A halál után

A férfi arra ébredt, hogy egy szobában fekszik. A fejében kavarogtak a gondolatok. Fejét félrefordítván kábán nézett keresztül a szobán. Sok fura szerkezetet látott – Mintha már jártam volna itt- gondolta.
Az ablakon halovány fény szűrődött be. Vágy fogta el, hogy kinézzen rajta. Megpróbált felülni és akkor fájdalom járta át a testét. Az oldalán óriási seb tátongott.

A fájdalomtól visszazuhant, s most már a feje is zsongott. Nem tudja, hogy hol sebesült meg, nem is gondolkodott rajta. Erőt vett magán, összeszorított fogai között éles sziszegés szűrődött ki, de sikerült. Még egyszer végignézett a szobán, s hirtelen rohanták meg a tárgyak nevei: röntgen, EKG, infúziós állvány, műtőasztal. Amíg ezeket végiggondolta valamiféle páni félelem fogta el.
Összekuporodott az asztal közepén, s ideges pillantásokkal pásztázott végig még egyszer mindent, majd kitört belőle:
- Nővérke! Nővérke! Nő…- de a hangja elcsuklott.
Nem jött senki. Tovább szipogott egyedül az asztal közepén.

A fény egyre jobban sütött be az ablakon, behallatszott a szélsusogás és friss illatokat hozott be a szél. Félénken kihúzódott az ágy szélére, s a padlóra bámult.
- Hideg a kő – gondolta. - Sehol egy papucs.
Majd a bal lábát óvatosan kinyújtva megérintette a talajt.
- Tévedtem –lepődött meg – s magabiztosan termett talpon.
Lassú léptekkel elindult a fény felé. Az ablakhoz érve nyújtózott. De azzal a lendülettel, amivel kinyújtotta kezeit ismét végigjárta a fájdalom.
- a seb- sziszegte, majd egy fájdalmas mosolyt küldött a világ felé.
A szobai csenddel szemben kint nyüzsgött a világ: fák lombjai bólogattak, vidám gyerekek rohangáltak, öreg nénik galambot etettek.
A szemlélődést az ajtó nyikorgása zavarta meg. Egy nővérke jött be. A nő észre se vette. Mellé lépett. Egy nagyot sóhajtott…. Majd bezárta az ablakot. Kiment.
- Észre sem vett.
A férfi visszafordult az ágy felé, s egy testet látott rajta. Közelebb ment.
- Ez az arc, ez a kéz. Hisz… hisz ez-ez én vagyok.
Megszédült: ismét lekucorodott, de most az ágy mellé. Pityergett és nem értett semmit. S mindaddig ott ült, amíg nem érezte, hogy lebegni kezd, sőt emelkedik, s eggyé válik a világgal.