Álom és valóság

Szereplőim neve és történetem fikció, bár tartalmaz valós elemeket. Kedves kolléganőm elkeseredett hangulatában bepillantást engedett lelkének egy darabjába, ez adta az indíttatást. Amennyiben az olvasó bárminemű hasonlatosságot vél felfedezni, az a véletlen műve. Vagy mégsem?

Álom: Kata fáradtan indult haza. A közértben szórakozottan válogatta össze a listán szereplő dolgokat, unottan állt be a véget nem érő sorba. Arca néhány pillanatra felderült az ismerős pénztárosnő láttán, egy-két udvarias mondatot váltottak. Teli szatyrokkal megpakolva, sétatempóban haladt, nézelődött. Beleszippantott a levegőbe, itt a frissen nyírt fű zamatos illata, ott a locsolástól nedves föld jellegzetes aromája csapta meg az orrát. Mindig is szerette ezt a környéket, csendes, kertvárosi rész volt, fákkal, sok-sok virággal. A nap sugarai kellemesen cirógatták bőrét, ebben a kora nyári délutánban már benne volt az igazi kánikula ígérete. Gondolatai a vacsora körül forogtak, ritka alkalom, ezúttal kettesben lesznek a férjével. A gyerekek elutaztak néhány napra, remélte, végre lesz egy estéjük, amit nyugodtan, egymásra figyelve fognak eltölteni. Önkéntelenül elmosolyodott, mikor meglátta a házat, melynek falai közt mennyi örömöt talált az évek során. Sok kis emlékmozaik villant át agyán, a szenvedélyes éjszakák hangulata. Ma már csak illúziója? Belépve a házba meghallotta az ismerős hangokat, a tv monoton háttérzaját, a chipseszacskó csörrenését, kicsit később halk pukkanást, majd üveg koppant az asztalon. Ott találta a férjét, ahol mostanában oly gyakran, a nappali foteljében heverészve, sörözgetve. Megszokott, szinte már formális „hogy vagy?”,„milyen volt a napod?”. Kérdések, amikre valójában nem is várt választ Zsolt.

Kata eltökélt volt, ma pedig beszélni fog a férjével. Kettőjükről, kettőjükért. Felment a hálószobába, letusolt, majd nekilátott a vacsora készítésének, az útravaló csomagolásának. Zsolt holnap reggel megint útnak indul. Nem szerette, hogy kamionsofőrként sokszor hetekre elutazott. Nem a távolléttel volt baja –azt megszokta már -, hanem azzal, amikor útjairól hazatért, mindkevesebb mondandójuk volt egymás számára. S ez szemmel láthatólag csakis őt zavarta. Rutinnal csomagolta össze a sporttáskát, ezerszer begyakorolt mozdulatsor a pakolásban is, a konyhában is. 14 év rutinja. A vacsora elkészült, a beszélgetésből mégsem lett semmi. Átjöttek a szomszédból Ágiék, gyönyörű csillagfényes este volt, üldögéltek a teraszon, cseverésztek, gyorsan elröppent az idő. Amikor elmentek, Zsolt ismét a tv elé telepedett rámeredt a képernyőre. Kata elöblítette a használt poharakat, letusolt, lefekvéshez készült. Megállt párja előtt, a készülék vibráló fényei hátulról megvilágították pólóját, felsejlett alakja. Régen ilyenkor forró csókokat, ölelést, a vágy ezer kis apró jelét kapta, most morgást, hogy elállja a képernyőt. Tett még néhány tétova kísérletet, de a férfi nem vette a jeleket, lefoglalta a sportközvetítés.

Egyedül ment lefeküdni, bebújt az ágyba, de képtelen volt elaludni. Forgolódott. Csalódott volt, elsősorban önmagában. Ma sem merte – vagy igazán nem is akarta? – felhozni az őt már hónapok óta foglalkoztató témát. Élete első nagy szerelme villant eszébe. Igazi diákszerelem. Az első csók a zuhogó esőben, a tétova-esetlen mozdulatok, egymás testének megismerése, a későbbi forró szeretkezések. Keze önkéntelenül indult meg a combjai felé. Az emlékek keveregtek a fantázia szülte képekkel, gondolatban számtalan szeretkezésüket élte át újra és újra. Lélegzete egyre szaporább lett, ujjai belemerültek a feltárult nagyajkak mélyébe, átrebbentek a csiklójára, körkörös mozdulatokkal ingerelte mindkettőt. Átadta magát a szenvedélynek, már nem is az ő kezei simogatták, becézgették, a képzelete testet öltött vágyainak. Elhitte, egy annyira áhított férfikéz az, ami simogatja, beléhatol, klitoriszával incselkedik. Csípője megmozdult, ősi és önkéntelen mozdulatsorral reagált. Szeméremajkai megteltek vérrel, csiklója lüktetett. Mozdulatai egyre hevesebbek, majd kontrollálatlanok lettek, testén ezer kis apró remegés futott végig. Ujjai elmerültek a barlangjában, be-ki, be-ki, végül görcsbe rándult a teste, az élvezet hullámai végigkaristolták gerincét, ívfeszítésre késztették. Kellemes fáradtság járta át, pulzusa lassult, hamarosan mély álomba merült.

Valóság : Az ágy reccsenésére riadt, Zsolt jött lefeküdni. Ágynemű libbent, a férfitest behuppant mellé. Kisvártatva megérezte a kutakodó kezet, egy ajkat, ami a nyakába fúródik, félreseperve a haját, mohón belecsókol. Félálomban volt még, amikor szembefordult vele, s a férfi rávetette magát a szájára. A csók nem volt hosszú, túlfűtöttnek is csak jóindulattal nevezhető. Évek alatt begyakorlott mozdulatsor, pillanatok alatt ruhátlanul feküdtek az ágyon.
- Csókolj még! - sóhajtotta. Teste és lelke egyaránt vágyott a szenvedélyes csókra, az édes-kéjes utolsó pillanatban vett levegőfalatokra, de a férfi néhány röpke puszi után a melleit kezdte simogatni, nyelvével körberajzolta a barna bimbókat, szopogatta, szívogatta. Kata lehunyta a szemét, a vágy csak lassan jött, képzeletét hívta segítségül. Zsolt keze végigsiklott hasán, megcirógatta köldökét, egyre lejjebb vándorolt. A nő teste megrebbent, amikor elérte az ágyékát, végighúzta ujjait a szeméremhalmon, s elmerült köztük. Nemsokára már nyelve becézgette a csiklóját, ujjaival fokozta a nő izgalmát. Kata vágyakozott. Vágyott az érintésre, a behatolás csodás érzésére, az egyre hevesebb mozdulatokra, az orgazmus mindent betöltő csillagrobbanására, az összebújós csillapodásra.

Keze Zsolt félárbócos férfiasságára siklott, megérintette, finom mozdulatokkal ingerelte azt. Nyelve lassan végigbarangolta a férfi felsőtestét, csókokkal és simogatással egyaránt kényeztette. Ajkai az egyre keményebb falloszra zárultak, ujjai a heréket érintették. Kata a hátán feküdt. Kőkemény, nyálától síkos szerszámával a férfi beléhatolt, fejét a vállába fúrta, lassan, majd egyre gyorsabban mozgott. A nő átkulcsolta lábaival a derekát, csípője igazodva a diktált tempóhoz, fokozódó ringásba kezdett. Szájával a másik ajkát kereste, de Zsolt nem fogadta a felkínált csókot, továbbra is a vállára szorította fejét. A férfi torkából artikulátlan hörrenések törtek fel. Egyre vadabb tempóra sarkalta magát, az extázis közeledtét érezte. Ősi ösztönnel hágta a nőt. Még néhány görcsös, szinte már öntudatlan mozdulat, és kész volt, elélvezett. Hatalmas sóhajjal nehezedett Katára, testén már a csillapuló remegések kószáltak. Futó csókot lehelt a nő ajkaira. Lefordult, befészkelte magát a megszokott helyére, s a kielégültség jóleső érzésével elaludt. Kata arcán végigpergett egy könnycsepp, a kielégítetlen vágy belülről feszítette. Ordítani tudott volna. Keserű ízt érzett szájában, megint csak a teste kellett. De hallgatott, mint annyiszor az évek során. A felkelő nap hajnali sugarai még ébren találták.

Történetem olvastán biztos lesznek, akikben negatív érzések kerülnek előtérbe. De ne feledjétek, ez nem az első, a mindent elsöprő szerelmezés leírása. Én egy sok éve tartó kapcsolatban próbáltam felvillantani mit is érezhet „Katám”. Mert Zsoltok és Katák vannak, ugyanakkor tudom – hiszem - tapasztalom, nem törvényszerű a sorsok ilyen alakulása. De azért, hogy ez elkerülhető legyen, azért tenni kell. S ha ezen csak egy valaki is elgondolkodik, megérte leírni.