A múlt és jövő könyve

Felcsapom a múlt könyvét - a jövőbe nézek.
Karma.
Merev elképzelések, sivár képek, formátlan eszmék tűnnek fel. Sok-sok miért és megannyi talán. Csupa csalódás, még több lemondás… A múlt kudarca- a jövő kilátástalansága.
Remény. Félelem. Üresség.
Gondolatok folynak a sorok között. Tettek, történések, célok és be nem teljesült álmok.
Karma.
Dogma. A hit, a meggyőződés, vagy éppen a kétség… de legtöbbször csak kudarc. Szeretett eszmék, melyek a maguk hatalmasságában és örök változásában fulladtak meg. Szép volt- rút lett.
Karma.
Nem tudható, hogy van-e eleje és lesz-e vége, a sorok mégis az első oldalon kezdődnek és az utolsón halnak meg.

Változás. Milyen más minden, ami a sorokban olyan egyértelműen cseng. Ma ez, holnap az. Hiányzik a lélek, mely akkor volt, de ma már csak a jelen sorokat élteti. Mondja, hogy írjak; kéri, hogy érezzek; segít, hogy emlékezzek. Emlékezzek a sorokra, melyek a múltról szólnak, és a jövőt idézik.
Karma.
Régen volt igazságok mára már halvány fénnyel égnek. Fakó hazugságok, amik szemünk előtt újra élnek, hogy mutassák: nincs norma, nincs igazság, mely kívülről születik és rajtad követeli beteljesülését.
Karma.
Szemét! Kacat! Üres sorok az űrről. Nehéz elhinni, hogy én vagyok a sorok mögött. Tudván, hogy magam írtam meg keserű jövőm.
Karma.
Csupa-csupa szivárvány. Élet, ami a halálról szól. Gyűlölet, ami szeretni tanít. Félelem, ami erőt ad. Pofon, ami gyógyít. Sorok a múltban, melyek a jövőről írnak.
Karma.

Tisztelnem kéne azokat a peckes betűket. Fejet kéne hajtanom előttük és-és beismerni, hogy legyőztek…
Beismerni, hogy legyőztem magam.
Vajon gondoltam akkor, hogy milyen keserű lesz a falat, melyet múltam könyv felett majszolok? Vajon gondoltam volna, hogy a boldog pillanatok, a jövőben csak undorító festmények formájában fognak lógni szobám sötét falán? Vajon sejtettem, hogy ilyen kritikus fogja kiértékelni azt, ami volt s mi vagyok? És ha tudtam volna, mást írok a könyvbe? És, ha mást írok bele az változtatna azon, ahogyan most érzek?
Talán- Talán nem.
Megannyi kérdés, mely máris a múlté és megannyi válasz, ami csak a jövőben kristályosodik ki.
Karma.
Bűn.

Nincs értelme ennek a szónak. Nincs jelentősége a mögötte lévő tartalomnak. Ami ma bűn, az holnap erény. Hogy bűnös vagyok-e, azt legkésőbb a világtól fogom megtudni, de addig is én tudom… És míg bevallom saját bíróságom előtt, hogy én öltem meg magam, addig is sírok még itt csendesen…
Mert mit ma elsírok, holnap már csak a múltam lesz…
Ami mégis a holnapot írja.
Karma. Karma. Karma.

GG. 1999.