moira beküldött történetei

Hogy vagy drágám?
- Már egy kicsit jobban. Amikor az orvos mondta a dolgokat egy darabig azt hittem, elájulok – megint. A mentőben is ez történt. Szerencsére Norbi ott volt és magamhoz térített.
- Nagyon melletted áll.
- Mit tehetett volna? Jó srác. Úgy tűnik a nyitott kapcsolat hozott nekem egy lovagot is. Nagyon tiszteli a nőket. Vagy hogy mondjam. Gábor barátnőjének is adott borravalót a fagyizóban. Érted mire gondolok?
- Igen. Lehet, hogy nem is jártál rosszul...

- Lenne kedved… - kérdezte volna szinte Milli szavaival egy időben a fiú – Mindegy, rendben.
- Mihez lenne kedvem?
- Mindegy, mondom, ha vissza akarsz menni, akkor menjünk.
- Mihez lenne kedvem? Ha elmondod, még akkor is dönthetek úgy, hogy visszamegyek.
- Látom veled nem érdemes ellenkezni. Szóval lenne kedved sétálni egyet?
- Hát nem is – mosolygott Milli – Van kedvem sétálni. Csak szólok a csajoknak. A bejáratnál találkozunk – mondta és már ment is...

Teste izmos volt, szépen kidolgozott, Millinek jól esett ránézni is. A fiú fölé kerekedett, a lányt teljesen az ágyba nyomva. Milli combjával érezte, a fiú mindenre készen áll, ugyanúgy, mint ő maga is. A fiú magához húzta, hogy le tudja venni az útban lévő ruhadarabot róla, közben Milli pedig a fiú nadrágját tolta lejjebb...

- De akkor honnan fogod tudni, hogy a nagy Ő-vel van dolgod, ha hamar továbblépsz? – kérdezte Brigi.
- Ó, hát az egyértelmű. Számomra az lesz a nagy ő, akit sosem unok meg. De inkább igyunk valamit és bulizzunk. A szomorkodásnak vége – mondta Millire nézve – Mit kértek?
- Mindegy, csak üssön – mondta szinte egyszerre a két lány.
Két perc múlva már jött is Nita az italokkal.
- Huhh, te aztán gyors voltál – csodálkozott Brigi.
- Na látjátok, már ezért megérte...