A vén perverz és a tébolyult lány ~ Reloaded

A `80as évek színes, fényes világát talán mindenki szerette. A szabadságot, az átbulizott nyári estéket, és természetesen a szexet. A fiúk lazák, de udvariasak voltak, a lányok szendék, de vadmacskák. Olivia egy nagyon szép lány volt. A környékbeli lányok mind irigyek voltak vékony alakjára, mert ők nem foglalkoztak testi erőnlétükkel, és kilószámra falták az édességeket. Aztán tuskólábaikat harisnyába préselték, dagadt, izzadó lábfejüket apró, nem túl magas sarkú cipőkbe, és az utcán korzózva szapulták Olíviát szép arca, és tökéletes alakja miatt.

Nos igen, Olívia tényleg kitűnt a többi lány közül. Már a szemeiben ülő vadság is mássá tette, és azt a vadságot soha nem takargatta. Néha egy-egy pillantása elég volt ahhoz, hogy valakit elcsábítson, akivel aztán elhitette, hogy szexelni fognak, és magára hagyta a legfájdalmasabban lüktető erekció közepén. A fiúk ezért sokszor kiabáltak rá csúnyákat az utcán, de egy hideg, metsző pillantása elég volt ahhoz, hogy elhallgattassa őket. Olíviának volt egy hobbija, amiről az égvilágon senki nem tudott, csak Ő, és a kutyája, Pugsly. Olívia imádott ölni. A nyár derekán, egy forró estén figyelmes lett valamilyen apró zajra, ami az ablaka felől érkezett. Odament, de már csak egy tovasuhanó alakot látott, és egyszerűen nem tudta mire vélni a helyzetet.

Most elgondolkozhatunk azon, hogy Olívia vajon miért kezdett ölni. Szeretett macskákat, és kutyákat megnyúzni, esetleg élve felgyújtani, vagy kibelezni. A családi hátterére nem fogható, mert Olívia viszonylag jómódú családban nőtt fel, és családtagjaival is remek kapcsolatot ápolt. Gyermekkorában nem érték atrocitások, sem az iskolában, sem sehol máshol, tehát a gyilkolási vágyáért csak a génjeit tehetjük felelőssé. Olívia dédapja, Maurice megrögzött, pszichopata sorozatgyilkos volt. Tizennégy prostituálttal végzett két és fél év alatt, végül elkapták, és kivégezték. Olívia megtalálta dédapja egykori naplóját, amelyben leírta, hogyan fogja végrehajtani a gyilkosságokat. Olívia nagyon szerette a dédapját.

Miután Olívia észrevette az eltűnő alakot azon a nyári estén az ablakából, felszínre tört a vágya, hogy gyilkoljon. Eltervezte, hogy az elkövetkező egy hónapban figyelemmel kíséri, hogy a kukkoló megjelenik-e, és ha igen, kiterveli élete legelső gyilkosságát. Természetesen a kukkoló megjelent másnap. Aztán a következő napon is. És a rákövetkezőn is. Olivia tollat és papírt fogott a kezébe, és részletesen leírta, hogyan fogja elvenni a kukkoló életét.

"Nem is tudom, mivel kezdjem, hiszen ez még annyira új nekem. Mindig is éreztem a vágyat arra, hogy valakinek erőszakkal kioltsam az életét, de ez szinte lehetetlen volt, mert nem volt hozzá elég bátorságom. Sokszor elképzeltem, hogyan kínoznék napokig egy szinte magatehetetlenül szenvedő, kikötözött embert, és hogyan innék a véréből, amikor már halott. Most lehetőségem adódott rá, hogy mindezt megvalósítsam, hogy a vágyaim beteljesülést, kilégülést nyerjenek, és nem hagyhatom veszni az alkalmat. De mindent pontosan el kell terveznem, hogy véletlenül se bukjak le. Nem tartom valószínűnek, hogy ezt az embert, aki engem bámul hetek óta a szobám ablakán túlról, keresné bárki is, hiszen az ilyen emberek általában magányosak, és egyedül élnek. Éppen ezért nem is érzek olyan nagy félelmet, ez inkább izgalom, mint félelem. Alig várom, hogy szemtől szemben találkozhassak vele, és elmondhassam neki, hogy köszönöm.
Köszönöm, hogy vállalja az első áldozatom szerepét.
Első lépésként nagyon szépen ki fogok öltözni, és az utcán sétálok majd fel, s alá. Amikor besötétedik, majd elbújok, és kilesem, hogy néz ki, aztán lecsapok rá. Szereztem némi chloroformot, tudom, hogy azzal könnyedén elkábíthatom. Szereztem éles késeket is, láncokat, csipeszeket, és ollókat. Amikor már összeismerkedtem vele, felhívom a szobámba, és kap majd némi alkoholt altatóval keverve. Diazepamot is használhatnék, de azt nehezebb beszerezni, mint a paracetamolt, hiszen a központi idegrendszerre hat. Ha eléggé elkábult, de még tudatánál van, és képes járni, leviszem a pincébe, ahol a kínzáshoz már minden készen fog állni. Kap majd egy matracot is, és a plafonra felszereltem egy kampót, ha esetleg arra támad kedvem, hogy fejjel lefelé fellógassam. Aztán kezdetét veszi a kínzás. Természetesen a saját ürülékét kell majd ennie, és a saját vizeletét kell innia. Én nem fogok egy fillért sem arra költeni, hogy azt a selejtet jóllakassam. Aztán majd minden ujja közé vágok egy rést a szikével, és beszórom sóval a sebeket. A száját beragasztom, vagy betömöm, a sikoltozása, és a könyörgése csak hátráltatna a koncentrálásban. Következő lépés a pénisze lenne. Nem is tudom, először talán majd kimetszem a heregolyóit, csak azután következik maga a pénisz. Azt hiszem, majd egy apró vágást ejtek a makkján, és cseppentek rá egy kis ecetet. Az úgyis eléggé érzékeny pont, fájdalmai lesznek. Egyelőre ennyi áll készen a tervemből, és az, hogyan fogom eltüntetni, ha már megöltem. Egyszerűen feloldom savban."

