Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Loki szenvedélyes zongorista, nincs nap, hogy ne ülne le szeretett hangszeréhez. Asgardban...
A figyelme Frederika hátsó nyílása felé fordult. Amikor a szorgalmas nyelv a szoros záróizomra...
Széttárta lábait Ollie kedvéért. A csiklója már duzzadva megemelkedett. Kicsit előrehajolt...
Augusztus 10 -dikére ért a flotta támadási területre Brazília partjaihoz teljes rádió csendben...
Vannak döntések, amiket nehéz, sőt szinte lehetetlen meghozni. De megengedhetjük-e maguknak,...
Friss hozzászólások
eliksz13: Nagyszerű írás ! Annyira testk...
2020-10-26 22:04
69Monica: Szia! 24 éves vonzó, szép test...
2020-10-26 10:06
Pavlov: Ó, az ifjonti hév :) Kellemes...
2020-10-26 09:14
fenotrin: Új képregény (Lady Jane): http...
2020-10-25 09:28
69Monica: Szia! 24 éves vonzó, szép test...
2020-10-25 08:54
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A lakótelepi kurva 2. / Négyen egy ellen

Hétre kellett mennem, s onnantól az egész éjszakámat fizették, bár hogy meddig is tart ez, azt nem lehetett tudni. Mindenesetre elégnek látszott aznapra pénz is, fuvar is, nem kellett másba fognom. Amúgy is későn keltem. Vehettem volna mindegyre is a dolgot, ezeknek bármi jó lesz, csak én nem vagyok olyan, kiöltöztem. Fehér garbót vettem fel, kantáros rövidszoknyát, neccharisnyát, rá a vörös-fekete csíkos térdzoknimat. Rohadt sokat ültem a tükör előtt, tudtam, hogy olyan festéket kell felraknom, aminek nem árt az se, ha nem kímélnek. Minden tagomat kímélő krémekkel kentem, melyeket használni fognak. Az a kis szakállas pöcs, aki felszedett, ott várt a lépcsőház előtt, mintha magamtól nem tudnék megtalálni egy kurva címet. Azt gondoltam, talán akar valamit, egy gyors menetet, mielőtt bedobna a közösbe, vagy valami ilyesmit, de nem, jóformán hozzám se szólt.

Cigizett, kínált engem is, de én nem kértem. A liftet két emelettel lejjebb állította meg, azt mondta, elromlott, tovább nem megy. Pár nappal korábban még jó volt, emlékeztem, de ráhagytam. Azt gondoltam, mégiscsak alám akar nyúlni. Főleg, hogy előre engedett a lépcsőn. Mozgathattam volna a seggem úgy, hogy belásson, de nem akartam. Úgyis lesz rá még módja. Az ajtó előtt kicsit megszorongatott végül, de nem nyúlt be a bugyimba, csak kívülről simított rajta végig.

A lakásban vágni lehetett a füstöt már az előszobában. A három fickó, akikkel a kis pöcsön kívül még töcskölnöm kellett, már kezdtek beállni. Kettő előjött a fogadásomra, átlagos arcok, holnap még megismerem őket, de két hét múlva nem fogom tudni, basztam-e velük vagy csak az utcán lestek rám. Az egyik pólóban, a másik atlétában, megoldott farmerben, mezítláb, enyhén izzadt, nyirkos arccal adtak puszit. Ütős piaszag terjengett a levegőben, legszívesebben egyből ablakot nyitottam volna, de megállított a harmadik. A tévé előtt hevert a nagy fotelben, kigombolt ingben, lába a zsámolyon, és a farmere sliccén előhúzott farkát verte valami rossz pornóra. Közben cigizett, és hunyorgott a szemébe szálló füsttől. Én meg egy-szerre éhes lettem, hogy a feltornyozott pizzásdobozokat megláttam az asztalon.

