Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Az alagsor. Sötét, kígyózó folyosó, rémületkeltő zajokkal, természetellenes szagokkal, mely...
Belém tolja a farkát és erős csípőjével egész testemet a falhoz emeli. Alig tudom felfogni...
„REANIMÁCIÓS FOLYAMAT BEFEJEZŐDIK 5… 4… 3… 2… 1… REANIMÁCIÓS FOLYAMAT BEFEJEZŐDÖTT. AZ ALANY...
Kedves olvasó! Ez az első történtem. Meglehet, hogy csiszolatlan, vagy kissé bugyuta. Talán...
A pap hasonlóan levágta Madison ruháját is. Őt is vissza kellett fogni önmaga eltakarásától...
Friss hozzászólások
HajnalLany: Köszönöm, hamarosan érkezik a...
2022-08-09 16:21
Pavlov: Jó kemény szex, tetszett :)
2022-08-09 13:39
SunnyDay: Köszönöm, már érkezik a folyta...
2022-08-09 10:11
Szergejecske: Nem rossz, de nekem az első jo...
2022-08-03 11:57
Szergejecske: Nagyon tetszett a történet és...
2022-08-03 11:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Álom 2/1

Eszelősen tűzött a nap. A parti kavicsokra lustán csobbantak a méltósággal hömpölygő folyó hullámai. A nagyobb kövek, sőt az egész part felett remegett a levegő. Távolabb, gyerekek fürdőző csoportja visongott a legnagyobb kánikulában is kellemesen hűvös víztől, lejjebb teherhajó dohogott, sodrással szemben vonszolva konténerekkel megrakott uszályait.

A fekete szőrgubanc vidáman csaholva noszogatta gazdáját újabb és újabb fadarabok, ágak vízbe hajigálására. Kitörő lelkesedéssel vetette magát fáradhatatlanul, a repülő dolgok után, s hangos prüszköléssel vonszolta partközelbe, a fogai szorításától gyakran szétroppanó ágakat. Valahányszor kiért annyira, hogy leért a lába, akkurátusan megállt, letette, ami a szájában volt és megrázta magát. Először a feje rezdült, azután a törzsét rázta meg, majd legvégül a farka csonkját is meglengette, szanaszét fröcskölve a vizet. Nem törődött az ilyenkor az áramlás miatt elúszó fadarabbal, lelkendezve rohant követelni újabb botot. A férfi megértően nézelődött, mit dobhatna még be, közben ügyelt, nehogy kikerüljön a part menti fák árnyékából. Hangosan szuszogott a melegtől is, a pocakjától is, miközben szelíden csitítgatta a víz szélén ugrándozó ebet.

Már egy órája, hogy megértve az állat nyüszítését, leballagott a partra megfuttatni-úsztatni a kutyát. Kicsit unta is, a dobálható fa is elfogyott, már csak a lelkiismerete tartotta lenn a parton. A fiai mielőtt elutaztak volna az anyjukkal nyaralni, a lelkére csomózták, hogy néha vigye le a vízhez a lihegő jószágot. Kaviccsal, ami elmerül, nem akarta becsapni az állatot, nagy farönköt meg nem bír el a fogaival. A megfelelő méretű botok elfogytak. Egyre jobban vágyakozott a partközeli háza udvarán álló hatalmas cseresznyefa árnyékára. A gyümölcs már leérett ugyan, de a fa alatti pázsiton elnyúlni ilyen melegben, akármivel felér.
- Halló! Jó napot! Uram! - talán a melegtől, de időbe került mire rájött, hogy a csengő női hang a víz felől jön. A huszonéves szalmakalapos, túrakajakjával egyenesen a férfi felé tartott.

A kutya érdeklődve ült le és figyelte a csónakot.
- Mi az ördögöt akar? - tűnődött, a szemüvegét törölgetve. A part előtt megállva a nő kikászálódott a csónakból és kézzel kihúzta a partra. A kíváncsian szaglászó kutyát nyugtatva, az immár tiszta szemüvegén át végig mérte a csontjait ropogtató, nyújtózó csónakost.
- Mondja! Hol van itt egy hely, ahol friss élelmet vásárolhatnék? - izzadt orrnyergén csúszkáló szemüvegét igazgatva, élénken gesztikulálva, magyarázva, suttyomban megint szemügyre vette a csónakot és utasát.
- Messze van! - aggodalmaskodott, szalmakalapját levéve, majd fejét video klipekbe való mozdulattal megrázva a nő. A férfi a szétrepülő hosszú barna hajzuhatag láttán, samponreklámra asszociálva, még jobban izzadt.
- Féltem a csónakot is meg a holmimat is. Itt maradna felügyelni, míg bevásárolok? - mint aki biztosa dolgában már húzott is elő egy pólót meg egy bermudát.
- Dehogy maradok itt ebben a melegben! - gondolta a férfi.
- Bocsásson meg, de haza kell mennem. Tudja csak a kutyát hoztam le egy kicsit. Itt lakom a második házban... - látta a nő szemében a villanást.
- Az ördög vigyen el, hogy miért kell nekem folyton fecsegnem! - gondolta elkésve.

Oh! Engedje meg, hogy az udvarába betegyem a hajót. Mégis kerítés mögött lenne, s így a bevásárlással együtt, ezt a kisvárost is végig sétálnám. - húzta magára magabiztosan a pólót.
- Puff neki! Behúzott a csőbe. - morogta magában, a pocakjáról lesöpörve a vizet, amit a kutya, megértve itt már nem lesz dobálás, indulás előtt lerázott magáról. A házőrző után lépve szólt vissza.
- Természetesen! Jöjjön csak.
- Segítene!!! - szólt rá szinte szigorúan-szemrehányóan a bermudát is felhúzva.
- Ó! Az emanci-punci mindenségedet! - pufogott magában a szemüvege mögött. - Ha nem lettem volna itt, mi csudát csinálnál?
- Elnézést! Milyen figyelmetlen vagyok, a meleg teszi ezt velem - fogta meg a csónak orrán a fogantyút és eleresztette a füle mellett a nő rosszalló-helyeslő mordulását.
- Melyik a magáé?
- Fehér ház, zöld kerítés. - a kutya illedelmesen ballagott mellettük és a kapura támaszkodva mellső lábaival várta, amíg a férfi előkotorta, fél kézzel idétlenkedve a kulcsot. Jobb is, hogy nem látta a mögötte, a csónak másik végénél álló nőt, mert az leplezetlenül vigyorgott, majd gyorsan felmérve az udvart, a cseresznyefa alatti gyepre mutatott.
- Oda tegyük!

Mire a férfi beterelte az időközben a kapun kívül szaglászó kutyát, a nő már egy hercig kis kosárkával a karján állt fel.
- Itthon lesz, ugye? Nem tudom, mikor jövök vissza, megnézem az útikönyv által említett templomukat is. - Az izzadt, zsibbadtan bólogatott.
- Hogy én mikbe mászok bele.... Végül is, elfér az a vacak csónak. - A telefon szakította félbe morfondírozását. Később, tusolás után, leheletnyit felfrissülve, letelepedett a számítógépe elé folytatni a kutyasétáltatás miatt félbeszakadt munkáját. Már alkonyodott, amikor tönkreülve az ülepét felállt, és nyújtózkodva kifelé indult. Csak a csónak látványára jutott eszébe a délutáni vendége.
- Hol van már ez a nő? Lassan este lesz. Elfelejtette, hol hagyta a hajóját? - bosszúsan legyintett és a kert felé indult.

Úti célja az öreg, rogyadozó barackfa, amely már akkor is öreg és rogyadozó volt, amikor néhány éve megvették és felújították a házat. Hatalmas méretű zamatos gyümölcsei miatt minden évben letört egy-egy ága. A férfi körüljárta, ellenőrizte az ágakat alátámasztó eszközöket, azután szuszogva felhúzódzkodott a fa alá állított létrára. Óvatosan leemelve, szétnyitott minden barackot. Részben, hogy a kivett maggal megcélozza az alatta elterülve lihegő kutyát, aki csak a fülével legyintett a rendre mellette lepotyogó magokra. Másrészt, egyszerűen irtózott a kukacoktól. Ám minthogy egyet sem talált, szorgalmasan nyelte az édes gyümölcsöt. Már a gyomorrontás rémét érezte fenyegetni, amikor a kutya felállt és eloldalgott.
- Jó estét! Jó étvágyat!

Kis híján leugrott a létráról ijedtében, de aztán csak könnyezve fuldoklott a félrenyeléstől.
- A frászt hozta rám! - méltatlankodott, magához térve.
- Szépnek, szép! Finom is? - kérdezte a nő, mit sem törődve a vörösödő fejűvel. Átvillant a férfi agyán, hogy a kutyát meg kellene róni, amiért idegent szó nélkül beenged, de aztán átsiklott a dolog felett.
- Kóstolja meg! - dünnyögte végül, tulajdonosi büszkeséggel, két köhögési roham között, lekászálódva a létráról. A nő könnyedén fellendült néhány foknyit és bősz falatozásba kezdett. A férfi egy ideig bámulta, majd beballagott a házba, lévén még mindig az a leghűvösebb hely. Már a televíziót bámulta lélektelenül mire hang hallatszott.
- Bejöhetek?
- Hogyne, nézzen csak körül. - A nő érdeklődve figyelt körbe, végigfutotta a könyvespolc címeit, látható szeretettel érintett néhány virágot. A másik csodálkozva figyelte, és piszkálni kezdte a gondolat: - Mikor megy el?
- Itt maradhatnék magánál éjszakára? - érzett rá a férfi gondolataira, miközben egy ficus elestica leveleiben gyönyörködött.
- Hogy gondolja? Én családos ember vagyok, feleségem, két fiam van. Semmi szükségem egy ostoba kalandra.
- Az udvaron felállítanám a sátramat. Ilyen későn már hova menjek? - nem tűnt sértődöttnek, mosolyogva kért.
- Vigyen el az ördög, erőszakos liba! - gondolta, de hangosan végül azt mondta: - Rendben van, holnap délután jön haza a családom, ha az előtt elhajózik, maradhat.
- Jaj! Nagyon kedves. Köszönöm! - ugrott volna a férfi nyakába hálálkodni, de az határozottan elhárította.
- Mintha nem lett volna nagyon is biztos a dolgában. - magában legyintett.
- Menjen sátrat állítani! Mindjárt sötétedik. - kedvetlenül indult a konyhába vacsorát kapirgálni magának. Az ablakon keresztül figyelte, ahogy a nő rutinosan szedi elő és állítja fel a sátrat. Csak akkor akadt a torkán a falat, amikor törölközőt, fogkefét lengetve ismét a ház felé indult.
- Használhatom a fürdőszobát?
- Puff neki! Erre nem gondoltam. Mi jöhet még? - gondolta.
- Ha muszáj! Ott szemben. - rágott búsan tovább.

Először a vízöblítő hangja hallatszott, kevéssel később halk sikongatások után, - Halló! Ez forró! Állítsa be hidegebbre! A férfi nem tudta eldönteni ez most provokáció-e. Bosszús lett amint eszébe jutott, ő állította maximumra a vízmelegítőt délután, amikor egy nescafét készített magának. Kilépett a konyhából és meglepve látta, a fürdőszoba ajtaja tárva. A család soha nem csukta be, na de hát, ez most egy idegen. Megállt és onnan kiáltotta:
- A készüléken van egy gomb...
- Ne magyarázzon! Jöjjön és állítsa be! - szakította félbe a nő. - A határozott hangra automatikusan belépett. Hiába igyekezett nem oda nézni, de látnia kellett a formás vendéget a kádban ácsorogva amint eltartotta magától a gőzölgő vízsugarat. Hamar beállította körül belülre a berendezést, és már pucolt is volna kifelé.
- Mi van nem látott még fehér embert? - vigyorgott a másik zavarán a vizet próbálgatva.

Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy szól valamit a vendégként tanúsítandó viselkedésről, az erkölcsről, de aztán magában legyintett: - Reggel elhajtom, mint a legyet. Neveletlen tyúk. Az evéstől is elment a kedve. Elrámolta a vacsora romjait, tüntetőleg úgy ment el a tárt ajtó előtt, hogy lássék oda se néz, és újra letelepedett a televízió elé. Nem sokáig nézhette.
- Adna egy kevés mosószert? Kimosnám néhány apróbb ruhadarabomat. - Kelletlenül indult, fogadást kötve magában, felöltözött-e már a nő. A törölközés után a hátán maradt néhány vízcseppen kívül más nem volt rajta.
- Azért sem hagyom magam provokálni! - gondolta a férfi miközben a szekrénykéből előszedett dobozt a kezébe nyomta - gyönyörű alakja van - sietve kioldalgott.

Az időjárási hírek hallatán a nő kilépett a fürdőszobából és a készülék elé állt. A fotelban ülő azt sem tudta hova nézzen.
- Remek időnk lesz holnap! - fordult szembe vele vidáman, a haját törölgetve. - Zavarom? - kérdezte pajkos szemekkel, látva a férfi mélységes zavarát.
- Azért sem hagyom magam cukkolni. - határozta el magában a kérdezett.
- Tudja, nem vagyok hozzászokva, hogy idegen meztelen nők járkálnak a házamban. - bökte ki végül.
- Miért? Van rajtam valami furcsa, visszataszító? - érdeklődött látványosan végignézve magán.
- Nem, dehogy én nem vagyok hozzászokva a meztelenséghez. De, nem tartom fel, nyilván korán akar indulni és nekem is sok munkám lesz holnap.

Tettetett sértődéssel lengetve a törölközőt, királynői tartással elvonult.
- Csak nehogy így menjen ki a sátorhoz - aggódott - mit szólnának a szomszédok, hogy meztelen nő járkál az udvaron. - Némi megnyugvással látta, hogy a törölközőt a dereka köré csavarva indult kifelé, a bejárati ajtóban megállt egy pillanatra és a nyelvét kinyújtva visszafordult: - Jó éjt! - Kikapcsolta a fecsegő készüléket és a bejárati ajtóhoz ment, hogy becsukja. Pár másodpercig figyelte a nőt, ahogy a mosott holmit a sátor gerincére teregeti, azután bebújik a csepp sátorba. Vegyes érzelmekkel bújt ágyába, gondosan behúzva a soha nem használt függönyöket.

Reggel kipihenten ébredt, s amint magához tért, ment beengedni a napfényt. Döbbenten látta, se sátor, se csónak. Szétnézett az udvaron, senki. Rosszat sejtve ment vissza a házba. Gyorsan végigtúrt mindent, de némi készpénz kivételével más nem hiányzott.
- Ha meggondolom, olcsón megúsztam. Gyönyörű formás teste volt. - ábrándozott.
Hasonló történetek
3875
A repülőút kellemes volt és Cooper két óra múlva már a washingtoni lakásban volt. Ez nem volt olyan előkelő, mint a New Yorki, de azért nagyon otthonosan volt berendezve. Kapus sem volt, így Cooper simán bejutott. Gyorsan felmérte a terepet.
4146
Ezután jelentéseket kellett olvasnia és kiszúrni az árulókat. Sok kettős ügynököt lebuktatott, többek között azt a nagy medvét is, aki költöztette. Teljesen nem lehetett rábizonyítani, hogy kettős ügynök, de azon túl csak apró - seprő ügyeket bíztak rá...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erröl a történeröl?

Loverman ·
Nem valami jó történet, látszik hogy egy 13 éves zárkózott kisfiú képzelgése aki természetesen még sosem élt át hasonló dolgokat, és nem is fog.
Andreas ·
Milyen praktikus vagy: Betűről betűre ugyanazt az idióta hozzászólást írod mindenhová. Kontrol-c, kontrol-v. Csak hogy meg ne erőltesd azt az egy tekervényedet. Próbálj esetleg csak fele ilyen jót írni...
KitKatHantás ·
Remete nagyon vicces lettél HIHIHIHI
Miért nem szatyor nicken írogatsz?
szarosella ·
Menj innen te rohadt hantás!
A nővérkém ma délelőtt nem jöhetett a géphez, mert a sarokba állították az ápolók, és most játszod az eszedet?
Azt hiszed, bevesszük, hogy te vagy a nővérem, a szarenella?
Te csak hantázol, ahogy a neved is mondja. Szarenella mára beteget jelentett, te meg rohadj meg.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: