A férfi arra ébredt, hogy egy szobában fekszik. A fejében kavarogtak a gondolatok. Fejét félrefordítván kábán nézett keresztül a szobán. Sok fura szerkezetet látott – Mintha már jártam volna itt- gondolta.
Az ablakon halovány fény szűrődött be. Vágy fogta el, hogy kinézzen rajta. Megpróbált felülni és akkor fájdalom járta át a testét. Az oldalán óriási seb tátongott.
A fájdalomtól visszazuhant, s most már a feje is zsongott. Nem tudja, hogy hol sebesült meg, nem is gondolkodott rajta. Erőt vett magán, összeszorított fogai között éles sziszegés szűrődött ki, de sikerült. Még egyszer végignézett a szobán, s hirtelen rohanták meg a tárgyak nevei: röntgen, EKG, infúziós állvány, műtőasztal. Amíg ezeket végiggondolta valamiféle páni félelem fogta el.
Összekuporodott az asztal közepén, s ideges pillantásokkal pásztázott végig még egyszer mindent, majd kitört belőle:
- Nővérke! Nővérke! Nő…- de a hangja elcsuklott.
Nem jött senki. Tovább szipogott egyedül az asztal közepén.
A fény egyre jobban sütött be az ablakon, behallatszott a szélsusogás és friss illatokat hozott be a szél. Félénken kihúzódott az ágy szélére, s a padlóra bámult.
- Hideg a kő – gondolta. - Sehol egy papucs.
Majd a bal lábát óvatosan kinyújtva megérintette a talajt.
- Tévedtem –lepődött meg – s magabiztosan termett talpon.
Lassú léptekkel elindult a fény felé. Az ablakhoz érve nyújtózott. De azzal a lendülettel, amivel kinyújtotta kezeit ismét végigjárta a fájdalom.
- a seb- sziszegte, majd egy fájdalmas mosolyt küldött a világ felé.
A szobai csenddel szemben kint nyüzsgött a világ: fák lombjai bólogattak, vidám gyerekek rohangáltak, öreg nénik galambot etettek.
A szemlélődést az ajtó nyikorgása zavarta meg. Egy nővérke jött be. A nő észre se vette. Mellé lépett. Egy nagyot sóhajtott…. Majd bezárta az ablakot. Kiment.
- Észre sem vett.
A férfi visszafordult az ágy felé, s egy testet látott rajta. Közelebb ment.
- Ez az arc, ez a kéz. Hisz… hisz ez-ez én vagyok.
Megszédült: ismét lekucorodott, de most az ágy mellé. Pityergett és nem értett semmit. S mindaddig ott ült, amíg nem érezte, hogy lebegni kezd, sőt emelkedik, s eggyé válik a világgal.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Hjajj de szép, jujj de formás lanka. Se nem körte, nem is alma az alakja. Ott a kettő közt, kecses rádiuszok halma...
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások
Köszi