Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Yukiko újabb lendülettel tért ki a lény egyik csápja elől, amely hangos csattanással vágódott...
<br /> Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
Egy kis szociológia fantázia.
Szét húzta a combjaim... csókra nyújtottam a szám, várva hogy belép a combjaim közé és megcsókol. Helyette...
Csabi és Amália története egy szomorú, de mélyen érzelmes szerelem. Csabi, a kemény és magabiztos...
Friss hozzászólások
VMarci69: nagyon izgalmas történet várom...
2024-12-20 20:03
VMarci69: nagyon izgalmas történet várom...
2024-12-20 20:03
laci78: tetszett, köszi!
2024-12-17 19:33
Materdoloroza: 15.-én jön ki egy új történet,...
2024-12-13 20:28
Sargazokni: Mikor lesz új történet?
2024-12-13 19:55
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A Hullaház

A hullaház.
 
Epilógus:;
 
1 évvel ezelőtt….. …
 
-Úgy látszik az áldozat nem tartott magánál fegyvert-állapította meg hosszas tanulmányozás után Genesis.
-Még szép,hogy nem tartott magánál fegyvert,Asszonyom-szólt Logan,majd egy futó pillantást vetett az asztalon fekvő élettelen testre.A hullaházban voltak.-Hogy hívták?-kiváncsiskodott az asszony,és elővett egy jegyzetfüzetet,felkattintotta a tollát.-Az áldozat neve Benjamin,165 cm magas,vékony testalkatú fiú .Volt egy barátnője,Emmának hívták.Aki szintén meghalt,de,hogy hogyan azt nem tudjuk.Nincsenek külső serülések,viszont a belső szerveket majd meg kell vizsgálnunk,de ehez hívnunk kell egy szakembert.Szét kell boncolni a holttestet,már rajta vagyunk az ügyön.Genesis egyre csak hümmögött,és jegyzetelt.-Viszont  meg kell néznünk az aktáját hátha találunk benne valamit,ami indíték lehet-folytatta a férfi.-A fiúra egy elhagyatott ház lépcsőjén találtunk rá…a barátnőjével együtt.Amikor bizonyítékokat gyűjtöttünk a házban,véres lábnyomokat találtunk,és egy kádat teli vérrel,..De nem az ő vérük volt,hanem valaki másé.Kést nem találtunk.Mivel az áldozatot nem is ölhették meg késsel.Ez minden-fejezte be,majd belenyúlt a táskájába és előhalászott belőle egy fényképezőgépet,aztán Genesis kezébe nyújtotta.Aki le volt fagyva a soktól.Végül Logan-re nézett.-Szóval azt akarja mondani,hogy csak ennyi nyomunk van?Attól még azonnal nyomozást kell indítanunk!!-kiáltotta miközben a fényképezőgépet kattintgatta és nyomozótársára pillantgatott.-Nézze,nem tudunk addig eljárást indítani amíg nincsenek meg a hulla adatai.Sajnálom-zárta le a beszélgetést.Genesis némán visszaadta neki a gépet,majd a halotthoz fordúlt.Visszaterítette rá a lepedőt,majd visszatólta a páncélszekrénybe.Nagyon szerette volna el kezdeni a kutakodást,de Logannek sajnos igaza volt:;Addig amíg ennyire kevés nyomuk van nem tehetik meg.Logan felállt,az aktatáskájáért nyúlt,miközben elsétált a kijárat felé,az ajtóban megállt.-Az már biztosan világos,hogy nem saját kezűleg oltották ki az életüket,azaz nem öngyillkosság volt.Ezt gondolom tudja.Viszlát-intett majd kitolta az ajtót.Becsapódott mögötte.A helyiségben csönd lett,most Genesis is felállt,és elkezdett pakolni a táskájába,feltette a vállára-Ó,egek-motyogta maga elé-majd éppen készült kimenni,de hirtelen meghült a testében a vér,a félelem,a rosszullét kerülgette.A szemközti falon a következő szavak álltak piros festékkel:;”Meghaltok”mintha járt volna itt valaki.-Úristeeeen!!Mi a?!….. ..-Síkította halálra rémülten,majd ismét a falra nézett.A felirat már nem volt ott.Hűlt helye volt.A szíve a torkában dobogott,amint elsietett,magasarkú cipője kopogása visszhangzott a hosszú folyosó padlóján……. …
 
1.fejezet
 
Reggel volt,a vekker hangosan csörömpölt a komódon.Kiugrottam az ágyból,majd rohanni kezdtem a lépcsőn,lefelé.Anyám éppen tükörtojást sütögetett.Felnézett.-Jó reggelt Lillian,ébreszd fel a nővéredet,mert el fogtok késni.-Újra a tükörtojásra pillantott.-Jaj,anya tudod,hogy ő mindig több ideig alszik.Különben is nincs szívem felébreszteni!-cukkoltam.-Indíts!-anyám most már kicsit sem akarta megütni a gyengéd hangnemet.Szememből előtörtek a könnyek,ha visszaemlékeztem arra az estére.Autóbalesetünk volt.Amiben elvesztettem a bátyámat és az apámat.Az apám aznap bepiáltan hajtott a kocsival hazafelé,senki sem tudta.Még én sem.Túlnyomta a sebességet,elvesztette a kocsi felett az irányítását,és nem látta a velünk szembejövő autót.Beleütközött.Betörtek az ablaküvegek,és azután már semmire sem emlékszem abból ami történt.Színtiszta sötétséget láttam.Amikor magamhoz tértem a kórházban voltam,és minduntalan csak azt kiabálltam,hogy hol van az apám és a testvérem.Az orvosok próbáltak le nyugtatni.Nekem két Bordám repedt meg,A nyakam eltört,és a lábam is,de még éltem.Több hétig bennt tartottak a kórházban.Azután megtudtuk az anyámmal,hogy az öcsém nem élte túl a balesetet.Az apám sem.Az a fájdalom amit aznap éreztem leírhatatlan volt.Összetörtem.Darabokra,szilánkokra.Azóta ilyen mogorva az anyám.Van egy húgom,de ő akkor sem kárpótólja az öcsémet…Valahogy amióta elveszítettük őket széthullott a családunk.Éjszakákon keresztül sírtam.Most felbaktattam a lépcsőn,majd benyitottam Piper szobájába.Kishúgom édesdeden szúnyókált vastag takaróval bebugyolálva.Tényleg nem tudtam felébreszteni.Egyszerűen képtelen voltam rá.Meg kellett tennem,óvatosan odaléptem az ágyához,és gyengéden megcirógattam a feje búbját.-Hahó,Piper-suttogtam a fülébe.Halkan kacagott egyet-Tudod mi a reggeli?Zabpelyhes müzli,sőt mi több epres smoothie a kedvenced,na mit szólsz?Tudom,hogy szereted,vagy kérsz inkább nutellás kenyeret?-tudom,hogy ez a varázsszó,mert már fel is pattan a szeme.Naná,ez mindig beválik!-Müzli?Epres smoothie?Nutellás kenyér?Megyek!-Rúgja le a takarót a lábáról.Talpra ugrik.Fancsali képet vágok.Merthogy nem ez az igazság,igazából csak így tudom kicsalogatni az ágyából,de ha megtudja,hogy nem az van reggelire amit mondtam,akkor megszívom.***Mikor leérünk a konyhába Piper elkezd hisztizni,és újjával mutogatva,csúnyán néz rám,amikor felfedezi mi van reggelire.-Lillian azt mondta,hogy müzli,smoothie és nutellás kenyér lesz reggelire!!-kiáltja csalódott hangon anyámnak.A kis árulós!-Jaj szívem,biztos csak viccelődött!-anyám átöleli.Fenyegető pillantással néz rám.Na szuper,mindig én vagyok a rossz,példátlan tesó.-gyere egyél egy kicsit,tükörtojás van-vigasztalja,és én úgy érzem lassan hogy a testvérem anyám kedvence.Najó valójában mindig is az volt-Nem én most nem eszem!Már nincs hozzá kedvem-Fonja karba a kezét sértődötten,miközben leveszi a kabátját a fogasról,és kivonúl az ajtón.-Piper várj!Sajnálom!Hé!Nem hallod?Gyere vissza!-Utána rohanok.***Iskolába menet némán baktatunk,mert,ha kocsiba ülnénk az felidézné azt a szörnyű balesetet,így hát meg sem próbáljuk..már-már kínos a csend közöttünk.-Sajnálom,azt hittem,ha behazudom hamarabb ki kelsz az ágyból-Nem jön válasz.-Nem kérek a sajnálatodból!Olyan boldog voltam,hogy nutellás kenyér lesz reggelire!És te elrontottad-húzza el az orrát.Na,erre már muszáj volt elnevetnem magamat.Képtelen voltam megérteni,hogy egyesek miért sértődnek meg ilyen pici dolgokon,de Piper kb.mindenen duzzogott.-Hékás!Ez nem vicces-ráncolta össze a szemöldökét,de a végén aztán belőle is kitört az eszeveszett nevetés.Mire már a suli előtt álltunk több idő is eltelt a kelleténél….***Este buliba készültem,és jól akartam kinézni,elvégre ez a végzős évünk.Felvettem egy fekete dekoltázsos felsőt,majd kirúzsoztam magamat a kedvenc miss portis rúzsommal,felkaptam egy fekete alkalmi válltáskát, a szememet pedig füstösre varázsoltam,és a legszebb vörös színű magassarkúmat vettem fel.Így egy szexi bombázónak tüntem,aki ördögi mosolyával és tökéletes belépőjével csábítja el áldozatait ,mint egy dögös gyilkos.Belemosolyogtam a tükörbe…Elindultam
                           ***
2.fejezet
 
Aubrey:;Kivilágított épületek sokaságában sétáltam Louisville sötét sikátoraiban.A telefonom felvilágított az estében,miközben feloldottam a képernyőt.Egy olvasatlan üzenet jött Liá-tól.
 
Lia:;Hol a fenében vagy?Már rég itt kénne lenned!
You:;Sajnálom,de közben eltévedtem,nem tehetek róla.Itt egy rahedli sötét sikátor van!
Lia:;Egyedül vagy?Az nem jó.Odamegyek érted.
You:;Semmi szükség rá,de azért köszönöm.Szia
Lia:;De…….Ja,oké szia.
 
Újból zsebre teszem a telefont.Ahogy megyek a sötétben folyton azon gondolkozom,hogy épségben oda fogok-e érni a bulira.Ja én még mindig hiszek abban,hogy egy őrült gyilkos megpróbál becsempészni a kocsijába.Vajon ott lesz Lillian?Vagy még mindig otthon duzzog,mert megsértettem azzal,hogy elvettem tőle azt a fiút,aki tetszik neki?Nagyon rossz volt arra gondolnom,hogy emiatt tönkremehet a barátságunk.Nem is akartam erre gondolni.Inkább most azon is kénne aggódnom,hogy az utolsó végzős évünk a lehető legjobban sikerüljön a gimiben,és szeretnék odaérni arra a bulira,de mielőtt még tovább elmélkedhetnék,a sikátor végéből fura hangok szűrődnek ki,hátranézek.-Hahó?!Van itt valaki?-kiáltom remegő hanggal.Na megmondtam.A baltás gyilkos eljött értem.A sikátor szélére álltam,de hirtelen két hideg kéz simúlt a számra,majd valami nagyon szúrós dolog ütközött a melkasomba.Egy kés volt az.Mélyen belefúródott a gyomromba,és csak úgy ontotta a véremet,de egyáltalán nem fájt.Vajon miért csak egy helyen szúrt meg a gyilkos.Elsötétült előttem a kép,és zihálásom lelassúlt.***A következő pillanatban  egy elhagyatott kórház termében ébredtem.Nagyon gyengének éreztem magam és éhesnek,a pólómra már rászáradt a vér,de a seb még mindig ott volt.A padló megcsikordúlt alattam.Mozaik csempékből volt kirakva,mert igaz,hogy a rozsda már elindúlt a szép csempén,de az még látszott,hogy ez egy kórterem volt régebben.Körbenéztem,kórházi ágyakat találtam,amik tele voltak infúzióval.Az ágyak látszólag még teljesen újjak voltak.Biztosan valaki odatette őket.Hirtelen lenéztem a karomra mind a kettő erős láncon függött.-Ez meg mi?!-kérdeztem magamtól majd rángatni kezdtem,de rájöttem,hogy nem juthatok ki innét.MÉGIS Mi EZ AZ EGÉSZ?!Mostmár tényleg kezdtem pánikolni.Azonban meghallottam a bal oldalamról,hogy valaki nagyon halkan sír.Óvatosan oldalra fordúltam,és megpillantottam egy könnyek áztatta ismerős arcot.-Lillian?!…… …
Felnézett.Szóhoz sem tudtam jutni,a legjobb barátnőm kisírt szemekkel feküdt a földön rongyos,összekoszolódott ruhájában,ami ha jól láttam előtte elég szexis lehetett,csakhogy mostmár egyáltalán nem tűnt annak.-Aubrey?…. …-szipogta
-Azt hittem a buliban leszel…
-Nem,eredetileg én is oda készültem,de valaki behúzott ide,és fogalmam sincs,hogy hogy kerültem ide,és,hogy miért vagyok itt…-válaszolta rémült hangon.
-Sajnálom..,tudod,nem szándékos volt…-ezt arra értettem,hogy lesmároltam a pasiját mindenki szeme láttára.
-Ugyan,megbocsátok-legyintett-Most annál sokkal nagyobb gondunk is van..Fogalmam sincs mi ez a hely.
-Akkor most tényleg megbocsátassz?-hajoltam oda,hogy megöleljem Lilliant,de a láncok nem engedték.-Tudod,hogy te vagy a legjobb barátnőm és a barátságunkért megtennék bármit-mosolyogtam.Fogalmam sem volt,hogy tudok én ilyen nyugodt lenni.Eleredtek a könnyeim,ráhullottak a ruhámra,és áztatni kezdték azt.Kétségbeesetten ütögettem a csempét.-Engedjenek ki innét!!!-Ordítottam.-Most azonnal!!!-Jött ki  a torkomon a hisztérikus őrjöngés.Nyeltem egyet,miféle beteg játék ez?!-Hé!gyere elő te rohadék!!-mostmár felálltam,és lestem a terem minden szegletét.-Mi van betojtál?-kacagtam gúnyosan.Az utolsó lépésemmel azonban egy nagyon-nagy hibát követtem el.A csempe megereszkedett alattam,és elkezdett süllyedni.Aztán zuhanni kezdtem,csak zuhantam és-zuhantam.Egy Veremben landoltam,ami mondhatni nem volt valami puha.-Aú-kiáltottam fel.-Kurva élet!  -Mi van te seggfej?Még ezt is betervezted-üvöltöttem újra.A veremben sötét volt,nagyon sötét.Semmit semm láttam.-Baszki-ütöttem bele egy jó nagyot a padlóba.Nem fájdúlt meg.-Lillian!-kiáltottam felfelé,de szinte tuti nem hallotta meg.-Lilian!-kiáltottam újra,félelemtől reszketve.Sosem tudni mi rejtőzik egy koromsötét veremben.Mozgolódást hallottam a túloldalról,aztán kopogást.-Aubrey?…. Jól vagy?!  -Nem tudom,hogy hogyan kerültél oda le,de megoldjuk! Hangos csörömpölés hallatszott odafenntről,és a csempét kivették a helyéről,Lillian fejét pillantottam meg a fényes lyukban.-Jézusom!Fogalmam sincs,hozzalak ki innét!odatelepedett a lyukhoz,és elkezdte ontani a szeméből a könnyeket.-Ez mind az én hibám Aubrey!Sajnálom,én tehetek róla!!-sírta.
 
-Nem!Ez nem a te hibád érted?!Hülyeségeket beszélsz,én azt nem értem,hogy miért akart ez az elmebeteg csak egy helyen megszúrni,ha meg is ölhetett volna. -Nem a te hibád-ismételtem.***
 
                             ***
  3.fejezet 
                           
Lillian:;Eltévedtem.Ami a legrosszabb,hogy azon az estén,amikor bulizni készültem,és pont a legjobb szerkómat vettem fel.Nem hívtam taxit,ami a leges-legnagyobb hiba volt.Talán,hogyha kocsival mentem volna nem kavarodtam volna el a sikátorok útvesztőjében.Pont egyedül voltam,utána már semmire semm emlékszem,csak homàlyosságot látok.Aztán arra ébredek,hogy egy kórházi teremben vagyok Aubreyval,akivel nemrég összevesztem.Most pedig tulajdonképpen itt vagyunk egy régi kórháznak a termében,és fogalmunk sincs,ki hozott minket ide.Aubrey-t próbálom kiszabadítani a csempe alatti verem fogságából.Lepörög előttem az egèsz életem.Vajon tényleg ez a sors vár rám,hogy egy régi kórházban halljak meg?Éhesen,szomjasan?Igen,tuti biztos,hogy itt leszek halálra ítélve.Azt egyszer csak úgyis megtalál valaki,már ha rátalál valaki erre a ritka helyre.-Sajnálom nem tudlak kiszabadítani-hajtom le a fejem,majd a falhoz lépek,és lekuporodom a padlóra.Az már biztos,hogy itt nem segíthet semmi.Ne add fel Lillian!Ne add fel!mint hogyha a gondolataim sötét alagútába értem volna,innen már nincsen menekvés.-Lillian Ne!!!… …-síkolt fel rémülten a barátnőm,és én rögtön odairamodok a lyukhoz.Bekukucskálok,de ujjaim,ahogy szorítják a szélt,beleremegek a félelembe,ugyanis a verem két oldaláról,ezernyi kés és Bárd úgrik előre,amik egyre jobban beszorítják Aubrey-t a verembe.-Úriiisten!!!Mit csinálllljjjakkkkk?!!!Basszuuuuuuuuuusss,mondd,hogy mit csináljakkkkkkkkkk!!!!?????-pánikolok be,és eszeveszetül kezdem rángatni a láncot,hogy képesek ezt csinálni?? Aubrey-t egyre beljebb szorítják a kések,és már alig tud kiszabadúlni.Nem tudom mit csináljak,fogalmam sincs.Valaki játszadozik velünk.-Sa… …Sajnálom,nem tudok rajtad segíteni-mondom könnyes szemekkel,már egy jó ideje sírok.-Ne ne hadj itt!!Nem akarok meghalni!!Kérlek!!Te vagy a legjobb barátnőm,nem akarlak elveszíteni!!!Inkább eldobod a barátnődet a saját életedért?!Aljass vagyyyyy!!!!!!!!Ne hadj itt…. ……-ordítja kétségbeesetten,de a kések már olyan közel vannak hozzá,hogy már lélegezni is nehezére esik.-Kérlek Lillian!!!….-néz rám könyörögve.Nekem is könnyezik a szemem,de nem tehetem,hogy a halálba ugrok,nem akarok.Még élnem kell.Nem akarom csak úgy eldobni az életemet,el kell őt engednem.Bár mostmár van mégegy ember akit gyászolnom kell,de hogy tudnám megmenteni?Sehogy sem.-mégis mit hittél,hogy itt nem fogunk meghalni?Én már két embert elveszítettem el a világon és akkor nagyon fájt,viszont ha téged is elveszítelek az is fájni fog,de el kell viselnem.H Te csak hitegeted magad,hogy ki tudlak menteni onnét,de nem.Mert nem tudlak.Sajnálom.Ég veled Aubrey-Újra el kezdek sírni,de már nem érzem azt a fájdalmat,mint azelőtt.A kések lassan átszelik Aubrey nyakát,majd már csak utolsó sikolyát halva zuhan élettelenül a földre.Alig bírom nézni.Lerogyok ,és a meleg könnyek elárasztják a ruhámat,mindenemet.Keserűen tűrőm őket.Elárúltam a legjobb barátnőmet!És hagytam meghalni,a büntudat fog egész életemben kísérni,hogy miattam halt meg.Miattam.****Este volt.A földön ültem éhesen,és fáztam.Összekuporodva próbáltam megmelegíteni magamat.Körbenéztem a helyiségben.Ablak volt,de nem láttam ki rajta,mert nagyon piszkos volt.
 
 
Még majd jövök a kövei részekkel,ha tetszik.Írjatok véleményt!
 
 
 
 
 
Hasonló történetek
5496
A lány szaladt, és szaladt. Háta mögül egyenletes léptek zaja hallatszott. Tudta, érezte, hogy az életéért küzd, és ha megfordul, annyi hátrányt szenved, hogy a léptek gazdája utoléri, és akkor vége. Szívét jeges marokként szorította a páni félelem. Léptei lassulni kezdtek. Hallotta, hogy a másik is lassít. Játszott vele, mint macska az egérrel...
3138
Hideg, téli este volt ez. Olyan, amin az ember, legalábbis aki teheti, a családjával tölti az időt. Nem, nem a karácsonyról van szó, mert az még odébb van egy kicsit. Csak a közeledő karácsony szellemére akartam utalni, akire jobb, ha előre felkészül az ember. Kivéve persze Bill Garhem, F.B.I. ügynököt, aki még ilyenkor is keményen dolgozott. Kemény munkának ő azt nevezte, hogy a jó öreg Columbo-s stílusában felkeresi kiszemelt gyanúsítottját, és meglátogatja, hátha az, éppen jól érzi...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: