osonni, hogy ne zavarjon.
Tamás ahogy átölelte a lányt furcsa illatot érzett rajta, meg akarta tudni, hogy miért érzi a lány bőrén az ő férfias parfümjét
- Sarolta vagyok, Tamás te vagy az?
- Igen, tessék, mit akarsz?
Lili nagyon jól hallotta Sarolta hangját, és egy nagyon szép nőt képzelt maga elé.
- Tom már két hete ott porosodsz vidéken. Nem unod még?
- Nem - a férfi válasza gyors volt és határozott.
- De Tomi én nem viccelek. Mikor jössz vissza? Gondolom, hogy unatkozol nélkülem.
- Nem, nem unatkozom – Tamás hangja elutasító volt.
- De Tomi, nem vagy egyedül?
- Eltaláltad Sári. Azt hiszem, most hogy már mindent tisztáztunk. Remélem nem haragszol rám. Viszlát – ezzel le is tette a kagylót és beleszagolt a lány nyakába.
- Lili mit érzek én rajtad? – kérdezte.
- Parfümöt – válaszolta a lány és örült, hogy a férfi észrevette rajta, hiszen az ő kedvévért kente magára.
Imádta a férfi illatát.
- De Lili, ez az én parfümöm. Férfi illat!
- Igen. Ne haragudjon uram, szólnom kellett volna, az engedélyét kérnem, hogy szeretnék venni belőle.
A lány egy kicsit megijedt, amit a férfi is észrevett rajta.
- Te kis buta az nem zavar, hogy használsz valamit, de ez férfiaknak készült?
- Olyan kellemes az illata – védekezett.
Tom nevetett.
- Igen, kellemes, ha egy férfin érzed, de egy nőn én ki nem állhatom, és nem tűröm, hogy itt illatozzál mellettem egész éjszaka. Gyere csak - fogta meg a kezét és húzta magával a fürdőszobába, ott megengedte a vizet a kádba és intett a lánynak. – Befelé, és a ruháidat is mosd ki, a pizsama kabátomról nem is beszélve – Lili elkeseredetten vetkőzött és ült be a kádba. Kimosta a ruháit és egy törölközőt maga köré csavarva ment vissza a hálószobába. Tamás már az ágyon feküdt és onnan szólt oda neki, mikor a lány meg akarta kerülni az ágyat, hogy minél távolabb akart kerülni a férfitól.
- Gyere ide meg akarlak szagolni – Tamás fölült és a lányt magához húzva beleszagolt a nyakába. – Csodálatos a bőröd illata Lili – suttogta és belecsókolt a lány nyakába, majd a hajába, ami most le volt engedve.
A lány mereven ült, mert nem tudta mit kellene tennie, de örült, hogy a férfi végre érdeklődik iránta. Tamás megállt, és nézte a rémült lányt.
– Ne félj nem foglak bántani - súgta és lefeküdt, elfordulva a lánytól.
Lili is lefeküdt a másik oldalra és úgy érezte elrontott valamit. Ezen annyira elkeseredett, hogy bár próbálta nem tudta a könnyeit visszatartani, csendben sírni kezdett. Nemsokára hallotta, hogy a férfi megmozdul és fölkapcsolja a lámpát.
- Mi van Lili? Megbántottalak? – fölült, de nem nyúlt a lányhoz, pedig szerette volna átölelni, de attól félt, hogy a csókjaival bántotta meg.
- Semmi bajom, uram. Elnézést, ha fölébresztettem.
Tomnak csak most tűnt föl, hogy a lány uramnak szólítja és nem tegezi. Elgondolkodva nézte. Már több mint két hete itt éltek együtt és alig beszéltek. Hibásnak érezte magát, mert annyira el volt foglalva az apja naplójával, hogy a lányt észre sem vette igazán, a lány meg magától nem szólt, nem beszélt. Igaz, hogy időnként megkívánta a fiatal lánytestet, de aztán a hideg zuhany segített rajta. Most is kívánta a lányt, de most szerette volna a hangját is hallani, tudni, hogy mit gondol, hogy mit érez.
- Lili – szólította meg.
- Igen uram – a lány, megfordult és a mozdulattól leoldódott róla a törölköző, ijedten kapott utána és próbálta magára húzni, de sehogyan sem sikerült és ettől nagyon zavarba jött.
A férfi fölkelt és elővett a szekrényből egy másik pizsamakabátot, odament a lányhoz és segített neki fölvenni. Mikor Lili be akarta gombolni, ő eltolta a kezét és hozzáfogott begombolni remegő kézzel.
- Kész is van. Álmos vagy? – kérdezte.
- Igen, azt hiszem.
Tamás betakarta és halkan beszélt hozzá, mint egy kisgyerekhez.
- Aludj. Holnap nem dolgoztatlak. El kell utaznom. Te ne kelj föl, csak ha kedved van. Holnap azt csinálsz, amit akarsz. Még nem tudom, hogy hányra érek vissza, de majd sietek. Ne nyisd ki az ajtót senkinek, és ne vedd föl a telefont. Ha véletlenül Mária néni jönne, akkor bújj el. Nem fogsz félni?
- Nem uram. És köszönöm, hogy maradhatok.
- Lili! – a férfi hangja szigorú volt.
- Igen uram?
- Kérlek Lili, mond azt, hogy Tamás.
A lány elvörösödött.
- Igen u… vagyis Tamás –a férfi hangja megenyhült.
- Ne félj tőlem. Fázol? – nézett a lány karjára, ami libabőrös volt mikor hozzáért.
- Nem – húzta össze magát a lány.
Mit is mondhatott volna, az igazat nem merte, hogy a férfi érintésétől borzongott. Tamás magasabbra vette a fűtést és lefeküdt aludni. Reggel korán kelt, Lili még aludt, amikor kiosont a szobából. A konyhában reggelit készített egy tálcára és bevitte a hálószobába, letette a lány mellé és már ment is a garázsba. Károly bácsi jó munkát végzett, mert a kocsi halkan duruzsolt mikor beindította. Úgy számolt, hogy mire a városba ér már kinyitnak az üzletek és be tud mindent vásárolni, amit eltervezett. Lili mikor fölébredt látta, hogy üres mellette az ágy, rögtön kipattant, de ekkor meglátta a tálcát a reggelivel és az is eszébe jutott, hogy Tamás előző este azt mondta neki, hogy el fog utazni. Észrevette, hogy egy levél is van a tálcán.
„Ma reggel, remélem az ágyban reggelizel, és utána lustálkodsz egy kicsit”
Lili szíve olyan hevesen dobogott, hogy ha Tamás ott lett volna biztosan meghallja. Boldogan reggelizett, aztán, mivel a ruhája még vizes volt úgy pizsamakabátban ment le a könyvtárba és kócosan ült le az öreg gróf Széchenyi naplóját olvasni.
Tamás fejében egész úton az járt, amit előző nap olvasott.
„…..szeretném, valahogy tudatni Tamással, hogy mennyire büszke vagyok rá, az írásai miatt. Szerintem kitűnően ír. Persze ő nem is sejti, hogy olvastam és tudom ki ír az irodalmi lapokba Hírnök álnéven. Várom, hogy megmutassa az írásait. Egyszer talán a bizalmába fogad. Ugyan ki volt ennek a fiúnak a bizalmasa, amikor én elfordultam tőle? Hogyan tudnék közel kerülni hozzá?” – mennyire szégyellte most Tamás, hogy soha nem próbált közelebb kerülni az apjához.
Lili a kaputelefon éles hangjára riadt az olvasásból. Odarohant a hallban lévő készülékhez és fölkapta a kagylót.
- Tamás, Saci vagyok, engedj be - szólt bele egy női hang. Lili megrémült, mert csak most jött rá mennyire nagy őrültséget csinált azzal, hogy fölvette a kagylót.
- Kérem, asszonyom, a Széchenyi úr nincs itthon – szólt bele félénken.
- Beengedne? – a nő hangja nem kért, hanem utasított.
Lili úgy gondolta nincs mit tennie, kinyitotta az ajtót. A küszöbön egy magas nagyon jó alakú, elegáns nő állt.
- Tehát veled szórakozik Tamás már két hete? – a hangja gúnyos és lekezelő volt.
Már a hallban álltak és a nő Lilit méregette.
- Hol van? – kérdezte.
- Nem tudom. Reggel korán elment, még aludtam.
- Az ő pizsamájában. Mi a neved?
A lányban meg se fordult, hogy nem válaszol.
- Lili, Szombati Lili. De én…
- Nyugi, kislány én nem csinálok ügyet az ilyen kis nőkből. Tamás szórakozott kicsit, de engem fog feleségül venni. Bár azt soha nem gondoltam volna, hogy ő is ide süllyed – lebiggyesztette a száját úgy kérdezte.
- Áruld el, hogy milyen különleges szolgáltatást nyújtottál neki.
- Semmit asszonyom. Én nem…
A nő félbeszakította. Lili nem tudta hogyan magyarázhatná el az igazságot, ha a nő mindig közbevág.
- Mennyit fizet? – Saci hangja éles volt.
- Semmit. Kérem én…. -
- Te egy kis hülye vagy, ha ingyen hagyod magad. Kezdő vagy, pedig biztosan szükséged van pénzre. Hajlandó vagyok fizetni, ha most eltűnsz.
Lili sírni szeretett volna, de szégyellte is magát, főleg akkor, amikor még a hasa is megkordult. Most jutott eszébe, hogy már dél jóval elmúlt és ő még nem evett reggel óta.
– Szóval mennyi? - szegezte neki a kérdést a nő.
Lili lenézett a meztelen lábára, rosszul érezte magát, a szeméből könny szivárgott, pedig nem akart sírni, főleg nem ez előtt a nő előtt.
- Kérem, én csak…
A nő megint félbeszakította.
- Százezer? Készpénzben – csattant fel Saci határozottan és elkezdett a táskájában kutatni.
Lili lehajtott fejjel állt és már nem tudta a könnyeit megállítani. Ekkor szólalt meg a lány mögött Tamás.
- Saci hát nem tudod megérteni, hogy vége? – szólalt meg az ismerős hang az ajtóból.
Tamás ott állt csomagokkal a kezében és őket nézte villámló szemekkel.
- Rakd el a pénzed és tűnj el.
Ekkor látta meg a síró, megalázott mezítlábas, pizsamás kócos lányt és a csomagokat ledobva lépett oda hozzá.
– Lili, kicsim, ne sírj – átölelte gyengéden és simogatta.
- Tamás, te megőrültél - sziszegte Saci.
- Lehet, de szeretem őt és semmi nem érdekel. Érted? Szerelmes vagyok. Téged soha nem szerettelek. Menj el! – a hangja parancsoló volt és kegyetlen.
Lili boldogan simult oda a férfi mellkasához, de a sírást nem tudta abbahagyni. Saci kiment és bevágta maga után az ajtót. Tamás a két kezébe fogta a lány arcát, és maga felé fordította.
- Nem kellett volna beengedned. Bántott? Ne sírj, most már itt vagyok. Nem engedem, hogy bántson – a kezével törölte le a lány arcáról a könnyeket, aztán végignézett rajta. – Lili, nem félsz, hogy megfázol? – fölkapta a lányt és vitte magával a hálószobába, az ágyra tette és betakarta. – Ebédeltél? – Lili a fejét rázta. – Éhes vagy, fázol és sírsz. Máskor nem hagylak egyedül.
Lili próbálta összeszedni magát és már akart is fölkelni az ágyból.
- Ne haragudjon uram, mindjárt készítek ebédet – úgy gondolta Tamás csak a barátnőjétől akart megszabadulni, azért beszélt úgy, mintha őt szeretné.
Tamás ráncolta a homlokát, aztán elkapta a lány kezét és visszahúzta.
- Lili mit beszélsz? –
- Rögtön csinálok valami ebédet uram.
- De Lili, én Tamás vagyok! Ja, és ma én csinálom az ebédet – odahajolt és apró csókot nyomott a lány szájára. – Addig te felöltözhetsz – mondta, majd leszaladt a hallban maradt csomagokért. – Ezeket neked hoztam,
Lili ámuldozva vette elő a papírzacskókból a farmert, a divatos fehérneműt, az inget, a pulóvert, és a végén egy apró dobozból finom illatú parfümöt. Rögtön hintett is magára belőle aztán ledobta a pizsamakabátot és belebújt az apró csipkés bugyiba, amit Tamás hozott. Forgott a tükör előtt boldogságában. Tamás belépett és nevetve nézte.
– Gondolhattam volna, hogy ilyen hamar nem leszel kész.
