A vámpírlány

Nem tudom ki szereti fantasztikummal kevert erotikus történetet. Én igen. Ha van még ilyen érdeklődésű annak ajánlom művemet. Mondanom se kell hogy nem megtörtént esemény...

Hűvös szellő fújt ezen az éjszakán. Sötétség telepedett az egész tájra. A fiú keresztül vágott a régi kastély előtti zöld tisztáson, hogy mielőbb elérjen az általa csak "rom"-nak nevezett ősrégi épülethez. A fiú haverjaival fogadást kötött, hogy bizony az éjszaka kellős közepén el mer-e hozni egy előre odakészített koponyát egy adott helyről, ami a rom pincéjében van. A lámpa halvány fényénél is gond nélkül megtalálta a pince lejáratot és elment abba félreeső kis kamrába, amiben találhat az ominózus koponya. A fiú éppen lehajolt, amikor lágy szellő borzolta végig a tarkóját. Szellő itt! Riadtan körbefordult, vadul pásztázott zseblámpájával, mígnem megakadt a szeme egy hasadékon, ami a falból nyílt. Ez nappal még nem volt ott! Tehát vagy a srácok szórakoznak, de miért tennék, vagy ez most nemrég omolhatott be. Igen csak így lehet. Vad izgalom szállta meg. Talán talál benne valami értékesest, talán....de nem találgatott tovább.

Odalépett a hasadékhoz és bevilágított a járatba. Habozás nélkül átpréselte magát, s mögötte egy mélybe vezető lépcsősort talált. Mindent vastag por és törmelékréteg takart, talán évszázadok óta nem járt itt senki. Lassan lesétálta a lépcsőn. Lámpája fényét végigfuttatta a falakon, korhadt teljesen megfeketedett festményeken, földre rogyott asztalon. Csalódottan vette tudomásul, hogy nem a hajdani kincstárba jutott. Az egyetlen érdekes valami az a hatalmas díszes doboz, vagy láda, ami a terem végében volt. Ahogy közelebb ment tisztán látta hogy az egy felravatalozott koporsó. Ahogy közelebb ért látta, hogy ez az egyetlen dolog közel és távol ami viszonylag épségben maradt. Talán van a néhain valami értékes ékszer! Óvatosan megpróbálta megemelni a tetejét, de az súlyosabb volt mint gondolta. Még egyszer nekiveselkedett, ezúttal nagyobb erővel, s most sikerült felnyitnia fedelet. Döbbent látta, hogy aki benne van teljesen ép. Egy lány feküdt benne. Elég fiatal lehetett, de nem tudta megsaccolni a korát. Teljesen fehér volt és mozdulatlan. Első gondolata az volt hogy a haverok hülyéskednek, de ilyet ők nem tudtak volna előkészíteni. Pár percig meredten nézte a testet lámpája halvány fényében. Ruhája régmúlt korokat idézet. Ez a test oly ép volt, mintha csak egy alvó nőt szemlélne.

Arca oly szabályos és szép hogy, ereiben megpezsdült a vér. Gyakran csinálta magában, és erősen érdeklődött a másik nem iránt, de ez itt más volt. Egy halott. S ha minden igaz jó ideje itt fekszik és valóságos csoda hogy ilyen épen megmaradt. Közelebb hajolt, megszaglászta, de semmi. Még csak szaga sem volt. A színén kívül, na meg azon kívül, hogy nem lélegzik akár egy alvó lány is lehetne. Elég magas, karcsú, de nem túl vékony, inkább sportos. Arányos jó felépítésű. Hosszú vörös haja volt, amit nem tudott pontosan megmondani ennyi fénynél. Kezével lassan végigsimította a fekvő testet. Szabályos lágy bőrfelület, puha nem kemény, de hideg. Eljátszott a gondolattal, vajon ha megcsókolná felébredne-e, mint a mesében. Ez abszurd de kezdte komolyan gondolni. Mi történhet? Hullamérgezést kap? Na előbb megvizsgálja. Lágyan szétnyitotta a telt ajkakat, mögötte szabályos fogsor és minden, ami kell. Talán csak a szemfogak voltak erőteljesebbek, mint rendesen. Mi ez? Egy vámpír? Elröhögte magát. Na jó, essünk túl rajta. Enyhén remegő izgalommal mint az első óvszer felpróbálásánál, közelebb hajolt, majd ajkát a lány ajkához préselte.

