katanyu beküldött történetei

Komótosan, kérdezés nélkül letelepedett a padom végébe. Helyezkedett egy kicsit, felvett egy testhelyzetet és nem mocorgott többet. Figyelemre sem méltattam, igyekeztem tudomást sem venni róla. Bár kicsit zavart, hogy társaságot kaptam, mert szerettem volna egyedül élvezni a délután hangulatát, de nem fogok én arrébb ülni, mikor ő a betolakodó! ...

Haragszom. Magamra és rád. Dacos kölykökként viselkedünk csak azért, mert ismét lekerült a szemellenzőnk. Nem ez az első alkalom. Mégis jobban fáj mindennél…
Sosem beszélünk komoly dolgokról. Fájdalmakról, igazi örömökről… Rólunk.
Csak szavakat ejtünk ki a szánkon. Hagyjuk gyülekezni a feszültség erőit, hogy aztán gigantikus robbanásban valamit leromboljanak. Majd felépítjük újra… Ugyanazokkal a hibákkal...