A felejthetetlen találkozás Budapesten

Csodálatos volt az a májusi reggel. Lúcsó kiszállt a reptéri gyorsból, és ráugrott a pár méterre lévö mozgólépcsőre. Ott fönt, a csarnokban egyből odament az első szabad in-check automatához. Kiválasztotta az ülőhelyet, és már ment is a biztonsági kontrollra. Ez alkalommal csak egy kis kabintáskája volt. Már egy éve bevezette a SAS ezt a rendszert, hogy úgymond jobban hatékonyabbá tegye a szolgáltatást, mindent az utasokért. Persze ebben része volt a cég gazdasági átszervezésének, és az egyik mellékterméke a nagy számú személyzet lefaragása volt. Ott bent a Taxfree csarnokban rögtön a parfüm osztályra rohant, és egyből kiválasztott egyet az újdonságokból, amit Áginak szánt. Még 1 óra volt az indulásig, hát beült a közeli bárba egy sörre. Imádott repülni, bár ez is évekbe tartott, míg följött erre a nivóra. Csak az utolsó hét évben engedhették meg azt, hogy évente elrepüljenek valami melegebb helyre.

Ma főleg fontos volt, hogy két órás repcsiút legyen a 24 helyett, ami egyébként ok, ha kocsival utazna. Micsoda különbség. Körülnézett, és figyelte a tömeget, a sokféle embert, a gépek le-föl szállását teljesen ellazulva. A sör a kedvence volt , a müncheni Ludwig király. Szerette ezt is, meg Bmw-t. Ö elvből nem vett svéd kocsit. Úgy mint a legtöbb esetben, most is átgondolta az életét. Akaratlanul is, arra a februári napra gondolt, mikor 82-ben áthajtott a lompos Renaultjával a bajai hídon, el és ott hagyva a szülővárost, mindent, mindenkit, és az országot.

Talán semmi, és soha senki nem emlékeztette volna jobban a végzetes hibára, mint Ági iránti szerelme. Hát nem őrület, kérdezte önmagát. Most ötven fölött jött meg az esze, vagy fordítva, most kezd érzékennyé válni, vagy talán az igazság teszi, hogy végleg elismerje: igen, én elkövettem a végzetest, a gyerekeket kiloptam akaratuk ellenére, a nejem, igaz követette zavarodott urát, de csak ennyi. Azt a természetes örökséget, a mindenkinek jutó hagyatékot, azt a nemzetikincset, az érzelmeket, a nyelvet, a hazai kultúrát, a természeti szépségeket, és mindent, azt a sok leírhatatlant, és számost, amit minden otthon levő élvez, azt ők örökre elvesztették, arról ők önként lemondtak. Bár ami a mát illeti, bizony nehéz lenne választ adni: ki tudja, hogy, és hol lett volna a jobb? Úgy Magyarország, mint Svédország nagy változásokon ment keresztül 2004-ig. Neki hosszú, és kemény éveibe tellett, mire megtalálta személyiségét, és elérte azt, hogy a Zipernovszkyt is, valahogy, és végre a svédek beszámolják. Közben, a gyerekek fölnőttek, és kirepültek, élve önálló életüket.

Sokszor gondolkodott, hogyan tudna, egy láncszem lenni a két ország között. Négy hónapja volt, a svéd miniszterelnök Budapesten, és többek között, sor került, a nyáron beinduló új gyár alapkövének letételére, amit Göran Persson jelképesen el is végzett. Lúcsó még aznap írt a cégnek. Ők azzal indokolták döntésüket, /hogy rá nincs szükség/, mert az sokkal jobban megéri nekik, ha ők a magyarországi szabad, és kvalifikációsabb fiatalok közül választanak. Hiába svédesedik egyre jobban az ország, hiába kötődik egyre jobban a kapcsolat a két ország között, Lúcsónak már semmi haszna, a gazdasági, kulturális, vagy épp az Unióval kapcsolatos szorosabb politikai motivációból. Az igaz, ott vannak már, a Saab, a Volvo, az Ikea, és a Gripenek, stb, de neki a nullának semmi esély, pedig tök jó lett volna kihúzni otthon nyugdíjig.

Eszébe jutott, az Edda művek régi slágerének a sora: haza jönnél, de senki nem kér belőled, maradj ott, ahol eddig éltél... Nem így igaz, talán Áginak azért szüksége van rá, és a szerelemben, érzésekben, nincs korhatár. Az tán nincs, viszont volt köztük jó 20 év. Ennek ellenére, ő most azt érezte, hogy igazán elemében magát, a legjobb formában, és biztos volt benne, hogy még nagyon sokat tudna adni, alkotni. Vagy ezek, az utolsó rugások? Gondolkozott, hogy is tudná igazán összefoglalni az eddigi életét: itt, kint élni, melózni, és majd otthon meghalni? Itt végül is ok, de kissé hiányos, és üres, főleg barátok nélkül. A hazai termálfürdőket, meg nem pótolja az itteni szauna, de se a környezetet, se az embereket, szokásokat, de főleg az ízt. Elővette Ági kinyomtatott képét, és csak nézte, ránézett a csinosan csomagolt kis dobozra, és arra gondolt, ugyan várja-e ott lesz-e időben Győrből. Vajon Ö lesz az, aki majd hozza életében azt a nagy változást?

Ilyen érzése, még sohse volt, már egy heti levelezés után érezte, és tudta az Ági a nagy Ö. Azóta az élete teljesen fölborult, nagyon és szörnyen belehabarodott a nőbe. Lassan kiitta a sörét, fizetett, majd kényelmesen megkereste az utcát, ahonnan a gép indul. Ott a váróban, a különböző hangokból próbálta azonosítani az utasokat, a többségük skandináv volt. Kívánta, hogy bár 2 órával öregebb lenne, feszültséget érzet a találka előtt. Ágival, a neten, a Randivonalon "találkoztak". Ági és párja vállalkozók, és egy jól menő reklámügynökségük van Győrben. Áginak, csak a mai napot passzolt, ezért nagyon fontos az is, hogy úgy érjen haza, mint máskor mikor tényleg elhúzódott az idő, a fontos tárgyalások miatt. A lángot, a gyulladást már fölfedezték egymásban, de az igazi csodára vártak arra, hogy beteljesüljön.

Mindent előkészítettek. A Barossban a szoba le volt foglalva, a hónapok alatti intenzív e-mail-ek, sms-ek, a telefonban kimondott, és hallott szavak varázsa, csak erősítette, érzésüket. Ma lesz a visszaigazolás, a "mindent örökre elsöprő", úgy kézbe venni egymást, mint még soha senkit. Ezt nem megtenni, vagy elvégezni kell rutinból, hanem igaz érzelemből, lélekből. Nem úgy, mintha csak a szokásos házastársi objektet látnák egymásban. Legyen a mai, a gyengédség világnapja. Erre gondolt Lúcsó, meg az első levélre, amit Áginak irt a neten:

KEDVES ÁGI! Egy biztos, úgy lehetetlen elmenni melletted, hogy ne fedezném föl benned, a NÖT. Egyből mély szimpátiát ébresztettél. Ha a kellemes külsőd párosul az "IGAZ-BELSÖDDEL", és emberi értékeiddel, akkor valakinek, TE leszel a főnyeremény. TÉGED elég volt meglátni... Kívánom, légy szerencsés! Sok puszi-csók a távolból, Ludwig. Legyen egy jó napod! Ui: Igaz, nem vagyok az "ESETED", de azért megkérdem az intelligens NÖT: Gondolhatok RÁD, álmodhatom RÓLAD??? Óriási a kisugárzásod, SZÉP vagy, és NAGYON TETSZEL!!!

Másnap jött a válasz: igen, álmodhatsz rólam, és ha akarod, levelezhetünk is. Puszi, Ági. Ilyen egyszerűen indult, az egész most meg itt ül. Erre gondolt, mikor a hangszóró éles hangja megszólalt, és figyelmeztette, az ott várakozókat, végre megkezdődik a beszállás. A SAS K079-es járata, pont 8.00-kor landolt Ferihegyen. Lúcsó kinézett, és látta, ahogy a nap lassan emelkedett, az ég szinte felhőtlen volt. Türelmetlen volt, már alig várta, hogy nyíljon előtte a fotócellás ajtó. Az útlevélkezelés európai nivón volt, átfutott a vámon, és végre kinyílt az ajtó. A várakozó tömegből kitünt Ági kellemesen formás alakja. Gyönyörű fekete haja, úgy mint a képen, ráhullott vállaira. Nagyon csinos volt, és talán a mai nap kedvéért, volt rajta kék is, hisz tudta, ez a szín a Lúcsó kedvence. Találkozott a pillantásuk. Lúcsó olyannak találta mint a képen, bár élőben sokkal lenyűgözőbb volt. Az elragadó mélységet, a kiáramló melegséget érzete direkt, pedig volt köztük jó néhány méter.

Ági nagyon reprezentatív volt, egyedien kellemes volt az ízlése, a ruha kiemelte a NÖT, jól hangsúlyozva alakját, tartását, harmóniáját. Teljesen perfekt volt, a diszkrét sminkjétől kezdve, végig a csinos cipőkig. Lúcsón a nem rég vásárolt Levi Strauss farmeröltönye volt, kékkockás hozzávaló inggel, és könnyű olasz bőr sportcipőt viselt. Ágihoz képest szegényesnek tünt, viszont ő tisztában volt vele, hogy az aki kicsit ért is a divathoz, jól tudja, az se olcsó, hogy az ember olyan egyszerűen nézzen ki. Ö meg mindig csak így érezte jól magát. Megigézte őt, Ági fiatalos sugárzó szépsége. Hirtelen gyengének érezte magát, és szerinte számára nehezebb volt az a néhány méter megtétele az imádott nőig, mint az egykori holdutasnak az első lépések, ott az űrben.

Csak annyit mondtak egymásnak, hogy szia, és megcsókolták egymást. A csók se volt héköznapi, a hosszúsága, forrósága, és intenzitása kellően kifejezte az érzelmeket, és rögtön érezték, megtalálták egymást. Lúcsót nagyon meglepte, mert nikotinmentes csók volt. Annyira imádta Őt, a nőt, hogy meg se merte említeni neki, hogy őt nagyon zavarná a dohányos íz. De csoda történt. Ági már egy hónapja nem dohányzott, amit Ö plusznak izélt, mert jobban ment a heti kétszeri fitness, és a szaunában is most tovább bírta. A köréjük zárult kis tömeg diszkrét, de ujjongó biztatása, ébresztette föl őket .A kezüket el nem engedve rohantak ki, és le a parkolóba, hogy már Ági dzsippjében üljenek, és irány, a Baross-szálló. Útközben odáig, szinte nem is beszéltek még mindig nem tudták elhinni, hogy ez mind igaz.

Lúcsó végig fogta Ági kezét, most hálát adott, hogy a kocsi automata volt. Néha, megsimította Ági gyönyörű arcát, aki erre csókkal válaszolt. Ilyen közelséget még egyikük se érzett, valaki iránt. Pillantásukban benne volt a lelkük egy-egy darabja. Hamar a Barosshoz értek, a kocsival beparkoltak a szálló földalatti garázsába. Szobafoglaláskor úgy kérték, hogy reggelizhessenek érkezéskor, mivel estére úgy is elhagyják a szállót, meg egy édes Törleyt kértek a hűtőbe. Most nem voltak éhesek, csak egyfajta éhségük volt, a szerelmi. Átvették a kulcsot, és beugrottak a liftbe, csak ketten voltak benne, hát újra összetapadtak. A harmadikon kiszálltak, és föltépték a szoba ajtaját, csak azért, hogy utána gyorsan bezárják belülről. Szinte körül se néztek, a ruhák egyből lehullottak róluk. Beugrottak a tuskabinba, és bekenték egymást. A jó meleg víz erős sugarakkal mosta őket egybe.

Ahogy úgy egybetapadtak, és beszívták egymást, és az illatos hab illatát, megindult bennük a vér, a vérnyomásuk emelkedett. Ági érezte, most már teljes egészében azt, aminek reakcióját félreérthetetlenül felismerte, ott Ferihegyen, alig félórával előbb. Még szorosan Lúcsóhoz bújt, de már nem tudott parancsolni a vágyaknak, hogy meg ne érintse, azt az erős férfiúi tagot. Nagyon meglepődött, és megdöbbent amikor megérintette azt, úgy a felhevült állapotában. Látni akarta, megérinteni, és érezni. A rázúduló vízsugárban lassan leereszkedett, és jól szemügyre vette. A méret, és ebből adódó látványos szépsége, megigézte. Nagyra nyitotta száját, és bekapta a hatalmas fejet. Ingerelte nyelvével, és fogaival. Fantasztikus érzés volt, és az is, ahogy érezte, a test még mindig reagál, és egyre jobban eményedett. Lúcsó nagyon gyengéden megfogta Ági fejét, és felemelte azt. Szájon csókolta, izmos karjaival fölemelte a nőt, úgy ,hogy a szilárd magasba törő férfiasságát érezze Ági alul, azt, hogy az izzó feje kíméletlenül behatolásra vár.

Lúcsó azt tudta, hogy a tusjelenetek csak filmen működnek, és ezért inkább az ágyat választotta. Miután letörölköztek, fölemelte Ágit, és elindult vele az ágyhoz. Nagy hímtagja támaszként szolgált útközben, ezzel is kihangsúlyozva a testierőt, vágyakat, érzelmeket, álmokat. Az ő jelenetük az egymásra találás visszaigazolása, annak öröme, biztos hogy fölért volna egy Oscárral, ha filmről lett volna szó. Lúcsó nagyon lassan, és finom helyezte le Ágit az ágyra. Egy pillanatra se vonta el tekintetét, a nő szép kreolú testéről. Kivette a pezsgőt, hozta a poharakat, és töltött. Koccintottak, de Ági épp csak megízlelte azt. Újra átölelték egymást, először csak lazán, majd egyre jobban, és erőssebben. Mindketten tudták, hogy az nagyon lényeges, hogy átéljék most, azt amire vágytak, a hosszú hónapok alatt. Ami történik, az nem alapja, hanem meghatározója lesz életüknek, mély kapcsolatuknak.

Megnyugtató volt, a mennyei nyugalom, ami fokozta igazi fékezhetetlen vágyukat. Lúcsó megszakította, a mély lélegzetfolytó csókjait, és Ági nyakát, fülcimpáját kezdte gyengéden puszilni, harapdálni. Nagyon lassan szinte módszeresen megindúlt lefelé, hogy föltérképezze az imádott nő áhított testét, minden részére kiterjedően. Ági kellemesen reagált, tényleg átadta magát Lúcsónak, akit begyújtott a nő illata. A nyak után következtek a hónaljjak, és a mellek. A bimbókat különös óvatossággal harapdálta, csakhogy lecsúszhasson a nő hasa, és melle közé. Most már szívta a nő bőrét, előjelezve, hogy a szép hosszú combok belső felülete után már csak egy csóknyi választja el Ági ölétől. Mielőtt megérintette volna, újra töltött a pezsgőből, de most csak magának. Ott folytatta, ahol abba hagyta, de mielőtt megérintette volna Ági ajkait, egy teljes pohár tartalmát a nő ízlésesen nyírt szörzetére öntötte, és hagyta, hogy kis patakként ömöljön rácsorogjon, le és keresztül szemérem testén.

Mielőtt megszünt volna az áramlat, hihetetlen finomsággal megcsókolta a nő szeméremajkait, először csak kívülről a széleiket, csak hogy megnyissa azokat, míg nem egyre mélyebben, és erőssebben csókolta, teljesen beöltve nyelvét. Lúcsó most semmit se bízott a véletlenre. Becsókolta Áginak mind a két ábc-t, úgy a magyart, mint a svédet, kiemelve az idegen magánhangzókat, amik nincsenek a magyarban. Ági már jó ideje útban volt, amit Lúcsó be is várt, majd kísérte végig szerelmét, úgy hogy tovább kereste annak örömét. Közben észrevétlenül alulra - fölülre kerültek, ami Lúcsónak egy ideális szöget adott ,az igazi mély becsókoláshoz. Ági úgy érezte, hogy öt már igencsak megajándékozta a párja, hát kezdeményezett, érezve a már megint csalogató csúcs közeledtét.

Lúcsót nagyon lekötötte a klitorisz, és most már örültként harapdálta a vérrel töltött érzelmi idegpontot, ez volt számára a csemege. Neki se volt már sok hátra a robbanásig, ami be is következett. Együtt osztoztak, egymás nedvében. Ági hiába szorította görcsösen Lúcsó nagy hímtagját, csak végig folyt a kezén, a hatalmas erejű löveléstől, de mielőtt teljesen kiürült volna, gyorsan megfordulva a maradék forró lüktető lávával bedörzsölte klitoriszát. A kéjes örömtől szinte elvarázslódott, újra bevette a szájába, megakadályozva, hogy az lankadjon. Örültem követelte, az újra megkeményedett tagot, örömmel felfedezve mekkora is valójában. Úgy tűnt, mintha egy nagy tölcsérű fagyit fogott volna, egy hámozott őszibarackkal tejszinízzel. Hihetetlenül gyengéd volt, ahogy ajkaival, kezeivel ingerelte szépen. Közben minden pózt kipróbáltak, és megtalálták örömünket, bemelegítettek.

Imádták egymás ízét, a szerelmi nedvnek, őrült boldogsággal fedezték föl azt, a mély csókjain keresztül. Szinte megrészegültek, Ági csak csak nyelte, és nyelte. Lúcsó fürdette őt, locsolta belé, ömlesztette rá az arcára, a mellei közé, és a szép ívű fenekére Áginak. Volt úgy, hogy Ági felszabadultságában egyszerre sikoltott, és zokogott, miközben hullottak a kifogyhatatlannak tűnő cseppek .Mikor hamuvá vált az izzó láva, gyengéden őrizték annak melegét, hisz tudták alul parázs van, és abból lesz, a gyulladás, a tűz megint. Ma együtt volt, az ők testi-lelki-érzelmi- szerelmi mixjük. Biztosak voltak benne, és érezték is, hogy ők örökre megtalálták egymásban az útmutatót, azt a meghatározót, ami értelmet ad életüknek. De mintha így is érezték volna, az első pillanattól kezdve: vagy TÉGED, vagy senkit!

Erre gondoltak, miközben lágyan összeölelkeztek a takaró alatt, és átadták magukat, annak a csodálatos testi-mentális lazulásnak, aminek legalább olyan a hatása, mint amit átéltek, a sokszor ismétlődő szerelmi aktusuk alatt. Igy pihegtek, félig álomban, és mámorban, édesen, egészen az ebédidőig.

Lent az étteremben már összegyűltek a vendégek, ők egy kicsit távolabb, az egyik sarkot választották, és ott ültek asztalhoz. A helység atmoszférája, berendezése ugyanolyan jó, és kellemes volt, mint fönt a szobájukban. Eljött a pillanat, Lúcsó elővette a szép kis dobozt, és átadta Áginak a parfümöt. Ági nagyon meglepődött, de kimondottan örült, azonnal kibontotta, és nagyon kellemesnek találta az illatát. Számára is új volt ez a márka. Lúcsó azért vette a Taxfreeben, mert olyan újdonságot akart, ami még nem került ki a az üzletekbe. Sikerült a kis meglepetése. Ági gyengéden megcsókolta köszönetként.

A menüválasztást Lúcsó Ágira bízta. Neki mindegy volt mit eszik, így legalább megtudta mit kedvel a szerelme. A kaja finom, könnyen ízletes, de egyfajta energiapótló volt. Utána könnyű desszertet fogyasztottak, és kappucsinót ittak. Akkor már eléggé érződött, hogy rájuk telepedett a búcsúzás előtti szomorúság. Tudták, hogy csak pár rövid órájuk van, az elválásig. Szinte szótlanul léptek be újra a szobába. Lúcsó bekapcsolta a tv-t, és rögtön a zenecsatornát fogta be, jól lehalkítva. Most vette csak, először alaposan szemügyre, a szerelmi búvóhelyüket. Ízléses volt a berendezés, ráismert, az Ikeából valók. Perfekt mondta magában, érzed magad úgy mint svédben. A szoba az udvarra nézett, kinézett az ablakon, a tekintete végig futott az udvar közepén felállított szobron. Csend és nyugalom honolt, az egész épületben, teljesen igaz volt, amit a neten írtak.

A kint lüktető fővárosi zajból, semmi se szűrődött be. A ruhák, most nem olyan sebesen hullottak róluk le, mint reggel. Bebújtak először csak mélyen belenéztek egymás szemébe, mosolyogva. Tudták az igazit délutánra hagyták. Most valahogy a pillantásukban, az ölelésükben, és a csókjaikban még nagyobb volt a nyomaték, mint délelőtt. Nem akarták, hogy vége legyen. Lúcsó megpróbált erősen koncentrálni, valamit meríteni a karateedzésekből, abból a mentális tréningből, ami a yogára épült. Sikerült is. Most csak a erre a készségére épített, most délután csak ennek erejével akarta szeretni Ágit, és kevésbé fizikailag. Finoman szétváltak, és ő a szerelme fölé emelkedett, hagyományos pózt választva. Most kizárólag Ági ölére koncentrált. A bemelegítő érzelmes csókjai, előkészítették a bejáratot.

Óriási finomsággal tolta be hatalmas tagjának fejét, Ági klitoriszát finoman dörzsölve. Mikor érezte a szignált, akkor egyre jobban, és mélyebbre nyomta. Csodálatos érzés volt, kitöltenie szerelme belsőjét, és ő érezte, uralja is. Ugyanakkor Ági átélte a svédacélos keménységűt, ami csak egyre vadabb ütembe kezdett. Ö, miközben hol a földön, hol a mennyben járt, átélte a különböző zónákat. A teste hullámzott, a szíve majd kiugrott, a légzése akadozott, érezte, hogy újra beindul a multiorgazmusok, szinte véget nem érő ügetése. A szemei elhomályosodtak, se látott, vagy hallott .Testében megindult a vibráció, kész volt, hogy elhagyja a földet. Lúcsó kíméletlen tagja, a kómába süllyesztette őt, de csak azért, hogy kőkeményen lüktető összehasonlíthatatlan erejű nedve visszahozza őt a sötét alagútból, a fénybe. A kéj rabságában egyre őrületesebben követelte Ági, a csodálatos, érzelemmel töltött nedvet, ami fröcskölve, permetezve locsolta a belsöjét, teljes mélységében.

Ági birtokolta, magáévá tette, préselte, szorította, kifacsarta, beszippantotta kifejezve, hogy sohse akarja elengedni, de azt se, hogy vége legyen a mennyei állapot, és az áramló cseppek zuhatagának. Az igazi boldogság érzése szállt át rajtuk, újra találkoztak. Üvöltve mondták ki: SZERETLEK Most már tudták, hogy nem csak megérintették egymás lelkét, hanem az olvadás közben eggyé is váltak. Úgy maradtak a pózban, még sokáig, így pihentek, és kaptak újra erőre. Szerelmük volt az energiaforrásuk, és az keltette újra életre vágyaikat. Mindketten, még jó néhányszor eljutottak a csúcsra, de most már kissé fáradtak voltak. Azt jól tudták, az idő ellenük van, mégegyszer elmélyültek, keresve az igazat egymásban, az eredeti gyönyört, az érzelmes csodát. Mikor az utolsó is bekövetkezett, ordítva mondták ki azt a bűvös szót, újra, hogy SZERETLEK. Egész idő alatt, ismételve, míg le nem nyugodtak.

Az utolsó ölelésükben, és annak a maxjában foglalták össze, az egymás iránt érzetteket, a félelmet a kockázatot, a vágyakat. Csak rövid ideig szenderedtek, abban az édes súlytalansági állapotban, mert a mobil éles hangja jelezte, hogy menniük kell. Gyorsan fölöltöztek, de mielőtt lementek volna, búcsúzóul jól megnézték azt a kedves kis szobát, ahol órára számítva kb. egy jó munkaidőnek megfelelőt tartózkodtak. A jövőt persze nem sejthették, de egyben biztosak voltak. Ezek után az élet már többé nem fog úgy folytatódni, mint ahogy előtte volt, és azt lehetetlennek tartották, hogy ők többet már sohse találkozzanak. Lent kijelentkeztek, és rohantak futva át a keletibe, erősen szorítva egymás kezét. Útközben, elkaptak egy kis esőfelleget, ami ott húzott el fölöttük. Micsoda befejezés gondolták, még az időjárás is szomorkás lett.

A gyengén permetező esőcseppek se takarni, de se lemosni nem tudták Ági könnyeit. Lúcsó odafutott, a legelső szabad pénztárhoz, és megvette a jegyét. A bajai gyors már ott állt a 2-es vágányon, indulásra készen. Nyolc percük volt addig. Kifutottak a peronra, és megálltak a szerelvénynél. Áginak az jutott eszébe, amit a Lúcsó reg.lapján olvasott:távol, de mégis oly közel. Már nem tudta legyőzni könnyeit, azok most már patakként folytak le szép arcán. Miért ilyen kegyetlen a sors? Erre gondolt, miért kell elveszteni azt, akit végre megtalált, miért? Az írás most, hogy igaz? Közel, de mégis távol? Azt érezte, hogy megszakad a szíve. Nagy gyengeség vett erőt rajta, ilyen még sohse volt. Lúcsó gyengéden megfogta fejét, és beletúrt a hajába, miközben a fülébe súgta azokat a szavakat, amiket akkor mondott ki, amikor először beléhatolt, a drága szerelmébe. ÉDES DRÁGA SZERELMEM ÁGI NAGYON SZERETLEK, gondolj arra, hogy majd visszatérek hozzád.

Egybefonódtak, Lúcsó mélyen belenézett szerelmének szemébe, azokba gyönyörű barnákba, amik elnyelték őt egészében lerántva, valami titokzatos mélységbe. A csókjuk végtelennek tünt, de a vasutas utolsó sípjele figyelmeztetett az indulásra. Fájdalmasan szétváltak, Lúcsó fölugrott, a szinte már gördülő vonatra, ami pontosan 18.23-kor elindúlt. Bent az ablakhoz ugrott, hogy integessen, hogy lássa, ha csak pillanatokra is, de mégegyszer az egyetlenét. Néhány mp-ig még látta ott, a peron szélén álló szerelmét, de a kikanyarodó vonat, hamar lezárta a látószöget, és egyre jobban gyorsított kíméletlen tempóval a peremkerületek irányába. Lúcsó leroskadt az ülésre, a harmonikusan eltöltött kilenc órára gondolt, és Ágira. Ez ami ma történt sokkal több attól, hogy két ember, úgy férfinak, mint nőnek érezte magát.

Ők valamit együtt fölfedeztek, és ugyanakkor megtalálták azt a közös kincset, ami olyan ritkán adatik az embernek, hogy birtokolja azt, és ez a LÉLEK volt. Ők ma váltak eggyé. Tovább ábrándozott, miközben a vonat robogott. Az igaz, hogy ő 22-éve elhagyta, elvesztette ezt az országot, de a mai nap bebizonyította, Ő kapott egy új esélyt, igenis várnak rá, visszajöhet, újra befogadják, itt szükség van rá. Az átélt fantasztikus órák, és az a leirhatatlan, kimondhatatlan szerelmi élmény, a drága Ágival, csak megerősítette azt, hogy igen is Ö rá, itt szükség van, hisz Ági nem csak egy darabja volt az országnak, vagy csak egy fajta reprezentánsa annak, és az igaz szerelemnek, hanem ő maga volt, a minden, a szépség az ország, Magyarország.