Angyal

A fiú este a kocsmából indult haza. Álmos volt és persze ittas. A kihalt úton egyetlen autó sem volt. Üveges szemmel vezetett. Hirtelen éles fény vakította el, utána sötétség... Semmit sem érzékelt abból, ami történt. Nem látta az útszéli fát sem...
Napokkal később egy kórházi ágyon ébredt. Nem emlékezett semmire abból az estéből.
Megpróbált fölkelni, de csak iszonyatos fájdalmat érzett. Visszazuhant a párnára, eszméletét vesztette.
Kívülről látta önmagát. Orvosok vették körül. A fiú nézte, ahogy az életéért küzdenek. És akkor megpillantott egy lányt. Gyönyörű szőke haja volt és csak mosolygott...
Fájdalom. Visszatért a valóságba. Kinyitotta a szemét, lassan körülnézett. Tekintetével a lányt kereste, de nem látta sehol.
A fiú úgy érezte, hogy az életének már nincs értelme. Csak látni akarta azt az angyali mosolyt. Akkor még nem tudta...
Napok múltak el ilyen szenvedésben. A fiú már nem érzett semmi fájdalmat.
És akkor meglátta. Ott ült az ágy szélén és mosolygott. Megfogta a fiú kezét, és gyengéden magával húzta. A fiú visszanézett. Teste magatehetetlenül hevert az ágyon. Jöttek az orvosok, de a fiú tudta azt, amit ők még nem. Azt, hogy ezúttal nem hozzák vissza.
Ránézett a lányra. A lány csak mosolygott.
"Én vagyok a te angyalod!"- mondta a fiúnak, majd kéz a kézben elindultak a fény felé, az örökkévalóságba...