Matilda beküldött történetei

- Szeretem a vihar előtti csendet. A feszültséget a levegőben. A szelet, ami ilyenkor felváltva fúj hol melegen, hol jéghidegen.
- Nem akarom, hogy elázz. Gyere velem, legalább a kapualjba – hangja szinte kérlelő.
- Még egy kicsit. Csak még egy kicsit. Szeretnék kicsit még boldog lenni – érzem, ha most felkelek a padról, szertefoszlik a csend simogatása.
- Ehhez mindenképp el kell áznod? – próbál cinikus lenni...

Szeretek a reggeli ködben sétálni. A nap sugarai átszűrődnek a felhők habos fodrai között és káprázatos fényjátékkal örvendeztetnek meg. A házak közt egy kistestű macska szalad végig az utcán, mintha fiatal lány lenne, aki éjszaka kimaradt a tiltás ellenére kedvesével és még a szülők ébredése előtt belopózna szobájába...

Zsófia lányom szeptemberben, az elsősök megszeppentségével kezdte az iskolai tanulmányokat. Cserfes, barátságos kislány, így hamar megszerették a többiek. Két kis barátnőjével, Lilivel és Majával véd és dacszövetség kötelékében álltak ki egymás mellett, néha buzgóbban a kelleténél. Az egyik ilyen eset után kaptam az első üzenetet, lányom verekedni akart a tanárnő szerint. Mint kiderült, a lányok nem igazán értettek egyet a rajzórai feladatban a „verekedős” fiúkkal. Lili és Marci összeszólalkozhattak...

Vágyai közül Timo érintése rántotta a valóságba, kézen fogta és meg sem álltak a tánctér közepéig. Timo feltűnően szemezett a zenéket kezelő haverjával, aki kaján vigyorral vette ki a pörgős lemezt a lejátszóból és küldte a következő számot a legszebb lánynak a parketten.
Lassú, szerelmes dal csendült a teremben, a társaság egy része kihasználta az alkalmat a pihenésre és egy frissítő elfogyasztására. Nara átkulcsolta Timo nyakát, nem akart túlságosan közel húzódni, de Timo karjai...