Szelene adatai

Dalolt már neked a tollpihe hó?
Simogatott valaha rideg szó?
Ismered a tűz táncát?
Ahogy lobogássá fűzi vörös láncát? ...

A választ már sosem tudom meg. Amikor ismét felpillantok, porszemek táncolnak előttem, a törött cserepeken beszűrődő napsugár von köréjük aranyló glóriát orromat csiklandozva szállnak odább, miközben szemeimből gyémántgyöngyként gurulnak alá a könnycseppek. Nem akarok sírni, hiszen megígértem, hogy erős leszek, olyan erős, hogy a mosolyom majd elnyomja a szomorúság súlyos pallosát, mely a szívemre siklott azóta a nap óta, mióta elmentél...

Könnyűléptű éjben suhanó alak
Sötétség fedi el alakodat
Egyre csak rohansz végzeted vonz
Fegyvered elrejtve, kezed a markolatra kúszik
És minden megrebbenő árnyék felé, mint jó vadász
Villanó tekinteted vetül...

Nem tudok verseket írni
Megrekedt itt belül valami
Mely fáj mely felfal egészen
Meddig kell még ezzel együtt élnem? ...

Hamis vágyat ne kergess
Ne űzzön véred tenger fenékre
Műkagylóban igaz gyöngyöt ne keress
Ne öleljék kezed viaszbábok testét
Hamis szavakat ne fogadja szíved ...

Hajnal kél a dombokon, átsüvít a szél a városon
Pirosló égbolt csókol barna földet
Napsugara szelet kerget
Felhők mögött kacsingat
Álmosan továbbhalad ...

A szem a lélek tükre. Mennyiszer halljuk ezt a közhelyet. Lépten nyomon belebotlunk, és mindahányszor belebotlunk elsiklunk felette. Igazándiból bele sem gondolunk mit is jelent ez az egyetlen mondatocska. Talán még az eredetét sem ismerjük. Honnan van, ki az, aki ezt mondta? Aztán kimondjuk, ízlelgetjük a szavakat. A legszebb és legtisztább szavakat, mit valaha hallottunk. Szem, lélek, tükör...

Sok-sok év telt el a zsíros kenyeret evő kisfiú óta. Azóta sokat látott az étterem, sok-sok vendég fordult meg benne és mennyi változáson ment át a világ azóta. Most azonban, ezen a szép nyári délutánon is ott ücsörgött egy maszatos arcú szőke kisfiú. Fehér pólója csupa kosz volt, mégis talán két ragyogó szeme tompítani tudta szegényes külsejét. Az étterem előtt egy hatalmas, elegáns, fekete autó állt meg...

Ahogy gyökértelen fa a földhöz
Ahogy tört szárnyú pillangó a repüléshez
Ahogy sérült vad az élethez
Ahogy napfény a felhőkhöz
Ahogy tűz a felszálló füsthöz ...

- Miért akarsz elzavarni? Nem veszed észre, hogy ezzel csak fájdalmat okozol nekem?- kérdezte Ő csendesen, és éreztem, maradni akar. Fene tudja, miért.
- Én okozok neked fájdalmat? - kérdeztem csodálkozva - Hiszen Te okozol nekem folyamatosan kínszenvedést azzal, hogy vagy, hogy érzel, hogy folyton akkor jössz, amikor nem kellene! Most úgy érzem, végleg száműznöm kell Téged az életemből, mert csak bajt hozol rám...