lovascsajcccy beküldött történetei

Úgy gondoltam, hogy soha nem fogom megtudni mi oka volt, hogy az én lovam, Zarándok odavitt. Csak vágtatott és tudta hova vágtat. Nem a saját feje után ment, ahogy szokott hétvégenként mikor kiviszem az erdőre. Nem. Ő most oda akart menni, ahol a baleset megtörtént. Odavitt és a szakadék lábánál lehajtotta a fejét, jelezve, hogy szálljak le. Így tettem...

Anya tanította meg apát vezetni. Minden hova együtt mentünk és anya vezetett mindig. Miután anya már nem tudott vezetni soha többé, apa vette át a kormányt. Ha apára nézek vezetés közben, nem tudom elfelejteni anyát. Mintha bezártak volna az emlékek, a rossz emlékek. Nem tudtam menekülni sehová. Hiszen egy eltört lábbal, rossz csatakos időben, mozgó járműből nem jutok valami nagyon messzire...

- Úgy 150m-re volt egy odú és véres lábnyomok és még majdnem 50m –re egy lelőtt nyúl és még 3 lelőtt madár volt.
- Orvvadászok!
- Micsoda? – kérdeztem megdöbbenve, hiszen épp itt, ebben a kis erdőben pont orvvadászok lennének?
- Igen, minden évben jönnek, mert kicsi ez az erdő, de sok állat van.
- Ez szörnyű! Nem tudunk valamit tenni ellene? Már tettünk érte de egy életbe került és nem értünk el vele semmit. - ledöbbenve néztem Tamásra....