Talán jobb lett volna, ha Olívia tud róla, hogy egy pedofil sorozatgyilkossal áll szemben, aki teljes mértékben az Ő zsenge testére vágyott. Ugyanúgy tervezgette ő is, hogyan fogja Oliviát megerőszakolni, és megölni. De talán jobb lett volna, ha tudja, egy rafinált lánnyal áll szemben. Egy születő sorozatgyilkossal. Teltek a napok, és végül elérkezett a megfelelő alkalom Olivia számára. Gyönyörű, mandulavágású szemeit natúr sminkkel tette még csábítóbbá. Ajkaira enyhe, rózsaszínes árnyalatú rúzs került, hosszú mahagónibarna haját hátul összetűzte. Fekete, háromnegyedes ujjú miniruhát vett fel, és hozzáillő topánt. Izgult, hogy milyen lesz majd a találkozás a voyeur-rel. És rettegett, hogy legyen lelki, és testi ereje végigcsinálni az egészet. A kielégülésre gondolt, ami majd a végén következik számára. Ez erőt adott neki, hogy képes legyen végigcsinálni, és igyekezett elhitetni magával, hogy élvezni fogja. Akkor még nem is tudta, mennyire.

Lassan sötétedni kezdett, az idő egyre jobban szorított. Olívia elbújt a szemközti üres ház gazos udvarán, és figyelni kezdte a szobája ablakát. Hamarosan megjelent egy magas, kövér, kopaszodó középkorú férfi, aki minden lépésénél hátratekintett. Amikor meggyőződött róla, hogy senki sem jár a közelben, odalopózott Olívia ablakához, és várta, hogy kezdődjék a műsor. Lassan elővette a farkát, és ütemesen húzogatni kezdte rajta a bőrt, várva, hogy Olívia belépjen a szobájába, és elkezdje testápolóval kenni feszes, fehér testét az esti fürdés után. De Olivia öt perc után sem jelent meg, és amikor már éppen elveszítette volna utolsó csepp reményét is, a háta mögött felhangzott egy lágy női hang.

- Jó estét. Esetleg segíthetek valamiben? - Olívia legszendébb mosolyát öltötte fel, egyik lábáról a másikra állt. Úgy tett, mint aki nem vette észre, hogy a másik éppen gyurmázott odalent.
- Ööö...éppen indulni készültem... - nyögte a férfi, de Olívia rávillantotta legcsábítóbb tekintetét, és beinvitálta a házba egy italra. A férfi némi vonakodás után elfogadta az ajánlatot, és úgy érezte, itt az ideje megerőszakolni, és megölni a kiscsajt. Úgyis önként ajánlotta fel magát. Miért ne? Lassan beértek Olívia szobájába, és az ital is előkerült. A férfi éppen Olivia egyik polaroid képekből álló albumát böngészgette, amin a lány meztelenül volt látható, amikor is az eltervezett mennyiségű altatószer a poharában landolt. Olivia egy kedves mosollyal átnyújtotta neki, majd pedig köszöntőt mondott.
- A megismerkedésünkre! Cheers! - ahogy befejezte a mondatot, fel is hajtotta az italát, és elégedetten felsóhajtott. A férfi is követte a példáját, és úgy érezte, most már tényleg ideje kicsit belelendülni.
- Hé, kislány... Mi lenne, ha most szépen lehúznád Roy bácsi cipzárját, és egy kicsit elszórakoztatnád a csókos kis száddal? - Olivia vonakodott, mire a férfi lekevert neki egy csattanós pofont, akkorát, hogy a lány lerogyott a földre. Pontosan szemmagasságban Roy... répájával. Megragadta Olívia haját, és a szájába akarta kényszeríteni piciny szerszámát, amikor...
...az altató kifejtette hatását, és Roy kábultan, öntudatlanul zuhant a földre, alig pár centire Olíviától. A lány megsínylette volna, ha a kövér férfi az Ő törékeny testére zuhan. Következett a dolog nehezebb része. Teljesen egyedül levonszolni a pincébe a több mint száz kilós, ernyedt testet, levetkőztetni, és kikötözni az előzőleg odakészített láncokkal. Lehetett Olívia bármilyen törékeny, ereje teljében volt az adrenalintól, ezért könnyednek nem nevezhető, de nem is erőlködő mozdulatokkal levitte Royt a pincébe. A vetkőztetés része valamivel nehezebb volt, mert Roy irányából semmilyen együttműködő jelzés nem érkezett, szemei felakadtak, részeg mámorában horkolva, ernyedten feküdt a piszkos matracon. Olívia gyorsan rögzítette a láncokat Roy bokáin, és csuklóin, majd elvonult aludni. Másnap reggel frissen ébredt, és boldogan, tudván, hogy a büntetést érdemlő ember ott lapít a pincében, valószínűleg még mindig a gyógyszer hatása alatt állva. És ezen a reggelen Olívia elkezdett naplót vezetni Roy szenvedéseinek menetéről. Minden apró részletbe belement, amibe csak lehetett, és élvezettel olvasta vissza az előző napi bejegyzéseket.

Első nap

Royt tegnap este kaptam el. Egészen aranyos, amikor alszik, leszámítva, hogy izzad, mint egy ló, és hogy mindenhol szőrös. Amikor reggel lementem hozzá, még aludt, így egy kissé kegyetlen módon ébresztettem fel. Letéptem az egyik körmét a kezéről, és a vérző sebre szórtam egy kis sót. Azonnal felüvöltött, és minden erejével próbált szabadulni, de a láncok szerencsére erősebbek nála. Miután felébredt, elmondtam neki, hogy nagyon szépen köszönöm, hogy Ő az első áldozatom, hogy vegye megtiszteltetésnek, és hogy nagyon csúnya dolog volt, hogy kilesett. Miután ezt megtettem, szikével megvágtam az oldalát, és kioperáltam az egyik bordáját. A sebet gyorsan összevarrtam, és fertőtlenítettem, még csak az kéne, hogy valami buta fertőzés miatt meghaljon itt nekem! Kicsit megfőztem a bordáját, később majd trófeát készítek belőle. Talán levágom az egyik csücskét, és nyakláncot készítek, és ha valaki megkérdi, azt mondom, valamilyen vadállat foga. Mégsem tudtam megtenni, hogy a saját ürülékével, és vizeletével tápláljam, ezért csináltam neki egy kis rántottát, amibe nagyon sok csípős paprikát tettem. Alig bírta megenni, folyamatosan köhögött, és könnyezett, de ráripakodtam, hogy ha nem eszi meg, akkor a heréjébe szúrom a villát. Tényleg. Holnap eljátszom egy kicsit a heréivel.

Második nap

Roy ma már ébren várt. Kicsit könyörgött, hogy engedjem el, de én gonosz voltam, és összeférceltem a száját, hogy ne beszélhessen. Amíg csináltam, végig sírt, de nem mert megmozdulni. Azt hiszem, egyre jobban fél tőlem. Ma is letéptem az egyik körmét, és ahogyan már tegnap elterveztem, eljátszadoztam kicsit a heréivel. Először csak simogattam, és amikor már láttam, hogy kezdené élvezni, elővettem a szikét, és belevágtam. Kivettem mindkét heregolyóját, és formal dehyddel teleöntött befőttesüvegbe tettem. Később stílusos díszítőeleme lesz majd a szobámnak. Roy nagyon sírt, ezért a szemgolyóit is kivájtam, és összevarrtam az alsó és felső szemhéját. A szemei a heréi mellé kerültek. Ezután a nap befejezéseként kiszedtem a varratokat a szájából, és megetettem ugyanazzal a recepttel készült rántottával, amivel tegnap. Most már csak köhögött. Éjszakai szenvedéseit fokozandó kicsit megvágtam a makkját, és beszórtam sóval. Nagyon rángatózott. Ezután otthagytam. Remélhetőleg még élni fog holnap reggel.

Harmadik nap

Ez igen, Roy jól bírja a kínzásaimat! Ma megszabadítottam a péniszétől, és ő egy nyikkanás, egy rándulás nélkül bírta. Először azt hittem, hogy meghalt, de megnéztem a pulzusát, és amikor a sebet leöntöttem ecettel, rángógörcsöt kapott. Szinte a szája is habzott! Aztán kitaláltam számára egy sokkal kedvesebb, élvezetesebb módszert. Levágtam egy vezeték végét, és az ánuszába dugtam. Amikor a konnektorba dugtam a vezetéket, azt hittem, kitört a III. világháború. Roy teste annyira rángatózott, hogy a matracot is minden rándulással arrébb vitte. A szája habzott, az ánuszából pedig dőlt a vér, így jobb ötletem nem lévén bevarrtam azt is. Legalább nem piszkít be minden nap. Mától nem adok neki enni. Nem volt elég hálás az ételért, ezért nem érdemli meg. Lehet, hogy hagyom éhenhalni. Ámbátor kínozni sokkal élvezetesebb. Lehet, hogy holnap este megölöm. Lehet, hogy még hagyom egy kicsit szenvedni.

Negyedik nap

Roy ma már igen rossz állapotban volt. Nem nagyon reagál a közeledésemre, mély letargiába zuhant. Úgy döntöttem, ideje véget vetni a szenvedéseinek. Először a hónalján ejtettem egy vágást, és fokozatosan kifelé haladva válltól lemetszettem a bal karját. Lenyúztam, és beraktam egy fazék fortyogó vízbe. Miután ezzel végeztem, a jobb karja következett. Kicsit megrándult a fájdalomtól, ezért még mélyebben belevágtam a szikét. A jobb karját is lenyúztam, és az is a fazékba került. A mellkasát is lenyúztam. Ami szabadon maradt, bőrtelen, vérző felület, azt lemostam ecettel. Próbált nyögni, de mivel bevarrtam a száját, nehezen ment neki. Kiszedtem a varratokat, hogy halljam, ahogy üvölt. Ahogyan szabad lett a szája, üvölteni kezdett, mint valami eszelős. Könyörgött, hogy ne tegyem ezt vele, de én nem hallgattam rá. Élveztem, amit csináltam, és a világ minden kincséért sem hagytam volna abba. A lábait is levágtam, és térdénél elfűrészeltem, hogy majd kevesebb helyet foglaljon. Roy ekkor már nem élt. Minden csupa vér volt, ő még néha-néha rándult egyet, de semmi több. Aztán következett a dolog legbecsesebb mozzanata - leválasztottam a fejét a törzséről. Lefőztem róla a húst, és úgy döntöttem, a borda helyett ez lesz az én trófeám. A karjaiból falatoztam egy kicsit. Nem voltak finomak. Elégettem őket. A többit, ami a testéből megmaradt, beraktam egy nagy kádba, és leöntöttem sósavval. Majdnem három órába tellett, mire a sav szétmarta. Csak egy barnás-vöröses undorító szagú massza maradt utána. Majdnem hánytam. Vödörrel kihordtam azt a szennyet a kanálisba, és kitisztítottam a kádat. A kínzóeszközeimet is megtisztítottam. Minden ruhadarabot, ami véres volt, elégettem az ő ruháival együtt. A matracot szintén elemésztettem a hatalmas máglyán. Kellemesen éreztem magam. Elégtételt nyertem azáltal, hogy elpusztítottam őt. Azt akarom, hogy ez legyen a hivatásom.

Olívia az elkövetkező két évben még huszonöt férfival végzett hasonlóan bestiális módszerekkel. Elcsábította őket, valamilyen kábítószert adott nekik, és kikötözte őket a pincében, hogy a kínzások kezdetüket vegyék. Mindegyik férfit négy napig tartotta életben. A férfiak többsége szexuális bűnöző volt, legtöbbször pedofilok és pederaszták. Olíviát az első gyilkossága után két évvel letartóztatták, és Ő mindent a legapróbb részletig a nyomozók elé tárt. Minden módszerét ismertette velük. Olivia fiatalkorú volt, így 10 év felfüggesztett börtönbüntetést kapott, aminek a leteltét egy nívós elmegyógyintézetben várta ki.

Amikor szabadult, újra gyilkolni kezdett. A rendőrség holtan találta meg, mellette utolsó áldozatával. Fejbelőtte magát, és búcsúlevelet nem hagyott. A rendőrségen a holttestéért sem jelentkezett senki, ezért elhamvasztották, és eltemettették egy köztemetőben. Pokolra került.