Szíve vadul kalapált. Szájuk még mindig összetapadt, de nem történt semmi. Mi is történhetett volna? Még a nyelvét is végigfuttatta a lány szájában. A szemfogak tényleg nagyobbak! Az ajkai puhák voltak, de jéghidegek, enyhén kesernyés íz. Mit is csinál? Egy évszázadok óta halott lányt csókolgat, jó hogy meg nem hágja. Na ez újabb szöget ütött a fejében. Azt azért csak nem, vagy még is. Ki tudná meg? Átgondolja a dolgot, bár úgy érezte döntött, még ha az egész morbid is. Hisz nem azért hágná meg mert halott, hanem mert olyan mint egy alvó és eleven lány. Egy kicsit hidegebb, de mégis csak hús-vér lány. Semmi undorítót sem talált rajta, sőt fölöttébb vonzó. Olyan mintha egy meglepően élethű bábuval csinálná. Ő nem kérkedne vele, a lány sem, és legalább túl lenne a dolgon. Tudná milyen egy igazival és fel sem sülhet. De ez azért mégis csak halott gyalázás. A koporsó túl szűk lenne a művelethez, de majd kiemeli. Először is keres egy megfelelő helyet. Kapkodva pásztázta a helységet. Évszázados por, kosz borított mindent. A színek elfakultak, alig maradt valami ép ebben a teremben. Aztán csak talált megfelelőt, dohos szőnyeget és pár bomladozó asztalterítőt, legalábbis az lehetett valamikor. Egyszerűen leszórta őket a koporsó közelében, kicsit elrendezte, úgy se ő lesz alul.

Újra odahajolt a lány fölé. Óvatosan becsúsztatta alá a kezét és finoman kiemelte. Nem volt könnyű feladat, mert a lány elég súlyos volt, de ilyesmire számított. Lábai meg-meg rogytak a teher alatt, majd lassan az odakészített helyre fektette. Kissé kapkodta a levegőt, de nem a végzett munka miatt. Izgalma egyre nőt. Ha ez a hajdani teremtés tudná, hogy teste több száz év után is gyönyört ont? Lágyan kibontotta szokatlanul épen maradt ruhájából. Lassan csinálta és minden egyes lekerült ruhadarabbal nőt az izgalma. Mire a ragyogó fehér test teljes meztelenségében előkerült, péniszét olyan merevnek érezte, mint még soha. De nem akarta elkapkodni a dolgot. Kezét lassan végigsiklatta a hideg puha bőrön, s közben bámulta meztelen női testet. Magáról kicsit gyorsabban szedte le a ruhát, alig egy perc múlva ott hevert a lány mellet teljesen meztelenül. Először csak hozzányomta a testéhez a sajátját. Megborzongott ahogy a hideg bőr az övének feszült. Felsóhajtott. Most túlesik rajta. Lágyan szétnyitotta a fekvő test lábait, kicsit elidőzött a női szemérem ilyen közeli látványán, aztán komótosan a testre borult. Péniszéről hátrahúzta a bőrt majd a makkját a hideg szeméremajkak közé illesztette. Még nem nyomta be, kivárt, lélegzete folyton a rideg, gyönyörű arcba csapott.

Most. Felnyögött. Alsótestét megfeszítette, és lassan előrenyomta. Pénisze gond nélkül elmerült a fagyos testben. Újra felnyögött. Tövig merült a gyönyörben. A hideg hüvely ridegen körbevonta a kemény lüktető péniszt. Nem tudta meddig van ebben az állapotban. Lehunyta a szemét, lélegzetét visszatartotta, mozdulatlanul úszott a kéjben. Fogalma sem volt ily szintű élvezetről. Nem tudhatta hogy ez természetellenes kéj. Tett pár mozdulatot. Felnyögött. Száját a társnője ajkaira tapasztotta, s ütemesen nyomta merdt szervét a puha szeméremajkak közé. Pár pillanat múlva artikuláltan hörrenését elnyelte a fagyos csók. Péniszét hirtelen tövig bevágta, és forró spermáját mélyen a halott hüvelybe spriccelte. Úszott a gyönyör és kéj Kánaánjában. Ajka elszakadt a puha megremegő ajaktól, csak egy csepp nyál csöppent viszza. Szemei szorosan zárva voltak, csak a péniszét szorító hideg hüvely követelő összerándulásokra koncentrált. Összeránduló! Kinyitotta a szemét, és egy pillanatra kihagyott a szíve. Amilyen gyönyört élt át pár perce, olyan rettenetet váltott ki a halott lány tekintete. Ami korántsem volt halott. Inkám túlvilágian izzót. Mint a hideg zuhany, ereiben megfagyott a vér.

Mozdulni sem gondolkodni nem tudott. Tehetetlenül hagyta, hogy a lány köréfonja karjait és jégideg testéhez szorítsa. Ajkai földöntúli mosolyra görbültek, pupillái, amik világító tűzzel égtek, egyre kísértetiesebb lett. Ekkor a gondolatait visszakapta a lénytől a rettegéssel együtt. A lány egész testéből áradt az erő, egy fikarcnyi kétséget sem hagyva a reményre. A hisztérikus félelem könny cseppjei jelentek meg szemében. A lány egész testéből sütött az ölni vágyás, s ezt minden porcikájával tudatta áldozatával. Hüvely izmait fájdalmasan rápréselte a benne feszülő péniszre. Vértelen ajkak kéjes mosolyra húzódtak majd elváltak egymástól. A tűhegyes fehéren nedvedző szemfogak halálos lassúsággal közeledtek a fiú remegő testéhez. A lány a nyakára borult, áldozata utolsó kétségbeeset kísérletet próbált tenni az elszakadásra, de a legapróbb mozdulatra sem volt képes. Tehetlenül rándult egyet, amikor végtelen lassúsággal és éles, erős fájdalommal lágy bőre behasadt, és a szétnyíló húsrózsába mélyedtek a tűhegyes fogak.