– Hé bébi, jó hogy jössz – vigyorgott rám, és felül rettentő foghíjas volt az ínye. Mellkasát erős, őszülő szőrzet borította –, el kellene egy kis segítség Szani bácsinak.
– Nyugi kisapám – mondtam neki, magam számára is meglepően. – Még nem vagyok mű-szakban. Kicsit korábban jöttem – még nem volt hét óra tényleg.
Azzal átléptem az ágaskodó fasza felett és mégiscsak ablakot nyitottam, majd beletúrtam az egyik pizzásdobozba. A srác persze meglepődött. Felült, utánamnézett, a szeme kikerekedett, a homloka ráncba szaladt, kicsit komikusan nézett ki cigivel a szájában, kezében félmerev faszával, áldühösen. Amikor a pizzába haraptam, oda is köpte a szakállasnak:
– Faszom egy kibaszott éhekórász kurvát bírtál összeszedni – de én csak rámosolyogtam és vállat vontam. Tudtam, hogy a faszik elszállnak az ígérgető mosolyomtól. Meg különben is biztos lehetett benne, hogy előbb utóbb úgyis kiverem neki. Vagy amit akar.
– Jó van má, baszod – valami ilyesmit válaszolt a kis pöcs.

A szakállas hellyel kínált, a másik kettő meg csak az ajtóból méregetett, vigyorogtak. Iz-gatja őket, tudom, hogy majd belémrakják. Nekem meg úgy kell tenni, mint akinek mindegy, de voltaképpen mindegy is tényleg. Ma velük, holnap veled. Azt persze nem árt megéreznem, milyen szerepet várnak tőlem. Akkor még éppen csak sejtettem kicsit.
A foghíjas ürge egyet horkantott, aztán visszadőlt és megint a tévének fordult. Ivott, mellé volt készítve a sörösdoboz, aztán megint kezelésbe vette magát. Úgy tett, mint akinek nem is lesz rám szüksége egy darabig. A másik két srác is csak beljebb jött, italt töltöttek, nekem is biccentettek, konyakot kértem, duplát, meg egy kis ásványvizet. Az egyiknek tetovált volt a karja, egy pókhálót színeztetett a jobb könyökére, izmos felkarja alá. Éreztem, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel: beszélni kéne, úgy érzik, de nincsen miről. Úgy voltam vele, mint mindig, mikor a pasik beszélgetni akarnak. Oldják meg, akkor oké. Vagyis nem mindig vagyok úgy, van amikor segítek nekik. Most négyen voltak, ahhoz elegen, hogy kitaláljanak maguktól valamit.
– Apám – nyöszörgött a foghíjas, gyorsított a rejszoláson. Mind a tévére néztek, csak a szakállas mozdult, hogy valami szalvétát adjon nekem. Egy nagyon szép lányt basztak szájba egymás után hárman a filmen.
– Ki ez a csaj – kérdezte a tetovált.
– Valami kurva – válaszolta a negyedik, egy vékony, alacsony, ráncos arcú pali. Nem vol-tak valami jóarcúak egyiken sem. Ez a nagyobbik szoba a szüleim ízlése szerint volt bútoroz-va: kb. a hetvenes évek szocialista stílusa a nagyszekrényen meg a vitrinen. Elnyűtt székek, kopott ülőgarnitúra, lakozott asztal, kiégetett padlószőnyeg. Minden megkímélt, de azért idős.
Végeztem a pizzával, és a konyakot is leküldtem. Akkorra a tetovált már fogdosott. Való-ban, hét óra lett. Végigfogdosott ruhán keresztül, aztán a combomon hagyta a kezét. Közelebb jött a ráncos is. Az az arcomat kezdte simogatni.

