Gianna beküldött történetei

A várakozásban van valami jó.
Szívdobogva készülődni, ácsorogni a megbeszélt helyen, izgatottan fürkészni a többiek arcát, hogy melyik mögül bukkan elő az ismerős mosoly, a kacagás, az integetésre lendülő kéz.
Azután egész közelről csodálni a másikat.
Megismerni egy másik világot, az övét...
.

„Nem könnyű !” - mondta halkan - „Mielőtt bármit is mondanék, két dologra kérnélek : az egyik, kérlek, ne szakíts félbe. És ami még fontosabb, ha befejeztem, mondhatsz bármit, csak egyetlen dolgot ne ! Azt, hogy olyan aranyos vagyok. Ebben a helyzetben, azt hiszem, meghalnék tőle ...”

Kiment az utcára, és kíváncsiságtól hajtva egyre jobban sietett a tegnapi találkozás furcsa színhelyéig. A padon ott aludt a nő, az esőszagú és piszkos lepedőbe csavarva, csapzott haja a vállán pihent.
Megsimogatta a nő haját, ő felnézett.
- Végére értünk már a látomásnak, mely lehetetlent képzel álmodozva, hogy jobb idők jöhetnek itt a rosszra - szólalt meg hirtelen a nő valami furcsa keserűséggel a hangjában...