A pórul járt farkas

Kopp-kopp ... kopp-kopp-kopp ...
De semmi válasz.
Kopp-kopp-kopp, kocogtatta meg ezúttal az ajtón lévő kis ablakot az esőben várakozó alak. Hiába.
A farkas túl korán örült. Azt hitte, ha csak ritkán látják az emberek - főleg az a fejkendős vénasszony- talán majd nem félnek tőle. Talán elengedik azt a kis törékeny lánykát egyedül is az erdőbe gombát szedni. Talán ... talán havonta egyszer végre jól lakhatna és rovarok, meg csúszómászók helyett emberhúst is ehetne. Erre most itt áll az esőben és semmi. Fejét alaposan eltakarta, hátha a jólelkű emberek megszánják a hideg, sötét éjszakában várakozó hontalant.
- Túljártak az eszeden - zsörtölődött magában. - Fogd fel végre, hogy ... - ám ekkor a kilincs megmozdult és az ajtó, mint amit száz meg száz éve nem nyitottak már ki, recsegve ropogva kitárult előtte.
- Hahó! Van itthon valaki? -de nem jött válasz. -Enni szeretnék kérem! Nagyon éhes vagyok! -hajolt be a küszöb fölött a farkas. Pár lépést tett előre, amikor valami szokatlan tűnt fel neki. Furcsán édeskés volt a levegő. Érezte már valahol ezt a szagot, de nem tudta beazonosítani.
- Minden olyan más lett, mióta nem jártam erre. -gondolkodott hangosan, de továbbra sem emlékezett. Piroska sehol, bár egy kislány hajszalagja hevert a földön a konyha előtt. Bizonytalanul elindult, hogy megkeresse azt az undok nagymamát, akit minden porcikája utált. Állandóan csak kötögetett, meg feküdt az ágyában. Folyton a csúzra, meg a reumára panaszkodott. Ez ment neki, de hogy maga menjen a boltba. Ugyan már. Mindig Piroskát nyaggatta. A farkas szinte már kezdte sajnálni a vacsoráját. Szegény kislány, kijutott már neki a rosszból. Biztos rémálmok gyötrik a sötét erdő miatt. A nagymama nagyon ragaszkodott ehhez a házhoz és semmi pénzért nem költözött volna a faluba.
- Verd ki ezt a fejedből te ostoba - figyelmeztette magát az ordas- még a végén ma sem eszel. - Ahogy közeledett a hálószoba felé, ahol a nagymama ágyát sejtette, valami megroppant a lába alatt.
- Kristálycukor? -már derengett neki valami, honnan ismeri ezt az édeskés illatot. Egy pillanatra megállt. Töprengett, és közben megtámaszkodott az egyik szék karfáján. Ragadt. Alig tudta elemelni róla a kezét. Piros volt, mint a vér.
- Itt valami durva dolog történhetett. Az nem létezik, hogy valaki megelőzött és előttem ölték meg a nagymamát. -azzal lenyalta a ragacsos vért a kezéről és döbbenten vette észre, hogy az életet adó nedű bizony eperdzsem ízű.

- Ó a francba! Már megint te?! - ordított a rendező. – Farkas, neked a másik stúdióban van a felvételed! Itt a Jancsi és Juliskát forgatjuk!