– Orsinak hívnak, ugye – kérdezte a tetovált. – Nagyon jól nézel ki.
Végignyalta a kézfejemet. A másik a nyakamnál tartott. Kicsit zavart, hogy még nem ért le sem a falat sem a korty igazából a torkomon. Ezek meg már a farkukat döfnék be utána. Úgy tettem, mintha hozzájuk bújnék, de amikor a ráncos benyúlt a garbóm alá, sőt, a pólóm mögött, a mellemen matatott – repdezett, csikaró tenyere volt – eltaszítottam őket. Mintha csak azért álltam volna fel, hogy a garbómat levegyem. Alatta harántcsíkos pólót viseltem. A foghíjas egyre veszetebbül rázta a péniszét. Most átléptem felette megint, és eltakartam előle a képet.

– Na, mit akarsz, nagyfiú? – kérdeztem tőle, és felhúztam a szoknyámat. Nem nyúlt utá-nam, magát markolta jobban, de a szeme kigúvadt, és messzire köpte a leégett csikket. Moz-gatni kezdtem a csípőmet, és a tangámat félrehúztam.
– Mi lesz, főnök – kényeskedtem –, bevered, vagy csak rázod.
Megnyalta a szája szélét.
– Na gyere kislány – mondta, és fogadásra kész állapotba helyezkedett. Elengedte a merev farkát, és a karjait úgy tartotta, hogy megfoghasson és ráhúzhasson. Én meg kissé terpesztettem, és elkezdtem ereszkedni. De csak annyit engedtem, hogy a farka vége hozzámérjen, az-tán elemelkedtem kissé, hiába tette a derekamra a mancsait.
– Te kurva – vigyorgott, és a foghíjain feketeség gomolygott elő belőle és rossz szagok. Addig nyújtózkodott, míg meg nem markolhatta a seggemet. Masszírozni kezdett. A másik kezét lefejtettem magamról, és a farkához vezettem.

– Nagyfiú, ne hagyd abba, engem ez izgat – azzal ráhelyeztem a kezét, és a csuklóját rán-gatva mutattam, hogy mi. Vette, morzsolgatni kezdte a makkját. – Gyorsan gyerünk, ahogy velem csinálnád – kéjelegtem tovább vele. Megint rendesen rázta a faszát, csattogott a fitymá-ja. Sikkantottam egyet. És előre-hátra mozgattam a csípőm, mintha lovagolnék, és kurvára élvezném is.

Felpillantva láttam, hogy a ráncos vetkőzik. Gyalázatos nyugalommal veszi le magáról a ruhadarabokat, hajtogatja össze, és helyezi egy szék karfájára. Ez türelmes, láttam rajta. Ki fogja várni a sorát, de aztán kegyetlenül meg fog baszni. Ez mondjuk nem volt újdonság, általában kegyetlenül szoktak megbaszni engem. A tetovált nem volt türelmes. Ő már javában verte a faszát a foghíjas feje felett, és kezdett eltorzulni az arca. Úgy láttam, most már tényleg dolgoznom kell. Leereszkedtem a foghíjas nyújtott lábaira, szétnyílt ajkaimmal aprót csusszantam rajta, hogy megérezze, és magamhoz intettem a tetováltat.
– Na gyere cicám, vigasztalj meg.
Olyan erősen baszott szájba az az állat, hogy azt hittem, szétszakad a torkom. Közellépett, nem törődött alázatosan nyújtott nyelvemmel, felnyársalta a fejemet, belemarkolt a hajamba, és rángatni kezdett. Úgy rángatott, hogy egyből görcsöt kapott a nyakam. Ő meg összekul-csolta kezét a tarkómon, lökött és rántott. Semmit se láttam, büdös fanszőrzete minden lökés-nél a szememnek vágódott.
– De brutál vagy bazmeg, Béla – nevetett az akción a ráncos arcú.

Közben nagyon távolról éreztem, hogy valaki a melleimen matat, hogy valaki a derekamat próbálja rángatni, hát persze a foghíjas volt az alattam. Nem engedtem neki semmit, de olyan erőszakos volt, hogy kénytelen voltam megfogni végül a falloszát. De csak erőtlenül és lassan vertem. Az a másik hülye a szám előtt attól izgult, hogy a torkomba képzelte a faszát, de kö-zel se volt olyan nagy neki. A szájpadlásomnak ütögette magát, még inkább középen, mint hátul. Attól még rendesen rá tudtam volna böffenteni, ha nem vagyok edzett. Piszkos rézíze volt, frissen suvickolt szappanszaga. Ernyedt tökei föl-le ringtak, néha egész a látószögem pereméig. Egy kicsit megmorzsolgattam, akkor lassított, mintha a kantárt rántottam volna meg. De nem nagyon akartam fékezni, mert ismertem az ilyet. Addig végig erőlködik, míg bele nem élvez a torkomba, úgyhogy annál jobb, minél hamarabb elmegy. Vagy persze ki tudja, lehet a következő még durvábban csinálja majd.

Aztán persze az is elkövetkezett. Egyszercsak gyorsított, és nem döfölt olyan mélyre (sem). Nem láttam az arcát, nem láttam és nem érzékeltem semmit, behunytam a szemem, mert drótszerű szőrei majd kiszúrták, és végig a farka tövén tartotta a fejem. Amikor megfe-szült, rászívtam, és cuppogtam, amikor lövöldözött. Párszor néhány csepp, nem volt nagy durranás, de attól még úgy nyökögött és makogott, mintha az lett volna. Lassan végre elenge-dett, akkor már szédültem kicsit. Úgyhogy kevéssé megjátszva buktam a foghíjas mellkasára, hasam alá szorítva a farkát. Az elégedettem simogatott, én meg a pihegő lihegés közepette a mellkasára engedtem a gecit. Gondoltam, hogy ezért meg fog büntetni, de vesztenivalóm nem volt.

A ráncos meztelenül, karba font kézzel állt mellettünk, vigyorgott, és a fasza hosszan, görbén meredezett. Nem jutott eszembe se, hol lehet a kis pöcs szakállasom. Időnként bevillant, ugyan mire készül, jönni-menni láttam, de mintha eltűnt volna, amíg a többiek kezeltek.
– Istenem – emeltem az arcom a foghíjas felé, párás tekintettel, amitől tudtam, hogy min-denkinek feláll a fasza, a szám is eltátottam, és közelebb kúsztam hozzá. Elégedetten vigyor-gott, és bekapta a horgot. Csókolni kezdett, bedugta a nyelvét a számba, és szívtuk egymást, pedig láthatta, hogy az alsó ajkamon még csurgott a sperma. Meg is riadt aztán, mikor meg-érezte, mit küldök át, vagy megízlelte a barátja makkját, el akart lökni, nem hagytam, csak amikor már éreztem, hogy harapni fog.
– Szemét rohadt kurva! – kiáltott fel, és egy pillanatra azt hittem, hogy megüt. De csak fe-lült és köpködött. – A jó kurva anyádat!
Lelökött, aztán felpattant a fotelből, és a mosdó, gondolom a mosdó felé szaladt. Én meg elnevettem magam, és levetkőztem.

– Gyertek cicáim, most már basszatok meg – mondtam a ráncosra sandítva, aki amúgyis magabiztos arccal közeledett és valami krémet kent a faszára, miközben kiléptem a szoknyá-ból, letoltam a bugyim, és a pólóm is áthúztam a fejem felett. Leiizadtam a nagy szopatásban. Gyorsan kikapcsoltam a melltartómat, legördíttem a zoknit, a neccharisnyát, már csak a csip-kés kötője volt rajtam, és leuggogoltam a fickó elé, hogy bekapjam a farkát. Ha az előbbi, a tetovált makkján sok volt a szappan, hát ezen meg a mosdatlanság érződött. Keserű, savanyú volt a nagy lila szilva a görbe rúd végében, de legalább nem akarta ráhúzni a fejem. Úgyhogy a magam tempójában nyammoghattam a kemény, az átlagosnál vastagabb gégecsövén, szak-szerűen söndörgettem ajkaimmal az előbőrt, és a nyelvemmel ingereltem a recés makkot. Szeretik nézni, mikor szopják őket, de nem szeretik állva csinálni.

Ez is, egyhamar ágyékát elhúzva lehajolt, végigsimította göndör fürtjeim, körbenyalta az arcom, mint valami baszott nagy kutya, én meg csavargattam közben a farkát, aztán felhúzott és a fotelbe irányított. Beültetett a foghíjas helyére, és én jól széttettem neki a lábamat. Attól a pillanatól kezdve le se vette többé a szemét a pinámról, már amíg láthatta egyáltalán. Úgy kezdett nyáladzani, mint valami állat, a szeme majd kiesett, mintha még nem látott volna vulvát. Mindez nem tartott soká, közellépett, könyökére akasztotta a térdhajlatom, berakta a faszát és aztán megdugott, ahogy egy kurvát szokás. Az arca közel lebegett az enyémhez vé-gig, én meg belesuttogtam neki mindenfélét.

– Nyomjad cica! Az az! Uuuu! Rakjál meg baba! Ne kímélj – meg ilyeneket.
Azt hittem, az a fotel lesz akkor a helyem a továbbiákban, de nem úgy lett. Mert amikor a ráncos elélvezett bennem néhány percnyi kitartó izzadás után, a szemét foghíjas ott állt már lemeztelendve, és ordított, hogy majd most megtudom. Megragadtak és a közben szétnyitott díványhoz vittek. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg, mert megijedtem. De csak néhány pillanatra.
– A kurva anyádat! – üvöltött a foghíjas ilyesmi kedvességeket. – Velem nem szívózol, baszki! Szorítsátok!
A tetovált meg a ráncos leszorítottak vízszintesbe, ez a foghíjas meg belémjött. Láttam, tetszik neki, hogy ellenkezek, hát vonaglottam, de csak annyira, hogy azért ne lökjem el. Simán le tudtam volna szerelni különben, megvannak a magam technikái. Nem is nagyon szorongatott a másik kettő. Tulajdonképpen inkább csak fogdostak, fogdosgattak.
– Szétbaszlak, hülye picsa! – sziszegte a foghíjas, miközben tömte a pinám, de erre nem volt esélye. Csöpögött a nyál a szájából a hasamra, a mellemre. Ugyan hogy lehetnek ilyen nyálasak kúrás közben a férfiak?

– Basszad – hörögte a tetovált csávó, aki már megint ott verte a faszát az arcom fölött. De majdnem elnevettem magam, mikor eszembe jutott, ha kilőne, teleélvezné a foghíjas tarkóját. A foghíjas különben nem dugott rosszul. Nem volt valami nagy szám a fasza, de gyorsan és erősen tömködte, hogy attól még az én pinámban is megindult valami. Ami pedig ritkán szo-kott bekövetkezni. Úgy látszik, ha partiba vágnak és megerőszakolnak, olyankor nekem is jobb kicsit.
– Neeee – fogtam át a vállát – Ne kúrjál szét.
– Most megkapod!
– Jó – sóhajtottam, és magamhoz húztam a fejét, amin meglepődött. De azért eszmélt és jót smároltunk. El tudtam volna élvezni, már a seggét szorongattam, de az a geci nem hagyta. Kinyalta a számat, aztán hátrahúzodott.
– Szopassad – vetette oda a tetováltnak, aki fölém guggolt, már-már a mellemre ült, és lenyomta a faszát a számba. Feküdtem, rendesen szájba kúrt, a kezemet szorította, a pinámban meg dolgozott a másik, de akkor már mindegy volt nekem. A ráncos meg a farkára húzta a kezem, de alig bírtam verni. A tetovált hirtelen teleévezte a számat, és közben teljesen a mellemre nehezedett, hogy kezdtem fulladozni. Aztán leszállt, de a helyére ült egyből a ráncos.

Ezúttal nem volt olyan kíméletes, mint az első szopásnál. Lenyomta a torkomig tényleg. Minden lökésénél vissza kellett nyelnem az ebédet. Szerencsére volt már gyakorlatom az ilyesmiben. A foghíjas meg nem baszott tovább. Kihúzta a faszát, aztán már csak a fröccsenést érez-tem. Ráverte a pinámra, úgy valamiért jobban esett neki, mintha bennem lőtte volna el. Mondhatom, hogy akkor tönkrebasztak. A végjátékban a ráncos faszi felhúzta a fejem a dí-ványról, úgy lökött. Egyenesen a torkomba élvezett, meg se gondolhattam, hogy lenyelem-e.
Utána már konyakot kellett innom, hogy lemarja a nyelőcsövemről a kurva spermájukat. A szakállasomat kerestem, hogy lehet olyan béna, hogy ő nem baszott meg még? Mit gondolt, hálás leszek neki érte? Elszívtam egy cigit, ettem egy pizzát, és arra gondoltam, le kéne szop-nom. Amilyen hülye kis pöcs, azt várja biztos, hogy én simuljak oda hozzá. Meztelenül ültünk az asztal körül, ő is, nem tudtam, mit csinált, miközben a többiekkel basztunk. Lehet, kiverte magának. Márpedig abból nekem nem lesz forintom. Úgyhogy gyorsan melléültem, míg a többiek faltak.
– Hol voltál, kis bolondom – mondtam neki halkan, behízelgőn – Mért nem jöttél oda hozzám?

Végighúztam az ujjaim a hasán, fel a mellbimbójáig és körözni kezdtem. Közel hajoltam hozzá. Nem szólt, csak rám nézett, olyan szomorú búsan, mint az a kispali nézett, aki belém volt zúgva, amikor megtudta, hogy engem pénzért bárki megkettyinthet. Még ő is, pénzért még ő is. Az volt ilyen szomorú, sértett, de harmadnapra csak elhozta a pénzt. Régen történt ez, még a gimiben.
– Nem kívánsz?

Megcsókoltam a szakállast a televert számmal, és húzogatni kezdtem a faszát. Nem verte ki, láttam, éreztem rajta. Lehajoltam és szopni kezdtem. Simogatta a hajam, az arcom, és a szememet kereste, úgyhogy szemeztünk közben végig. A többiek furcsamód hagyták, hogy csak vele legyek. Nem szoptam le, felálltam, épp elé, és széthúztam neki a puncim. Nem nyalt olyan vehemensen, mint amikor csak ketten voltunk. Úgyhogy megfogtam a kezét, hogy a díványhoz vezessem.
– Gyere.
Leültem a szélére megint szopni, felkínáltam magam egy szájbakúrásra, de nem nagyon csinálta. Nem értettem, mit pöcsölődik. Állt a farka, csak kínlódott mögötte. Úgyhogy végül négykézláb álltam az ágyon, a fejem a párnára, a seggemet feltoltam magasra elé, és úgy li-hegtem:
– Gyere már belém.

És akkor végre belémjött. Hosszú ideig dugott, volt vagy negyedóra is. Lassan, komóto-san, kíméletesen. Nincs rosszabb, mint az olyan palik, akik kímélni akarnak. Nem csak az időmet rabolják, de rossz is. Úgy húzogatta a faszát, mint valami irgalmas nővér – na jó, tu-dom, persze –, kidörzsölődött a sunám, pedig nekem azzal még dolgoznom kellett. Simogatta közben a seggem, a hátam, a mellem. Nekem kellett ellenmozogni, úgy is iszonyú sokára sült el. Nyöszörgött és lihegett. A többiek addig nem közelítettek, ki tudja mért. Ez a négykézláb térdelős pucsítás lett végül a helyem. Mert a ráncos úgy seggbekúrt a nagy, görbe faszával, hogy egyszerűen megmozdulni se tudtam. Akkortól kezdve, hogy telepumpálta a seggem, már csak domborítottam ott, az ágy végéhez állított konyakosüveget húzogattam, és tűrtem, hogy hátulról kúrjanak, vagy elém térdepeljenek és szájba basszanak.