Ki akart menni, de a lány boldogan odaszaladt hozzá és átölelte a nyakát.
- Köszönöm uram – aztán rögtön javított. – vagyis Tamás – csupasz mellei a férfi ingének nyomódtak, a mellbimbói keményen meredtek fölfelé.
Tamás átölelte és a száját kereste. Vadul csókolni kezdte és az ágyra fektette majd, mint aki most tér magához, hirtelen fölegyenesedett.
- Nem vagyok én normális – suttogta. – Öltözz föl gyorsan Lili, aztán menjünk ebédelni – a hangja rekedt volt a vágytól.
A lány gyorsan öltözött és ment le a konyhába, ahol az asztal már meg volt terítve. Szó nélkül ebédeltek, aztán a lány mosogatott, de Tamás nem ment el, mint máskor, hanem ott ült és őt nézte. Mikor készen voltak, kézen fogta és bevezette a nappaliba, ott leült a kanapéra és a lányt is maga mellé húzta.
– Lili, mikor is van a születésnapod? – kérdezte.
- Holnap lesz.
- Na, és mit fogsz csinálni azután?
- Elmegyek Budapestre és munkát vállalok. Az a pénz, amit az államtól kapok, egy ideig segít, aztán meg keresek, és eltartom magam.
- Na, és a szüleid? – a lány lehajtotta a fejét.
- Nem ismertem őket. Az anyám már a kórházban otthagyott, szombati napon születtem, ezért kaptam ezt a nevet.
- Mégis, hová akartál menni, most, amikor megszöktél?
- Nem tudom. Nem terveztem, mint mások. Mikor Pista bácsi hozzám ért … szóval akkor én elrohantam és kész. Aztán amikor az erdőn jöttem át, eszembe jutott, hogy ez a ház lakatlanul áll és gondoltam megpróbálok bejutni.
- Barátod? Barátaid nincsenek?
- Van két lány, akik tavaly szabadultak és írtak párszor, hogy Budapesten laknak és dolgoznak, és ha szabadulok, mehetek hozzájuk, mert úgy kevesebb lenne a lakbér.
- Ők mit dolgoznak? – a lány elvörösödött - Nem tudom, vagyis azt hiszem…
Tom hitetlenkedve nézte.
- És te elmentél volna hozzájuk?
- Azt hiszem igen – a férfi fölemelte a fejét és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
- Lili voltál te már férfival?
A lány arca úgy érezte lángol.
- Nem, még nem.
Tom fölállt és bement a dolgozószobába, de még az ajtóból visszaszólt.
- Szeretném a vacsorát is én készíteni, kérlek, hét körül majd szólj – belépett, de még visszaszólt. – a ruhák nagyon jól állnak. Csinos vagy.
Este szótlanul ettek, aztán a férfi fölállt és rögtön fölment a hálószobába. Mire a lány fölért a mosogatás után Tamás már a fürdőszobából jött ki pizsamában. Lili látta, hogy a fölső is rajta van, de nem mert szólni, hogy ő miben fog majd aludni, de amikor az ágyra nézett elállt a lélegzete is.
- De gyönyörű! – sóhajtott föl, amikor meglátta a csipke és selyem hálóinget kiterítve - fel vehetem?- nézett a férfira.
- Igen, kérlek.
Lili a fürdőszobában gondosan készült, sokáig ült a forró vízben, aztán beszórta magát a finom parfümmel és kifésülte a haját, ami hullámosan omlott a vállára, mert mindig befonva hordta és végül fölvette a csodaszép hálóinget, ami lágy redőkben omlott a földig. Félve lépett az ajtóhoz és mikor kinyitotta látta, hogy a szobában már sötét van. Tamás látta a lányt a fürdőszoba világításánál. Alig tudott egy hatalmas sóhajt visszanyomni, az izmai megfeszültek annyira kívánta a lányt, de tudta, hogy várnia kell, amíg a lány is akarja őt, és ne csak az ajándékok miatt legyen az övé. Úgy gondolta, hogy másnap elengedi a lányt, rábízza a döntést, hogy vissza jön-e hozzá. Nehéz volt mozdulatlanul feküdni, de uralkodott magán. Megpróbált az apjára gondolni, bár ez most nehezen ment. Lili bebújt az ágyba és ébren feküdt, várta a férfi kezdeményezését, aztán amikor hiába várt és úgy gondolta a férfi már elaludt odahajolt hozzá és megcsókolta az arcát.