A kiserkenő vért már elnyelték a hideg puha ajkak. Néhány végtelennek tűnő gyötrelem után, mikor meghallotta, ahogy az első korty forró vére végigcsúszik társnője hideg torkán, enyhült a fájdalom. Ugyanakkor furcsa lendülés félét érzet, mint mikor megszédül valaki, és mintha a nyaka felé rántanák a teste belsejét. De a fájdalommal együtt ez a rándulás is finom áramlássá szelídült. A fiú alig várta hogy halhassa a fájdalmát enyhítő következő korty hangját. A lány pár mohó nyeldeklése után kellemes fájdalommá csitult a nyakát feszítő erő. Vér átáramlása már-már határozottan jó volt. Ahogy teste kezdet kihűlni a vérveszteségtől, félelmét és rettegését valahogy újra felváltotta szexuális hevület. Bár péniszét nem mozgatta a hüvelyben mégis úgy érezte, az vad táncot jár társnője testében. Forgott vele a világ, s vele rátapadva ez lény. Ekkor azonban váratlanul vége szakadt a kéjnek. A fehér fogak kisiklottak vörös nyílásukból, nem messzire, épp hogy az ajkai érintsék a fiú fülét. Lágyan búgot, de a fiú csak a nyakában keletkező égető-viszkető fájdalomra tudott összpontosítani. Halkan felnyüszített és kétségbeesetten ölelte társnőjét.

A szavak kezdtek formát ölteni eltompult agyában.
- Mikor elengedlek, s majd a sötétség fagyos folyóján úszik a lelked, lesz egy kevéske időd elgondolkodni földi életed utolsó mozzanatán. Azt akarom, hogy tudd, ha egy ujjal sem érintesz, akkor is magamhoz veszem tested vörös tápanyagát kiszakítva lelked saját gyönyörömre. De meg kell köszönjem azt, hogy édes fehér nedved altestembe öntötted. Ezért a ritka kéjért elkísérem lelked a rideg halál kapujába, ahol átadom a sötét folyó hömpölygő mélységének. Hidd el nagy ajándék ez, mert sok lélek eltéved ezen az úton és örök kárhozatra ítéltetik. Agya szegletében a rettenet szikrája felragyogott, az elkerülhetetlen vég, kínzó várakozás. Halkan nyösszent egyet, a fehér fogak jótékonyan visszamélyedtek a helyükre. Kéjesen meglódult vele a világ, ahogy vére a lányba áramlott. Érezte, ahogy kiürül. Talán már halott, mert nem érzékelte közvetlenül a testét, csak mint üres héjjat. Furcsa. Vére utolsó cseppjei vágtattak a két ívelt fehér alagúton keresztül a gyönyörbe, és mintha a vonat utolsó kocsijában lenne, ő is átáramlott. Felgyorsult, röpke száguldás után érezte a lány kéjjel teli testét, de ő csak vendég volt itt.

Egy erősebb tudat birtokolta, aki élvezte tehetetlen hánykódását. A lány szemével látott. Saját testét, ahogy a fehér karok egyszerűen megemelik és odébb vágják, mint egy rongyot. Most mindennél jobban érezte a lány kéjes gyönyörét. Nyíltan tudtára adta hogy léte utolsó szikráját éli az ő kegyelméből. De most a teste után el fogja venni az utolsó szálat is, ami ideköti. Borzalmas sötétségbe lendült. Ide oda hánykolódott. Érezte, hogy valaki vezeti, s bárhogy hánykolódik, azért csak egy adott irányba áramlik. Hirtelen valami rettentő hideg előtt torpantak meg. "Eddig jöttem veled." érzékelte a szavakat "Köszönöm, és finom voltál." Egyedüllét rettenetétől tartva, ha tudott volna belekarolt volna a lány lelkébe védelemért esedezve, de csak egy könnyed taszajtást érzet és máris körülburkolta valami hideg sötét folyam. A vámpírlány felült. Kéjesen nyújtózott egyet, s közben megnyalta vérpiros ajkait. Bőre kezdte elérni egy normál ember színét. Kiszáradt ércsatornáiban vágtatott a forró nedű, altestét beborította a még forróbb sperma, az anyag, ami az élet alapanyaga. Számára olyan energiák, amitől pár órán belül visszanyeri többszáz éves kényszerpihenője alatt elvesztett energiáit, s még marad is.

Síron túli szemét végigfuttatta utolsó nagy csatája színhelyén, amit ugyan megnyert, de súlyos pihenőre kárhoztatta. Ha ez az édes fiú, rá nem akad és fel nem tölti, kitudja még meddig alussza ősrégi kastélyában álmát. Felkelt és komótosan magára öltötte hajdani ruháit. Elmosolyodott. S ezzel a ravaszkás mosollyal lépet ki a vad éjszakába. Veszedelmes teremtmény indul útnak, és vadászni fog.