Holdnővér beküldött történetei

Anna tudta, hogy a kutyának nincs semmi esélye az életben maradásra. Könnyekkel a szemében mondta ki az ítéletet, hogy altassák el. A lányát is megkérdezte, aki még mindig zokogva jött oda elbúcsúzni szeretett öreg kutyájától. Anna úgy vette észre, mintha az orvosok inkább szerették volna megoperálni a kutyát, bár azt hangsúlyozták, hogy lehet, hogy az altatást sem bírná ki...

. Az éhes eb odalépett a tálhoz és félve, rettegve, nagyon figyelve beleszagolt, majd belenyalt. Amikor megérezte az étel ízét, habzsolva enni kezdett. Pillanatok alatt eltüntette a tálka tartalmát. A lány közben közelebb lépett és a kezét nyújtotta. A kutya bizalmatlanul méregette, de megszagolta a kezét. Úgy érezte, ez az illat nem hordoz veszélyt és közelebb lépett. A lány megsimogatta a fejét, és újra szaglásra nyújtotta a kezeit...

Továbbindult és a kis legyecske büszkén ült a vállán. Sokan irigyelték is itt az erdőben, amiért ő mindig a lánnyal lehet. Amikor a tisztásra értek a kis patakhoz, a lány leheveredett a fűbe és élvezte a nap sugarait az arcán. A legyecske a mellkasára ült és úgy érezte, most neki kell vigyáznia a lány álmára...

Leülünk vacsorázni. Gábor úgy eszik, mint egy kismalac, de nem szól rá senki, mert ő még kicsi. Vacsora után leülünk a nappaliban, mert Anya azt mondta, hogy beszélni akar velünk. Ugyan mi rosszat csináltam már megint, ami miatt le fog szidni? - gondolkodom el, de nem jut eszembe semmi. Mosogatás után Anya jön, és komolynak látszik. Kicsit félek...

Mire visszaértem a kenyérrel Anya már alá is írta a jegyzőkönyvet. Akkor azt hittem, hogy Apát majd elviszik, de nem történt semmi. Apa régen rendőr volt és azok ott, akik nyomoztak mind a haverjai voltak és eltusolták - mondta később Anya. A bátyám soha nem volt itthon. Reggel korán elment az iskolába, délután meg a haverjaival lógott késő estig, volt úgy, hogy ott is aludt náluk, hogy ne kelljen hazajönnie, főleg amikor Anya nem volt otthon, mert Apa belé is mindig belekötött...