A kórboncnok - második fejezet

Fantasztikus ez a kocsi! – préselődött az ajtónak Don, ahogy Tony biztos kézzel tartotta a kilencven fokos kanyarban a hathengeres Nissan volánját. Kár, hogy nem párosul egy jó sofőr ezekhez a jó tulajdonságok mellé! – kuncogott a hátsó ülésen Debbie.

Hát igen, itt egy szuper kocsi, és mi nem tudjuk élvezni mit tud valójában – húzta Felicia is Tonyt.

Értem a finom célzást – vonta fel szemöldökét a focista, és a sebességmérő órára pillantott amikor kiértek a kanyarból. A mutató nem sokkal száz felett állt. – De még csak véletlenül sem szeretnék felcsavarodni egy fára. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Egy pillanatra csend telepedett az utastérre.

- Oké, nyugi, csak hülyéskedtünk! – Igaz lányok? – fordult hátra Don.

- Persze kicsim, csodálatosan vezetsz – hajolt előre Debbie és megsimogatta a fiú arcát.

- Igazad van, Tony – tért észre Felicia is. Így legalább biztosan hazaérünk.

- Nyolcas eset hatósági szakvéleménye. Kórboncnok dr Edward Gallini. Az áldozat közel száznyolcvan centi magas, nyolcvan kilógramm súlyú, kisportolt testalkatú, fehér férfi. Arcát az előzőhöz hasonlóan – vágás nyomok borítják, amit valószínűleg az üvegszilánkok okoztak. Mindkét lába térdizületben súlyos traumát szenvedett, amely a végtagok teljes szeparációját eredményezte. A halál oka feltehetően vérveszteség. Ezt erősíti meg a hullai alvadék csekély mennyisége – engedte fel a pedált Gallini és a tálcán sorakozó műszerek felé nyúlt. Megszállottá vált, és éjszakáit feláldozva, lázasan égő szemmel dolgozott a művein. Márpedig az éjszaka arra való, hogy kipihenje magát a másnapi kemény munkához, nem pedig arra, hogy szenvedélyének élve még inkább kiaknázza teste teljesítőképességét.- Felvette a szikét előre hajolt, és mérnöki pontossággal ejtette meg a halott mellkasán az Y alakú bemetszést. Talán csak az első boncolásai során figyelt oda ennyire az első vágás pontos kivitelezésére. Lenyomta a pedált.

- A tüdő hörgőcskéin apró bevérzésnyomok láthatók a testet ért trauma következményeként. A szegycsont harántirányban eltörött, szilánkjai felsértették a mellkasi hártyát…

Tony biztosan tudta, hogy szerelmes Debbibe. Így amikor a csattanás eljutott hozzá, és tudta, hogy nem menekülhetnek, nem is annyira az életét sajnálta, mint azt, hogy elveszíti az érzést, amit a zöldszemű szépség váltott ki belőle. Ahogy ott feküdt a porban vérző arccal, képtelen volt felidézni, hogy a kocsi mikor lépte át a határt, ahonnan már nem volt visszaút. Még emlékezett Debbie érintésére, ahogy megsimította az arcát, kezének illatára, és a sürgető késztetésre, ami az ágyékában kiteljesedett. Észrevétlenül, kanyarról-kanyarra hajtott egyre gyorsabban, és akkor sem lassított, amikor a tempótól megriadt Debbie elvette a kezét az arcától. Akkorra már csak egyetlen gondolat uralt mindent a fejében: minél hamarabb otthon lenni és elemi erővel szorítani magához a lányt.

Már majdnem elérték a várost.

A róka tágra nyílt szemmel a reflektorok fényétől bénultan állt az út közepén. Tony ösztönösen rántotta félre a kormányt. A pehelykönnyű Nissan azonnal engedelmeskedett a mozdulatra, és orrát a szakadék felé fordította. Don felüvöltött mellette, a háta mögül Felicia rémült sikolyát hallotta. Egy elkeseredett mozdulattal megpróbálta jobbra húzni a kocsi elejét, de túl gyorsan haladtak. Az autó megfarolt, pörögni kezdett és iszonyatos sebességgel csúszott a meredély felé. Néhány végtelennek tűnő pillanattal később a sportkocsi orra a meredélynek ütközött és ő kizuhant a szilánkokra robbant szélvédőn. Furcsa módon nem vesztette el az eszméletét. Mintha csak külső szemlélőként nézte volna végig saját tragédiáját. Legbelül nyugodt volt. Egy pillanatig sem izgatta, ami vele történt. Csendes szemlélőként nézett körbe anélkül, hogy fejét mozgatta volna. Debbie nem messze feküdt tőle. Ha képes lett volna mozdulni, talán el is érhette volna. Tony gyönyörködve nézte a holtában is megnyerő szépséget. Valami tompán figyelmeztette rá, hogy indulnia kell. Szeme előtt lassan szürkülni kezdett a világ. Előbb a széleken vált elmosódottá a kép, majd az idő múltával mind nagyobb részt hódított meg a homály, azután a sötétség vette át az uralmat.

Dr. Gallini elismerően bólintott. A lánynak gyönyörű szeme volt. A feje ugyan leszakadt a testéről, de az arc jobbára sértetlen maradt. A halál beálltával a szemhéj izmai ellazultak és látni engedték a gyönyörű íriszeket. A koponyát először a másik női holttest zsákjában találta meg. Talán a hullaszállítók tévedésből tették oda. A harmadjára megvizsgált lány porhüvelyének maradéka rettenetes állapotban volt. A mellkasa annyira összeroncsolódott, hogy a kezdő bemetszést nem tudta egészében megejteni rajta. A jobb lába kishíján leszakadt a törzsről és csak a haránthasizmok néhány kötege tartotta meg. A látvány még az ő sokat próbált gyomrát is megviselte. Nem minden belső szervét sikerült megtalálnia. A biztonság kedvéért újabb adag menta kenőcsöt kent az orra alá. Az utolsó lány tagadhatatlanul szép volt.

A lemeztelenített teste kiszolgáltatva feküdt a boncasztalon. A fiatal porhüvely tökéletes volt a maga vékonyságában. Még így csonka mivoltában is elismerést keltett a patológusban. Gallini maga felé fordította a fejet. A lány nyitott szemei halálukban is megigézték. Rettenetesen vágyott rá, hogy megtartsa őket. Sajnált volna ennyi szépséget odaadni az enyészetnek.