Ráhel beküldött történetei

Másnap, szinte repültem az iskolába. A gyerekek nevettek, csodás óráink voltak. Már vagy együtt voltunk 1 1/2 éve, amikor egy éjszakán, közös, gyertyafényes vacsi után elémtérdelt, és megkérte a kezem. Röpültem haza, hogy közöljem apámmal az örömhírt. De ő nem tudhatta meg, hogy mi is történt...

– Apu, tudom, hogy karácsonyra a Mikulás hozza az ajándékot. Lehet adni azért mégis? – és apámat, akkor életemben először könnyezni láttam. Elszontyolodtam.
- Nem örülsz neki?.. – mondtam elkeseredetten, szomorúan.
– Drága lányom, a boldogságtól sírok. Ennél nagyobb örömet nem szerezhettél volna. - Csak pár rajz volt benne, amit az oviban készítettünk. Apunak akartam adni...