Az ég vörös, talán a naplementétől, de valószínűbb, hogy a lassan megalvadó vér párája s milliónyi halálhörgés artikulálatlan nyögései színezték ily csodálatosra. Az égett emberi hús bűze lassan kiirt minden más illatot mit érezni lehetne s lassan megőrjít. Felállásra késztet.
Sártól és emberi vértől mocskosan kelek fel, a kezemről borzasztó kis csíkban folyik le a vér. A remény, hogy megmeneküljek már olyan kicsi, hogy számba sem veszem. Sápadtan a sok vértől, de sétálok, nekem miért nincs semmi bajom? Bárcsak emlékeznék mi történt. Csak egy nevető kislány arca villan be és valami villanás, és itt a filmszakadás, másra nem emlékszem és itt vagyok élve, úgy néz ki egyedül.
Hirtelen egy emberi hangot hallok, rohanok. Egy összeégett, vérző ember előtt ér véget az utam. Nem tudtam elfojtani a belőlem előtörő undort. Csak megvetően néztem a haldoklót, a halál bűze lassan elborította az elmém. Letérdeltem a sebesült mellé, segélykérően nyújtotta felém a kezét egy újabb sorozat nyögéssel kisérve, míg én a hátam mögé tartott kezemmel egy nagy üvegszilánk után kutattam, sikerrel. Az ember kiköpött egy kevés vért és tovább hörgött. Én felemeltem a fejem mellé az üvegpengém, végtelen pillanat volt, ahogy a szemébe néztem, ahogy láttam a rémülettől kitágult pupilláit. Csak álltunk így egymással szemben, a fülsüketítő csendben. Majd elmosolyodtam szinte biztatóan ördögi mosollyal, ő is megengedett magának egy mosolyt. Nem kellett volna.
Lesújtottam, csak nyekkeni tudott s újra kiült arcára az előző félelem, de én már csak nevettem, élveztem, hogy elpusztíthatom e szörnyet a világból, ezt a túl emberi embert. Újra beledöftem az üveget, majd megint és megint és megint. Az arcomat már beterítette a vér eltűntetve a sár utolsó cseppjeit, szórakozottan szúrtam bele még egyszer, utoljára.
Lenyaltam a szám széléről a vért, s felnevettem az ég felé, ahol fölöttem még sötétebb lett minden, a férfi meghalt, de én már csak nevettem földön túli, mennyeknél is feljebbvaló boldogsággal, addig a testből egy halványszürke árny emelkedett ki s sikoltva foszlott semmivé.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-05-03
|
Fantasy
A történet egy fantasy paródia, elsősorban az 1920-30-as évek amerikai fantasy szerzőinek...
2024-04-30
|
Krimi
fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF MR. HARRINGTON …. Szerző: Ronde …. Literotica...
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
2024-04-11
|
Horror
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Hozzászólások