Szemiramisz beküldött történetei

Ekkor megfogta a kezem és mentünk még pár méter, majd a hátam mögé állt és kiszabadított a jó illatú sál rabságából. Ahogy kinyitottam a szemem, egy lakótelepi lakás nappalijában találtam magam. A lakás üres volt, nem volt benne az égvilágon semmi, csak egy francia ágy matraca a földön, az erkélyre nyíló ablakon, pedig egy földig érő fehér függöny, amit lágyan fújdogált a szél. És ez még nem minden… az lakás minden pontján, a padló tele volt szórva rózsaszirmokkal, és egy négyzetcentiméternyi...

Mikor a baba gazdája vidáman belép a szobájába, körbe néz, majd nyugodtan leheveredik az ágyra. Percekig csak bámulja a plafont, aztán a szeme lejjebb téved, és észre vesz a polcon ülő babán valami szokatlant, valami furcsát… Közelebb megy, jobban szemügyre veszi, megkérdezi tőle: ”Mi a baj?, Mi történt veled?” Nem jön válasz. Pedig a baba legbelül ordít, kiabál, de ennek kívülről semmi látszata nincs. Kivéve a baba gyönyörű, ébenfekete szemét…