- Köszönöm, te drága – suttogta és odabújt hozzá úgy aludt el.
Tamás nem aludt még és nehezen tudta magát türtőztetni, hogy ne rohanja le a lányt. Érezte a lány testét és ettől olyan forróság töltötte el, úgy érezte szétrobban.
Reggel a lány még aludt, mikor ő kibontakozott az öleléséből és lement a konyhába. A hűtőszekrényből elővette az előző nap vásárolt tortát és tizennyolc gyertyát tett rá, amiket meggyújtott és vitte föl a hálószobába. Letette az asztalra és odament a lányhoz, megcirógatta az arcát.
- Jó reggelt tizennyolc éves!- susogta a fülébe.
Lili mocorogni kezdett, majd kinyitotta a szemét és rögtön elpirult. Tamás mosolyogva köszöntötte.
- Boldog születésnapot Lili.
A lány fölült és meglátta a tortát.
- Nekem?
- Fújd el gyorsan – szólt rá Tamás.
Lili odaszaladt és elfújta a gyertyákat, aztán könnyes szemmel nézett a férfira.
- Köszönöm. Eddig még soha nem kaptam tortát a születésnapomra.
Tamás egy kést adott a kezébe.
- Vágd föl gyorsan, sietnünk kell, Mária néni mindjárt jön.
Már éppen végeztek a tortaevéssel, mikor megcsörrent a telefon. Tamás fölvette és hallgatott, majd beleszólt, hogy - Rendben van Mária néni, akkor holnap várom – aztán a lányra nézett nevetve. – Nem kell sietnünk, mert ma nem jön.
Lili boldogan és ábrándozva nézte. Várta, hogy a férfi majd megkéri, hogy maradjon, de az nem szólt semmit. Szó nélkül nézte, amikor bement a fürdőszobába öltözni, és amikor becsomagolta a tőle kapott ruhákat. Aztán a lány megállt a férfi előtt és halkan mondta.
- Mindent köszönök. Maga nagyon rendes volt hozzám. Soha nem fogom elfelejteni. Most mennem kell – kicsit habozva állt még ott, mert várta, hogy marasztalják.
Nem tudta hogyan köszönjön. Tamás a kínos csendben végül megszólalt.
- Menj csak Lili. Sok sikert és boldogságot kívánok. Lehet, hogy ez most hülyén hangzik, de tényleg azt kívánom. De tudnod kell, hogy ha bármi gondod van, amit nem tudsz megoldani, akkor ide visszajöhetsz. Itt van a budapesti címem is, ha nem vagyok itt, akkor ott megtalálsz. Viszlát Lili.
A lány könnyes szemmel ment el. Tamás rosszul érezte magát az üres házban. Vádolta magát, amiért nem kérte meg a lányt, hogy maradjon vele. Azért is vádolta magát, hogy nem csábította el. Tudta, hogy Lili szívesen adta volna oda magát. Délután már annyira el volt keseredve, hogy fölvitt a hálószobájába egy üveg whiskyt, és inni kezdett, úgy tíz óráig még abban reménykedett, hogy a lány talán még visszajön, de akkor már az üveg kezdett kiürülni és ő teljesen el volt kábulva. Állandóan a lányt látta maga előtt.
Lili végre szabad volt. Összepakolta a ruháit és a Tamástól kapott cuccokkal együtt egy táskába tette, és elköszönt az intézetben a lányoktól, akik kíváncsian faggatták, hogy hol is volt és kitől kapta a klassz ruhákat, de ő nem mondott nekik semmit. Aztán végre kilépett az intézet kapuján és a vasútállomás felé indult. Órákig ült ott, de nem ment el egy vonattal se, aztán döntött és elindult Tamás háza felé. Sokáig figyelte a házat az erdőből, de ott semmi mozgást nem látott. Nehezen tudta magát rászánni, hogy visszamenjen, mert attól félt, hogy a férfi el fogja küldeni. Úgy érezte, ha akarta volna ott tartotta volna, de az nem hívta, nem marasztalta. Éjfél körül már nagyon fázott és tudta, hogy döntenie kell, vagy elutazik, vagy bemegy. Elindult hát a ház felé, megmozdította a kilincset. Az ajtó nyitva volt. Ezen kicsit csodálkozott, mert amíg ő itt volt, a férfi az ajtót mindig bezárta. A házban égtek a lámpák. Már azon gondolkodott, hogy visszafordul, mikor nyöszörgést hallott a nappaliból. Gyorsan bement és a látvány földhöz szögezte. Tamás csapzottan, zavaros szemekkel ült a földön a kanapé mellett és ivott. Az üvegben már alig volt, amit a kezében tartott és abból kortyolgatott, közben érthetetlen nyögést és mormogást hallatott.
- Tamás, mi van veled? – ment oda hozzá a lány rémülten.
- Lili, drágám, szeretlek, már órák óta ezt magyarázom – a férfi megpróbált fölállni, de nem tudott, mindig visszahuppant a földre.
A lány kivette a kezéből az üveget és segített neki fölállni. Lassan haladtak, de aztán szerencsésen megérkeztek a hálószobába.
- Tamás, nem is tudtam, hogy iszol – mormogott mérgesen a lány, miközben vetkőztette.
- Nem bírom ki nélküled Lili. Velem kell maradnod. Gyáva voltam, hogy nem szóltam rögtön – dobálta magát Tamás és meg volt róla győződve, hogy a lány még mindig csak a látomása része.
A férfin már csak az alsónadrágja volt, Lili csodálattal nézte az izmos férfitestet és a mellkasát simogatta, aztán lefektette, betakarta, majd bebújt mellé az ágyba, tudta, hogy most nem kell szégyenlősködnie és szorosan odabújt a férfihoz. Arra gondolt, hogy talán mégis föl kellett volna vennie az új hálóingét, de végül nem vette föl. Nyugtalanul aludt, mert Tamás többször is erősen megszorította, de nem bánta. Remélte, hogy a férfi nem csak részegségében mond neki ilyen kedveseket és vall neki szerelmet, de azért félt a másnaptól. Reggel mind a ketten sokáig aludtak.
Tamás, amikor végre fölébredt és álmosan, szédülő fejjel, fényre érzékenyen tapogatózott a fürdőszoba felé, ahol olyan erős hányingere jelentkezett, hogy már nem tudott rajta uralkodni. Próbálta magát hideg zuhannyal rendbe szedni, de a feje zúgott és szédült, émelygett továbbra is. A legrosszabb az volt, hogy nem emlékezett semmire az előző napból. Azután éles hangra lett figyelmes és ment is vissza a szobába rögtön. Mária néni állt a szoba közepén és kiabált.
- Szombati Lili, te kis szökevény, szégyelld magad! Iszol! Fúj! Nagyon korán kezded. Ebből biztosan jól meg fogsz élni, de innen tünés, de gyorsan! Gondolom, hogy Tamás sem tart már igényt a szolgálataidra.
A lány szégyenlősen húzta magára a takarót és rémülten nézett az idős asszonyra. Tamás nem tudta, hogy a lány hogy került ide, de érezte, hogy közbe kell lépnie.
- Mária néni - szólalt meg halkan. - Bemutatom önnek a menyasszonyomat, vagyis ő lesz a feleségem ezután - majd a lányhoz fordult. - Kedvesem ez itt Mária néni a házvezetőnőnk. Ugye készít nekünk valami reggelit? – nézett az idős nőre, aztán mivel visszatért az émelygése visszarohant a fürdőszobába.
A két nő előbb csendesen nézte egymást, aztán Mária néni megfordult és kiment a szobából. Lili a férfi után ment a fürdőszobába és látta, hogy az sápadtan hajol a csap fölé és a fejére hideg vizet csurgat. Végre elzárta a csapot és törölköző után matatott, amit a lány a kezébe adott és segített neki a haját szárazra törölni. Tamás megérezte a lány kezét a fején és megfogta. Levette a fejéről a törölközőt és nézte Lilit.
- Nem tudom, hogy mikor és hogyan kerültél ide, de örülök neked. Azt hiszem egy kicsit sokat ittam tegnap, amitől most nagyon rosszul érzem magam – aztán végignézett a lányon, aki még mindig csak egy pici bugyiban volt és egy pólóban, és a rosszulléte ellenére is hatalmas vágyat érzett. Odahúzta magához a lányt és átölelte.
