Az ég vörös, talán a naplementétől, de valószínűbb, hogy a lassan megalvadó vér párája s milliónyi halálhörgés artikulálatlan nyögései színezték ily csodálatosra. Az égett emberi hús bűze lassan kiirt minden más illatot mit érezni lehetne s lassan megőrjít. Felállásra késztet.
Sártól és emberi vértől mocskosan kelek fel, a kezemről borzasztó kis csíkban folyik le a vér. A remény, hogy megmeneküljek már olyan kicsi, hogy számba sem veszem. Sápadtan a sok vértől, de sétálok, nekem miért nincs semmi bajom? Bárcsak emlékeznék mi történt. Csak egy nevető kislány arca villan be és valami villanás, és itt a filmszakadás, másra nem emlékszem és itt vagyok élve, úgy néz ki egyedül.
Hirtelen egy emberi hangot hallok, rohanok. Egy összeégett, vérző ember előtt ér véget az utam. Nem tudtam elfojtani a belőlem előtörő undort. Csak megvetően néztem a haldoklót, a halál bűze lassan elborította az elmém. Letérdeltem a sebesült mellé, segélykérően nyújtotta felém a kezét egy újabb sorozat nyögéssel kisérve, míg én a hátam mögé tartott kezemmel egy nagy üvegszilánk után kutattam, sikerrel. Az ember kiköpött egy kevés vért és tovább hörgött. Én felemeltem a fejem mellé az üvegpengém, végtelen pillanat volt, ahogy a szemébe néztem, ahogy láttam a rémülettől kitágult pupilláit. Csak álltunk így egymással szemben, a fülsüketítő csendben. Majd elmosolyodtam szinte biztatóan ördögi mosollyal, ő is megengedett magának egy mosolyt. Nem kellett volna.
Lesújtottam, csak nyekkeni tudott s újra kiült arcára az előző félelem, de én már csak nevettem, élveztem, hogy elpusztíthatom e szörnyet a világból, ezt a túl emberi embert. Újra beledöftem az üveget, majd megint és megint és megint. Az arcomat már beterítette a vér eltűntetve a sár utolsó cseppjeit, szórakozottan szúrtam bele még egyszer, utoljára.
Lenyaltam a szám széléről a vért, s felnevettem az ég felé, ahol fölöttem még sötétebb lett minden, a férfi meghalt, de én már csak nevettem földön túli, mennyeknél is feljebbvaló boldogsággal, addig a testből egy halványszürke árny emelkedett ki s sikoltva foszlott semmivé.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások