Még emlékszem a pillanatra, amikor a Savvy összeállt... Amikor 8 évvel ezelőtt megismertem Őt... Tudom, Ő máshogy érzett, de nekem akkor is tetszett. Az a szőke haj, sötét barna szempár... Hogy is volt? Ja, igen!
Sunny-val táncórán voltunk, Mrs.Graham táncóráján. Mindig elviselhetetlen volt! Alan a zongoránál ült, ahol a szokásos baletthez tartozó dallamot kellett játszania, viszont néha fel kellett rázni az órát. Pontosan 9:24 perckor betoppan az óránkra Drew és Andrew. Meg akartak lógni az úszásórájukról. A fiúk beálltak balettozni, de nem tudtuk a lépéseket.
-Nem helyes a magas szőke srác? - kérdezte tőlem halk hangon Sunny.
-Szerintem...Nem! Nem helyes! - gondolkoztam el rajta.
-Shaylen! Észreveszem, ha hazudsz! - mondta ki hangosabban, így már a fiúk is tudták a nevem...
-Sunny Parks, Shaylen Carroll, Andrew Stern, Drew Reinartz és Alan Shaw jöjjön az irodámba most azonnal! - szólalt meg a hangosbemondó.
Bementünk a Mr.Pesckow irodájába, ahol megtudtuk, hogy Mr.Moody-hoz kell mennünk iskola után dolgozni, mert már azelőtt is elkaptak minket, de akkor vagy Sunny-t és engem kaptak el vagy a fiúkat.
Mikor Mr.Pesckow kiengedett Sunny-nak el kellett mennie, mert a szülei felhívták, hogy vigyázzon az öccsére. Elmentem az öltözőbe, átöltöztem, majd a szekrényemhez siettem elrakni a cuccomat.
-Szia Shaylen! - szólított meg a szőke srác.
-Szia öhm... - nem tudtam a nevét, nem is ismertem nagyon...
-Andrew! Andrew vagyok. - vágott közbe.
-Andrew... - mondtam ki magamban a nevét.
-Hát... Nekem órára kell mennem. Szia! - köszönt el.
-Szia Andrew!! - mondtam mosolyogva, majd felcsillant a szemem... A szeme megbabonázott. Azok a gyönyörű barna szemek... Andrew, a szép szemű idegen...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Utazok…
Hozzászólások