- Megcsókolhatlak? – Lili elpirult.
- Igen – a hangja alig hallatszott, de a szeme beszélt helyette.
- Egy pillanat – mondta a férfi és nekiállt fogat mosni, aztán újra átölelte a lányt és megcsókolta, majd fölemelte és vitte be a hálószobába az ágyra.
– Miért jöttél vissza? – kérdezte mikor szétváltak.
- Azért mert szeretlek.
- Nem jó! –szólt rá a férfi. – Ezt nekem kellett volna előbb mondani.
- Mondtad! Mást is mondtál.
- Igen? És te mindent elhittél egy részeg alaknak? – Tamás játszott.
- Most már nem vagy részeg? – kérdezte a lány.
- Most már nem - mosolygott a férfi.
- Akkor mond most – a férfi újra átölelte és csókolta a lányt, majd eltolta magától és komolyan beszélt hozzá.
- Maradj velem Lili.
Tamás átölelte a lányt, aki úgy simult hozzá, mint egy kiscica. Eddig még soha nem érezte ezt, amit most. Kívánta a lányt, de mivel tudta, hogy mennyire tiszta és ártatlan, óvni és védeni is szerette volna. Nem is tudta, hogy mikor jött ez az érzés, de itt volt és nem vágyott másra csak, hogy ölelhesse. Boldog volt, hogy visszajött, hogy őt választotta. Annyira fel volt ajzva, hogy a vágyának nem tudott megálljt parancsolni. Tudta, hogy el kell küldenie Mária nénit, hogy nyugodtan együtt legyenek. Lement a konyhába és elküldte az asszonyt, aki eléggé rosszallóan nézett rá. Olyan érzése volt, mint aki liliomtipró, de nem érdekelte, mert már másra sem tudott gondolni, mint arra, hogy a lányt a karjaiban tarthassa.
Belépett a hálószobába és a lány szinte repült feléje, odasimult hozzá.
A férfi leült az ágyra és az ölébe húzta a lányt, finoman csókolgatta a nyakát, a vállát és a száját. Lili olyan ügyetlenül csókolt vissza, hogy ebből tudta, hogy igazat mondott, hogy semmi tapasztalata nincs. Ez az ártatlansága még jobban felizgatta, de azért a lelkiismeretét is meg akarta nyugtatni.
- Tudod, hogy most mi fog következni? – kérdezte két csók között.
- Sejtem – mondta a lány pirulva.
- Akarod? Benne vagy? Szeretnél velem szeretkezni?
Lilinek nagyon melege lett ettől a helyzettől. Nagyon izgult, hogy mi lesz, mert bár technikailag tudta hogyan történik egy dugás, ahogyan a lányok emlegették, de semmi tapasztalata nem volt. Ő a jó tanuló, eminens diák volt, aki minden szabadidejét a könyvtárban töltötte és nem lógott a lányokkal, ő nem cigizett, ő nem fiúzott, eddig még nem is csókolózott és most, ahogy a férfi csókolta, úgy érezte, mintha ezer pillangó szállna a gyomrában.
- Igen, szeretnék veled mindent megtanulni – mondta suttogva, mintha attól félne, hogy valaki meghallja.
A férfi ledöntötte a lányt az ágyra és fölhúzta a pólóját, a szájába vette a mellbimbóit. A lányt váratlanul érte ez az érzés, nem gondolta, hogy ez ilyen kellemes. A férfi áthúzta a fején a pólót és a kezeibe vette a kellemes kis halmocskákat, simogatta, gyűrte a mellbimbókat, majd újra a szájával vetette rá magát. Tudta, hogy lassan kell haladnia, bármennyire is őrjítően kívánja a lányt. Érezte, hogy meg fogja érni, ha türelmes lesz.
Szerette volna a lányt úgy bevezetni a szex világába, hogy csak kellemes élményként élje meg és szeresse. Látta, hogy a lány milyen bátortalanul ér hozzá, és ezért megfogta a kezét és végig húzta a mellkasán.
- Minden, ami neked kellemes, az nekem is az. Érints meg – kérte a lányt.
Lili félénken nyúlt oda a mellbimbójához, és óvatosan simogatta, majd ő is a szájába vette a férfi mellbimbóját. Tamás felnyögött.
- Bocsánat – mondta a lány ijedten.
- Csodás volt. Csináld még – súgta a férfi és most ő kezdte el újra a lányt csókolni, már a hasánál tartott, aztán lejjebb is haladt, lehúzta a bugyiját, és mikor előkerült a pihés szeméremdombja, végig simította, szinte remegő kezével és aztán rávetette magát a szájával, és csókokkal hintette tele. Szétnyitotta a lány lábait és a combja belső oldalát érintette ajkaival, aztán széthúzta a nagyajkakat és belecsókolt a puncijába, amit a lány már nem tudott kontrolálni és feljajdult a gyönyörtől. A férfi ledobta alsónadrágját, és megállt egy pillanatra, mert tudta, hogy ezt a tekintetet nem fogja többé látni. A lány mikor először meglátta az ágaskodó kemény, előre meredő férfiasságot, a csodálkozástól tágra nyíltak a szemei és egy hatalmas – Ó – szaladt ki a száján.
Tamás tudta, hogy azok az ajkak még hatalmas gyönyörökben fogják őt részesíteni, de azt máskorra halasztotta, hogy megtanítsa a lánynak a farokszopást, most csak arra koncentrált, hogy a szüzességét szüntesse meg, és bevezesse a lányt a gyönyörök világába.
Újra a száját vetette be és nyalta, nyelvelte a lány punciját, szinte már a nyelvével szeretkezett vele, ameddig bírta addig nyomta befelé. Mikor érezte a lány remegését, akkor gyorsított, de arra nem számított, hogy fogságba esik, mert a lány összeszorította a combját és belemarkolt a férfi hajába úgy húzta el onnan, mert úgy érezte a világ fölrobbant körülötte és egész testében reszketett. Tamás elégedetten tette a fejét a lány hasára, ahonnan még mindig remegések futottak végig a testén. Mikor kissé lenyugodott a lány remegése, akkor a karjaiba vette és simogatta, dédelgette, aztán érezte, hogy a lány keze végig simít a mellkasán, a hasán és a merev farkánál megáll. Bizonytalanul nyúlt hozzá, mint aki fél, hogy fájdalmat okoz, annyira finoman fogta meg, hogy a férfi nem bírta ki és rászorította a finom kis ujjakat és mutatta neki, hogy hogyan csinálja. Először a férfi keze irányította a lány kezét, aztán lassan elengedte és a kis jó tanuló erre is kitűnőt kapott, mert olyan érzéssel szorította, húzogatta a kemény jószágot, hogy abba majd beleőrült, olyan finom volt. Ezután finoman odadörzsölte a lány puncijához a farkát, szinte azzal maszturbáltatta és amikor újra érezte, hogy a lány remegni kezd, akkor kezdte el a befelé nyomakodást. A lány észre sem vette, hogy mikor került be a férfi farka, de mikorra lecsengett a második orgazmusa, már benne volt és feszített és mégis nagyon jó érzés volt. Tamás apró mozdulatokat tett, mozgott is meg nem is, de aztán, mivel nem érzett ellenállást, hát nekikezdett a pumpálásnak, de közben figyelte a lányt. Lili a férfi nyaka köré fonta a karját és húzta közelebb a fejét és nyújtotta a száját csókra. Annyira megrészegült a férfi csókjaitól, hogy még, még többre vágyott és már egyre merészebben viszonozta.
Tamás egy idő után úgy érezte, hogy nem bírja tovább tartani magát és mikor a lány újra megfeszült a kezei alatt, hát elengedte ő is magát és egyre gyorsabban mozgott, egyre mélyebbre nyomakodott, aztán egy hatalmas lökéssel tövig merült a szűk, szoros punciban és hörögve lőtte bele a magját a lányba. Még sokáig feküdtek összefonódva. Lili tudta, hogy ez igazi egyesülés volt, mert itt egy olyan szimbiózis alakult ki közöttük, ami eddig számára ismeretlen volt. Egyek voltak, egyesültek és már nem volt külön férfi és nő, ez egy olyan lét volt, ami csodával volt határos.
- Lili, gyere hozzám feleségül – súgta a férfi, és ezt nem a szeretkezés utáni mámor mondatta vele csak, ő szerelmes lett ebbe a pici lányba, a szépségébe, az ártatlanságába, a tisztaságába, az őszinteségébe.
