Quarion beküldött történetei

Jeges szél csap az arcomba, tépi a hajam és a ruháim. A híd korlátján állok, alattam a több emeletnyi mélység a biztos halál ígéretét hordozza. Gondolataim Lilla körül forognak. Soha nem voltam szerelmes, de amit iránta éreztem, az több volt egyszerű barátságnál. Ő viszont szerelmes volt, és a mai napig emlékszem a tekintetére, arra hogyan nézett, mikor megmondtam neki, hogy nem viszonozhatom az érzelmeit...

Oszt. Látszik rajta, nem érti, miért bambulok. Talán ostobának néz, mint már oly sok ember. Csak a végén döbbennek rá, hogy melyikünk ostoba. Valójában azt hiszi, hogy a kis kuckójában nem érheti baj. De attól, hogy a csicskásai olyanná lőnek, mint egy darab ementáli, ő még megdöglik a golyótól a fejében. Szar lapok, de hát nem meglepő, hiszen nagy kártyás az öreg...

- Taubron na Galanodel vagyok, uram, varázsló. Információkért jöttem.
- Előre szólok mágus, meg se próbálj mágiát használni ellenem, főleg ha kedves az elméd épsége! -kemény hangon beszélt, majd elmosolyodott- Információért? Abból rengeteg van. Mit szeretnél tudni, varázsló Taubron?
- Pár napja járt a városban egy kalandozó. Egy férfi, nála pedig egy különleges, számomra igen értékes könyv. Róla akarok minél többet megtudni...