Gőz!!!!
Meleg!!!!
Pára!!!!
Vééééér!!!!!!
Sötétség!!!!!!
Üvöltötték a vadászok saját kattogó és pattogó nyelvükön. Az újoncok letették az esküt. Mind a nagyterem fala mellett álltak, és megkapták maszkjaikat. Shak-Tor nagyon izgatott volt. Sok bevetésen volt már, de ez ígérkezett a legizgalmasabbnak. Egy királynő elejtése. Egyesek csak álmodoznak róla, hogy ilyen megadasson nekik. Őt kiválasztották. Nagyon boldog volt. Mikor a Khisuh, klán vezére hozzá ért, szinte pattanásig feszültek idegei. Végre! Gondolta. Én is teljes jogú vadász leszek.
Pasal, a vezér szeme sárgán csillogott. Komojan nézett az újonc szemébe.
Ez az újonc 12 herét ölt meg eddig puszta kézzel. Ez nem semmi. Még én is alig érem utól.
- Átadom a maszkod... Testvér!
Shak örömében hatalmas torokból jövő üvöltést hallatott.
Elvette a feléje nyújtott maszkot.
- Véégre! Csatában mögötted vezérem!!
Khisuh elmosolyodott. Újabb friss hús a darálóba. Továbblépett a következő újonchoz.
Osztotta a maszkokat. 20 fiatalt avattak teljes jogúvá. Ők maguknak csinálták a maszkokat, de azokon ott kellett lennie a savval vésett villámnak.
Ez volt a beavatás jele. Nekik már volt hatalmuk.
Shak most nézett csak igazán körül.
A terem sárgás volt a testek kipárolgásától. A fények erre még rájátszottak.
Imádták a forróságot. Felpörgette őket. A falak trófeákkal voltak tele. És igen!! Köztük volt egy emberé is. Ők nagyon veszélyesek.
Jó pár vadász meghalt már a fegyvereik által. Bár technikailag még kevésbé fejlettek. Mégis megvédik magukat. Már az űrbe is kijutottak.
A ceremónia a vége felé közeledett. Minden kezdő profi lett ezen az estén. Megkapták a fegyvereiket és az álcázót is. Teljes felszerelésben hagyták el a termet. Mindenki ment az útjára. Egyesek enni, míg mások edzeni. Nagyon sokat edzettek. A hajó némán siklott az űrben.
Shak beállított az edzőterembe. A falon mindenféle eszköz lógott. Voltak köztük orvosi műszerek, de egyszerű belezőkések is. Meglátta Jok’le - t. Azonnal beváltott mellé a fegyverélezőkhöz. Ezek lézeres végű pálcák voltak, melyek átégették a speciális ötvözetet is. A tudósok új ötvözetet fejlesztettek ki a savvérű idegenek ellen. Ezek az undorító lények nyújtották a másik örömet az emberek mellett. Élvezet volt gyilkolni őket. Ők talán csak védekezésből ölnek, mégis nagy prédák. Hatalmas tisztelet jár a fejükért.
- Jok!! Üdvözlet fivérem! Készülsz a harcra? Csak vigyázz a harc hevében valamelyik rohadék le ne harapja a fejed. HEHE!
- Marha vicces. Rohadj meg! Hogy tudsz ilyen szemét lenni. Én még nem kaptam meg a maszkom. Semmivel nem vagy külömb nálam!-
Shak arca eltorzult a dühtől és Jok kezét egy hatalmas ütéssel eltörte. Reccsent a csont. Még a levegő is megdermedt.
Felüvöltött.
- Ne merj még egyszer káromolni újonc. Most már tisztelettel tartozol!
Ebben a pillanatban megszólaltak a szirénák. Tanácsot hívtak össze.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
2024-08-11
|
Horror
Képzeletben utazzunk el az Államokba egy különleges helyszínre és eseményre.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Hozzászólások