Az az igazság, hogy éjfél körülre már kurva részeg voltam. Néha tartottunk egy cigiszünetet, és aztán vissza. A szakállasnak a szünetekben vertem ki a faszát. Az éjszaka töb-bi része foszlányokra szakadozva van csak meg. A hátamra csöpögő izzadság, nyál és ondó. Halvány örömérzet fénylik föl valahonnan, több részre törve – a foghíjas kúr, kúrogat rende-sen, tisztességesen veri belém a faszát, én meg borzongok bele, már-már élvezek. Vagy egy-szer, vagy többször, nem tudom. De ez jó. Nem élveztem el, de majdnem. Vagy talán mégis. Arcom előtt táncoló, repedezett makkok. Köpködő lyukacskák. Fröccsenés. Spermafoltok a díványon, vagy magamtól dörzsölőzöm oda, vagy odanyomják az arcomat. Kurva sok pénz ezért az egy éjszakáért.

Valamikor a hátamra fordíthattak, egyszerre a szemembe sütött a nagy bazi csillár, álltak körülöttem és a farkukat verték rám. Mindenemen csurgott a sperma. A hajam ragacsosan tapadt az arcomba. Kimentem a vécére, és egy adag spermát szartam. Mikor megláttam, el-hánytam magam. Az arcomon szétkenődött festék és geci, még a füelemen is. Direkt nem mostam ki utána se a seggemet, se a számat. A kurvák így állnak bosszút. Mert a kurvák bosz-szút állnak.
Utolsó emlékem már sötétből maradt. Feküdtem a szakállas oldalához tapadva és vertem a farkát, közben smároltunk, ő meg a mellemet tapogatta. Hátulról is egy test szorult hozzám. Nem tudtam, hány óra lehet. Mindenem ragadt. Egy félpuha faszt pihentetett valaki csendesen bennem.

Aztán világosság, fejfájás, testek mindenfele. Valakinek a karjai, alig bírtam lefejteni a mellemről, teljesen rámtapadt, és a lankadt faszát is ki kellett tornásszam magamból. Szomjas voltam, a konyhában ásványvíz, meleg, mint a húgy. Erről eszembe jut, hogy mintha lehugyoztak volna. Vagy én pisiltem be. Visszatérve már érzem a pokoli büdöset a szobában, de nincs erőm ablakot nyitni, visszaájulok az ágyba.
Nem tudom, mennyit agonizáltam még, de valószínűleg aludhattam is, mert mikor újra felnéztem, a szakállas már ruhában jött-ment, akkor épp ment ki, s a foghíjas is ébren volt. Ahogy megláttam, mocorogni kezdett a pinámban valami. Beleborzongtam, de csak felültem, s a ruhám után kezdtem kutatni. A foghíjas azonnal ugrott, hogy segítsen. És mikor közel hajolt, izzadni kezdtem és reszketni. Az ajkamat harapdostam. Villámgyorsan öltözködni kezd-tem.

– Várj, várj – csitított. – Zuhanyozz le.
– Nem, nem – csak ráztam a fejem. Ki akartam jutni már onnan. Iszonyú közel álltam hoz-zá, hogy csókolózni akarjak vele. Lüktetett valami a koponyámban, és a testem mégis akarta ezt a szemét férfit.
– De hát hogy nézel ki? Így nem mennék az utcára – mondta.
– Mért? – kérdeztem bambán.
– Úgy nézel ki, mint egy szétbaszott kurva.
– Rohadt szemét – mondtam és ő nevetett. Tényleg úgy néztem ki. Az arcom valamennyi-re rendbe szedtem a mosdóban, levakartam a rám száradt ondót. Akkor már ott állt a szakállas a fürdőajtóban a borítékkal.
– Na mi van, kisfiú – mondtam neki, míg elvettem a pénzt. Megvolt az egész. Nem mosdottam meg, de hát nem laktam valami messze. És bizonyos szempontból a férfiakat jobban felajzza, ha egy nőn látszik, hogy mit csinált. A szomszédokat meg leszartam úgyis. Az üzleti kör fontosabb.

Ketten kísértek ki. A szakállas felajánlotta, hogy elkísér, de leállítottam.
– És beugorhatnék hozzád valamikor? – kérdezte már-már reménykedve. – Vagy nem lá-togatnál meg?
– Mostanában nem, kispofám – feleltem sietve, és egy puszit leheltem az arcára. – Kicsit pihennem kell, tudod.
A foghíjas fürdőköpenyben volt, és ádázul vigyorgott, ahogy az ajtót tartotta.
– Aztán jó legyél ám, és ne hagyd, hogy mindenféle szarfaszú halálra keféljen – kívánt jót nekem.
– És te nem akarnál néha halálra kefélni? – vettem viccesre, de komolyan gondoltam. A kis pöcs szakállasnak ez most fájt, de ugyan mért nem tágult onnan. – Néha benézhetnél egy díszlövésre. Díjazom a pucukád.
– Díszlövés?
– Hát ami nekem is jó – közel hajoltam, a szájába dugtam a nyelvem, a köpeny redői között megmarkoltam a faszát, aztán már nem bírtam magammal – leguggoltam, és leszoptam ott helyben, a nyitott bejárati ajtóban, nem törődve azzal, hogy lát-e valaki. Még fel bírtam álltani a faszát. És még el tudott élvezni. A szakállas látott, és nyilván összetört. Megérdemelte. Baszódjon meg a kis nyálcsorgató geci, aki miatt valósággal felkoncoltak a kibaszott kanok aznap éjjel!

Úgy vágtam keresztül a lakótelepen, tépetten, cafrangosra baszott, mégis lucskosan lüktető pinával, magamban rejtett örömmel, a számban még mindig azt a spermát lögybölgetve, a kúrógépét, akire vártam, s akit megtaláltam végül. Akivel majd, biztosan tudtam, végre el bírok élvezni rendesen.
Hozzászólások
További hozzászólások »
nyanya4 ·
Ha egy csöppett tisztábbak lettek volna.... lehet hogy én is beválalnék egy ilyet.... Köszönöm remek történet volt:)

Mária de la Cruz ·
Csókolom,
kedves Szerző bácsi!
anyukám nyitva felejettette a gépet, így megmondom őt, hogy ezt az írást dugdossa az ágy mellett.Bezony...
és még azt is elárulom, hogy a barátnőjének a Mici néninek azt monta, hogy ezt nem lehet elemmel bírni.
többet nem árulkodok, mert anyucikám megharagszik és beirat egy Júdó iskolába, vagy hogy is hívják.
ěn még nem tudok olvasni, de ha elmúlok 18 majd elovashatom ugye?
Csókolom.
Bernadettke Dlc
Mária de la Cruz ·
Tisztelt Szerző, ne haragudjon fiatalember kérem, de az unokám ma kicsit rosszalkodik. Mégegyszer elnézést kérem.
Mellesleg én is elolvasnám Aranyoskám, mert elmúltam már tizennyoc tegnapelőtt.de nem tal- ál-om a szem-üvegem.

Bácsi kérem, most mondta a nagyi, ha betöltöm a 16-ot és jó leszek elovashatom a szüli napi tortám mellett.
lököttyúk ·
No, mert mindenki magából indul ki, és én akkor cifrázom amúgy sem könnyű szerkezetem, ha 1. baj van, 2. ittam., mindenképp felajánlom magam, ha gondolod.

ayala ·
Ez valahogy nem jött be.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: