A kiszavazó show

-Mariann édesem, rajtad a sor! Fel kell készítenünk!


Anna hangjában az együttérzés és a távolságtartás furcsán keveredett.


– Nem… inkább valahogy másképp... ez túl végleges... és túl fájdalmas! 


Mariann hangja remegett a félelemtől, és szeme tágra nyílt az ismeretlentől való rettegéstől. Anna megpróbált egy kis izgalmat vinni a komor helyzetbe:


-Ó édesem, tudom, hogy ijesztő! De gondolj rá úgy, hogy te leszel a show sztárja! Gyönyörű csupasz tested, nyers érzelmeid… ezek mind közszemlére lesznek téve. Ez egy egyedülálló előadás, amiben te vagy a főszereplő!


-Mindenki látni fogja a meztelen testemet! A szomszédaim, a barátaim... a családom. Meztelenül és tehetetlenül fogok vonaglani. 


A lány hangja elcsuklott, ahogy elképzelte a megpróbáltatást. Korábban elmondták neki, hogy az intim részeimet megkínozhatják és izgathatják is… attól függően, hogy a közönség mit akar inkább.


-Meg fogsz lepődni azon, hogy a test hogyan reagálhat! Ez egy nagyon izgató élmény, és minden lányra egyedi hatással van. Ki tudja, még az is lehet, hogy azok közé a szerencsések közé tartozol, akik a kereszten is élvezik az édes puncijukra és hegyes mellbimbójukra irányuló figyelmet. 


Anna hangja valahogy megnyugtató volt.


-Igen… Lehet, hogy elélvezel, amikor megcsavarjuk a mellbimbódat vagy a csiklódat. Néhány lány képes erre. -csatlakozott a társalgáshoz János, Anna munkatársa.


-Mindenki előtt elélvezni? Az olyan megalázó lenne!


Mariann arca elpirult a gondolatra.


-Ugyan már! Nem mindennap találsz ilyen közönséget a nagy Ó-ra. Ráadásul ez lenne az egészséges fiatal tested természetes válasza. Itt minden a hitelességről szól! -mondta Anna szinte vidáman.


–Ne aggódj, nagyon vigyázunk rád! A női részeiddel gyengédek leszünk... vagy nem, attól függően, hogy a nézők mit akarnak. -tette hozzá János.


–Ne is figyelj rá! De most komolyan: a szenvedésed és a véged, mind egy gyönyörű, tragikus történet részei. Emlékezni fognak rád!


Anna szavai vigasztalók voltak.


-Nem fogok hazudni: fájni fog! Borzasztóan. És sokáig. És csak az elmúlásoddal fog véget érni. De ne feledd, hogy a fájdalom csak egy része az élet végső csúcspontjához vezető útnak! 


A nő hangja tompa volt, mégis furcsa melegséget árasztott.


-Igen, és ki tudja: talán új rekordot állítasz fel a kereszten elért leghosszabb orgazmusban. Az már azért valami lenne!


János megjegyzése egyszerre volt durva és könnyed.


-Azt hiszem, ha már engem szavaztak ki, akár egy jó műsort is adhatok nekik... de olyan ijesztő, hogy az életem hamarosan véget ér… fájdalommal és... tehetetlenül egy fához szorítva... egy kereszten, az ujjongó tömeg előtt... ó, istenem... 


Mariann elfogadása megrendült és fokozódó pánikkal vegyült.


–Gyönyörű műsort fogsz adni ezzel a csinos testeddel! Ráadásul, ahogy a tömeg ujjong, ahogy csodálják a bátorságodat, a meztelen szépségedet, az semmihez sem lesz hasonlítható. Ikonná válsz, valami önmagadnál nagyobb dolog jelképévé! -fejezte ki csodálatát János.


Mariann a hóhéraira nézett, szemei a félelem és a kíváncsiság keverékét tükrözték. 


– Tényleg így lesz?


– Biztosan! És ne feledd, hogy a csúcspontod -akár gyötrelemben, akár extázisban- hatalmas pillanat lesz! Nyers, valóságos… a legsebezhetőbb és legszebb állapotodban leszel! A kereszten nem rejthetsz el semmit: sem a puncid finom redőit… sem az igazi érzéseidet! – biztosította Anna.


-És gondolj bele! Te leszel a fő attrakció! Az emberek évekig fognak erről beszélni. Emlékszel Mariann keresztre feszítésére? Csodálatos volt! Lánynedvet fröcskölt a tátongó puncijából, amikor elment! -János szavai nyersek voltak, de furcsán költőiek a maguk sötét és pornográf módján.


Mariann mély levegőt vett, és megpróbálta feldolgozni az egészet. 


-Talán... talán, meg tudom csinálni. Nem mintha sok választásom lenne.. Szóval... tegyük! Csináljátok meg velem!


-Ez a helyes hozzáállás! Adjunk a nézőknek egy olyan előadást, amit soha nem felejtenek el! Most pedig vetkőzz le! Meztelenül vezetünk majd ki a kamerák elé. Mutasd meg nekünk a testedet, kérlek!


Anna hangneme professzionális volt, a hangjába mégis keveredett egy csipetnyi izgalom.


-Igen, a tested csak az az anyag, amivel dolgoznunk kell…


János szavai nyersek voltak, mégis tagadhatatlan volt bennük a várakozás érzése.


Mariann egy pillanatig habozott, majd lassan, remegő kezekkel vetkőzni kezdett. Ahogy felfedte testét és intim részeit, a hóhérok elismerő pillantásokat váltottak. A lány feszes testű és enyhén izmos volt, kis mellekkel, de két mellbimbója kemény, mint a kő, és láthatóan felizgult csiklója kiemelkedett a csuklyából. János nem tudta leplezni csodálatát:


-Szemet gyönyörködtető leszel! A tested csodálatosan fog kinézni, ahogy szenved a kereszten! A nézők meg fognak vadulni a hegyes melleidtől és a sima puncidtól!


– Órákat tudnék csak azzal tölteni, hogy csak nézzem a puncid finom redőit! -nyilatkozott Anna a professzionalizmus és lelkesedés keverékével.


Mariann immár teljesen meztelenül állt. Kiszolgáltatottnak és sebezhetőnek érezte magát. -Ez olyan kínos… -mondta.


– A zavar lesz a legkisebb gondod!  Ne feledd, hogy mit fogunk veled tenni! -emlékeztette lágy, de határozott hangon az idősebb nő.


– Annyira gyengédek vagytok velem, és mégis... – Mariann hangja elcsuklott, és a félelem és a zavarodottság keveréke látszott rajta.


-Nem kell sértegetni vagy lealázni valakit, csak azért, mert nekünk az a feladatunk, hogy fájdalmat okozzunk neki. Azt hiszem, a gyötrelem jobb, ha valaki megnyugtató mosollyal dolgozik rajtad, nem gondolod? -kérdezte János.


-De igen... azt hiszem…-válaszolt Mariann tétovázva, ahogy elméje egyértelműen a valósággal küszködött.


– De ne aggódj! Ha egyszer fent vagy, a fájdalom és a megaláztatás érzései valami mássá válnak... valami többé... ősibbé! 


Anna próbálta megnyugtatni a lányt, és masszírozta a vállát, bár szavai nem sokat vigasztaltak. A nő folytatta:


-Most meg fogjuk érinteni a finom mellbimbóidat és a csiklódat. Egy kicsit meg is ujjazzuk a puncidat. Hogy jobban, mélyebben megismerhessünk. Ez fontos lesz, amikor kínozzuk és izgatjuk ugyanazokat a részeidet amikor a kereszten leszel! -mondta János szinte orvosi higgadtsággal.


-Ó... rendben! De kérlek, legyetek gyengédek a... részeimmel…


Mariann hangjában a félelemmel teli várakozása tisztán érezhető volt.


-Most azok leszünk, de amikor elkezdődik a nyilvános show, attól tartok, nem fogunk kegyelmezni... sem neked, sem a szexuális testrészeidnek. De most még nyugodt lehetsz! 


Anna és János megkezdte a felfedezést. Érintéseik gyengédek, de invazívak voltak. A lány teste a félelme ellenére reagált: mellbimbói tovább keményedtek az ujjaik alatt, csiklója enyhén lüktetett. Behunyta a szemét, és megpróbált elhatárolódni a valóságtól.


-Látod? A tested már reagál. Tudja, mi következik, és felkészíti magát. Ez jó dolog! Ez azt jelenti, hogy nagyszerű teljesítményt fog nyújtani. -biztatta János, ahogy figyelte a reakcióit.


-Igen.. már kezdesz benedvesedni. A nézők imádni fogják ezt! Igazi sztár leszel! A gyötrelmed, az extázisod, olyan teljesítmény lesz, mint senki másé! És ne feledd, hogy a fájdalmad és a gyönyöröd, ugyanannak az éremnek a két oldala! -tette hozzá Anna. 


-Élvezed, ha... így bánnak veled? Érezni, ahogy a testedet kényeztetik, akik majd gyötörni fogják? -János hangja lágy volt, de perverz kíváncsisággal tarkított, ahogy a kezei folytatták a munkálkodást a lány testén.


 -Én... izgatott vagyok, tudván, hogy a kezeid... azok a kezeid, amelyek most izgatnak... hamarosan bántani fognak... ugyanazokat a pontokat fogják megkínozni, amelyeket most simogatnak... ó …-felelte Mariann remegő hangon.


– Mélyebbre megyek a... virágodba. 


Anna szavai ígéretet és fenyegetést is jelentettek, miközben gyengéden fürkészte a lány nemi szervének legbelső részeit.


 - Ó... olyan mélyen bennem vagy... - zihálta Mariann és a teste önkéntelenül reagált az érintésre, elméje zűrzavara ellenére.


-Mindig tarts szemkontaktust azzal a személlyel, aki rajtad dolgozik!  Engedd, hogy a lelked megnyíljon az invázió előtt, mint a tested… Egy hóhér látni akarja, ahogy a fájdalom felvirágzik benned, látni akarja, ahogy feldolgozod és kezeled... - tanácsolta Anna a lány szemébe nézve.


Ahogy Mariann ott állt, helyzetének paradoxona éles volt. A kivégzésével megbízott emberek most már közelről ismerték forró testét, ami zavarba ejtően izgató érzések örvényét váltotta ki.


 - Annyira izzadt vagy… de kellemes az illatod... - jegyezte meg Anna és mélyet szívott, mielőtt folytatta:


-Tudod, egyesek azt mondják, hogy a legintenzívebb orgazmus az extrém helyzetekben tapasztalt orgazmus. A keresztre feszítésed talán ezt bizonyítja majd. Vagy nem. 


A hangneme szinte akadémikus volt, mintha egy érdekes esettanulmányról beszélne, miközben ujjai mélyen Mariann hüvelyébe süllyedtek. A lány légzése elnehezült, arca kipirult a zavar és az izgalom keverékétől. A helyzet -akármilyen szörnyű is volt- valóban felébresztett benne valami primitívet.


-Gondoskodni fogunk arról, hogy a közönségnek jó műsort adjunk! Gyönyörű tested felejthetetlen lesz kinyújtva és kiszögelve! -János szavai egyszerre voltak ígéret és morbid jóslat.


– Fájni fog... amikor felszegeltek? 


Mariann hangja alig hallatszott. A közelgő kereszthalál valósága visszaszivárgott a tudatába.


-Ó, édesem, mindennél jobban fog fájni, amit valaha is éreztél. De ez is része a szépségnek. A fájdalmad olyan tiszta lesz, olyan nyers... egyszerűen elbűvölő lesz! .mondta Anna különös áhítattal.


-És minden alkalom, amikor megrándulsz vagy felkiáltasz, csak fokozza a látványt! A kínod egy műalkotás lesz! – tette hozzá János torz csodálattal.


-Próbáld fejben tartani, hogy ez nem egyszerűen a kivégzésed. Ez az utolsó előadásod. A fájdalmad, az örömöd, a tested... ezek mind a show részét képezik. És ne feledkezz meg a közönségről sem! Figyelni fogják a tested minden csavarodását, a fájdalom minden fintorát, az élvezet minden borzongását. Te leszel a figyelem középpontjában, a saját tragikus műsorod sztárja.


Anna szavai vigasztalni akarták, de csak emlékeztették Mariannt a komor valóságra.


A testén az érintések egyre merészebbek, tolakodóbbak, mégis furcsán gyengédek lettek. Bizarr előjátéka volt a végső finálénak.


-Élvezitek mindazt a szörnyűséget amit egy ilyen hozzám hasonló ártatlan lánynak okoztok? Mariann hangja remegett a félelem és a sebezhetőség keverékétől, szemei az irgalom nyomát keresték.


 –Hát.. nem tűnsz olyan ártatlannak, ahogy Anna ujjain mozgatod a csípődet…De valóban élvezni fogjuk, amit majd teszünk veled. Ez a munkánk része, és büszkék vagyunk rá. Egy keresztre feszített lány a legtehetetlenebb ember a világon: teljesen ki van szolgáltatva a közönségnek és a hóhérainak. Mi pedig szeretjük kihasználni hatalmi pozíciónkat...


-Számotokra nem vagyok egy személy, csak egy test, amit meg kell kínozni? Egy test, aminek sikoltoznia kell a kíntól, amíg végleg el nem csendesül?


Mariann kérdése kétségbeeséssel telt meg, hangja megtört a közelgő végzet feszültségétől.


-Nem, drágám, ez nem így van! Szeretünk téged, mint embert. Csak... még jobban szeretjük elpusztítani az olyan szép, kedves embereket, mint te. Ezért fogjuk élvezni a sok kínzást. -Anna magyarázata egyszerre volt nyugtalanító és őszinte.


A nő tekintete összefonódott a lányéval, ahogy megpróbálta átadni szerepük összetettségét.


-Nem értem…


Mariann zavartsága tapintható volt, teste megfeszült a kezük alatt, a benne lévő konfliktus pedig egyre nőtt.


-Meglehetősen egyszerű: szépség van benned, a testedben, a személyiségedben... de több szépség van abban, ha összezúzzuk ugyanazt a testet és személyiséget, sok fájdalom és izgatás közben, egészen a teljes pusztulásig. Most már érted?


Anna szavai nyugodtak voltak, szinte megnyugtatóak a magyarázatukban; ujjai mintákat rajzoltak Mariann kipirult bőrén.


-Nem vagyok benne biztos, én... nem akarok... összetörni, vagy... elpusztulni, testben és lélekben! Inkább élnék…


A lány könyörgése szívből jövő volt. A teste reszketett érzelmei hevességétől.


-Tudom, drágám, de nincs más választásod! Szenvedni fogsz. És véged lesz. A kezünk által. És ha még most nem is érted, hát... a gyakorlat majd jobb lesz, mint elméleti magyarázat. 


Anna megerősítése olyan véglegességgel hangzott el, ami nem hagyott teret a reménynek. A kezei abbahagyták a mozgást, és hátralépett, hogy teljes egészében megnézze Mariannt.


– Istenem, annyira félek…


– Nyugalom, drágám! Próbálj meg bátor nagylány lenni!


- Nem vagyok bátor! Rettegek... - vallotta be Mariann, miközben szemei megteltek könnyel és teste fékezhetetlenül remegett.


 -Bátornak lenni azt jelenti, hogy folytatod, még akkor is, ha félsz. És úgyis át kell esned ezen a szörnyűségen, úgyhogy jobb, ha bátran fogadod!


Egy fejhallgatót viselő asszisztens öt ujját felemelve jelzett nekik a függöny felől. Anna elkezdte összeszedni a szükséges eszközöket a keresztre feszítéshez.


-Kérlek... kérlek... legalább hadd élvezzek el előtte! – könyörgött Mariann, aki szintén látta a jelzést.


-Nem, édes! A tested mostani frusztrációja később javítja a kereszten nyújtott előadásodat. -magyarázta Anna.


Mariannt gyengéden lábra állították és elindultak a színpadon levő kereszt felé. A lány minden lépést nehezebbnek érzett, mint az előzőt. 


-Hallod, hogy kiabálnak? Lelkesítenek! – jegyezte meg János, hogy bátorítsa a meztelen lányt.


Valóban tapintható volt a tömeg lelkesedése, a horror és a rajongás furcsa keveréke.


– Tetszik a kereszted, ó, kedves Mariann? – kérdezte Anna színlelt formalitással, és a faszerkezet felé intett.


-Ez... rövid. Azt hittem, magasabb lesz! -felelte a lány és szeme a fa körvonalait követte.


-Igen, ha felemeljük, a szegezett lábad csak néhány centivel lesz a talaj felett. De jobb így. Ez is elég, hogy ne tudj támaszkodni, és így könnyebben hozzáférhetünk a testedhez. Különben szükségünk lett volna egy létrára... - magyarázta a nő tárgyilagos hangon.


–Az pedig munkavédelmi kockázat, igaz? – kérdezte Mariann, és igyekezett megőrizni a humor látszatát a hangjában.


-Pontosan! Most pedig, feküdj le a keresztre édesem! Hogy elkezdhessünk... ráerősíteni. Örökre. - János hangja gyengéd volt, már-már bátorító.


 -Vagy legalábbis életed hátralévő részére. Ez egy jó kereszt. Készen áll arra, hogy sok más hozzád hasonló csinos lányt fogadjon utánad is. -maradt tárgyilagos Anna.


Mariann megértően bólintott és hátával lefeküdt a keresztre. Annak csupasz bőrén érzett hűvössége borzongást indított el a gerincén. A hóhérai gyakorlott hatékonysággal mozogtak. A karjait kinyújtottak… a fa érdes volt puha bőrén. Szíve nagyot dobbant, és a rettegés és a beletörődés keveréke futott át rajta.  


-Hát ez a vég kezdete. Az én végemé. - suttogta, és egy pillanatra lecsukta a szemét, miközben felkészült a fájdalomra.


 –Inkább ez a kezdet vége, édesem! Az utad még csak most kezdődik! Ez fájni fog, de próbálj nyugodtan maradni! Vége lesz, mielőtt észrevennéd!


János hangja meglepően gyengéd volt. Kezei szilárdan tartották, miközben felkészítette a szögelésre.


– Próbálj meg szépen sikoltozni, rendben? – javasolta Anna, miközben a szöget a jobb csuklójára helyezte. 


Szavait könnyednek szánta, de a pillanat súlya nehézkesen lógott a levegőben.


– Ó, istenem, ó, istenem... – mormolta Mariann.


Szemei tágra nyíltak a félelemtől, teste megfeszült a fájdalomra várva, és hiperventillált.


-Édesem, tudom, hogy nem vagy szűz: ezt ellenőriztem, amikor megtapogattam a puncidat. De... képzeld el, hogy a szögek beléd hatolnak, hogy örökre egyesülj a fával... ez olyan, mintha valamilyen másféle szüzességedet vesztenéd el. A reszkető lány megszűnik létezni és igazi, bátor nő lesz belőled, aki készen áll a szenvedésre, a küzdelemre és a végre. Ha így nézed, talán segít!


Anna szavai, amik a kényelem bizarr formáját kívánták kínálni, különös bátorítást adtak a lány számára az utolsó pillanatban.


-Nem vagyok benne biztos, hogy segít, de... legyen ... vedd el a szüzességem! Csinálj belőlem bátor nőt! – zihálta Mariann a rémület és az elszántság keverékével, próbálva erőt találni Anna sötét hasonlatában.


A nehéz kalapács eltalálta a jobb csuklójára mutató szöget és egy erőteljes „BAM!” hang kíséretében áttolta a vékony csuklóján keresztül a keresztrúd fájába. Így kezdődött a kiszavazási showműsor utolsó szakasza: vidám és ünnepi légkör közepette. Mindenki jó hangulatban várta Mariann szenvedését.