A kutyabajnok

Ezerkilencszáznyolcvanötöt írtunk. Az udvarlóm megcsalt, én pedig annyira nekikeseredtem ezen, hogy átjelentkeztem az egri főiskolára, hogy még csak véletlenül se találkozhassak vele. Ezzel vette kezdetét a véletlenek összjátéka, amelynek eredményeképpen olyan szexuális életet élek, amely a legtöbb ember visszataszítónak tart.
Egy szigorúnak tűnő, szikár hölgytől, bizonyos Katalin nénitől vettem ki szobát, mert cserébe azért, hogy vállaltam engedelmes, kedves vizslájának rendszeres sétáltatását, elengedett valamennyit az albérlet díjából. A hatvanas évei közepét taposó Katalin néni időnként házsártos volt ugyan, és mindig roppant kíváncsi, ám ennek ellenére egészen tűrhetően kijöttünk egymással, Vitézzel a vizslával pedig kifejezetten baráti viszonyt alakítottam ki. Jó fej volt, okos, szófogadó, és mindig eleven, vidám.
Történt egyszer - a téli szünetről visszatérve néhány iskolatárssal forraltboroztunk -, hogy olyan információmorzsák birtokába jutottam a házinénit illetően, amelyek teljesen összezavartak. Ahogy szó keveredett róla, hogy hol lakom, pontosabban, hogy kinél lakom, az egyik lány félrevont azzal, hogy szeretne beszélni velem valami bizalmas dologról.
- Tényleg a Sárközi utcában laksz, a Katalin néninél? - kérdezte csipetnyit zavartan. - A kutyásnál, akinek vizslája van?
- Igen - válaszoltam elcsodálkozva azon, hogy ez miért lehet fontos.
- És nem tapasztaltál vele kapcsolatban semmi... Izé... Semmi furcsaságot?
- Mire gondolsz? Azon kívül, hogy néha szereti beleütni az orrát a dolgaimba, meg hogy időnként kötözködik kicsit, tök jól megvagyunk.
- Azért csak vigyázz vele - csóválta meg fejét a lány pironkodva -, mert meglehetősen biztos helyről tudom, hogy komoly baj van a fejével.
- Miféle baj? - hőköltem hátra meglepetten.
- Hát... Hogy is mondjam csak... Az a hír járja, hogy szerelmes a kutyájába.
- Ezt meg hogy érted? - esett le az állam.
- Hát úgy, hogy vele elégítteti ki magát szexuálisan, érted?!
A beszélgetés további részleteire már nem emlékszem kristálytisztán, mert annyira sokkolt, amit halottam. Nem akartam elhinni a szóbeszédet, de a lány tovább győzködött, és óvatosságra intett. A bogár bele lett téve a fülembe.
Enyhén ittasan értem haza az albérletbe. Későre járt már, de Katalin néni még nem tért nyugovóra. Bizonyára engem várt, hogy tudtomra adhassa rosszallását.
- Ejnye Sacika, nem ezt vártam magától! Hol csavargott ilyen sokáig?!
Utáltam, mikor Sacikának szólít, és megmérgesedtem, hogy pont ő akar erkölcsre oktatni.
- Vitéznek okoskodjon, ne nekem! - csattantam fel ingerülten. - Én nem vagyok az élettársa!
Láthatólag meghökkent a szokatlan megnyilvánulásomon. Jó éjt kívánt, és kutyáját magához parancsolva elvonult a hálószobájába.
Alkoholos mámoromban lelki szemeim előtt felsejlett a kép, hogy Vitéz az ágyába ugrik, és a combjai közé fúrja a fejét. Nem bírtam szabadulni ettől a gondolattól. És érdekes módon egy idő után az émelygést felváltotta az a fajta furcsa altáji bizsergés, ami mindig a puncim nedvesedésének kísérőjelenségét képezte...

Nagyjából két hét telt el - minden éjjel házinénim és kutyája esetleges viszonya körül forgott az agyam - amikor is Katalin közölte: egyik rokona megbetegedett, elutazik hozzá Budapestre, és csak másnap délután jön haza. Mivel a kórházba nem viheti magával Vitézt, nem tehetett mást, mint hogy a gondjaimra bízza.
- Estére már csak egy kis adag eledelt kapjon, és csakis a csirkehúsosból. És ne engedje be a szobájába, megértette? Ha nyugtalankodik is, aludjon csak a szokott helyén.
Nem tudtam elfojtani egy gunyoros kis mosolyt, holott tudtam, hogy az ágy lábánál lévő kosárról beszél.
- Mit vigyorog, Sacika, mint a tejbetök? - vonta össze szemeit gyanakodva.
- Semmi, semmi, ne aggódjon Katalin néni, minden rendben lesz!
Utánanéztem az ablakból, míg el nem tűnt a sarkon, miközben azon gondolkodtam, hogy tényleg igaz lehet-e, amit róla hallottam. Mint mondta, évtizedek óta nincs párja, holott eléggé csinos volt - korához képest karcsú, telt keblű, és kifejezetten formás hátsójú...
Magamnak sem mertem bevallani, hogy mire készülök.
Izgatottan intéztem a napi dolgaimat, várva, hogy elérkezzen a délután, és hazamehessek... ...hogy megpróbáljam kinyalatni magam Vitézzel!
Mire hazaértem, már teljesen lucskos volt a puncim a sok fantáziálástól. Remegett a kulcs a kezemben, alig találtam be vele a zárba, és úgy ziháltam, mintha futva vettem volna az emeleteket. Vitéz az előszobában ülve várt, jólnevelten, fegyelmezetten, örömét heves farkcsóválással és mókás kutyavigyorával mutatta ki.
- Hát szervusz nagyfiú! - köszöntöttem rekedten. - Hogy vagy, mi újság?
Halk vakkantást kaptam válaszul, ami egyaránt jelenthetett köszönést, jólvagyokot, de akár nincssemmiújságot is.
- Meglátjuk, hogy igaz-e, amit rólad pletykálnak - vettem le kabátomat, pulcsimat, cipőmet egyre hevesebben dobogó szívvel. - Gyere csak, menjünk a gazdi szobájába, adok neked egy kis csemegét!
Esküszöm, pajzán huncutság csillogott gyönyörű barna szemeiben, ahogy figyelt, miközben pucérra vetkőztem.
Leültem Katalin néni ágyának szélére, hogy széttárva combjaimat felkínáljam neki a pinámat, nyalakodjon rajta egy kicsit. Vigyorgott, lihegésbe fogott, izgatottan toporgott, de nem tett felém egy lépést sem.
- Gyere, bátran! - biztattam. - Kóstolj meg! Szabad.
Csendesen nyüszített, hevesen nyalogatta a szája szélét, de nem jött közelebb az Istennek se.
- Te rohadt kis dög, mindjárt szétrobbanok a vágytól! - nyafogtam csaknem pityeregve. - Nyalj már ki!
A „nyalj” lehetett a parancsszó, amire Katalin betanította, amire hallgatott. Mintha puskából lőtték volna ki, úgy szökkent a combjaim közé, hogy hosszú, lágyan érdes nyelvével belelefetyeljen a pinámba. Ostorcsapásként ért a kéj, úgy vágott végig rajtam, hogy nem tudtam elfojtani a sikoltásomat. Vitéz rá se hederített vonaglásomra, kiáltásomra, nyalta tovább a nedveimet szenvedélyesen, hevesen, élvezettel és nagy hozzáértéssel. Elgyengültek a tagjaim, hátrahanyatlottam az ágyon, hogy átadjam magam a gyönyörnek. Éreztem, olyan orgazmusban lesz részem, amit életem végéig nem felejtek el. Egyre gyűlt a feszültség az alhasamban, gyűlt, gyűlt, kitörésre készen. Hangosan nyöszörögtem, körmeim a matracba vájódtak, elindultam a csúcsra vezető úton, amikor is Vitéz, mintha megérezte volna, hogy az elélvezés határához értem, hirtelen abbahagyta csodálatos ténykedését, és mellső lábaival felugrott az ágyra.
Sírhatnék tört rám a csalódottságtól.
- Ne hagyd abba! - könyörögtem neki. - Már csak egy icipici hiányzott, folytasd drága kutyuskám, folytasd még, csak egy kicsikét, nem sok kell! Nyalj!
Vitéz engedelmeskedett a parancsnak, csak épp nem úgy, ahogy én azt képzeltem. Nyalt ő a parancs szerint, de ezúttal a melleimet nyalta, nem a pinámhoz tért vissza, ahogy szerettem volna. Természetesen élvezetes volt ez is, de oly nagyon vágytam már a kielégülésre, hogy megpróbáltam letaszigálni magamról, hogy felüljek, és fejét a combjaim közé irányítsam. Ekkor láttam meg nagy, kékes erekkel behálózott vörös faszát, melynek hegyes végéből híg váladék csöpögött.
- Atyaúristen - vágott belém a felismerés -, te meg akarsz engem baszni!
Addig a pillanatig abban a hitben voltam, hogy Katalin néni csak nyalatja magát, eszembe sem jutott, hogy netán dugnak is.
Bevallom, rettenetesen megijedtem, és megpróbáltam kiforgolódni Vitéz alól. Talán ha rárivallok, hogy takarodjon a helyére, megszabadulhattam volna tőle, de nem tettem. Utólag azt mondom: hál istennek!
„Birkózásunk” közepette Vitéz faszának hegye nekicsapódott a csiklómnak - én pedig megvonaglottam a gyönyörtől, és újra elerőtlenedőn visszahanyatlottam az ágyra. Hogy a faszát a pinámon érezhette, a kutyát elkapta a hév, erőteljes párzó mozdulatokba fogott.
Megadtam magam a sorsnak. Történjen, aminek történnie kell. Széjjelebb tártam combjaimat, és mellső lábai alá nyúlva közelebb húztam magamhoz.
Láttam, hogy nagy a fasza, lényegesen nagyobb, mint a volt pasimé, arra számítottam, hogy nagyon fog feszíteni, még némi fájdalomra is felkészültem lelkem mélyén, ennek ellenére meglehetősen könnyen belém csusszant.
Vad, gyors mozdulatokkal kúrt, úgy, ahogy arra senki emberfia nem képes. Én pedig az arcom elé kaptam egy párnát, beleharaptam, nehogy a szomszédok meghallják kéjes üvöltéseimet, amiket a földöntúli gyönyör fakasztott elő belőlem. A forrón lüktető kutyafasz teljesen kitöltötte a hüvelyem, a tövénél lévő csomó pedig minden egyes lökésnél élvezetes nyomást fejtett ki a csiklómra és szeméremajkaimra. Hallottam már olyanról, hogy létezik sorozatos orgazmus, de azt hittem, hogy csak mese habbal. Akkor, ott, azon a koraestén egy kutyának köszönhetően életemben először átélhettem. Alighogy felértem az egyik csúcsra, már készülődött a következő, szinte a folyamatos elélvezés állapotában rázkódtam. Hihetetlenül mennyei érzés volt, ahogy Vitéz felénél megvastagodó fasza ki-be járt tüzelő pinámban, és az a tempó! Elképesztő, leírhatatlan gyönyör áradt szét testemben a fejem búbjától a lábam ujjáig. Annyira kimerített ez a tömény, mindent elsöprő kéj, hogy szinte már megkönnyebbülést éreztem, mikor a vizsla - vagy inkább kúrógép - mozdulatai görcsösebbekké váltak, és erőteljesen lihegve az utolsó cseppig belém ürítette forró spermáját.
Amikor a kutyafasz nagyot cuppanva elhagyta szanaszétbaszott pinámat, elkapott a sírás. Egyrészt azért, mert olyan eget rengető kielégülésben volt részem, mint még soha, másrészt azért, mert elfogott a szégyenérzet, hogy egy állattal szexelve mennyire leállatiasodtam magam is.
Magzati pózba kuporogva lihegtem, zokogtam az ágyon, nem törődve azzal, hogy a lüktető hüvelyemből kicsorgó híg geci összemocskolja az ágytakarót. Mintha megszűnt volna köröttem a világ, homályos ködöt érzékeltem csak, egy varázskábulatot. Azt hiszem, el is aludhattam egy időre.
Arra riadtam, hogy kulcs csörren a zárban, és léptek kopognak az előszobában, de nem igazán jutott el az elmémig, hogy ez mit is jelenthet...