A sors néha nem tudja....

Bev a nappali és a hálószoba között szinte már kikoptatta a nemrég lerakott padlót. Annyira várta haza barátját, , hogy minden másodperc egy órának tűnt. Pedig csak egy egyszerű szakmai konferencia, ráadásul alig három napot volt távol mormolta magában. De érezte, hogy valami történt. Nem tudta, mi az oka, miért érzi, de úgy érezte, ismét működésbe léptek a csalhatatlannak mutatkozó női ösztönök. Már egyszer megtette, ha jól belegondolok már majdnem kétszer. Bár ahogy párja kapcsolatuk elején egy jól sikerült éjszakai mulatozás és az utána kiderült csók után fogalmazott ez még nem megcsalás. Fura állatfaj a férfi...mikor jön már...végre az autó. Igen, ez ő!
- Szia Kedves!
- Szia Egérke! a megszokott köszöntés olyan jól esett, mintha egy évtized telt volna el legutóbbi találkozásuk óta. milyen volt a konferencia? Bev hangjából őszinte kíváncsiság csengett, de érezte, nem mindent szeretne tudni.
- Elment, a szokásos unalom Bev-nek hirtelen eszébe jutottak azok a hosszú órák, amíg a férfi hívására várt. Még az sem hatotta meg párját, amikor megírta sms-ben, nagyon beteg, nagyon szeretne vele beszélni. Tom éppen a bőröndjét igyekezett kirakodni, amikor megcsörrent a telefonja. Bev a szoba túlsó felén is jól halotta a női hangot. A beszélgetés kicsit feszélyezett, de kedélyes volt. Amikor a férfi befejezte a beszélgetést, a lány ismét megérezte azt a furcsa és egyáltalán nem kellemes remegést a gyomra tájékán.
- Kinek hiányzol máris? a beszélgetésből egyértelműen kiderült, a hívó is részt vett a hétvégi találkozón.

- Ó, csak az egyik szervező, utánam szólt, hogy ott felejtettem néhány dolgot, de majd lejuttatja valahogy.
- Milyen kis figyelmes Bev hangja kajánul csengett, s rögtön meg is bánta, hogy már megint nem tudott uralkodni magán. A napok csendesen teltek, ám az érzés, hogy valami történt a férfival ezen a hétvégén egy percre sem hagyta nyugodni a lányt. A vívódás eredményeként pedig arra vetemedett, ami még őt magát is megbotránkoztatta. Nem azért, mert még sosem tette. Nem. A férfi telefonját már korábban is nézegette, így derült fény legutóbbi félrelépésére is. Ám akkor egy életre elhatározta, ilyen újra nem fordulhat elő. De ez most más, ez létkérdés. Nem engedheti, hogy újra megtörténjen. Remegő kezekkel vette kezébe a telefont és megtalálta azt, amire a legkevésbé számított...az üzenet nagyon egyszerű volt, de nagyon sokatmondó : `Nagyon szeretlek, nagyon hiányzol, nagyon kívánlak`. Megfordult a föld. Vége mindennek.

Bev szeretett volna mindent elfelejteni. A legfontosabb pedig az volt, hogy senki ne tudjon semmit...a hetek gyorsan teltek, vőlegénye kapcsolata már egyre nyilvánvalóbb volt. És úgy tűnt, egy kicsit sem próbálja titkolni. Sőt Bev folyamatos faggatózása és a férfi kifejezése szerint hisztizése a legrosszabbat eredményezte. A férfi mind jobban ragaszkodott ahhoz a nőhöz, aki szép volt, hosszú combokon tipegett be az életébe és persze a legszebbet nem ezzel adta. A legszebb az új, az ismeretlen, a tiltott...

folyt.köv.