Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Haliho!:) Ez az első szöveg, amit kirakok. A helyesírásbeli problémaként elnézést, fejlesztem...
- Margitkám, ha megkapom a nyugdíj emelést akkor elutazom a Maldív szigetekre.<br /> - Juditkám...
A háború után nem sokat változott a táj, a tűzeső ugyanúgy esett és a maró homokot továbbra...
A pokolról általában úgy vélik az emberek, hogy forróság van. Nos, mikor először léptem be...
-Nem emlékszem, hogy rendeltem volna…-hallották Frank motyogását, amint a fürdőszobában tépelődött....
Friss hozzászólások
eliksz13: 91esfiu, üdvözlet ! Honnan tud...
2022-05-25 21:35
8:1
91esfiu: De hát szerintem az már nyilvá...
2022-05-25 20:31
8:1
Dr. Stephen P. St.John: Az az igazság, hogy ez a törté...
2022-05-24 12:30
Marthy: Aztamindenit! Egyrészt mennyir...
2022-05-24 12:21
Pavlov: Milyen további kalandokat képz...
2022-05-23 08:44
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Álom 2/1

Eszelősen tűzött a nap. A parti kavicsokra lustán csobbantak a méltósággal hömpölygő folyó hullámai. A nagyobb kövek, sőt az egész part felett remegett a levegő. Távolabb, gyerekek fürdőző csoportja visongott a legnagyobb kánikulában is kellemesen hűvös víztől, lejjebb teherhajó dohogott, sodrással szemben vonszolva konténerekkel megrakott uszályait.

A fekete szőrgubanc vidáman csaholva noszogatta gazdáját újabb és újabb fadarabok, ágak vízbe hajigálására. Kitörő lelkesedéssel vetette magát fáradhatatlanul, a repülő dolgok után, s hangos prüszköléssel vonszolta partközelbe, a fogai szorításától gyakran szétroppanó ágakat. Valahányszor kiért annyira, hogy leért a lába, akkurátusan megállt, letette, ami a szájában volt és megrázta magát. Először a feje rezdült, azután a törzsét rázta meg, majd legvégül a farka csonkját is meglengette, szanaszét fröcskölve a vizet. Nem törődött az ilyenkor az áramlás miatt elúszó fadarabbal, lelkendezve rohant követelni újabb botot. A férfi megértően nézelődött, mit dobhatna még be, közben ügyelt, nehogy kikerüljön a part menti fák árnyékából. Hangosan szuszogott a melegtől is, a pocakjától is, miközben szelíden csitítgatta a víz szélén ugrándozó ebet.

Már egy órája, hogy megértve az állat nyüszítését, leballagott a partra megfuttatni-úsztatni a kutyát. Kicsit unta is, a dobálható fa is elfogyott, már csak a lelkiismerete tartotta lenn a parton. A fiai mielőtt elutaztak volna az anyjukkal nyaralni, a lelkére csomózták, hogy néha vigye le a vízhez a lihegő jószágot. Kaviccsal, ami elmerül, nem akarta becsapni az állatot, nagy farönköt meg nem bír el a fogaival. A megfelelő méretű botok elfogytak. Egyre jobban vágyakozott a partközeli háza udvarán álló hatalmas cseresznyefa árnyékára. A gyümölcs már leérett ugyan, de a fa alatti pázsiton elnyúlni ilyen melegben, akármivel felér.
- Halló! Jó napot! Uram! - talán a melegtől, de időbe került mire rájött, hogy a csengő női hang a víz felől jön. A huszonéves szalmakalapos, túrakajakjával egyenesen a férfi felé tartott.

A kutya érdeklődve ült le és figyelte a csónakot.
- Mi az ördögöt akar? - tűnődött, a szemüvegét törölgetve. A part előtt megállva a nő kikászálódott a csónakból és kézzel kihúzta a partra. A kíváncsian szaglászó kutyát nyugtatva, az immár tiszta szemüvegén át végig mérte a csontjait ropogtató, nyújtózó csónakost.
- Mondja! Hol van itt egy hely, ahol friss élelmet vásárolhatnék? - izzadt orrnyergén csúszkáló szemüvegét igazgatva, élénken gesztikulálva, magyarázva, suttyomban megint szemügyre vette a csónakot és utasát.
- Messze van! - aggodalmaskodott, szalmakalapját levéve, majd fejét video klipekbe való mozdulattal megrázva a nő. A férfi a szétrepülő hosszú barna hajzuhatag láttán, samponreklámra asszociálva, még jobban izzadt.
- Féltem a csónakot is meg a holmimat is. Itt maradna felügyelni, míg bevásárolok? - mint aki biztosa dolgában már húzott is elő egy pólót meg egy bermudát.
- Dehogy maradok itt ebben a melegben! - gondolta a férfi.
- Bocsásson meg, de haza kell mennem. Tudja csak a kutyát hoztam le egy kicsit. Itt lakom a második házban... - látta a nő szemében a villanást.
- Az ördög vigyen el, hogy miért kell nekem folyton fecsegnem! - gondolta elkésve.

Oh! Engedje meg, hogy az udvarába betegyem a hajót. Mégis kerítés mögött lenne, s így a bevásárlással együtt, ezt a kisvárost is végig sétálnám. - húzta magára magabiztosan a pólót.
- Puff neki! Behúzott a csőbe. - morogta magában, a pocakjáról lesöpörve a vizet, amit a kutya, megértve itt már nem lesz dobálás, indulás előtt lerázott magáról. A házőrző után lépve szólt vissza.
- Természetesen! Jöjjön csak.
- Segítene!!! - szólt rá szinte szigorúan-szemrehányóan a bermudát is felhúzva.
- Ó! Az emanci-punci mindenségedet! - pufogott magában a szemüvege mögött. - Ha nem lettem volna itt, mi csudát csinálnál?
- Elnézést! Milyen figyelmetlen vagyok, a meleg teszi ezt velem - fogta meg a csónak orrán a fogantyút és eleresztette a füle mellett a nő rosszalló-helyeslő mordulását.
- Melyik a magáé?
- Fehér ház, zöld kerítés. - a kutya illedelmesen ballagott mellettük és a kapura támaszkodva mellső lábaival várta, amíg a férfi előkotorta, fél kézzel idétlenkedve a kulcsot. Jobb is, hogy nem látta a mögötte, a csónak másik végénél álló nőt, mert az leplezetlenül vigyorgott, majd gyorsan felmérve az udvart, a cseresznyefa alatti gyepre mutatott.
- Oda tegyük!

Mire a férfi beterelte az időközben a kapun kívül szaglászó kutyát, a nő már egy hercig kis kosárkával a karján állt fel.
- Itthon lesz, ugye? Nem tudom, mikor jövök vissza, megnézem az útikönyv által említett templomukat is. - Az izzadt, zsibbadtan bólogatott.
- Hogy én mikbe mászok bele.... Végül is, elfér az a vacak csónak. - A telefon szakította félbe morfondírozását. Később, tusolás után, leheletnyit felfrissülve, letelepedett a számítógépe elé folytatni a kutyasétáltatás miatt félbeszakadt munkáját. Már alkonyodott, amikor tönkreülve az ülepét felállt, és nyújtózkodva kifelé indult. Csak a csónak látványára jutott eszébe a délutáni vendége.
- Hol van már ez a nő? Lassan este lesz. Elfelejtette, hol hagyta a hajóját? - bosszúsan legyintett és a kert felé indult.

Úti célja az öreg, rogyadozó barackfa, amely már akkor is öreg és rogyadozó volt, amikor néhány éve megvették és felújították a házat. Hatalmas méretű zamatos gyümölcsei miatt minden évben letört egy-egy ága. A férfi körüljárta, ellenőrizte az ágakat alátámasztó eszközöket, azután szuszogva felhúzódzkodott a fa alá állított létrára. Óvatosan leemelve, szétnyitott minden barackot. Részben, hogy a kivett maggal megcélozza az alatta elterülve lihegő kutyát, aki csak a fülével legyintett a rendre mellette lepotyogó magokra. Másrészt, egyszerűen irtózott a kukacoktól. Ám minthogy egyet sem talált, szorgalmasan nyelte az édes gyümölcsöt. Már a gyomorrontás rémét érezte fenyegetni, amikor a kutya felállt és eloldalgott.
- Jó estét! Jó étvágyat!

Kis híján leugrott a létráról ijedtében, de aztán csak könnyezve fuldoklott a félrenyeléstől.
- A frászt hozta rám! - méltatlankodott, magához térve.
- Szépnek, szép! Finom is? - kérdezte a nő, mit sem törődve a vörösödő fejűvel. Átvillant a férfi agyán, hogy a kutyát meg kellene róni, amiért idegent szó nélkül beenged, de aztán átsiklott a dolog felett.
- Kóstolja meg! - dünnyögte végül, tulajdonosi büszkeséggel, két köhögési roham között, lekászálódva a létráról. A nő könnyedén fellendült néhány foknyit és bősz falatozásba kezdett. A férfi egy ideig bámulta, majd beballagott a házba, lévén még mindig az a leghűvösebb hely. Már a televíziót bámulta lélektelenül mire hang hallatszott.
- Bejöhetek?
- Hogyne, nézzen csak körül. - A nő érdeklődve figyelt körbe, végigfutotta a könyvespolc címeit, látható szeretettel érintett néhány virágot. A másik csodálkozva figyelte, és piszkálni kezdte a gondolat: - Mikor megy el?
- Itt maradhatnék magánál éjszakára? - érzett rá a férfi gondolataira, miközben egy ficus elestica leveleiben gyönyörködött.
- Hogy gondolja? Én családos ember vagyok, feleségem, két fiam van. Semmi szükségem egy ostoba kalandra.
- Az udvaron felállítanám a sátramat. Ilyen későn már hova menjek? - nem tűnt sértődöttnek, mosolyogva kért.
- Vigyen el az ördög, erőszakos liba! - gondolta, de hangosan végül azt mondta: - Rendben van, holnap délután jön haza a családom, ha az előtt elhajózik, maradhat.
- Jaj! Nagyon kedves. Köszönöm! - ugrott volna a férfi nyakába hálálkodni, de az határozottan elhárította.
- Mintha nem lett volna nagyon is biztos a dolgában. - magában legyintett.
- Menjen sátrat állítani! Mindjárt sötétedik. - kedvetlenül indult a konyhába vacsorát kapirgálni magának. Az ablakon keresztül figyelte, ahogy a nő rutinosan szedi elő és állítja fel a sátrat. Csak akkor akadt a torkán a falat, amikor törölközőt, fogkefét lengetve ismét a ház felé indult.
- Használhatom a fürdőszobát?
- Puff neki! Erre nem gondoltam. Mi jöhet még? - gondolta.
- Ha muszáj! Ott szemben. - rágott búsan tovább.

Először a vízöblítő hangja hallatszott, kevéssel később halk sikongatások után, - Halló! Ez forró! Állítsa be hidegebbre! A férfi nem tudta eldönteni ez most provokáció-e. Bosszús lett amint eszébe jutott, ő állította maximumra a vízmelegítőt délután, amikor egy nescafét készített magának. Kilépett a konyhából és meglepve látta, a fürdőszoba ajtaja tárva. A család soha nem csukta be, na de hát, ez most egy idegen. Megállt és onnan kiáltotta:
- A készüléken van egy gomb...
- Ne magyarázzon! Jöjjön és állítsa be! - szakította félbe a nő. - A határozott hangra automatikusan belépett. Hiába igyekezett nem oda nézni, de látnia kellett a formás vendéget a kádban ácsorogva amint eltartotta magától a gőzölgő vízsugarat. Hamar beállította körül belülre a berendezést, és már pucolt is volna kifelé.
- Mi van nem látott még fehér embert? - vigyorgott a másik zavarán a vizet próbálgatva.

Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy szól valamit a vendégként tanúsítandó viselkedésről, az erkölcsről, de aztán magában legyintett: - Reggel elhajtom, mint a legyet. Neveletlen tyúk. Az evéstől is elment a kedve. Elrámolta a vacsora romjait, tüntetőleg úgy ment el a tárt ajtó előtt, hogy lássék oda se néz, és újra letelepedett a televízió elé. Nem sokáig nézhette.
- Adna egy kevés mosószert? Kimosnám néhány apróbb ruhadarabomat. - Kelletlenül indult, fogadást kötve magában, felöltözött-e már a nő. A törölközés után a hátán maradt néhány vízcseppen kívül más nem volt rajta.
- Azért sem hagyom magam provokálni! - gondolta a férfi miközben a szekrénykéből előszedett dobozt a kezébe nyomta - gyönyörű alakja van - sietve kioldalgott.

Az időjárási hírek hallatán a nő kilépett a fürdőszobából és a készülék elé állt. A fotelban ülő azt sem tudta hova nézzen.
- Remek időnk lesz holnap! - fordult szembe vele vidáman, a haját törölgetve. - Zavarom? - kérdezte pajkos szemekkel, látva a férfi mélységes zavarát.
- Azért sem hagyom magam cukkolni. - határozta el magában a kérdezett.
- Tudja, nem vagyok hozzászokva, hogy idegen meztelen nők járkálnak a házamban. - bökte ki végül.
- Miért? Van rajtam valami furcsa, visszataszító? - érdeklődött látványosan végignézve magán.
- Nem, dehogy én nem vagyok hozzászokva a meztelenséghez. De, nem tartom fel, nyilván korán akar indulni és nekem is sok munkám lesz holnap.

Tettetett sértődéssel lengetve a törölközőt, királynői tartással elvonult.
- Csak nehogy így menjen ki a sátorhoz - aggódott - mit szólnának a szomszédok, hogy meztelen nő járkál az udvaron. - Némi megnyugvással látta, hogy a törölközőt a dereka köré csavarva indult kifelé, a bejárati ajtóban megállt egy pillanatra és a nyelvét kinyújtva visszafordult: - Jó éjt! - Kikapcsolta a fecsegő készüléket és a bejárati ajtóhoz ment, hogy becsukja. Pár másodpercig figyelte a nőt, ahogy a mosott holmit a sátor gerincére teregeti, azután bebújik a csepp sátorba. Vegyes érzelmekkel bújt ágyába, gondosan behúzva a soha nem használt függönyöket.

Reggel kipihenten ébredt, s amint magához tért, ment beengedni a napfényt. Döbbenten látta, se sátor, se csónak. Szétnézett az udvaron, senki. Rosszat sejtve ment vissza a házba. Gyorsan végigtúrt mindent, de némi készpénz kivételével más nem hiányzott.
- Ha meggondolom, olcsón megúsztam. Gyönyörű formás teste volt. - ábrándozott.
Hasonló történetek
5355
Kedves Olvasó! Ezt a regényemet 1999-ben írtam. Azóta Saddam Hussein hatalma megdolt. Sajnos nem olyan kevés vérrel, mint ahogy az ebben a regényben történt.

Kedves Olvasók!
Fogadjátok sok szeretettel Letíciától ezt a folytatásos regényt, mely 42 részes lesz!
Jó olvasást! Anita, anita@mellesleg.hu
4057
Eva letette a kagylót, majd kiment a fürdőbe és megmosta az arcát. Aztán leült a hálószobába vezető lépcsőre.
- Legalább egy üveg konyakot hagyhattál volna nekem! - gondolta. Nem gyújtott villanyt, csak ült ott fáradtan, és az agya teljesen üres vol...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erröl a történeröl?

Loverman ·
Nem valami jó történet, látszik hogy egy 13 éves zárkózott kisfiú képzelgése aki természetesen még sosem élt át hasonló dolgokat, és nem is fog.
Andreas ·
Milyen praktikus vagy: Betűről betűre ugyanazt az idióta hozzászólást írod mindenhová. Kontrol-c, kontrol-v. Csak hogy meg ne erőltesd azt az egy tekervényedet. Próbálj esetleg csak fele ilyen jót írni...
KitKatHantás ·
Remete nagyon vicces lettél HIHIHIHI
Miért nem szatyor nicken írogatsz?
szarosella ·
Menj innen te rohadt hantás!
A nővérkém ma délelőtt nem jöhetett a géphez, mert a sarokba állították az ápolók, és most játszod az eszedet?
Azt hiszed, bevesszük, hogy te vagy a nővérem, a szarenella?
Te csak hantázol, ahogy a neved is mondja. Szarenella mára beteget jelentett, te meg rohadj meg.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: