Angyal a szekrényben

Sára belibbent a fürdőszobából, és ledobta magát az ágyra. Az én fürdőköpenyem volt rajta, az öv bekötésével nem is foglalkozott. Ahogy végigfeküdt mellettem a köntös szétnyílt, Sára gyönyörű teste szabad prédaként tárulkozott fel mohó szemeim előtt.
- Szép vagy - szólaltam meg. A kifejezés elég enyhe volt, de örültem, hogy felajzott állapotomban egyáltalán ennyire is futotta tőlem. Sára elrebegett egy halk köszönömöt, és megcsókolt. Istenien csókolt, lehelete egyszerre volt édes és mentol ízű volt. Mégis elszakadtam ajkaitól, hogy újra alakját csodálhassam. Előttünk volt az egész éjszaka, és én nem akartam elsietni semmit. Már két hete vártam erre a pillanatra.
- Gyönyörűek a melleid - bókoltam, s hogy igazoljam szavaimat, ujjaim hegyével finoman végigsimítottam a formás, feszes halmokat.
- Hát még ha tudnád mennyibe kerültek! Na, ezt nem kellett volna mondania. Minden illúzióm egy pillanat alatt darabokra tört.
- Úgy érted, hogy nem igaziak?
- Igen, két hónapja töltettem fel őket. Tudod, a fitnesz, meg a diéta…
- Aha.

Odanyúltam, és óvatosan megnyomogattam az egyik mellét. Nagyon rugalmas volt, talán túlságosan is. Ahogy jobban szemügyre vettem, meg is pillantottam a halvány heget a mell alatt. Lelki szemeim előtt egy műtőszoba képei kezdtek lebegni, láttam, ahogy felvágják a bőrt Sára mellkasán, egy cseppnyi vére vékony csíkban szalad lefelé az oldalán, aztán a maszkos doki beletömi a résbe az alaktalan zacskót, amit egy csövön keresztül fölfújnak, mint egy gumilabdát. Megrázkódtam.
- Most mi van? - hallottam távolról Sára hangját.
- Semmi, semmi.
- Látom, hogy nem tetszik. Kiült az undor a képedre. Elhúzódott tőlem, behúzta magán a köntöst, és sértődötten hátat fordított.
- Dehogynem tetszik. Nagyon jól néznek ki. Csak még szoknom kell a gondolatot, hogy egy szilikonzacskót fogdosok… Azt hiszem ez volt az a mondatom, ami megforgatta a kést a szívében. Fölugrott, és kapkodó mozdulatokkal öltözni kezdett. Utolsó erőmmel, még megpróbáltam kimagyarázni magam és maradásra bírni Sárát, de ő csak azt hajtogatta, hogy nem tetszik nekem mint nő, és ez így nem fog menni. Mielőtt elviharzott volna, még az ajtóból visszaszólt:
- Jó lenne, ha most egy ideig nem találkoznánk. Mondjuk örökre.

Jó darabig csak feküdtem az ágyban megsemmisülten, és azon gondolkoztam, miért kellett ilyen hülyeségeket beszélnem. Miután eleget sajnáltam magam, bekapcsoltam a tévét, és kimentem a konyhába egy sörért. Levetkőztem és befeküdtem az ágyba. Valami idióta vetélkedő ment, de úgyis máshol járt az eszem. Már kezdtem elálmosodni, amikor furcsa zajt hallottam a ruhásszekrény felől. Némára állítottam a tévét, és hallgatóztam. A zaj megismétlődött, nem képzelődtem; mintha lenne valami odabent. Talán patkányok? Felkapcsoltam az éjjeliszekrényen az állólámpát, és gyorsan valami fegyver után néztem. Egy váza akadt a kezembe. Lassan elindultam a szekrény felé. Megálltam hallgatózni, és újra hallottam valamit, de most már emberi szót is ki tudtam venni. Valaki halkan, de tisztán érthetően azt mondta, hogy "a fenébe".

Felrántottam az ajtót, jobb kezemben a váza ütésre lendült, de a mozdulatot már nem fejeztem be. A vállfákon lógó ruháim között egy fiatal nő állt ijedt arccal.
- Mi az istent keresel te itt? - szakadt ki belőlem a teljesen jogos kérdés.
- Ne káromkodj! - szólt vissza a szép idegen, nem éppen színlelt felháborodással hangjában. Ettől a bátorságtól teljesen elképedtem. Nem elég, hogy a saját lakásomba betolakodik, még parancsolgat is.
- Na gyere elő szépen! Nemet intett a fejével. Göndör aranyszínű fürtjei az arcába hullottak. Leengedtem alkalmi fegyveremet a fejem fölül.
- Gyere csak, nem foglak bántani. Még mindig nem mozdult. Kezdett felmenni bennem a pumpa.
- Mire vársz már? Nem vagy te molylepke! Mássz ki a ruháim közül. Erre már előlépett. A meglepetéstől kiejtettem a vázát a kezemből, ami a vastag padlószőnyegnek köszönhette csak, hogy nem tört ripityára.

A lány teljesen meztelen volt, de ami inkább feltűnést keltett az a két nagy fehér szárny volt, ami a hátán függött. - Most meg mit bámulsz? - kérdezte.
- Jelmezbálba készülsz?
- Nem.
- Akkor miért öltöztél libának?
- Nem vagyok liba! - feleselt - Angyal vagyok.
- Persze, persze. Leültem az ágyra, kezembe vettem a telefont és tárcsáztam a rendőrség számát. Közben alaposan szemügyre vettem az idegesen toporgó "vendégemet". Volt rajta mit nézni, a szárnyait leszámítva is. Lábai karcsúak, de mégsem vékonyak voltak, vénuszdombja teljesen szőrtelen, melleit pedig mintha körzővel rajzolták volna.
- Szilikonos? - kérdeztem szórakozottan mellkasa felé intve, miközben kicsengett a telefon.
- Dehogyis! Engem így teremtett meg a Jóisten. Kit hívsz?
- A rendőrséget. Ők majd kiderítik, hogy mit keresel te a szekrényemben.
- Megkérdezhetnéd tőlem is.
- Már kérdeztem, de nem feleltél.
- Hát kérdezd meg újra.

A központos bejelentkezett a telefonba. Gondolkoztam egy ideig, majd téves hívásra hivatkozva letettem a kagylót. Újra végigmértem a lányt. Tényleg angyali látványt nyújtott. Hibátlan bőr, tökéletes alak, gyönyörű arc, aranyszőke haj…
- Tehát, ki vagy te, és mit keresel a lakásomban?
- Az őrangyalod vagyok, és rád vigyázok. - ezt olyan magától értetődően mondta, mintha épp azt közölte volna velem, hogy ő a sarki zöldséges.
- Ühüm.
- Bebizonyítsam?
- Légy oly kedves. Hozzám lépett. Mozgása könnyed és légies volt. Közvetlenül elém állt, és hátat fordított. Nagy nehezen becsuktam a szám, ami a csodás látványtól nyitva maradt. Formás popsija pont az arcom előtt kínálta magát, épp karnyújtásnyira. Egyszerűen nem tudtam visszafogni magam. Legszívesebben beleharaptam volna, de egyelőre beértem azzal, hogy tenyereimet a két félgömbre helyezzem. "Őrangyalom" merészségemet egy jókora pofonnal jutalmazta.
- Ne tapogassál! A szárnyaimat nézd meg! Fölálltam sajgó arcomat masszírozva. Nem is néztem ki belőle, hogy ilyen nagyot tud ütni. Nekiláttam, hogy megvizsgáljam a tollazatot.

Valódinak tűnt. Megfogtam egy hófehér tollat, és kirántottam a helyéről. Ezúttal a másik oldalról érkezett a pofon. Kezdett elegem lenni.
- Abbahagyhatnád végre ezt a pofozkodást! - fakadtam ki.
- Majd ha rendesen viselkedsz, és nem tapogatsz, meg tépkeded a tollaimat. Fájt. Visszatértem a szárnyakhoz, ezúttal a kapcsolódási pontot szemügyre véve. Elképedtem, teljesen úgy nézett ki, mintha a lapockájából nőne ki. Végigsimítottam háta selymes bőrét, de nem tudtam leleplezni a csalást.
- Na, elhiszed már, hogy igaziak? - kérdezte a lány, és hogy minden kételyemet eloszlassa, széttárta, és meglebegtette szárnyait. Elég hatásos volt.
- Elhiszem, hogy valódiak. De ettől még liba is lehetsz. Őrangyalom felemelte a kezét, és fenyegetően felém lépett.
- Kaphatsz még egyet!
- Jó, jó, csak vicceltem. - hátráltam el, mivel semmi kedvem nem volt egy angyallal verekedni - Van neved is?
- Szólíts csak Angélának.
- Szóval Angéla. Arra még mindig nem válaszoltál, hogy miért vagy itt.
- De már mondtam. Rád vigyázok! - mikor ezt kimondta, jól kihúzta magát fontossága teljes tudatában, én pedig le sem tudtam venni a szemem tenyérbe mászó melleiről.
- A szekrényből? - kérdésem egy pillanatra megtörte öntudatosságát.
- Hát, szóval történt odafent egy kis üzemzavar, minek következtében földi alakot voltam kénytelen ölteni… Mégis mit bámulsz te így rám?

Hamar rájött. Fölkapott a székről egy törülközőt és maga köré tekerte. Azonban a frottír anyag méretéből adódóan nem tudta elfedni előlem bájait. Vagy mellei bukkantak ki felül, vagy szőrtelen szeméremdombja maradt takarás nélkül, nem kis örömet okozva számomra ezzel. Nem bírtam sokáig nézni nyüglődését, és bár nehéz szívvel, de kihúztam a komód fiókját és odanyújtottam neki egy lepedőt.
- Tehát ott tartottam, hogy fel kellett vennem az emberi alakomat - folytatta, miközben alaposan beburkolta magát a lepedőbe - És valahová el kellett bújnom, mivel soha nem hagyhatlak magadra, így maradt a szekrény. Kielégítő a válaszom?
- Ennyivel egy nő sem tudott még kielégíteni. Mégis minek kell rám vigyáznod? Annyira balfék vagyok, vagy mi?
- Tulajdonképpen elég sok szerencsétlenség történik veled. Ez nem esett túl jól. De ahogy belegondoltam, némi igazságot véltem felfedezni kijelentésében.
- Tehát én egy pancser vagyok, aki állandó angyali felügyeletre szorul?
- Hát, szóval…, tulajdonképpen… - hebegett szárnyas testőröm, biztos nem akart megbántani.

Félbeszakítottam.
- Mondj egy példát, amikor megmentettél valamitől!
- Például most is megmentettelek egy jó kis nemi betegségtől - válaszolt tinilány módjára kuncogva.
- Ez nem egészen világos. Úgy érted, hogy temiattad ment el Sára?
- Így van. De sose sajnáld, elég nagy kur…., szóval eléggé nem tiszteli a tízparancsolat vonatkozó bekezdését. Tudod, a ne paráználkodj címűt. A szifilisz elég kellemetlen tud lenni. Ismerd el!
- Gondolom, ti nem igazán használtok ilyesmit, de azért talán hallottál már róla - szóltam, és az éjjeliszekrény fiókjából előhúztam egy gumióvszert. Angéla elfehéredett, így a hasonló színű szárnyaival és lepedővel, már tényleg kezdte egy liba benyomását kelteni. Ha nagyon lovagias akarnék lenni, akkor hattyút is mondhatnék, mégiscsak jobban illene hozzá, de valamiért ez akkor nem jutott eszembe.
- És mi van, ha lyukas? - próbálta kétségbeesetten az óvszerre bámulva menteni a menthetőt. Válaszul kibontottam a csomagolást, és dinnye méretűre fújtam a gumit, így tartottam elé. Angéla teljesen letört a látványra. Pedig valójában igaza volt; ha tudom, miféle veszélyeket rejteget a szépséges Sárám öle, valószínűleg magam is visszahőköltem volna minden testi kapcsolattól.

De ha már elkezdtem, folytatnom kellett.
- Nekem nagyon úgy tűnik, hogy te szúrtad el az estémet - jegyeztem meg tettetett szemrehányással. Őszinte megbánással sütötte le szemét.
- Sajnálom- mondta halkan.
- Azt látod, elhiszem. De ennyi nekem nem elég, kárpótlással tartozol.
- És… milyen jellegű kárpótlásra gondolsz? - kérdezte óvatosan. Egészen közel léptem hozzá. Elhátrált.
- Csak nem engem akarsz megrontani? - hangja idegesen csengett, arcán ijedtség tükröződött.
- Megrontani? Tehát még szűz vagy? Bólintott. Közelebb léptem, de elfordult előlem. A korábban magabiztos, vadóc angyal egyszerre rémült kislánnyá változott.
- Ugyan már, különben is micsoda szó az, hogy megrontani? A szerelemben nincsen semmi rossz. Az Isten ajándéka, tudod jól.
- A szerelem igen, de a puszta testiség az undorító, mocskos dolog!
- Honnét tudod, ha még sohasem próbáltad? Nem hiszem el, hogy sohasem fordult meg a fejedben, hogy milyen lenne… Bár érvelésemben jókora logikai hibák voltak, Angélának ez nem tűnt fel, kérdésemre hallgatással válaszolt. Mögé léptem, és óvatosan végigsimítottam finom bőrét tarkójától válláig.
- Látod? Nem olyan szörnyű ez. Egészen libabőrös lettél az érintésemre.
- Hagyjál már ezzel a liba dologgal! - felelt erőtlenül, de nem húzta el magát. Meghúztam a ruházataként szolgáló lepedőt, a gyenge női ujjakkal megkötött csomó egyszerre kibomlott, és az anyag a földre hullt. Angéla utánakapott, de már nem érte el.

Mozdulatlanul állt előttem, szinte nem is vett levegőt. Csak kezei és szárnyai reszkettek alig észrevehetően. Megcsókoltam a nyakát, testemet a testéhez érintettem. Felsóhajtott. Végigcsókoltam vállát, majd gerince oldalán elkezdtem lefelé haladni, miközben ujjaimat karcsú derekára fontam. Letérdeltem mögé, lábfejétől indulva fölfelé simogattam bőrének minden négyzetcentiméterét, vádliján át a combja külső oldalán, egészen kerek csípőjéig, majd visszafelé fenekének lágy, mégis feszes húsát jártam körbe kezemmel. Megcirógattam combja belső oldalát, de a mozdulatot félbeszakítottam, mielőtt elértem volna ölének bejáratát. Megrezdült, amikor hozzáértem, és akkor is, amikor elhúztam a kezemet. Megadóan várta, mi fog történni vele. Felálltam és átöleltem. Válla fölött hátranézett rám, gyönyörű kék szemében egyszerre fedeztem fel a test bűnétől való félelmet, és a vágyat rá. Magam felé fordítottam. Szemérmesen, de határozatlanul próbálta kezével elfedni kebleit és vénuszdombját, szárnyait föl-fölemelgette. Lenyúltam, és megsimogattam kézfejét, amivel szemérmét takarta. Ujjait az érintéstől megijedve erősebben altestéhez szorította, de a védekezésnek szánt mozdulat csak felszította szenvedélyét, ahogy saját szőrtelen, puha húsába markolt. Összerándult, ahogy megérintette csiklóját.

Ráhelyeztem tenyerem kézfejére, és kezét apró mozdulatokra kényszeríttettem combjai között, amire hangos sóhajokkal válaszolt. Lehunyta szemét, én kihasználtam az alkalmat és megcsókoltam. Elrántotta arcát előlem, rám nézett, és visszacsókolt. Csókja tüzes volt, mégis gyengéd. Felkaptam törékeny testét - ami még annál is könnyebb volt, mint amilyennek gondoltam - és óvatosan az ágyra fektettem. Angéla szárnyait eligazgatta a háta mögött, és kezét felém nyújtotta, hogy magához húzzon. Percekig csak csókolóztunk. Annyira belemerültünk egymás ajkaiba és a nyelvek játékába, hogy kezünket csak tétlenül pihentettük egymáson. Egyikünknek sem akaródzott abbahagyni a dolgot, mindkettőnket lekötötte az újdonság varázsa. Hosszú idő után szakítottam el számat az övétől, de csak azért, hogy végre végigcsókolhassam a csodálatos testet. Tökéletesen kerek mellein az apró rózsaszín bimbók már udvarukból kiemelkedve várták a cirógatást, de még először körbe kellett járnom a kebleket, mielőtt az érzékenyebb részre tértem volna. Nem bírtam sokáig visszafogni magam, és nyelvemmel elkezdtem a mellbimbóin játszadozni, finoman bele-beleharaptam, szívogattam, miközben próbáltam figyelni, mi az, amit a legjobban élvez. Nem tudtam eldönteni, minden mozdulatomat egyre hangosabb sóhajjal hálált meg.

Kezem végigsiklott combja belső oldalán, akadálytalanul jutottam el a nedves résig. Először csak kívülről ingereltem, de ahogy egyre inkább felizgult, mind jobban szétnyitotta combjait, feltárva kutató ujjaim előtt szemérme legrejtettebb zugait. Megfordultam, hogy számmal is hozzáférhessek. Lábai közé könyököltem, és most kezem helyett csókokkal kezdtem izgatni. Ahogy nyelvem hozzáért Angéla rejtekéből előbújt csiklójához, felnyögött. Mindkét kezével hajamba túrt, és csípőjét megemelve erősebben nyomott réséhez. Nagyon közel volt már az orgazmushoz, így abbahagytam az ingerlést.
- Folytasd! Kérlek! - nézett rám gyönyörtől elfátyolosodott tekintettel. Nem hallgattam rá. Visszafordultam, lehúztam alsónadrágomat, ami már eléggé szorította férfiasságom. Fölemelkedtem, hogy a szép angyal combjai közé feküdjek, de visszatartott. Felült, és most ő kezdett el simogatni, szemét le nem véve merev farkamról. Keze is gyorsan eljutott odáig.

Óvatosan megfogta, végigsimította két kézzel, majd bizonytalan mozdulattal lehajolt, és egy csókot nyomott a péniszem csúcsára, nyelvével kezdett körözni rajta, majd rövidesen teljesen szájába véve szopni kezdte. Puha ajkainak érintése annyira finom és érzéki volt, hogy hamarosan én jutottam el az élvezet határára. Hanyatt döntöttem az ágyon, és fölé helyezkedtem. Farkamat nedves réséhez nyomtam, Angéla kapkodni kezdte a levegőt. Eszembe jutott, hogy még szűz. Egyszerre rátaláltam hüvelyének bejáratára, és gyengéden elkezdtem befelé furakodni. A szűk, nedves és forró nyílás, még ajkainál is nagyobb élvezetet okozott, erővel kellett visszafognom magam attól, hogy egyszerre a mélyére hatoljak, de a kis őrzőangyalom már türelmetlenebb volt nálam. Belemarkolt fenekembe, csípőjét pedig gyors mozdulattal felemelte. Felsikoltott, ahogy tövig felnyársalta magát farkamra. Szinte meg sem tudtam mozdulni combjai és hüvelye erős szorításában, amikor elélvezett. Csak néztem az angyali arcot, ahogy átengedi magát a kéj elragadó kitöréseinek, orgazmusa minden egyes rezdülésére. Aztán már én sem bírtam tovább, és utolsó rándulásánál beleélveztem.

Másnap elég későn ébredtem, már tíz óra is elmúlt. Egyedül feküdtem az ágyban, éjszakai látogatómnak híre-hamva sem volt. Felkeltem és körülnéztem a szobában. Mintha csak álmodtam volna az egészet, és mégis olyan valóságos volt. Elkeseredetten vettem tudomásul, hogy megint itt egy vasárnap, amit magányosan kell eltöltenem. Elindultam a fürdőszoba felé, egy frissítő zuhanyozásra, de megakadt a szemem valamin. A földön, félig az ágy alatt egy fehér toll hevert. Lehajoltam, hogy felvegyem, de mire elértem volna, köddé vált. Megráztam magam, biztos voltam benne, hogy csak hallucinálok. Ekkor nyílt ki a fürdőszoba ajtaja, mögötte pedig az én őrangyalom állt fürdőköpenyben. Szőke haja vizesen omlott vállára, tengerkék szeme vidámságtól csillogott, és elbűvölően mosolygott rám. Hát mégsem álmodtam! Eltátottam a szám, ahogy előlépett; hiányoztak a szárnyai. Megperdült előttem, és a köntöst lecsúsztatta a derekáig.
- Mit szólsz? Eltűntek! De van helyettük más… Nem tudtam semmit sem válaszolni megdöbbenésemben. Felém fordult, fedetlen keblei vágytól hullámoztak, fején két kis szarv, háta mögött pedig egy hegyes végű ördögfarok jelent meg.
- Remélem azért így is tetszem - mondta még kacéran mielőtt berántottam volna az ágyba.