redcherry beküldött történetei

…tudom hogy valami egyre rohamosan közeledik. Igen. A felejtés. Én nem akarok felejteni én emlékezni akarok, újra és újra átélni minden egyes másodpercet újra és újra átélni mindent és szenvedni. Egyszer majd eljön az az idő, amikor otthon maradok, amikor nem sétálok ki az állomásra, amikor nem számolom tovább a másodperceket. Hiába…
De még emlékszem mire várok, még emlékszem mi hiányzik…
Még emlékszem...

Gondolkodtam… nálam általában itt kezdődnek a problémák.. jobb lenne, ha nem rágódnék ennyit a múlton, de ismersz, mazoista vagyok, szeretem újra és újra átrágni magam minden egyes fájdalmas részleten. Ne félj már nem zavarlak sokáig szép lassan megfejtem miért, és akkor lesz vége...

Azon az alkoholmámoros éjszakán a világ megszűnik létezni számomra, csak te voltál, és én. Lassan kezdtél bele óvatosan fel-fel pillantva rám vártad, mit reagálok arra, amit mondasz, féltél, hogy nincs bennem tartás, és melledre borulva zokogok majd...

Végigsimítom a hátad, megcsókolom a vállad. Összeszedem a ruháimat és elindulok felfelé. A lépcső tetejéről még visszanézek rád és a tengerre még egyszer utoljára. Mély lélegzetet veszek, hogy jól az emlékezetembe véssem a tenger sós illatát. Nem bírom tovább visszatartani a könnyeimet, patakokban folynak le az arcomon. Szaladok a ház felé végig a kis utcákon, rohanok el a helyről, ahol megtaláltam az igaz szerelmet, attól a helytől, amit ma végleg itt hagyok...

Tulajdonképpen mit is jelent ez a szó, együtt? Azt, hogy te és én örökkön örökké barátok maradunk? Együtt érettségizünk, együtt járunk főiskolára, egyszerre leszünk szerelmesek, és ha itt a vég együtt halunk meg? És mit is jelent az, hogy örökké? Hogy egymás kezét fogva állunk öregen és megtörten a hajdani férjünk sírja felett és elsiratjuk egy szebb egy jobb élet elmúlt napjait? Vagy az örökké csak annyit jelent, azt a pár évet, amíg fiatalok vagyunk egy városban lakunk, egy suliba járunk?...

Nem változtattam semmit, valami mégis megváltozott. Érzem. Éreztem akkor is, és tudtam, hogy ő is érzi. Hihettem valaha is azt, hogy amit tettem, az következmények nélkül marad? Mindegy, hogy mit teszünk jót vagy rosszat. A következmények ellen nem tehetünk semmit, csak sodródunk az árral…